Epilógus

Sziasztok!

Hétfőre mondtam az epilógust, de hamarabb be tudtam fejezni, úgyhogy megleplek vele titeket még ma. Most nem szeretnék semmit mondani, mert holnapra tervezek egy nagy-nagy köszönetnyilvánítást írni, amiben természetesen lesz szó a blog folytatásáról is. Most csak arra kérlek titeket, hogyha olvastátok a blogot, akkor hagyjatok egy apró kis megjegyzést nekem a véleményetekkel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy így a történet vége után, mit gondoltok.

xxx Larissa

*******************************************

Epilógus
Össze se tudnám számolni, hogy az elmúlt évben hány ember ellenezte a kapcsolatunkat. Az egész a szüleimmel kezdődött, akik ugyan támogattak és segítettek nekünk, amiben csak tudtak, de többször is megkérdőjelezték, vajon működhet-e ez a kapcsolat annak tudatában, hogy mit műveltem Harryvel. Szerintük ő ezen sosem fog teljesen továbblépni, és emiatt sokszor fogunk veszekedni. Harry szülei nem hajtogatták folyton, hogy hülyeség, amit csinálunk, sőt Anne egészen úgy tűnt, hogy ő ezt előre sejtette, velem mégis egy kicsit távolságtartóak voltak.  Én megértettem őket, én sem szívlelném azt a lányt, aki átverte a fiamat, Harry viszont nem nyugodott ebbe bele. Egészen addig járt a nyakukra, amíg meg nem értette velük, hogy nem vagyok romlott. Aztán fél év után a média is észrevette, hogy már nem csak baráti viszony van közöttünk egy közös gyerekkel megspékelve, és egy internetes szavazáson hivatalosan is mi lettünk az év legfurcsább párja. Napokig téma volt az újságokban a kapcsolatunk, az internet pedig maga volt a pokol a rajongók reakciói miatt.
Ám annak ellenére, hogy mindenki elítélte és lebecsülte a kapcsolatunkat, minden a legnagyobb rendben működött. A banda három hónapja megtartotta utolsó, búcsú koncertjét, és azóta minden sokkal nyugisabb lett. Harrynek nem kell turnékra utaznia, így minden idejét velünk tölti, és hivatalosan is összeköltöztünk. Pár gondolat erejéig megfordult a fejünkben, hogy Los Angelesbe kellene mennünk, de végül mindketten London mellett tettük le a voksunkat, és itt vettünk egy közös házat.
Eliana imádta az új életét, amiben az apja is hatalmas szerepet kapott. Rengeteget szórakoztak együtt, valami buta játékkal mindig feldobták a napjaimat, sokszor egészen úgy éreztem, mintha két gyerekem lenne. Mindemellett Harrynek sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, amivel a játszótársa és az apja is lehet egyben. Sokáig nem volt hajlandó engedelmeskedni neki, csak rám hallgatott, szóval igazán meg kellett harcolnia a tiszteletért, de végül elérte a célját.
- Visszaérsz a nagy titokzatos dolgodról vagy hozzam haza én Elianát az oviból? – kérdezte Harry, miután felvettem a telefonomat, aminek kijelzőjén ott villogott a neve. A titokzatos dolgomat jól megnyomta, tudatosítva bennem, hogy még mindig nem örül, amiért nem osztottam meg vele, hova is megyek pontosan.
- Sajnálom, elhúzódott, úgyhogy nem érek oda – válaszoltam neki. – Sietek, otthon találkozunk – köszöntem el tőle gyorsan, mert közben végre kinyílt a rendelő ajtaja, és szólítottak.
- Jó napot, Miss Carter! – köszönt nekem mosolyogva a nőgyógyászom. – Újabb pocaklakó?
- Hát erről szeretnék megbizonyosodni – feleltem neki mosolyogva.
Pár perccel később aztán ő is megerősített feltevésemben, miszerint terhes vagyok, erre a hírre pedig széles mosoly terült szét az arcomon, és egészen hazáig ott is maradt. Kicsit aggódtam, hogy Harry mit fog szólni, de igazából reméltem, hogy ugyanannyira fog neki örülni, mint én. A kocsija a garázsban állt, innen tudtam, hogy már hazaértek az oviból. Sietve indultam meg az ajtó felé, alig vártam, hogy lássam őket, pedig csak egy délelőttöt voltam távol.
Hangosan köszönve léptem be, mire bentről visszakiabáltak, de ahhoz, hogy felálljanak megszokott helyükről, nem volt kedvük. Mosolyogva léptem be a nappaliba, ahol Eliana a kis szőrös fotelében ücsörgött, Harry pedig a kanapén fetrengett, ezzel igazolva, hogy jól ismerem őket. Mindkettőjüknek adtam egy puszit, aztán kikapcsoltam a tévét, és a kanapé előtt lévő alacsony asztalra ültem. Kíváncsian néztek rám, hogy miért kapcsoltam ki a készüléket, amit ők éppen néztek, de nem várattam őket sokáig.
- Szóval ma nőgyógyásznál voltam – osztottam meg velük az információt, főleg Harrynek címezve mondandómat, hiszen Elianának fogalma sem volt arról, hogy az mi. Meglepetten nézett rám, tekintete egy pillanatra a hasamra siklott, de azonnal visszanézett az arcomra. Nem akartam húzni az időt, de az, hogy terhes vagyok túl száraznak tűnt, úgyhogy inkább gyorsan előkotortam a táskámból az ultrahangképet, és magam elé tartottam.
- Úristen – kapta a szája elé a kezét Harry, aztán gyorsan felült. Kinyújtotta a kezét a kis kép felé, én pedig odaadtam neki, majd szégyenlősen mosolyogva figyeltem, ahogy hitetlenkedve kapkodja a tekintetét köztem és a papír között. – Tényleg? – nevette el magát, mire én bólintottam.
- Mi az? – mutatott Eliana a képre, mire én kivettem Harry kezéből, és odaadtam a lányunknak.
- Kistesód lesz. Ez az első kép róla – válaszoltam neki, aztán mosolyogva figyeltem, ahogy vizsgálgatja, és próbálja értelmezni, hogy mit lát. Harry is felállt, hogy hátulról átkarolva, állát vállamon támasztva figyelje Elianát.
- Örülsz? – fordítottam oldalra a fejem, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nagyon. Remélem, kisfiú – tette hozzá aranyos fejet vágva.
- Ah, két tökéletes férfi az életembe úgy érzem, sok lenne – nevettem el magam.
- Legalább megtudnád, milyen nekem, hogy két tökéletes nővel kell együtt élnem.
- Én nem látok babát a képen – szólalt meg Eliana összehúzott szemöldökkel.
- Mert még nagyon kicsike, és sokat kell fejlődnie meg nőnie. 9 hónap múlva már elég nagy lesz ahhoz, hogy megszülessen, és akkor láthatod – guggolt le hozzá Harry.
- Ahhoz mennyit kell aludni? – Mostanában mindent alvásban számolt, így próbálta felmérni, hogy mi, mennyi idő.
- Most még nagyon sokat, de hamar el fog telni – válaszoltam neki.
- De jó, már nagyon várom – mondta lelkesen, miközben visszaadta az ultrahangképet.
Az életem hatalmasat fordult aznap, amikor Elianát szem elől tévesztettem a bevásárlóközpontban, és bár messze az volt a legszörnyűbb nap az életemben, megint beigazolódott, hogy minden okkal van. Ha akkor nem történik meg ez a baleset, nem találkozok újra Harryvel, és soha nem lett volna lehetőségem annyira boldognak lenni, mint amennyire most vagyok. Harry, Eliana, és a hasamban növekedő második gyermekünk, a család, amire mindig is vágytam.

30 megjegyzés:

  1. Szia:) És megint egy hozzászólás tőlem! :D Milyen meglepő:D nagyon jól tudod, hogy végig követtem a blog, minden egyes részét, és mindig meg volt a véleményem, van, hogy csak annyi, hogy nagyon jó, de van, hogy bővebben is kifejtettem neked. Ez az igazi lezárása ennek a történetnek. Emlékszem, hogy mennyit nyüstöltelek, hogy mondj valamit az éppen alakuló részről, de te túlságosan jó titoktartó vagy:) Hányszor haragudtam Harryre, hányszor vigyorogtam vele, és még többször írtam neked, hogy ez nem ér:) Na jó szerintem ennek így nem sok értelme van, de remélem tudod, hogy mire gondolok:) A következő történetedet, is nagyon várom. Egy állandó olvasód biztos lesz, de nem hiszem, hogy csak egy, hanem hogy minél több! Köszi, hogy részese lehettem, ennek a csodás történetek, hihetetlenül jó író vagy! Lehetne ez a szakmád főállásba!
    Még egyszer szuper befejezés! Remélem nem untattalak a hosszú hozzászólással..

    Puszi Solya:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bocsánat, még csak most jutottam el odáig, hogy válaszoljak, de most itt vagyok.
      Igen, itt voltál végig, amit nagyon-nagyon köszönök. Mindenféle visszaigazolásod nagyon jól esett, mindegy, hogy facen vagy itt érkezett.
      Örülök, hogy összefoglaltad az érzéseidet a történettel kapcsolatban, annak meg főleg, hogy ilyen jókat gondolsz róla.
      Köszönöm, hogy itt voltál, és a megelőlegezett bizalmadat is a következő történettel kapcsolatban. Nem sokára érkezik a Prológus!! :D
      Puszi, L.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Nos, ez a nap is eljött, így hát én is időszerűnek láttam, hogy végre itt is hallassam a hangom. :)
    Tudod, hogy mennyire imádtam a történetet - és nem csak azért, mert Harrys. Maga az ötlet is különleges, melyen sokat dobott az, ahogyan megírtad. Nagyon szeretem, hogy mindig átérezhető, amit írsz és bele tudom magam képzelni a szituációba.
    Az pedig, hogy Mr. Styles karakterét ilyennek alkottad meg, méginkább boldoggá tesz. Szeretem, hogy ennyire valóságosnak tűnik, végtére is nincs csodálatosabb, mint az igazi Harry. (Tudom, ez a mondat elég nyálasra sikeredett.)
    Szóval, összességében IMÁDTAM és örülök, hogy happy end-el zárult. :) Aranyos család lettek a végére.
    Kíváncsian várom, hogy hova tovább. :-))

    .xx

    manó*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, te kis béna :D
      Naaaagyon örültem, mikor megláttam, hogy írtál komit. Na jó, mikor szóltál, hogy írtál haha.
      Reméltem, hogy tetszeni fog, és nagyon szépen köszönöm ezeket a kedves szavakat. Én nem érzem, hogy átjönnének ezek a dolgok az írásaimból, de ezek szerint mégis működik.
      Azt hiszem neked tartozom az egyik legnagyobb köszönettel. Szerintem tudod miért. Olvastad akkor is, amikor nem voltunk jóba, és ez többet jelent, mint ahogy el tudnám mondani :) Szóval.. tudod.. Nagyon imádlak <3
      Puszillak,
      L.

      Törlés
  4. Egyik szemem sír másik nevet :) imádtam mar csak azért is mert nagyszerű vagy e mellet pedig nagyszerű történetet sikerült írnod :) egyszóval FANTASZTIKUS <3 mindig izgatottan vártam az új reszt és ha megérkezett majd ki ugrottam a bőrőmből :) nagyszerűen irsz, remekül használod a szavakat vmit a történetet teljes beleéléssel lehetett olvasni! Imádtam a karakteretek, kíváncsian várom a továbbiakat.
    100% h aktív olvasó leszek!
    Koszonom neked ezt az élményt xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!
      Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok, de össze kellett ám szednem a gondolataimat, hogy miket írjak nektek.
      Köszönöm minden szavadat, nagyon sokat jelentenek, és még annál is jobban esnek!
      Előzetes bizalmadért az új történettel kapcsolatban pedig mérhetetlenül hálás vagyok, igyekszem majd megfelelni az elvárásoknak.
      Puszillaak, L.

      Törlés
  5. Drága Larissa Taylor, avagy Virágszálunk! <3
    Itt vagyok én is! :D Most sikerült csak végigolvasnom az Epilógust, és azt kell hogy mondjam; szomorú vagyok. Nem a rész miatt, nem, hanem azért, mert vége lett egy korszaknak, de mint azt említetted, hogy írni fogsz még egy újabb történetet, szóval számomra nincsen ok a pánikra. :D
    Az epilógust, illetve az egész történetet IMÁDTAM, nincsenek rá szavak, mert ahogyan írsz, az valami FANTASZTIKUS, s MAGÁVAL RAGADÓ. Nem igen tudnék még mit írni, mivel sosem voltam jó az ilyen kommentek írásában, szóval ennyi lenne, mára. xd További szép estét, és hétvégét kívánok! <33
    UI.: Ha valami elgépelést találsz benne, akkor az azért van, mert találtam egy One Direction rádiót, és a számok mennek a fejemben, s mostanában eléggé szétszórt vagyok, szóval ez lenne az oka xd
    Ölelés a legnagyobb rajongódtól,
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lemaradt...:D
      Köszönöm/Köszönjük, amiért megírtad a történetet, s ezzel mosolyt csalva az arcunkra, hálásak vagyunk/vagyok neked! 100% hogy továbbra is veled maradok! <3 ;) :)

      Törlés
    2. Szia Drága!
      Ne haragudj a késői válaszomért, szánom-bánom, de még csak most éreztem magamban elég erőt. :)
      A történet végével kapcsolatban én is hasonlóan érzek. Szomorú vagyok, hogy vége, de örülök az újnak, és még ha hülyén is hangzik, én ugyanolyan izgatott vagyok miatta, mint ti.
      Az ezek után következő szavaid után csak pironkodva ülök itt, és fogalmam sincs, mit mondhatnék egy hatalmas nagy köszönömön kívül. De tényleg, hálás vagyok, hogy ezeket mondod, még ha jómagam nem is értek egyet a fantasztikus jelzővel.
      Ezt a 1D rádiót esetleg tudnád nekem linkelni? Akár itt, akár facebookon csoportban vagy ahol jól esik. :D
      Végül pedig, én tartozom köszönöttel, hogy itt vagy(tok) nekem. Sokkal élvezetesebbé teszitek az egész blogot, az írást, mindent! <3
      xx Lara

      Törlés
    3. Itt is lenne a rádió :D
      http://tunein.com/radio/NRJ-One-Direction-s171079/
      (Linden Sky voltam)

      Törlés
  6. Szia :)
    Annyira érteztem, hogy lesz egy kistesó. :D
    Örülök neki nagyon. :))
    Furcsa lesz, hogy ezentúl nem lesz több rész ebből a történetből. :(
    De már várom a következőt! :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Te egyike vagy azoknak, aki rengetegszer, mondhatni mindig kommentelt, úgyhogy nagyon szépen köszönöm! Minden szavad sokat jelentett, és nagyon jól esett. Alig várom majd, hogy a következő történetről is halljam a véleményed.
      xxx Larissa

      Törlés
  7. Drága Írónő!
    Először is szeretném elmondani, hogy rengeteget fejlődtél az írásban az előző történetedhez képest. :) Az alapötlet is nagyon egyedi, csak gratulálni tudok érte. Tetszett, hogy teljesen a végére hagytad a kiteljesülést, nem ismételted magad azzal, hogy újra leírod főszereplőink egymásra találását. Tetszett a cselekmény is, a megfogalmazás, minden. Remélem, hogy még találkozunk a következő blogodnál.;)
    Sok puszi, áfonyáspite :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Áfonyáspite!
      (Megéheztem a neved láttán.) Na de ugye nem ez a lényeg, hanem hogy nagyon megtisztelő ez a megszólítás. Akárcsak, amiket írtál.
      Igen, én is úgy érzem, hogy fejlődtem, bár a két stílus nehezen hasonlítható össze, ha csak azt nézzük, hogy a mondanivaló illetve a gondolatok mennyire voltak mélyek az egyikben és mennyire a másikban.
      Örülök, hogy tetszett a befejezés, az alapötlet, és minden, amit megemlítettél.
      Én is nagyon remélem, hogy találkozunk még. Én itt leszek, innentől csak rajtad áll.
      Köszönöm, hogy írtál, és olvastál!
      Puszi, Lara

      Törlés
  8. Imádtam. A blogot is imádom. Annyira szuper egy történet, és olyan jó a megfogalmazásod. Tetszett, hogy Harry sokáig haragudott, és nem lett olyan unalmas sablonos blog, hogy rögtön kibékültek. Hiányozni fog az a történet, de biztos vagyok benne, hogy a másik is ugyan ilyen szuper lesz. Köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos blogot olvashatok. :)
    Puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádlak. A kommentedet is. Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem, és hogy olvastad a történetet. Sokat jelentek kedves szavaid, és megelőlegezett bizalmad is egyaránt!
      Puszii, L.

      Törlés
  9. Nagyon örülök, hogy összejöttek végül. :D Aranyosak együtt. :D Nagyon tetszett, hogy a végén kiderült, hogy lesz még egy gyerekük. Tényleg milyen jó lenne, ha egy kis Harryvel bővülne a család. XD Eliana pedig irtó cuki volt végig. :D
    Végezetül pedig szeretnék gratulálni, amiért egy ilyen remek történetet hoztál össze. ;) Nagyon nagy élvezet volt olvasni. És persze arra számíthatsz, hogy minden történetedet olvasni fogom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa:D
      Hahaha, még emlékszem, ahogy a metró lejárónál beszélgettünk erről a történetről. Vagyis, akkor még inkább csak kósza gondolatok voltak a gyerekvállalásról meg a kapcsolatokról. Aztán nézd meg mi lett belőle.
      Annak pedig nagyon örülök, hogy tetszett, ahogy ezeket a gondolatokat beleültettem a történetbe. Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, és mindig kifejtetted a véleményed, többet jelent, mint gondolnád :D
      xx Larissa

      Törlés
  10. Szia, itt vagyok én is :)
    Csak most vettem észre, hogy már kint van a vége, tisztára mára vártam xD :O
    De nem hagyhattam volna ki, hogy a végére is hagyjak neked egy kommentet :)
    Szóval nagyon-nagyon teszett az egész történet, egy élmény volt olvasni, és a vége is cuki lett, nagyon jó befejezés ^^ csodásan írsz, számíthatsz rám a következő történetnél is ;)
    Lulu ××

    Ui.: örülök, hogy megismerhettelek, és hogy ennek köszönhetően elolvashattam a csodás blogjaidat :) de mostanában nem nagyon beszélünk :/ írj ha lesz időd!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Egyrészt bocsánat, hogy még csak most válaszolok, másrészt bocsánat azért is, amiért még mindig nem írtam rád. Elkezdődött a suli, aztán vissza kell még rázódnom, megtalálnom a perfekt kis napirendemet. Folyamatban van, és akkor utána majd tudunk beszélgetni :D
      (és most kaptam tőled az értesítést twitterről haha)
      Szóval szeretném neked is megköszönni, hogy olvastad a történetet, és hogy kommenteltél, amikor csa időd engedte. Nagyon sok támogatást jelentenek ezek, úgyhogy nagyon hálás vagyok. Annak pedig csak örülök, hogy ennyire sikerült elnyernie a tetszésedet.
      Én is nagyon örülök, hogy megismertelek! Írok nem sokára neked ;)
      Puszi, L.

      Törlés
  11. Itt vagyok!:))
    Nos hol is kezdjem....csodás epilógus lett, mint maga történet. Tudod, jól, hogy imádtam, és sosem felejtem el a sok segítséget, amit tőled kaptam!:) Már megbeszéltük milyen mélyen érintett a történeted, szóval úgy érzem ezzel mindent elmondtam!:)
    Egy esküvőt mondjuk olvastam volna!:)))))Az, hogy kistesó lett nagyon szép, kerek egésszé formálja a történetet, hiszen végre megadatik nekik egy igazi család, tiszta lapokkal! Ez csodálatos!:)
    Itt leszek és a következő történetet is olvasni fogom!
    Puszillak<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!
      Hagy kezdjem azzal, hogy te voltál az egyik legnagyobb meglepetés ezzel a történettel kapcsolatban. Amikor facen írtad nekem azt az üzenetet, alig akartam elhinni, aztán ugye megismerkedtünk, és egyre hihetetlenebbé vált nekem, hogy még neked, aki tapasztalatokkal is rendelkezik, tetszik a történet, amit írtam. Ismétlem: hihetetlen.
      Nagyon szépen köszönöm a sok támogatást neked is, a kommenteket és a jó kis beszélgetéseket. Pluszban megtisztelő, hogy rám bíztad a történeteidet, és hozzám fordultál segítségért. Hidd el, nincs ám rám szükséged, te is nagyszerűen írsz :D
      Larry ölelések és sok puszi,
      Larissa

      Törlés
  12. Kedves Larissa! :)
    Nem is tudom, hol kezdjem, talán ott, ahol a legjobban röstellem, hogy olyan régen írtam neked! Tele voltak zsúfolva a napjaim,még én is alig hiszem, hogy van mit csinálnom... De annyira, hogy amikor ma bekapcsoltam a laptopom, egy háromnapos weboldal volt még mindig megnyitva, ugye, ez aztán az aktivitás. Én vagyok csak képes egy ilyen fontos bejegyzést egy féloldalas szabadkozással elkezdeni. Ezért nem írok nyitóbeszédeket. :D (Azért mondd,hogy nem hiányoztam)
    Szóval. Őszinte leszek, ezt sokkal nehezebb megfogalmazni,mint az előbb, egyszerűen annyi minden van a történettel kapcsolatban a fejemben. Annyi mosolyt csalt az arcomra,néha pedig annyi szájbiggyesztést. Egyszerűen nem tudtam elfogadni,hogy Harry nincs a mi csodálatos főszereplőnkbe bolondulva,hogy azok után az együtt töltött,kimondatlan szerelmes délutánok után mindent felülír ez a csalódás,hogy vége,pedig a tökéletességet fogalmaztad meg. A maguk visszautasításától, hibáiktól, kétségeiktől lett nekem álomba illő, hogy így is egymásra találtak és küzdöttek,hogy épüljön ez a ingyom-bingyom piramis. A szerelmük egy százkarátos gyémántgyűrű volt, pont az emberi törékenység miatt, minden vonásukkal együtt, a veszekedéssel és mindennel tényleg... Egyszerűen egy ideát fogalmaztál meg. Megfoghatatlan dolgot fogtál meg, leírhatatlan vetettél papírra, és nekünk ezzel fülig érő mosolyt ajándékoztál. Talán, ha felkérnek egy nyitóbeszéd írásra is rólad fogok írni,aztán átírom a neveket, mert egyszerűen ösztönzöl,hogy jót írjak. Csodálatos történetet alkottál, és tudod mi a legjobb érzés benne? Hogy sose éreztem úgy,hogy megakadtál, hogy leálltál, vagy hogy nehéz neked. Olyan egyszerűen és természetesen áradt belőled a szó,hogy kizártam a csalódás lehetőségét, sőt a továbbiakban sem tudom elképzelni,hogy egyszer kiábránduljak az írásaidból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekkérdés pedig... Szóval sokáig ódzkodtam a kisgyerek szereplőktől, valahogy sose fogott meg a történetekben, inkább idegesített,hogy mindenki úgy akarja őket beállítani,mint valami értetlen, gügyögő,kis óvódásokat. Sose fogta meg senki azt az ártatlan, gyermeki természetességet, mintha mindenki kínaiul akarna írni, de senki sem tudja a nyelvet. Egy gyerek nem csak egy gyerek, egy bábu, attól, mert nincs kifejlett személyisége, vagy inkább mondjuk úgy,hogy talán még nem állapodott meg saját vonásokkal, egy általános gyermeki bájt képvisel, attól még nem buta,ostoba, semmilyen, egy könnyen megírható mellékszereplő. Nem... Azt hiszem olyan gyerekről írni,mintha gyereket vállalna az író maga. Felelősség. És te nagyon jól tetted, gondoztad,nevelted a karakteredet, bűbájosan fogtad meg. Egyszerűen csodálatos volt olvasni mindenestül!
      Na és Clair! Aaah, nekem az egyik leglogikusabb, legésszerűbb, és tegyük hozzá, legönostorozóbb karakter a történetben, emellett egy nagy-nagy kedvencem! Nem mondhatjuk,hogy a főszereplőt muszáj kedvelnünk, ebben is elég cinikus vagyok sokszor, legtöbbször pedig csak kételkedem... De Clair egy igazi talpraesett nőszemély, akit ezért nagyon tiszteltem, igazán beleélve magam,mint mindig...Szörnyen beleélve! Az igazságérzetemmel viaskodva olvastam őt, annyira meghatott mindig a szereplő,ő maga. Megérdemelte a boldogságot, hiába hibázott. Sőt,egyszerűen megértem a hibáját,bármennyire ésszerűtlen bolondságot követett el. Én is hibázok,minden ember hibázik,mind tudjuk milyen. Nem olyan,mint visszatenni az üres tejes dobozt, egyszerűn mind megbotlunk és nincs olyan,aki nem botlik legalább egyszer ekkorát. Minden ember a saját bűnével él, jó és kockázatos dolog volt,hogy ekkorát hibázott a főszereplőd. Megosztó volt és,hogy ezt elvállaltad engem máris meggyőztél. Nem szeretem a minta főszereplőket,akiktől még az is nevetséges,ha rosszul áll a hajuk,mert az is az ők "jaj, a tökéletességemben már muszáj hibát ejtenem" dolguk. Borzasztó. Legyen stikkes, bolond vagy őrült, legyen emberi, szabad gondolkodású, gyenge elméjű, erős, legyenek könnyei, de tartalékolja, legyen tartása, de hagyja, hogy meggyőzzék, botoljon el és ne a hattyú halálával... Erre is csak 5/5 pontot adok neked, és kezdünk átmenni vizsgáztatásba, amiben elfogadom az ajándék almát, de úgyis jó eredményt hozunk ki. Történet! Koncentrálj,Orsi.

      Törlés
    2. (És közben írsz Facebookon,szia!)
      Aztán ott van Harold. Harry. Edvárd király, angol király. (És a szörnyű humorom.) Annyira nehéz már néha új színt kihozni belőle. Mindent olvastam már róla. A legromantikusabb,nyálasabb bőrt húzták már le a személyiségéről. Volt ő rosszfiú, a banda vezér, a rózsaszirmokat szóró fiú, aki a konyhában jártas, vagy aki bárhol jártas fekvő pozitúrában. Tökéletes embert akartak belőle formálni, megakarták fogni minden lány álomképét,azt hitték, hogy ha túl rossznak festik, akkor pont attól lesz jó. Ezeket a mondvacsinált hibákat rühellem, amikor még dühöngeni is úgy dühöng,hogy azt érzem,igen, az író még most is felajzva írja és azt képzeli,ahogy befeszül Harry izma,miközben szétzúzza a kukát és elkapja a pultos csajt. Nem, te egyszerűen úgy tetted hibássá, hogy meghagytad nekünk,hogy elítéljük vagy sajnáljuk,nem befolyásoltál abban,hogy szeretnünk kell vagy sem. Ránk hagytad,hogy milyen véleményt alkotunk róla. A legtöbben telebiggyesztik ezeket a szövegeket olyan jelzőkkel, hogy szinte érzem a húsvéti kölni illatát és a falnak megyek. Imádtam a kockázataidat,hogy merted az olvasók kereszttüzébe dobni, ugyanúgy mint Clairt. Belevontál minket az olvasásba, pedig a legtöbb történet próbálkozás inkább irányítani akar. Imádom,hogy te ezt is mesterien írod,talán kicsit rafináltan. De ez a bújtatott dolog, sosem baj, az a baj, ha már én is látom,mennyire direkt. Azért írom ezt, mert te annyira jól csinálod, nem győzöm kihangsúlyozni.
      A szerelmi szálról is essen egy-két szó,és lassan a történet végére érünk. Végre valami új színt hoztál a történetekbe,amit olvasok és jól megválogatok. Szeretem a legkülönbözőbb dolgokat összeharácsolni. Igazi gyűjtő életmódot élek és nagy kritikusan mondom,na ez igen. Ez a történet maga volt az,amit én is szeretnék. Nem egy egyszerű dolog a szerelem,ha egyszerűen működik abban nincs meg az az íz,mint egy jó húslevesben. Minden a jó ízesítés, ahogy megbombázza az ízlelőbimbóidat, ahogy az első falat után rájössz,hogy ezt akarod és addig eszed,amíg már a nadrágodat kell kigombolni, aztán nem tudod megállni és fetrengsz a végén... De ami ilyen finom volt, arra ha rágondolsz az agyad egy ízt kölcsönöz a szádba és mintha újra húslevest ennél... Te pedig, a kiváló szakácsnő, gyönyörűen megfőzted a mi levesünket! Az ezelőtti hozzászólásaimban mindig nyilatkoztam róla, de remélem a mostani hozzászólásom mindent magába foglalt!

      Törlés
    3. Köszönöm, hogy hozzájárultál az én személyes műveltségemhez, a sok emlékezetes pillanatra, hogy tudtál olyat okozni,amit még más nem talált ki, hogy gondolkodtál és használtad a fantáziád, hogy szabadon hagytad szárnyalni az olvasóidat,velük engem is! Csodálatos író vagy, intelligens, kedves,humoros, azt hiszem ez a legjobb benned. Többet adsz,mint amit az ember elvár,sokkal többet. Köszönöm személy szerint az olvasók nevében is,mindenkiében a sok törődést felénk, az érdeklődést, hogy kapcsolatot tartottál és személyesen,egyenként írtál nekünk! Köszönjük a főszereplők kidolgozását, a csodálatos szerelmet, a mellékszereplők fontosságát, a kapcsolatot a cselekmények között,hogy nem félvállról írtál, hogy mindig egy fontos dolog volt,amit írsz nekünk! És végül a virágcsokor,amit nem tudok most átadni.

      Remélem hamarosan találkozunk,sok sikert kívánok a továbbiakban és szólj,ha írsz még egy ilyen csodálatos történetet! Számíts az olvasók haderejére...

      Szeretettel, Violet alias Orsi

      Törlés
  13. Kedves Larissa!

    Régóta szerettem volna már írni, de a lustaságomnak köszönhetően ez mindig elmaradt, amiért elnézést kérek! Szóval most egy kis összefoglalóval szeretnék jönni.
    Fogalmam sincsen, hogyan is találtam rá a blogodra hetekkel ezelőtt, viszont arra tisztán emlékszem, hogy az iskolában minden órára akadt olvasnivalóm! Egyszerűen fantasztikusan írsz, teljesen lenyűgözött a történet egyedisége, a szereplők kidolgozása. Bár féltem az elején, hogy túl gyorsan fognak történni az események, de nem. Nem a szokványos „összeveszünk, de a következő részben már kis is békülünk” dologról volt szó. Lebilincselően formáltad meg a karaktereket, bár amint kiderült a titok, nagyon féltem Harry reakciójától – a későbbi viselkedésétől –, és attól, hogy egy életre megsértődik – persze a szívem legmélyén reménykedtem, hogy nem így lesz –. És akkor egy kicsit szólok a 2 főhősünkről is:
    Clair: ő az a tipikus női karakter, aki a saját lábán meg tud állni, és semmi nem rendíti meg. Határozott, erős nő, aki tudja, mit szeretne az életben, és tesz is érte, nem csak tárt karokkal várja a változást. Mindig is szerettem a céltudatos embereket!:D
    Harry: egy roppant édes srác, aki iszonyatosan összezavarodott. Miután kiderült, hogy Eliana az ő lánya, teljes fordulatot vett viszont a viselkedése. Kicsit mérges is voltam rá emiatt, bár érthető volt a felháborodottsága, hiszen egy egészen fontos dolgot hallgattak el előle, de akkor is. Sokszor legszívesebben megütöttem volna, hogy „ne hisztizz, mint egy kislány!”. Oké, tényleg sértett volt, meg ilyenek, de tovább kell lépni, örüljön, hogy egy tündéri lánya lett!:D

    A többi karakter is jól kidolgozott volt, bár belőlük nem kaptunk valami sokat, mégsem lehetett kevesellni, ezt is tökéletesen megoldottad, mint minden mást. A leíró részek cseppet sem voltak unalmasak, az anya-lánya, apa-lány részektől olykor-olykor olvadoztam. És valahogyan a való életben is így képzelem el Harryt apaként. Ilyen gondoskodó, játékos szülőnek, aki mindent megad a kis hercegnőjének. Sokszor túl engedékeny akart lenni viszont, hogy Eliana kedvére tegyen, de ilyenkor Clair kedvesen kisegítette, amik szintén nagyon aranyos jelenetek voltak. Oda-vissza voltam, ahogy mindent megtett Clair, hogy Harrynek könnyebb legyen, Harry pedig egyre jobban kezdett el kötődni hozzá. És hiába próbálta tagadni az érzéseit, harcolni ellene, már azelőtt tudta, hogy– újra – beleesett, mielőtt felvette ezt a távolságtartó stílusát Clairrel szemben. Csak hát a férfiak, és az ő büszkeségük.:)
    Fogalmam sincs, mit is említhetnék még! Nagyon tetszett az egész, ahogy felépítetted, mindig tűkön ülve vártam a folytatást, és alig vártam, hogy végre Clair és Harry kimondja a boldogító igent – mert tudtam, hogy meg fog történni –! Fantasztikusan írsz, és szerintem eddig ez a legjobb blogod. Ahogyan elolvastam a régebbi írásaidat, akkor tűnt fel leginkább, mennyire sokat is fejlődtél. Remélem sok-sok történetet olvashatok még Tőled, és alig várom a következő Liam fanfiction-t, amivel meglepsz minket!:)

    Sok puszi, Essie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Essie S.!
      Hű, hát őszintén nem is tudom, mit mondjak, vagy hogyan reagálhatnék megfelelően. Minden, ami eszembe jut az egy hatalmas köszönöm, de azért igyekszem valami értelmeset összehozni.
      Először is, nagyon örülök, hogy nem unatkoztál órákon haha:D De annak még jobban, hogy sikerült megragadnom a figyelmedet. Számomra hihetetlenek a szavaid, felével nem is értek egyet. Igyekszem mindig a legjobbamat nyújtani, de sokszor úgy érzem, hogy lehetne sokkal jobb is. Aztán viszont hiába nézem, nem tudom, hol javíthatnék még bele, így inkább hagyom, nehogy még jobban elrontsam.
      Azonban, amiket itt leírtál, illetve a többiek is mondtak, még is egy kicsit azt bizonyítja számomra, hogy talán mégis jó volt, hiszen minden annyira pontosan ment át nektek. Legalábbis, ahogy például a két főkarakteremet leírod, pontosan ugyanígy képzeltem, ilyennek gondoltam őket, és ezek szerint akkor csak megkaptátok ezt az infót valahogyan. :D
      Igen, valóban próbáltam Harryt a legélethűbbre kreálni, de hát ugye, ahányan vagyunk annyiféleképpen képzeljük el őt. Örülök, hogy azért némileg a mi elképzelésünk egyezik róla! :)
      Végül pedig akkor jöjjön az a nagy KÖSZÖNÖM, amiről már az elején is beszéltem. Nagyon jól estek a szavaid! Ígértem azon leszek, hogy jó sok történetem legyen még, és hogy színvonalban is hozzam ugyanezt, vagy akár még jobbat is. Nem sokára akkor "találkozunk" is majd az új történet első kis bejegyzésénél.
      Hálával teli millió puszit küldök,
      Larissa

      Törlés