Sziasztok!
A szokásos köszönömmel kezdeném, amit biztos untok már, de rosszul érezném magam, ha szó nélkül elmennék amellett, hogy megint milyen sok visszajelzést kaptam, és különben is, tényleg nagyra értékelem minden egyes pipátokat, szavaitokat. Szóval köszönöm, a hozzászólásokra azonban csak holnap tudok válaszolni. :)
Mindig megkérdezitek, hogy a következő rész mikor jön, pedig oldalt van egy szövegdoboz, ahová mindig kiírom a rész címét, hogy kinek a szemszögéből van, és hogy mikorra várható. Ezentúl kérlek titeket, hogy ott keressétek :)
Jó olvasást!
xxx Larissa
****************************************************
Chapter 22
- Integess nekik – mosolyogtam Elianára,
mielőtt beléptünk volna a hotelbe.
Egy játszótéren voltunk, mert nagyon el
szeretett volna menni, nekem meg úgysem volt jobb dolgom. A hotelből még
viszonylag normálisan kijutottunk, de visszafele már valamiért nehezebbnek
tűnt. Mintha megkétszereződött volna az ott ácsorgó lányok létszáma, talán pont
én voltam az, aki egyértelművé tette számukra, hogy kedvenc együttesük tagjai valóban
ebben a hotelben szállak meg. Rosszul éreztem magam, hogy megint csak a
problémát okozom nekik, de mentségemre legyen, hogy nem voltam még valami
gyakorlott a bujkálásban. Nem voltam hozzászokva, hogy nem sétálgathatok csak
úgy, és hiába sejtettem, hogy nem leszek a fanok kedvence, a várnál is
rosszabbul érintettek a rosszindulatú megjegyzések. Most is egy jó párat
kiszűrtem a kiabálások közül, úgyhogy próbáltam gyorsan meggyőzni Elianát, hogy
köszönjön oda a tőle olvadozó lányoknak. Végül sikerült egy szégyenlős
mosollyal megspékelt inkább legyintésnek nevezhető integetést kierőszakolnom,
majd amilyen gyorsan csak lehetett bementünk a biztonságot adó falak közé.
- Minden rendben? – futottunk bele
Niallbe, aki két testőr társaságában tartott a bejárat felé.
- Igen, csak… sajnálom. Azután lettek
ilyen sokan, hogy láttak innen elmenni – néztem rá bocsánatkérően.
- Jaj, nem – rázta meg a fejét gyorsan. –
Liam posztolt egy képet, de előtte is tudták, szóval terjednek az infók
maguktól is – legyintett.
- Oké, most egy kicsit megnyugodtam. Így
is okoztam már elég kellemetlenséget, nem szeretnék még többet ártani –
sóhajtottam fel megkönnyebbülve. – Na, menj, nem tartalak fel. Csak óvatosan! –
néztem ki bizonytalanul az utcára.
- Tudom, hogy nem sok közöm van hozzá,
de örülnék, ha elfogadnál egy tanácsot. Ne okold mindenért magadat – mosolygott
rám bátorítóan, aztán a testőrei kíséretében kilépett az ajtón.
Elgondolkozva bámultam utána, mert nem
igazán értettem, hogy ezzel a mondattal, mit akart mondani. Úgy gondolja, hogy
nem egyedül én vagyok a hibás? Vagy csak sikerült ilyen hamar kiismernie, hogy
tudja, én még azért is magamat okolnám, ha most a világ másik végén valami természeti
katasztrófa lenne.
- Mami, megyünk? – rángatta meg a kezem
Eliana, mire én egy kis türelmet kértem tőle. Láttam, hogy Niall nem mozdult a
bejárattól, pedig azt hittem, készül valahova, így kíváncsian néztem, hogy mi
történt. Picit közelebb sétáltam az üveghez, hogy több teret lássak be, aztán
rájöttem, hogy beszél nekik. Ennek hatására a tömeg kezdett elcsendesedni, én
pedig hallottam, ahogy Niall még mindig kicsit hangosabb hangerővel beszél.
- Szóval adok nektek autogramot,
csinálhattok képeket is, csak arra kérlek titeket, hogy maradjatok csendbe. Ha
nincs csend, muszáj lesz visszamennem.
Szavai hallatán azonnal rájöttem, hogy ő
konkrétan a rajongókhoz ment ki, és teljesen elérzékenyültem. Nem tudtam, hogy
miért, de ez a gesztus olyan aranyos volt, hogy még rám is hatással volt. A
lányok valóban elcsendesedtek, olyannyira, hogy hallani lehetett, amikor Niall
felnevetett valamin, ez pedig alaposan lenyűgözött. Ezeknek a srácoknak hatalma
van, nem is kicsi.
- Mit csinálsz? – hallottam meg Harry
hangját közvetlenül mögülem.
- Úristen – csúszott ki a számon,
miközben ijedtemben egy kicsit megugrottam.
- Hoppá, sajnálom – nevetett fel a
reakciómon.
- Niallt nézem, aranyos tőle, hogy
kiment – magyaráztam meg, hogy miért állok a hotel ajtajában.
- Én is épp oda tartottam. Ő áldozta fel
magát, mert Louis-nak fáj a feje, és ezek a falak nem igazán tompítják a
sikításaikat. Reméltük, hogyha valaki kijön, akkor lenyugszanak egy kis időre,
én viszont megsajnáltam Niallt, úgyhogy jöttem segíteni.
Ez volt az első alkalom, hogy ennyire
felszabadult volt mellettem. Még sosem nevetett, amikor velem beszélgetett,
úgyhogy ezt javuló tendenciának tudtam be, és nagy örömmel töltött el. Ráadásul
ilyen hosszan se társalogtunk még egymással az elkerülhetetlen helyzeteket
leszámítva. Nem igazán vettem észre változást azóta sem, hogy elmondtam a
tetteim miértjét, de nem is vártam, hogy egyszerre majd minden megoldódik.
Hiszen, hiába tűnik már nekem éveknek, amióta utál, valójában még csak három
hete tudta meg az igazságot, én pedig nem siettettem. A mostani mosolya már így
is bőven elég nekem, reményt adott, hogy talán egyszer, még ha nem is fog
kifejezetten szeretni, azért majd nem fog rám haragudni.
- Kivihetem Elianát? Úgy veszem észre,
hogy szeretik, én meg szeretek vele dicsekedni – kérte az engedélyemet.
- Csak egy esetben – néztem rá komolyan,
mire ő kíváncsian pillantott vissza. – Ha ezentúl nem kérsz engedélyt
mindenért. Ha csokit akarsz neki adni, nem kell megkérdezned, hogy kaphat-e.
Ugyanannyira a tiéd, mint az enyém, szóval elég, ha csak szólsz, hogy például
elviszed sétálni, rendben? Szóval, őt kérdezd meg, hogy van-e kedve kimenni
veled – néztem le Elianára, aki még mindig türelmesen állt mellettem.
Szerencsém van, hogy ilyen téren, nem egy ficánka. – Harry figyelmesen
hallgatta, amit mondtam, majd annak jeléül, hogy felfogta szavaimat, bólintott
egyet. – És örülök, hogy szereted – tettem még hozzá.
- Még jó, hogy szeretem. A lányom –
nézett fel rám, mert időközben leguggolt hozzá. – Szeretnél kijönni velem? Az a
sok ember kint, mind szeretne téged látni – mosolygott rá kedvesen.
- Kiabálnak – rázta meg a fejét, mire
Harry beletörődően felállt.
- Ne add fel ilyen könnyen. – Nem akartam
beleszólni, de képtelen volna magamban tartani tanácsomat.
- Nem akarom erőltetni – nézett rám
felhúzott szemöldökkel.
- Erőltetés az, ha az ötödik nem után
kiviszed magaddal – adtam a tudtára, majd közelebb toltam hozzá Elianát, hogy
próbálja meg újra.
- Ha megkérem őket, hogy ne kiabáljanak,
akkor kijössz?
- Félek – kapott újra nemleges választ,
mire megint fel akart állni, de én a hátára tettem a kezem, és visszanyomtam.
Egy ideig tanácstalanul néztek egymásra, aztán végül Harry kitalált valami
újat.
- Ígérem, hogy csendben lesznek, és ott
leszek veled. Ha pedig be szeretnél jönni, azonnal behozlak, rendben? –
nyugtatgatta, én pedig elismerősen bólogattam mögötte.
- Oké – válaszolta Eliana, Harry pedig
győztes mosollyal nézett fel rám. Aranyos volt, ahogy az apró sikereinek örült.
Szerintem nem is tudta, mennyire ösztönösen viselkedik apaként.
Előbb egyedül ment ki, mert számított
rá, hogy Niall kérése ellenére, amikor meglátják őt, ugyanúgy felvisítanak
majd, de azonnal lepisszegték őket. A testőrök és Niall is mutatták a kezükkel,
hogy továbbra is csendet kérnek, majd Harry is mondott nekik pár szót arról,
hogy az eddiginél is kevesebb hangoskodást szeretne kérni, mert kihozza a
lányát, majd kinyitotta az ajtót, és átvette tőlem Elianát.
- Te nem jössz ki? – kérdezte meg tőlem
közben.
- Nem kedvelnek túlzottan, szóval
kihagyom – ráztam meg a fejem határozottan, majd visszacsuktam utánuk az ajtót.
Hallottam, hogy szinte egyszerre
szólalnak meg, hogy Eliana mennyire cuki, majd Harry elindult az egyik oldalon,
és egyik kézével autogramokat kezdett írni, a másikkal pedig próbálta távol tartani
Elianát a rajongóktól. Be kell vallani, hogy elég idegesen néztem, amikor jó
páran felé nyúltak, de tényleg óvatosak voltak vele, úgy tűnt, hogy mindenkinek
sikerült visszafognia magát a fiúk kérésére. Képeket kezdtek csinálni vele, és
úgy tűnt, hogy néhány perc után megszokta, hogy mindenki őt nyüstöli. A
telefonokkal játszott, amiket a rajongók odaadtak neki, aztán amikor
továbbmentek visszaadta, és egy másikért nyúlt. Egy kis idő után aztán megunta,
és elkezdte magát lefelé nyomni, azt akarta, hogy Harry letegye, akinek
látszott az arcán, hogy kicsit tanácstalan, de végül mondott neki valamit,
aztán hagyta, had menjen. A kis félkörben kezdett mászkálni, amit a kordonok
alakítottak ki, hogy a rajongók ne nyomuljanak egyre közelebb. Amikor észrevett
az üveg mögött, odaszaladt, és tapogatni kezdte azt, mire én is odatettem a
kezem. Egy ideig ezzel szórakoztunk, gondolom a takarítók örülnek majd, hogy
összefogdostuk az üveget, aztán visszaszaladt a rajongókhoz. Valaki adott neki
egy papírt, és egy tollat is, amit ő a földre tett, és rajzolni kezdett rá.
Amikor készen volt a kis firkával, felnyújtotta a lányoknak, aztán visszament
Harryhez, aki viszont már csak pár képet csinált, aztán bejöttek.
- Legközelebb is kiviszel? – kérdezte Eliana
Harrytől, miután bejöttek. Mindketten felnevettünk, hallva, hogy végül is
tetszett neki.
- Majd igen – hagyta rá Harry. – Nem
vagytok éhesek? Mert én még nem ebédeltem – váltott témát.
- De, szerintem mi is eszünk – bólintottam.
- Akkor csatlakozom, ha nem baj – lepett
meg újra mondandójával.
Természetesen nem volt ellenemre,
úgyhogy együtt indultunk meg a hotel étterme felé, és gyorsan rendeltünk
ennivalót.
- Köszönöm, amit az engedélykéréssel
kapcsolatban mondtál – nézett rám, miközben falatozott.
- Ugyan, ezért nem kell köszönetet
mondanod – ráztam meg a fejem.
- Szerintem meg kell. Te voltál vele két
és fél évig állandóan, és én úgy éreztem, hogy emiatt neked több jogod van vagy,
hogy mondjam. – Egyértelműen zavarban volt, én pedig hitetlenkedve néztem rá. Nem
gondoltam volna, hogy ilyeneket is rágódik. – És a tanácsaidat is megfogadom,
szóval ne félj megmondani, hogy mit csináljak, mert őszintén nekem fogalmam sincs,
hogy működik ez az egész gyereknevelés dolog. – Hangja kétségbeesett volt, én
pedig elkönyveltem magamban, hogy jól éreztem nem rég a bizonytalanságát.
- Hidd el, nincs szükséged a
tanácsaimra. Legyél határozottabb, a többi tökéletes.
- Én is adhatok egy tanácsot? –
kérdezte, majd miután bólintottam, folytatta. – Lehet, hogy most nem vagy a
rajongók kedvence, de hidd el, hogy megszoknak, és sokkal kedvesebbek lesznek.
- És te? – kérdeztem vissza kissé
bizonytalanul.
- Mit én? – nézett rám furán.
- Te is megszoksz? – pontosítottam.
- Talán. Meglátjuk.
OMG. Ez nagyoooon cuki voooolt. ❤😍
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett:) <3
Törlésnagyon joo lett :) nem lehetne azt a reszt elobb megirni? :)))
VálaszTörlésSzia! Köszi. Ne haragudj, de nem. A héten két vizsgám lesz, az azutánin három. Esélytelen :( pedig én is szívesebben írnám, mint tanulnék :D
Törlésajjjjj...tudtam h édesek együtt 3an :) imádom még mindig olyan boldog voltam mikor megláttam h új rész van :) imádlak :) sok sikert as vizsgákhoz :) xxxx
VálaszTörlésSzia:) Örülök, hogy örömet okoz a blogom, jó ezt hallani. Köszönöm a jókívánságot és, hogy írtál véleményt. Én is imádlak!! :D L.
TörlésSzió :)
VálaszTörlésNagyon aranyos rész lett, imádtam :D
azt már akartam mondani előbb is, hogy tök jó hogy így a fiúk szemszögéből láthatjuk a dolgokat :) nagyon tetszik, és ezt is jól meg tudod írni ;) Biztos nem áll messze a valóság attól, amit írsz :D
És annak is nagyon örülök, hogy ha szép lassan is, de helyrejönnek a dolgok Harry és Clair között :) és észrevettem, hogy beletetted amit múltkor beszéltünk, köszii ^^
Sok puszi: Lulu ♥
Sziaa!
TörlésJaj, nagyon köszönöm, hogy írtál, és megint ilyen kedves dolgokat. Nagyon örülök, hogy tetszik, és tényleg jónak találod :) És bizony beletettem, mert nem csak te panaszkodtál emiatt :D
Puszillak, L. <3
Nagyon aranyos rész volt!:) Kezd családias lenni a hangulat:P Annyira várom már, hogy Harry rájöjjön, hogy az érzelmei nem múltak el Clair iránt, mert én biztos vagyok benne, hogy így van!:) Várom a következőt!:):-*
VálaszTörlésIgyekszem-igyekszem:D Én is várom már, hidd el haha:D Köszi, hogy írtál! Puszi, L.
TörlésSzia még új vagyok nagyon jó a blogod nagyon édesek így 3an. :) Alig várom az új részt feldobtad a napomat. A vizsgákhoz sok sikert nekem is jövőhéten lesz 2 vizsgám.
VálaszTörlésSzia! Mindig örülök az újaknak, főleg ha tetszik is nekik, amit írok :) Köszönöm, hogy írtál, neked is sok sikert a vizsgákhoz, ha mész lesz :) Puszi, Larissa
TörlésHát ez nagyon jo letz de kb mikor jön uj rész jan. vége fele? :)
VálaszTörlésSzia!
Törlés"Mindig megkérdezitek, hogy a következő rész mikor jön, pedig oldalt van egy szövegdoboz, ahová mindig kiírom a rész címét, hogy kinek a szemszögéből van, és hogy mikorra várható. Ezentúl kérlek titeket, hogy ott keressétek :)" Ezt írtam a rész előtt, olvassátok a rizsát is, mert néha fontos infókat tartalmaz :D
Larissa .xx
Jo oke bocs csak en telon vagyok es ott nem irja ki csak ha internetes verziora megyek :)
TörlésJaj igen, igazad van. Erről teljesen elfelejtkeztem, a jövőben majd figyelek erre. :) Köszönöm, hogy írtál véleményt amúgy :)
Törlésxx L.
De aranyos volt Eliana. Imádom, nagyon kis cuki. :D Hát igen, a fiúknak túlzottan is nagy hatalmuk van... főleg a lányok és persze jó néhány fiú felett XD Remélem, most tudod, hogy pontosan ki jutott eszembe. XD Niall nagyon kis édes volt, és persze rátapintott a lényegre, hogy Clairnek nem kellene állandóan magát hibáztatnia, mert nem csak ő hibás. Igen, abban teljesen igazad van,hogy Harry még mindig zabos, hiszen, alig három hete tudta meg a dolgokat, csak nekünk tűnik valahogy többnek. :D Harry nagyon aranyos, hogy próbálkozik az apasággal, nem csoda, hogy nem megy neki még teljesen, de nagyon ügyes, azt el kell ismerni, született tehetség, ha lehet ezt mondani. XD Jól ért a gyerekek nyelvén. Azon viszont nagyon nevettem, amikor Clair mondta neki, hogy az ötödik nem után számít erőltetésnek. XDDD
VálaszTörlésA vége viszont valahogy "visszarántott", mert ebben a részben éreztem, hogy Harry kissé feloldódott. Bár gondolom ez nem véletlen. :D Csak még mindig van benne megbántottság, ami persze érthető. Mondjuk ezt a témát egyszer már átrágtuk, és van benne igazság, amit akkor mondtál. Rá kellett jönnöm, hogy az embereket nagyon nehéz kiengesztelni... Ráadásul a bizalmat visszanyerni szinte lehetetlen. De mindent összevetve remek rész volt ez is, és nagyon várom a következőt, meg, hogy milyen izgalmakat hozol. ;)
Hűűű sziaa:D
TörlésJó néhány fiú felett, haha! Ha nem lenne ott a neved, akkor is tudnám, hogy te írtad a kommentet, de komolyan xD RYAAAAN!!!!! Hahaha, meg kell néznünk azt a videó megint xD
Bizony az a három hét már jó három hónapnak tűnt. Még nekem is, csak én azért mégis tisztában voltam a valós idővel :D De így most már mindenki :P
Harry született tehetség bizony. Az igazán idegesítő pedig az, hogy mindenben... xD
Emberfüggő ez a kiengesztés-bizalom dolog, meg persze a tettek súlyosságától is. De igen, erről már annyit beszélgettünk jó ég. Talán először a metró feljárónál ücsörögve, hihi:D
Örülök, hogy tetszett, és hatalmas köszönöm, hála, ölelés és puszi adag, amiért mindig ilyen részletes vagy, meg hogy olvasol, meg minden:D
Puszi, L.