I want to write you a song

Sziasztok!

Tegnap akartam kitenni a részt, de csak mostanra készültem el vele. Közérdekű közlemény, hogy a történetből ezen kívül már egy 2 rész van + az epilógus. Úgy örülnék neki, ha a hátralévő részek alá sok komment érkezne, mert mostanában megint megcsappant. Pipákat is csak 10-15-öt kapok, és már komolyan kezdtem azt hinni, hogy körülbelül ennyien is olvassátok a blogot. Ha írni nem is írtok, legalább egy pipát nyomjatok legyetek szívesek, hogy lássam, azért vagytok.

Az előző részhez érkezetteket nagyon szépen köszönöm, mindig jól esnek a kedves szavak, és örülök, hogy tetszik a történet, legalább azoknak, akik rendszeresen írnak :)

A képet megint köszönöm Marikának! <3

xxx Larissa

UI: A részt átfutottam a szemmel, de nem garantálom, hogy nem maradtak benne elírások. Ha valaki valami eget rengetőt talál, írjon nekem, és kijavítom. :)

*********************************************

Chapter 35

Reggel kivételesen én ébredtem hamarabb, pedig azt hittem, hogy ma is majd én akarom az egész napot az ágyban töltetni. Álmosan nyújtózkodtam, ügyelve, hogy ne lökjem meg Liamet, aztán egy darabig a plafonra meredve emlékeztem meg a Brisbane-ben töltött napjainkról. Messze ezek voltak a legborzalmasabb napjaim Liam mellett, de már egyáltalán nem haragudtam rá. Természetesen még mindig nem értettem, hogy miért kurvázott le, amikor nem adtam rá okot, de legalább már tudtam, hogy egyáltalán nem gondolta komolyan.

Amikor ő is felébredt, eléggé morcos volt. Azt hittem csak reggeli nyűgösség, de amikor megkérdeztem, hogy mit csinálunk ma, még jobban elkomorodott.

- Brisbane – mondta ki a város nevét keserűen. – Lesz mit helyrehoznom – nézett rám, számomra pedig egyértelművé vált, hogy még mindig emészti magát azért, ami korábban történt.

- Nem érdekel, hogy mi volt régebben – mondtam neki a komolyan. – Az már elmúlt, és azóta volt már annyi szép percünk. Ki emlékszik már rá? – mosolyogtam rá. – Szóval, mit csinálunk ma?

- Hát a múltkor állandóan a városban voltunk, mert csak ott ölelhettelek meg, szóval mindenféle ürügyet kerestem, hogy ki kelljen mennünk, – nevetett fel – szóval arra gondoltam, hogy ma csak úgy ellehetnénk itt a hotelben. Pihenünk, beszélgetünk… - Befejezetlenül hagyta a mondatot, mert a hangja felfelé ment, én pedig, mivel pontosan tudtam, mi a mondat vége, elvigyorodtam. – Örülök, hogy tetszik a terv.

- Hogy ne tetszene? Ezek szerint aludhatok még – hecceltem, és be is csuktam a szemeimet, hogy hatásosabb legyek.

- Na, még mit nem – ficeregte át magát az én felemre, és miután a takaróm alá is bebújt, meztelen testéhez húzott.

- Ahh, komolyan? Ezt a meztelen alvást sosem fogom megérteni – nyomtam az arcomat a mellkasába.

- Pedig így a legjobb, és miattad bokszerben kellett aludnom, amíg nem voltunk együtt – biggyesztette le az ajkait.

- De rossz már neked – csúsztattam le a kezemet a mellkasán az alhasáig.

- Kiengesztelhető vagyok – tartotta a szemkontaktust, megfeszített állkapcsokkal.

- Annyira nem sajnállak, de ha esetleg mégis… mit kell hozzá tennem? – néztem én is továbbra is a szemeibe, mutató és középső ujjammal pedig lépkedni kezdtem lefelé. Imádtam, ahogy két másodpercre beállt a csend, és türelmetlen szuszogása mellett hallani lehetett, ahogy nyelt egyet.

- Úgy vélem már ráéreztél – válaszolta halkan, én pedig nem gyötörtem tovább. A szemkontaktusunk azonnal elveszett, ugyanis behunyta szemeit, én pedig egy darabig fel-leemelkedő mellkasát bámultam, miközben igyekeztem kedvére tenni.

- És miről akartál beszélgetni? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire kinyitotta a szemét, és megjutalmazott egy „most komolyan?” pillantással.

- Hagyjál, arra is lesz idő. Később – hajolt fölém, és most ő kezdett el dolgozni azon, hogy elhallgassak. Már ami a szavakat illeti, mert sóhajaim hangosabban törtek elő belőlem, mintha beszéltem volna.

Reggeli légyottunk nem tartott túl sokáig, viszonylag hamar lerendeztük egymást, aztán egészen addig fetrengtünk az ágyban, amíg mindketten iszonyatosan éhesek nem lettünk. Ebédünket a hotel éttermében fogyasztottunk, de utána visszamentünk a szobába, ahol Liam leültetett az ágyra, és belekezdett egy kisebb monológba.

- Tudom, reggel azt mondtad, nem érdekel, hogy miket mondtam régebben, és komolyan én vagyok a legszerencsésebb, hogy képes voltál mindent elnézni nekem. Viszont sosem kértem bocsánatot, pedig kellett volna. Úgyhogy sajnálom, és remélem, hogy később nem csak rossz emlékeid lesznek azokról az időkről.

- El van felejtve, ne aggódj emiatt. Már így is túl súlyban vannak a jó emlékeim. Egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus alkat vagy – tettem hozzá, ami a napokban egyértelművé vált.

- Hát nem is voltam sosem. De most éppen teperek érted – nevette el magát.

- Nem mondom, hogy nem tetszik, de nem kell teperned. A tiéd vagyok – közöltem vele a teljesen nyilvánvalót.

- Amúúúgy, amikor beolvastál nekem, akkor borzalmasan szexi voltál.

- Hát örülök, hogy te jól szórakoztál rajtam – válaszoltam felháborodottan.

- Nem szórakoztam jól, mert akkor éppen haragudtam magamra, de így utólag visszagondolva… - merengett el. - Ha most elővennéd a „cseszd meg Liam” szöveged, akkor valószínűleg hanyatt vágnálak az ágyon.

- Cseszd meg Liam – vágtam rá vigyorogva.

- Ez felhívás keringőre? – húzta fel a szemöldökét, felém hajolva.

- Nem – ráztam meg a fejemet, de adtam egy puszit a szájára.

- Kár – válaszolta csalódottan.

- Függő vagy – csóváltam meg a fejemet, aztán a telefonom képernyőjére néztem, amin Chloe képe villant fel. – Nem baj, ha felveszem? – Nem terveztünk mással foglalkozni, amíg itt voltunk, de őt nem akartam kinyomni.

- Csak nyugodtan – mosolygott, én pedig fogadtam a hívást, és elterültem az ágyon.

- Szia, Chloe! Mizujs? – kérdeztem tőle.

- Harry. Nem tudom, mit csináljak – szólt bele tanácstalanul.

- Mi történt? – érdeklődtem kíváncsian.

- Semmi azóta – utalt a Los Angelesben töltött pár napjára, aminek azzal lett vége, hogy lefeküdtek, barátnőm meg beijedt, és lelépett. – És pont ez a baj.

Egészen idáig nem nagyon beszélt erről. Folyton terelt, és adta, hogy minden oké, de most csak úgy dőlt belőle a szó. Erre vártam már mióta, nagyon jól tudtam, hogy lassan már érkezni fog a kiborulás.

- Nem akarok ebbe beleugrani, annyi ellenérv van, és tudom, hogy ez nem fog működni. De közben meg hiányzik, és azt akarom, hogy mellettem legyen. Legszívesebben a falba verdesném a fejemet – dühöngött. Liam pedig minden bizonnyal hallotta, hogy miről beszél, mert felhúzta a szemöldökét, és rám pillantott. – Ne haragudj, hogy most zavarlak – tette aztán hozzá.

- Nem zavarsz – biztosítottam róla gyorsan. – Harry írt azóta?

- Az utána lévő napokban igen, de nem válaszoltam, vagy csak nagyon érdektelenül. Szerintem most azt hiszi, hogy tényleg csak szexelni akartam. – Liam ezúttal fintorgott egyet, mire a hasára csaptam.

- Áú, most ettem, azt akarod, hogy kihányjam? – jajdult fel.

- Talán írnod kéne neki, hogy van, és akkor érezné, hogy még érdekel – javasoltam Chloenak, figyelmen kívül hagyva Liamet.

- De nem lehetünk együtt, szóval felesleges, csak ez meg felemészt, mert nagyon megkedveltem – vallotta be tán életében először.

- Ez hülyeség. Miért ne lehetnétek együtt?

- Érzem, hogy ez nem működne – sóhajtott egy nagyot, Liam pedig még egyszer megforgatta a szemét, aztán elővette a telefonját, és valamit nyomkodni kezdett rajta. – Na, jó, elég belőlem. Mi van veletek? Mi volt ez a hirtelen út? – tért át a Harrys témáról ránk.

- Hát majdnem szakítottunk, aztán átjött bocsánatot kérni, és a bocsánatkérés kicsit nagy kaliberűre sikeredett, de majd mesélek, ha nem fekszik itt mellettem – sandítottam át a vigyorgósra.

- Nyugodtan megdicsérhetsz, nem fogok megharagudni – cukkolt.

- Ki mondta, hogy jót akarok mondani? – kérdeztem vissza.

- De egy kis kötekedős vagy ma – csípett az oldalamba.

- Jó, hallom, megvagytok – nevetett bele a telefonba Chloe. – Lefeküdtél már vele?

- Jézusom, Chloe, most mondtam, hogy itt fekszik mellettem – ráztam a fejem hitetlenkedve, de azért mosolyogtam.

- Remélem, ruhában van – szívatott tovább.

- Most épp igen, és a másik kérdésedre is igen a válasz – hajolt a készülékhez Liam.

- Alex-szel mi a helyzet? – váltottam témát.

- Megvan. Megint keménygyerek. Tudod, őt amúgy sem érdekelte komolyan Skyler, szóval nem is számít neki, hogy kihasználta – mesélte tömény iróniával hangjában.

- Sajnálom szegényt – komorodtam el.

- Jaj, nehogy elkezd, hogy a te hibád, mert azonnal megfejelem a falat. – Szinte láttam magam előtt, ahogy forgatja a szemeit. – Na, de hagylak titeket. Élvezzétek egymást! – búcsúzott el, majd én is elköszöntem, és bontottuk a vonat.

Liam szinte azonnal felém fordította a telefonját, hogy nézzem meg, milyen cuki az a kutya, ami a képen volt. Mint kiderült, a sajátja, csak én azért nem találkoztam vele, mert a nővére vigyáz rá, amikor turnézik. De olyan szeretetteljesen beszélt róla, hogy direkt szóval tartottam, mert iszonyat édes volt.

A nap további részében egyébként semmi érdemlegeset nem csináltunk. Megnéztünk egy filmet, meg Liam rákeresett a shipnevünkre twitteren, és azokon nevettünk. Vacsora után pedig aludtunk is, mert reggel korán indultunk Adelaide-be, ahol szintén egy remek napot töltöttünk el, főleg a medencében. Igyekeztem nem arra fókuszálni, hogy abban az ágyban fekszem, amibe legutóbb Liam két csajt cipelt. Egyébként szóba is került ez, és azt mondta, hogy egyrészt iszonyatosan féltékeny volt Alexre, mert egész éjjel vele voltam, másrészt rettenetesen kívánt, főleg, hogy fürdőruhában flangáltam, harmadrészt pedig be akarta bizonyítani magának, hogy igazából csak a szex hiányzik neki, és nem engem akar. Elmondása szerint pedig alaposan elbukott, mert másnap reggel úgy ébredt, mintha semmit nem csinált volna éjjel. Bírtam, hogy ilyen nyíltan beszélgettünk erről, mert jó volt látni az ő oldalát is. Igazából nevetséges, hogy mennyi keserűséget megspóroltunk volna, ha már akkor mindketten őszintébbek lettünk volna.

- Egyébként itt én is mondtam valamit, amit bánok – néztem fel rá.

- Tényleg? Nem rémlik – vonta meg a vállát, de nem alakított túl meggyőzően, úgyhogy felnevettem. – Átlátszó volt? – húzta el a száját.

- Eléggé, de imádlak – bújtam hozzá. – Szóval nem gondolom úgy, hogy fizetned kell azért, hogy valaki veled legyen. De remélem, ezt már bebizonyítottam – mondtam neki, ő pedig mosolyogva bólintott egyet.

Másnap reggel már Perthben voltunk, és legnagyobb örömömre szörfözni mentünk. Örültem, hogy újra gyakorolhatok kicsit, bár az elején úgy nézett ki, mintha ez lenne az első alkalmam. Kicsivel később azért jobban belejöttem, de hamar elfáradtam, és inkább csak néztem, ahogy Liam meglovagolja a hullámokat. Hirtelen túl távolinak is tűnt a két nappal ezelőtti szeretkezésünk, ráadásul láthatóan nem volt tisztában azzal, hogy mennyire jól is néz ki.

- If you're horny, let's do it, ride it, my pony. My saddle's waiting, come and jump on it – dúdolgatott a hotelben, miután mindketten lemostuk magunkról a sós vizet. A dal, amit választott pedig nem sokat segített hangulatomon, szóval nem sokkal később a dalszöveghez hűen cselekedtem.

Maradtunk éjszakára is, bár estére ez már kitudódott, mert rajongók kezdtek gyülekezni. Igazából csodaszámba ment, hogy ez volt az első nap, amikor hallottunk felőlük, Liam mégsem örült neki, de mivel nem voltak olyan sokan, sikerült meggyőznöm, hogy menjen le hozzájuk egy pár percre.

Először Tobyt küldte ki, hogy mondja meg nekik, maradjanak csendben, és rendeződjenek sorba, hogy lehetőleg mindenkire sor kerüljön tolakodás nélkül. A kérés ellenére, amikor kilépett, hangzavar támadt, de szerencsére elcsendesedtek, miután Liam az ujját a szája elé tette. Elég hanyagul kezdett el fényképeket csinálni, rá se nézett a rajongókra, szóval gondoltam megviccelem. Elvegyültem a rajongók között, és megkértem őket, hogy ne keltsenek feltűnést, majd amikor Liam mellémért, magunk elé nyújtottam a telefont. Csak akkor vette észre, hogy én vagyok, amikor a képernyőn az arcunkra nézett, és pont sikerült lekapnom azt a pillanatot, amikor átfutott a zavarodottság az arcán. Hitetlenkedve fordult hátra, mintha most találta volna meg a nem létező ikertestvéremet, de addigra már mindenki nevetett, szóval kis fáziskéséssel, de neki is leesett a dolog. Végül ő is felnevetett, és egy kicsivel lelkesebben fejezte be a képek készítését, amíg én valamennyire távolságtartóan, de a rajongóival beszélgettem.

Az interneten rengeteg kritika ért, főleg abban a percben, amikor kiderült, hogy anyagi hátterem nemhogy Liamének, de még a társadalom középrétegének alját se nagyon éri el. Azonnal rám kiabálták, hogy csak kihasználom, de úgy vettem észre a nagyobb többséget vagy nem érdeklem vagy sikerült őket megnyernem magamnak. Azért hálát adtam az égnek, hogy itt senki nem utálkozott, mert biztos, nem viseltem volna jól, ha szemtől szembe kaptam volna a rágalmazást.

- Amúgy feltűnt, hogy elfogytak azok a helyek, ahol szemét voltam? – kérdezte már a Hong Kong felé tartó repülőn, ahol legelőször randira vitt.

- Igen – hajtottam a vállára a fejemet.

- Én is. Nagy meglepetésem van, és izgulok. Remélem, tetszeni fog. - Olyan aranyos volt, ahogy ráparázott ezekre a dolgokra, holott szerintem egy percig sem volt kérdés, örülni fogok-e neki.

- Ez az, keltsd fel megint az érdeklődésemet, aztán hagyj lógva – morgolódtam, de ő csak nevetett rajtam.

- Na, amúgy, gondolkoztam – vette elő a laptopját, és megnyitott két oldalt, amiken kisgyermekgondozó képzések voltak. – Meg utána is jártam pár dolognak, és ha tényleg ez érdekel, akkor szerintem be kellene iratkoznod az egyikre.

- Komolyan kerestél nekem sulit? – néztem rá vidáman.

- Remélem, nem baj. Nem akarok erőszakos lenni, csak szeretném, hogy boldog legyél, és azt csináld, amihez kedved van – válaszolta egy kicsit védekezően.

- Én is gondolkoztam azóta rajta, és arra jutottam, hogy nem ragadhatok le itt, mert az ugye egyértelmű, hogy a könyvelői pályából nem lesz semmi. Unom, hogy töröm magam, de sosem vagyok elég. Szóval a továbblépés mellett döntöttem. Megnézem majd ezeket, a követelményeket, a jelentkezés menetét, és valószínűleg elvégzek egyet. – Szavaim őszinte örömet váltottak ki belőle, én pedig az eddiginél is szerelmesebb lettem. Sokat jelentett a támogatása.

- Bessie, leülsz légyszí? – paskolta meg maga előtt az ágyat Liam, mire én is helyet foglaltam. Lábszáraimhoz nyúlt, és közelebb húzott, hogy lábamat az övéin átvetve, félig az ölében üljek. – Amíg turnén voltunk, de te már hazamentél, el kezdtem írni egy dalt, amit Jamiékkel fejeztem végül be. Tekintettel arra, hogy egy, nincs itt gitár, kettő, gitártudásom úgy négy akkordra terjed ki, inkább csak lejátszom a felvett anyagot – bogozgatta ki a fülhallgató zsinórját, majd a telefonjába dugta, és az egyiket felém tartotta.

Kíváncsian tettem be a fülembe, majd megvártam, míg Liam kikereste a dalt. Olyan ijedt feje volt, hogy egyszerűen nem bírtam ki mosolygás nélkül. Amikor elindult a szám, megkomolyodtam, és figyelni kezdtem a lágy gitárdallamot. A ringató ritmustól azonnal elképzeltem, ahogy naplementekor egy kis csónakban ülők, és a víz aprókat dobál rajtam ide-oda, aztán elkezdődött a szöveg is, nekem pedig hirtelen leesett, hogy nem csak egy dalt mutat, amit ő írt, hanem egy olyan dalt mutat, amit nekem írt. Én tényleg igyekeztem nem behisztizni, de a második sor végénél máris végigcsordogáltak az első könnycseppek az arcomon.

Elmondhatatlan érzésekkel néztem Liamre, aki úgy tanulmányozta az arckifejezésem, mintha a könnyeim nem lennének egyértelmű jelei örömömnek. Életemben nem éreztem még így magam, a mellkasom ki akart szakadni a helyéről, mintha a szeretettől akkorára nőtt volna a szívem, hogy nem volt neki elég a hely. De még ez is csak egy töredék része volt annak az érzésnek, ami eluralkodott rajtam. A gesztuson kívül, hogy rólam írta a dalt, még a dalszöveg is annyira aranyos volt, hogy tényleg nem bírtam visszatartani a könnyeimet, melyek amúgy mosolygós arcomon folytak végig. Egyszerre sírtam és nevettem, aztán a második refrénnél már Liam vállára hajtva a fejemet hallgattam a zenét. Mindkét kezével szorosan ölelt, és a ritmusnak megfelelően dülöngélt aprókat jobbra és balra.

Amikor vége lett a dalnak, el akartam neki mondani, hogy mennyire tetszett, de nem találtam a megfelelő szavakat. Mind annyira gyengének tűnt, egyiknek sem volt olyan erős a jelentése, amennyire szerettem mind a dalt, mind Liamet, úgyhogy csak arcomat a nyakába nyomva, csendben öleltem tovább. Ő sem tűnt úgy, hogy meg akarna mozdulni, fejét az enyémre hajtva pihentette. Kis idő múlva nyomott egy puszit az arcomra, és pedig felemeltem a fejemet, hogy megcsókolhassam.

- Meghallgathatom még egyszer? – pislogtam rá nagyokat. – Nagyon szép, nagyon tetszik. Köszönöm – mondtam még neki, mielőtt megint elindult volna az I want to write you a song címen elmentett szám, hogy újra és újra mosolyt varázsoljon az arcomra, és békét az egész lényembe.

Melbourne

Sziasztok!

Huhú, hát ez a rész szerintem nagyon aranyosra sikerült, de kicsit félek, hogy túlzásokba estem. Remélem, senkit nem zavar egy kis nyáladzás, nekem nem stílusom annyira, de Liam és Bessie nem bírt magával, és hát mit tud kezdeni az író, amikor a két szereplője erősebb egyéniség, mint saját maga? Nos, hagyja, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Véleményeket ezek után nagyon-nagyon szívesen olvasnék, úgyhogy kérek mindenkit, hogy írjatok, írjatok, írjatok!

Az előzőhöz érkezett csodálatos hozzászólásokat ismételten nagyon szépen köszönöm. A holnapi nap folyamán válaszolok majd rájuk :) <3

Továbbá a rész átolvasását köszönöm Krisztinek, én iszonyat lusta voltam hozzá, úgyhogy tulajdonképpen neki köszönhetitek, hogy ma tettem ki a részt, és nem holnap, haha :) <3

A képet pedig Marikának köszönöm szépen! <3

xxx Larissa

*******************************************

Chapter 34

Reggel egyedül ébredtem, de nem kezdtem azonnal kapkodásba, hogy hol lehet Liam. Ráérősen nyújtózkodtam egyet, aztán visszahunytam a szememet, hogy még relaxáljak egy kicsit. Arcomra boldog mosoly kúszott, nem is emlékeztem már, mikor keltem utoljára ennyire jó kedvűen.

- Ó, felébredtél? – kérdezte Liam, amikor az ajtónyitódásra felnéztem. – Bíztam benne, hogy még visszabújhatok melléd, mielőtt felkelsz.

- Még visszajöhetsz – emeltem meg a takarót, de megrázta a fejét.

- Tobyval beszéltem le a mai programot – említette meg a felbérelt testőrt. Úgy döntött szabadságot ad Paddynek, és valami itteni embert ugrasztott magunk mellé a hétre. – Úgyhogy lustálkodás helyett, inkább gyerünk fürdeni, aztán váljunk turistákká, meg vegyük be a boltokat.

Válaszul csak dünnyögtem, és bár nem mondtam szavakat, hanglejtésemből le lehetett venni, hogy én még inkább feküdnék.

- Te valami eszméletlen lusta vagy – jegyezte meg, miközben elkezdett levetkőzni. Azt hittem, hogy meggyőztem, és tényleg visszafekszik, de hirtelen lerántotta rólam a takarót, a karjaiba vett, és megindult a fürdő felé.

- Jó-jó! Megyek, ígérem, csak tegyél le – kértem tőle beleegyezve, de csak elvitt a zuhanykabinig. – Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor ő is belépett mellém.

- Zuhanyozunk – adta az egyértelmű választ.

- Együtt? – húztam fel a szemöldököm vigyorogva, amíg ő megnyitotta vizet.

- Nem, Bess. Még álmodsz, engem csak ideképzelsz – forgatta meg a szemeit mosolyogva, aztán a derekamnál fogva magához húzott.

- Nincs óvszerünk – jegyeztem meg elfúló hangon.

- Nem mindenhez kell gumi – kacsintott rám.

Liam már rég kész volt, én viszont még csak a hajamat szárítottam, úgyhogy annak ellenére, hogy nem sürgetett, igyekeztem. Végül egy kicsit nedvesen is hagytam, mondván kinn úgyis megszárítja majd a nap. Toby a mellettünk lévő szobában volt, úgyhogy amikor elkészültem, bekopogtunk hozzá, jelezve, hogy indulhatunk.

- Na, jó, meg kell kérdeznem – fordultam Liam felé a kocsiban. – Ezt az egész utazást, sofőröstől, programostól, mindenestől egyedül hoztad össze? Egy éjszaka alatt? – Néha meglepett, mekkora hatalma van.

- Nem teljesen – nevetett fel. – A menedzserünket kértem meg, hogy a foglalásokat meg a testőr dolgot oldja meg. A helyszíneket és programokat meg Louis segített végleg kiválasztani – vallotta be, de ez cseppet sem vett a dolog értékéből a szememben.

- Kérdezhetek valamit? – sandítottam rá.

- Persze, maximum nem válaszolok – viccelődött.

- Te meg Zayn már nem vagytok annyira jóban? Zayn azt mondta régen, hogy nagyon szoros volt a kapcsolatotok, és most csak Louis-ról hallok. – Nem akartam belepofátlankodni a másokkal való személyes kapcsolataiba, csak furcsálltam.

- Nem tudom – válaszolt egy kicsit bizonytalanul. – Zayn furcsa mostanában. Olyan, mintha nemcsak a rajongók elől rejtegette volna a valódi énjét, hanem előlünk is. Fura a hangulat, ha együtt vagyunk. Louis meg sok mindenen keresztülment, sokat beszélgettünk, meg írtunk dalokat együtt, és nálam átvette Zayn helyét. De ez nem jelenti, hogy bajom van Zaynnel, csak egyelőre nem tudom hova tenni – fejtette ki bőven.

- Értem – válaszoltam.

- Szóval, szerintem előbb menjünk el vásárolni, és utána mehetnénk egy kis városnézésre. Imádom Melbourne-t. – mondta, én pedig bólintottam.

Tetszett az ötlete, a városnézős rész miatt pedig különösen boldog voltam. Amikor először voltam itt, nem volt időm erre, és nagyon hiányoltam. De a nap vásárlós része is meglepően szórakoztató volt. Két nagy bőrönddel kezdtük, és azokba pakoltuk bele a ruhákat, amiket már megvettünk.

- Szerintem négy gatya már több mint elég erre az egy hétre – néztem rá kérlelően.

- Igen, szerintem is, de ez tetszik. Felpróbálom – fogta meg a kezem, és a próbafülkék felé kezdett húzni. Megforgattam a szemem, de mosolyogva követtem.

- Kész vagy már? – húztam el a függönyt épp annyira, hogy be tudjam dugni a fejem. Éppen boxerben állt, arra készülve, hogy visszavegye a saját farmerét. Azonnal behúzott magához, és a falnak nyomva, szenvedélyesen megcsókolt.

- Toby kint vár ránk, és biztos vagyok benne, hogy látott bejönni. Nem csinálhatjuk ezt itt – toltam el egy kis idő után.

- Miért van mindig igazad? – vetett rám egy duzzogós pillantást, én pedig vigyorogni kezdtem.

- Nem tudom. Ezzel a tehetséggel születtem – válaszoltam neki komolytalanul.

- Persze, gyönyörűm. – Most rajta volt a sor, hogy megforgassa szemeit.

- Öltözz fel, és menjünk! Még egy csomó dolgot kell venni – mondtam neki, aztán gyorsan kimentem.

Én már szinte mindent megvettem, amire szükségem volt, egyedül a fehérneműk maradtak hátra, de Liam nem tette túl könnyűvé a dolgot. Minden cipőfűző vastagságút leakasztotta, és meglóbált előttem, hogy olyat vegyek.

- Tényleg ezekre vágysz? – kérdeztem tőle a harmadik kiakasztó után.

- Nem igazán, de ez tényleg szexi lenne rajtad. Legalábbis, ahogy elképzelem – harapta be az alsó ajkát végignézve rajtam.

- Oké, de csak miattad – vettem ki a kezéből, és a kosárba dobtam.

- Ez az! – örült látványosan.

- Tiszta bolond vagy – fontam karjaimat a derekára. Adott egy puszit a fejemre, aztán folytattuk a vásárlást.

Pár perccel később egy háztartási boltba mentünk, hogy fogkefét és hasonló fontos dolgokat vegyünk.

- Úristen, állj le! – nevettem fel hangosan, amikor elkezdte az óvszereket a kosárba dobálni. Igyekeztem nem felhívni a figyelmet magunkra, de egyre jobban nevettem.

- Ki tudja mennyire lesz szükségünk. Nem akarom, hogy ez legyen az oka annak, hogy nem tudok neked mindent megadni – kacsintott rám.

- Jézusom – hajtottam le a fejemet zavarban, mert miközben Liam beszélt, pont találkozott a tekintetem Tobyéval.

- De kérlek, ne emlegesd Istent és Jézust, amikor gumit vásárolunk. Szeretnék a mennyországba jutni – poénkodott továbbra is, nekem pedig újra fel kellett nevetnem. Bár ez már kezdett inkább vihogásra hasonlítani.

- Rossz hírek, te már így is a pokolba mész.

- Kösz a támogatást – felelte, aztán provokatívan még egy dobozzal a kosárba tett, elérve, hogy tovább röhögjek.

A kis vásárlókörutunk alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Liam mennyire vicces, és ezzel egy új oldalát ismertem meg. Jó volt ennyire szabadnak és gondtalannak látni. Korábban kiírta twitterre, hogy ki fogunk jönni a hotelből, és megkérte őket, hogy ne jöjjenek oda fényképet kérni, hanem hagyják, hogy élvezzük az együtt töltött napokat. Nem tudom, hogy ez volt-e az oka annak, hogy senki nem zaklatott minket, vagy sem, mindenesetre örültem neki.

Miután mindent megvettünk, visszamentünk a kocsihoz, és bepakoltuk a csomagtartóba a rengeteg cuccot, majd beültünk a kocsiba, ám mielőtt elindultunk volna, Liam felém fordult.

- Nagy ez a város, és túl sok hely van, ahová mehetnénk, de nem fog beleférni az időnkbe, szóval arra gondoltam, hogy elviszlek két kedvenc helyemre – tudatta velem terveit, a beleegyezésemet kérve.

- Tökéletes – bólintottam. – Amúgy meg bárhová követnélek. Minden hely tökéletes, ahol ott vagy – tettem hozzá. Világéletemben voltak gondjaim az érzelmeim kimutatásával, de próbálkoztam, és vele annyival könnyebb volt. A mosolya volt a legjobb dolog, amit valaha láttam, és bármit megtettem volna, hogy örökre az arcán is tartsam.

- Annyira édes vagy, és úgy szeretlek. – Barna szemei ellágyultak, ösztönösen kényszerítve engem, hogy az olvasztott csoki képére asszociáljak.

- Akkor indulhatunk a terv szerint? – nézett hátra Toby, félbeszakítva minket. Szegény biztos unta már, hogy egész nap nyáladzunk. Mindketten bólintottunk, aztán Liam kezébe csúsztattam a sajátomat, és kifelé kezdtem bámulni az ablakon.

Először a Carlton-parkba mentünk, ahol egy jó nagyot sétáltunk. Hatalmas volt a terület, de nagyon szép volt, ahogy minden zöldben pompázott. A Királyi Kiállítási Épület pedig valami eszméletlen látványt nyújtott mindennek a közepén. Szívem szerint még vagy háromszor körbe jártam volna az egész parkot, de Liam nevetve közölte, hogy a másik jobban fog tetszeni, ezzel sikeresen felkeltve a kíváncsiságomat. Ráadásul itt már a rajongókat sem úsztuk meg. Lassan szállingózni kezdtek, és egyik a másik után jött oda, úgyhogy jobbnak láttuk, ha még azelőtt eltűnünk, mielőtt egy kisebb mobba keverednénk.

Elég hosszan kocsikáztunk, de legalább közben is sok részét láttam Melbourne-nek, és sikerült ennyi idő alatt eldöntenem, hogy nekem tetszik ez a város. Azonban, amikor megérkeztünk a hatalmas épülethez, kicsit beparáztam. Liamnek feltett szándéka volt, hogy felvigyen az Eureka Tower legfelső szintjére, én pedig, bár nem voltam tériszonyos, azért mégiscsak hátrahőköltem a majdnem 300 méter magas épület láttán. Végül csak sikerült rábeszélnie, de a liftben a 80. emeletnél már igencsak a rosszul lét kerülgetett, egyrészt, mert túl sok időnek tűnt az, amit a liftben töltöttünk, másrészt, mert már képzeletben láttam magam alatt a nagyon-nagyon távoli talajt. Liam mosolyogva húzott magához a maradék 8 emeletre, és amikor megérkeztünk, akkor se vette le rólam a kezét. Vagy talán csak én szorítottam túlságosan az oldalát, és esélye sem volt szabadulni. Mindenesetre, amikor megérkeztünk a kilátó részhez, azonnal elfelejtettem, hogy mitől is féltem annyira az előbb. Ahogy a város látképe elém tárult, meg se fordult a fejembe, hogy lenézzek. Egyszerűen le voltam nyűgözve.

- Annyira gyönyörű a kilátás – mondtam csak úgy magam elé hitetlenkedve.

- Igen, ez valószínűleg azért van, mert előttem állsz – reagálta le előbbi állításomat.

- Jaj, Liam – nevettem fel kínomban.

- Mi az? Az igazat mondtam – lépett közelebb, és hátulról ölelt át, állát pedig a vállamra támasztotta.

- Akkor talán fel kéne nézted, és megnézned, mi is az igazi szépség – döntöttem a fejének a sajátomat.

- Bármelyik városban láthatok szép tájakat, de ezt a kilátást csak ott láthatom, ahol te vagy. Úgyhogy azt hiszem, ez értékesebb – viccelődött tovább.

- Hagyd abba – fordultam szembe vele nevetve.

- Jó, de tényleg. Sokkal szebb vagy, mint Melbourne, úgyhogy bocsásd meg nekem, ha jelenleg nem érdekel túlzottan a házak teteje.

- Mindig mondasz valami olyat, amire nem tudok mást mondani, csak azt, hogy mennyire szeretlek, és kezdem magam szarul érezni, amiért a szókincsem erre az egy szóra korlátozódik – döntöttem a homlokomat a vállának.

- Imádom hallani azt az egy szót – emelte fel a fejem, szóval ismételgetni kezdtem. – Folytasd csak, sose lesz elég – kacsintott rám, aztán újra magához ölelt. – Én is szeretlek, de úgyis tudod – suttogta a fülembe.

Egy ideig még gyönyörködtünk a kilátásban, de aztán elindultunk lefelé, mert Liam elvileg tartogatott még valami meglepetést. Hiába nyúztam a kocsiban, hogy mondja el, nem volt hajlandó, végül pedig fel is adtam. Csukott szemmel pihentem, mert eléggé el voltam fáradva a hosszú nap után, és így a hotelhez vezető út meglepően rövidnek is tűnt. Amikor kinyitottuk a csomagtartót újra szembesültünk vele, mennyi mindent vettünk, és mindketten fáradtan legyintettünk egyet, hogy ezt most inkább a személyzetre hagyjuk.

- Na, kíváncsi vagy, mit csinálunk még ma? – ült le mellém az ágyra, kezében egy borítékkal, mire válasz nélkül kaptam ki a kezéből, ezzel egy jó hangos nevetést kiváltva belőle.

- Úristen! – Szó szerint felvisítottam, amikor felbontva két Ed Shreeran koncertjegyet találtam ma estére. – Nem hiszem el – öleltem át a nyakát.

- Már megérte – motyogta a vállamba, mert úgy szorítottam, hogy elfordítani se bírta a fejét. – Még akkor is, ha kitöröd a nyakam – tette hozzá egy kissé szenvedős hangon.

Kérésének eleget téve elhúzódtam, és kezeim közé fogva az arcát, köszönetképpen megcsókoltam.

- Jól van, készülődj, különben ki se jutunk a hotelből – paskolta meg a fenekemet, nekem pedig nem kellett kétszer mondani, kimásztam az öléből, és azonnal öltözni kezdtem.

Állítom, rosszabb voltam, mint egy 5 éves, akinek éppen azt ígérték a szülei, hogy elviszik a játszótérre, de Liam csak mosolygott rajta. Még indulás előtt a cuccainkat is el kellett pakolnunk, ugyanis a drága, saját elmondása szerint, nem gondolta át alaposan, hogy mennyire sűrű is lesz ez a nap, és a koncert után induló repülőre foglalt jegyet.

- Ja, és amúgy a koncert előtt beköszönünk Teddynek is – ragadta a meg a kezem, és nagy léptekkel indult el a hátsó bejárathoz, ugyanis a kint várakozó rajongók, kiszúrtak minket, és a nevét kezdték sikítani. – Francba – morgolódott. – Nem akartam, hogy ilyen korán észrevegyenek, és Teddy helyett velem foglalkozzanak – fintorgott odabent.

- Hé, sziasztok! – jött szembe az említett énekes, és egy baráti, hátveregetős ölelésben részesítette Liamet, majd engem is. – Jó újra látni, Bessie. – Jézusom, emlékszik a nevemre.

- Azt mondja, ő is örül – szólalt meg helyettem barátom, amikor én elfelejtettem, vigyorát pedig véletlenül se tudta volna elrejteni. – Látnod kellett volna, hogy reagált, amikor odaadtam a koncertjegyeket neki. Azóta nem tudtam lelőni, de azt hiszem, most sikerült – derült rajtam jót, amiért egy mérges pillantással jutalmaztam.

- Uh, ember, úgy látom, bajban vagy – nevetett fel Sheeran, és végre én is megszólaltam.

- Határozottan – erősítettem meg megállítását.

- Na, majd elszámoltok, de most gyertek, és meséljetek – került meg minket, hogy mögénk lépjen, a vállunkra téve a kezeit, kezdett el az öltözője felé terelni minket.

Hamar feloldódtam, hiszen annyira nyitott volt felém is, ha akartam volna, se tudtam volna tovább szégyenlősködni. Kifaggatott a mai napunkról, ugyanis amikor Liam lebeszélte ezt az egészet vele, akkor megemlítette neki a kis utazásunkat is.

- Akkor már nincs harag? – pillantott rám, mire én megráztam a fejemet.

- Sikerült meggyőznöm az első napon, azért most szívesen hátba veregetném magamat – húzta ki magát mellettem, felettébb büszkén.

- Majd én hátba veregetlek mindjárt – löktem meg a vállammal az övét, véletlenül se ismerve be, hogy amúgy tényleg megérdemelné a dicséretet.

- Pedig még milyen sok meglepetésem van, még csak nem is sejti – tette a szája elé a kezét, hogy ne lássam, de direkt hangosan suttogta Ed felé, hogy nagyon is jól halljam.

- Imádlak titeket – nevetett rajtunk a vörös hajú. – Nagyon cukik vagytok, úgyhogy a későbbiekben se veszekedjetek – parancsolt ránk játékosan. – Most már készülődöm kell, Liam, tudod, hogy megy ez. Remélem, élvezni fogjátok majd a koncertet.

- Biztos – vágtam rá határozottan, aztán egy újabb öleléssel búcsúztunk el egymástól.

Természetesen nem tévedtem, amikor előre kijelentettem, hogy imádni fogom a koncertet. Jó volt élőben hallani a kedvenc számaimat, de már a show felénél úgy éreztem, hogy több élményt nem képes a szervezetem befogadni ezen a napon. Annyira tehetséges volt, egyszerűen lenyűgözött, ahogy kiállt oda a kis gitárjával, és még a legapróbb hümmögése is tökéletes volt. Liam teljesen egyetértett abban, hogy mennyire tehetséges Teddy, és ő is élvezte a koncertet. Még annak ellenére is, hogy igyekezett a lehető legjobban elbújni. Néhány telefon így is felénk fordult, de még a repülőn megfogadtam, nem fogom hagyni, hogy bármi elrontsa ezt az utazást, így igyekeztem mindent háttérbe szorítani. Nem foglalkoztam azzal, hogy mindez mennyibe kerülhetett Liamnek, mert ha folyton ez járt volna a fejemben, akkor csak magam alatt lettem volna egész végig, illetve a rajongókat is próbáltam kizárni, elfogadva, hogy sosem lesz teljesen privát a kapcsolatunk.

- Olyan, mintha már vagy ezer éve lett volna – beszélt a legelső találkozásunkról Liam, miközben hátulról átkarolva dülöngélt a Thinking Out Loud-ra.

- Nekem is távolinak tűnik – hajtottam hátra a fejemet a vállára. Ajkait az arcomra nyomta, és a refrén végéig ott is tartotta.

- When my hair's all but gone and my memory fades, and the crowds don't remember my name, when my hands don't play the strings the same way, I know you will still love me the same* – énekelte a fülembe, az én arcomra pedig széles mosoly kúszott. Ha volt valaki, akinek jobban szeretem a hangját Ed Sheeranénél, akkor az Liam volt.

Már nem volt sok hátra a koncertből, ráadásul mi még az utolsó két szám előtt leléptünk, hogy megússzuk a tömeget, és a repülőtérre is időben odaérjünk. Iszonyatosan fáradt voltam, csak arra vágytam, hogy végre ágyban legyek, és annak ellenére, hogy a repülőn ez nem adatott meg, mégis, ahogy leültem, azonnal el is aludtam.

*Amikor a hajam megőszül, az emlékem elhalványul, és a tömeg már nem emlékszik a nevemre, amikor az ujjaim már nem úgy pengetik a húrokat, tudom, te akkor is ugyanúgy fogsz szeretni.

Szeretlek!

Sziasztok!

Jaj, végre hétvége! Ami egyben azt is jelenti, hogy új rész! Ám előbb szeretném elmondani nektek, hogy a történetből már nincs túl sok hátra. Mindössze pár rész maradt csak, de majd ha már biztosra látom előre, hogy a pár az pontosan mennyit is takar, akkor majd szólok :)

Köszönöm a sok-sok nagyszerű kommentet, mindjárt megyek is válaszolok nektek, csak előbb kiteszem a részt, mert a csoportban már, látom, sok a türelmetlen (és hogy én ennek mennyire örülök!!) :D Most pedig különösen kíváncsi vagyok a véleményetekre!

xxx Larissa

****************************************

Chapter 33

Amikor bőröndök nélkül léptünk be abba a hotelbe, amelyikbe először voltam Liammel, igencsak furcsán néztek ránk. Liam figyelmen kívül hagyta a pillantásokat, ám mielőtt a recepcióhoz lépett volna, rám nézett.

- Külön szobát szeretnél vagy megleszel velem is? – kérdezte komolyan, hirtelen pedig nem is tudtam hova tenni. – Akkor nem volt választásod, pedig kellett volna, legyen, szóval most megkapod – magyarázta. Kezdtem kapizsgálni, hogy gondolja ezt az egész „éljük újra az első közös élményeinket egy kicsit máshogy” dolgot.

- Közös szoba – válaszoltam neki mosolyogva, aztán megvártam, amíg elkérte a kulcsokat. Amikor visszaért megfordítottam a belépőnkül szolgáló kártyát, hogy megnézzem a számot, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy ugyanaz. Furcsa, mert rengeteg hotelben voltunk, és egy idő után már nem is figyeltem, hányas számú szobában alszok, de ez az első nagyon bennem maradt.

- Maradj itt! – állított meg a vállamnál fogva a folyosó elején. - Miután bementem, várj egy kicsit, és csak azután gyere – kérte komolyan, én viszont legszívesebben felnevettem volna.

Aranyos, de egyben rettentően abszurd volt ez az egész. Olyan volt, mintha újra kellett volna élnem bizonyos napokat, és nem csak a jók jutottak eszembe, sajnos. Ennek ellenére tettem, amit kért, majd az ajtóhoz sétáltam, amit résnyire nyitva hagyott, hogy be tudjak menni. Egy pillanatra megálltam, és arra gondoltam, ahogy akkor fogadott. Zayn kísért be, Liam pedig azon gúnyolódott, hogy végre megérkezett a barátnője, majd egy csókot kért, amit egyértelműen megtagadtam tőle. Kíváncsi voltam, miért akart előbb bemenni a szobába, úgyhogy én is átléptem a küszöböt. Hagytam, hogy lecsússzon a vállamról a táska, és az ágy előtt álló Liamhez sétáltam, aki kezét hátratéve mosolygott.

- Már vártalak – mondta, és egy szál vörös rózsát húzott elő maga mögül. – Örülök, hogy itt vagy – tette hozzá, ezzel újra széles mosolyt kiváltva belőlem.

- Én is örülök, hogy itt vagyok – válaszoltam, miközben elvettem tőle a virágot, és bár ez alkalommal nem kérte, én mégis ajkaira nyomtam a sajátomat. Mosolyogva nézett le rám, amikor eltávolodtam, és komolyan zavarba jöttem attól, ahogy rám nézett. A szemeiből olvasni lehetett a szeretetet, és ez nemcsak a szívemet melengette, hanem az arcomat is.

- Rendeljünk valamit, mert éhen halok – mondta végül, miután tekintetével csendben végigkövette, ahogy leteszem a rózsát az asztalra. – Válaszd ki, mit szeretnél, jó? – tolta elém a lapot, amin a menük voltak, én pedig eldöntöttem, hogy most én lepem meg őt.

Emlékeztem, mit ettünk. Hogy is ne emlékeztem volna? Akkor ettem életemben először strucchúst. Meg azt hittem, utoljára is, de most ugyanazt kértem. Az egy kellemes este volt, szeretek rá visszaemlékezni, nem akarom elrontani az emléket.

- Biztos? – kérdezte, miután elmondtam neki, én meg bólintottam egyet. – Látod? Tudtam, hogy ízleni fog – nevetgélt azért magán, miközben a telefonhoz lépett.

Kedvem támadt megölelgetni, úgyhogy mögé léptem, és átkaroltam, miközben rendelt. A repülőn sokat beszélgettünk, mindenféléről, így mire ideértünk, már jóformán lerombolta a kis falkezdeményemet, amit a Skyleres dolog óta építgettem. Ez az egész utazás pedig csak azt bizonyította nekem, hogy tényleg nem akar elveszíteni, így képtelen voltam tovább haragudni rá, és nem is akartam.

- Szóval zsenikém, hogy tervezted ezt az utazást? Mit fogunk csinálni, és mikor lesz ruhánk? – kérdeztem tőle, amikor letette a telefont.

- Vannak meglepetéseim, de azokat nem fogom elmondani. Egyébként ne aggódj, annak ellenére, hogy úgy látszik, szinte semmit se terveztem el, megvan minden. Most együnk először, estére van köntösünk, aztán majd reggel, ha kipihentük magunkat, elmegyünk vásárolni, és veszünk mindent, amire szükségünk lehet ezen a héten – fogta kezei közé az arcomat, ugyanis időközben megfordult, így szembe kerültünk egymással. – Jó így?

- Ühüm – dünnyögtem az ajkait vizslatva, amik már jóval az intim szférámon belül jártak.

- Lezuhanyozok, amíg megjön a kaja, oké? – kérdezte, továbbra is az arcomba hajolva.

- Miután megcsókoltál, mehetsz – válaszoltam neki, figyelmeztetve, hogy nem szeretem, amikor így szórakozik velem.

- Fair ajánlat – döntötte oldalra a fejét elgondolkozva, aztán végre megcsókolt. – Öt perc, sietek – ígérte meg, aztán nyomott egy puszit a homlokomra, és eltűnt az ajtó mögött.

Jobb ötlet híján levettem a cipőmet, bekapcsoltam a tévét, és az ágyra feküdtem. Egy ideig váltogattam a csatornákat, de hamar rájöttem, hogy semmi nem fog lekötni, úgyhogy egy zenecsatornán hagytam, és hanyatt fekve mozgattam a lábfejemet a ritmusra. Kíváncsian néztem a képernyőre, amikor a koncerteken oly sokat hallott You and I csendült fel, ugyanis videót még sosem láttam hozzá.

- Hát te mit nézel? – lépett ki nevetve az ajtón egy fehér köntösben.

- Egy medvét – meredtem továbbra is hitetlenkedve a képernyőre, ugyanis Liam eléggé szörnyen festett akkora arcszőrzettel, meg a haja sem volt valami előnyös. – Mi történt veled? – kérdeztem tőle viccesen, nehogy megsértődjön.

- Fú te, én se tudom – ült mellém, és a combomra tette a kezét. – Most jobb? – nézett rám kíváncsian.

- Úgy se rossz, de határozottan jobban tetszel így – nyúltam fel, hogy végigsimítsak a pár napos borostán, ezzel elérve, hogy lehajoljon hozzám. – Ha meghozzák a kaját, te állsz fel kinyitni az ajtót – súgtam a fülébe, mielőtt megcsókolhatott volna, aztán elégedetten vigyorogtam.

- Ah, még mindig itt tartunk? – forgatta meg a szemét. – Elkapcsolhatom ezt a dalt, ugye? – nyúlt a távirányítóért, én pedig bólintottam.

- Nem szereted magadat hallgatni?

- Nem nagyon. Párszor alapból vissza kell hallgatni, azzal még nincs is nagy gond, de sokadik alkalommal, meg így tévéből, annyira nem lelkesedem érte – húzta el a száját.

- Pedig olyan szép a hangod – piszkáltam a köntösét, mert tök jó puha volt.

- Édes vagy – adott egy puszit, de kopogás szakította félbe, úgyhogy fel is állt.

Én is felültem, majd nagy lustán a két személyes asztalhoz sétáltam, és megterítettem rajta kettőnknek. Jó étvágyat kívántunk egymásnak, de olyan éhesek voltunk, hogy csak csendben lapátoltuk a szánkba a kaját.

- Én nem bírom megenni – dőltem hátra, amikor már csak pár falat maradt.

- Gyors voltál – nézett át a tányéromra. És valóban, ő még csak a felénél járt.

- Nem szoktam lassan enni – nevettem fel.

- Pedig azt mondják, hogy egy falatot legalább 30-szor kellene megrágni – osztotta meg velem az információt, amit mástól is rengetegszer hallottam már.

- Akkor jó számolgatást, én addig lefürdök – incselkedtem vele, a mondat második fele komoly volt, úgyhogy fel is álltam, és a vállán végigsimítva el is indultam.

Öltözésnél totál idiótának éreztem magam. Nem tudtam eldönteni, hogy vegyek-e alsóneműt a köntös alá vagy ne. Közben pedig az is eszembe jutott, hogy vajon Liam teljesen meztelen-e. Megremegtem, amikor kissé továbbképzeltem a dolgot, majd inkább felvettem a bugyimat, a melltartómat, rá a köntöst, és visszamentem a szobába.

Liam még mindig a széken ült, de már nem evett. A háttámlának vetette a hátát, és hátrahajtotta a fejét. Csukott szemmel pihent egy kicsit, de amikor meghallotta lépteimet, felállt, és a kezembe nyomta a pezsgőspoharat. Mosolyogva vettem el tőle, aztán az övéhez koccintottam.

- Mire? – kérdeztem közben.

- Rád. Arra, hogy adtál egy új esélyt – válaszolta gondolkodás nélkül, a szívem pedig vagy háromszorosára nőtt szavaitól.

- Akkor igyunk inkább ránk – mosolyogtam rá, ő pedig bólintással jelezte, hogy benne van. Újra összeérintettünk poharainkat, majd mindketten kortyolgatni kezdtük a pezsgőt. – Liam – szóltam neki, mert az asztalon matatott valamit, és azt akartam, hogy rám figyeljen.

- Hm? – fordult felém.

- Szeretlek! – Szerettem volna, ha tudja, hiszen igaza volt, amikor megjegyezte, hogy kétszer is jóformán figyelmen kívül hagytam. Mondandóm pedig a világ legcukibb mosolyát váltotta ki belőle.

- Én is szeretlek, nagyon! – szüntette meg a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt.

Szavak nélkül beszélt, hirtelen pedig én éreztem magam a világ legboldogabb emberének. Szorosan öleltem magamhoz, már-már görcsösen, mintha soha többé nem akarnék távolabb kerülni tőle. És így is volt. Vele szerettem volna lenni. Örökké. Akartam őt. Teljesen és mindenhogy.

Észre se vettem, hogy az ágy felé hátráltam, magammal húzva őt is, amíg bele nem botlottam. A váratlan találkozástól az ágyra huppantam, és valószínűleg Liamet is meglepetésszerűen érte, mert nem kapott el. Hátrébb kúsztam az ágyon, ő pedig úgy mozgott velem, mintha ellentétes pólusú mágnesek lettünk volna. Nagyot nyelve néztem a száját, amíg újra meg nem csókolt. Lassan, érzékien, miközben keze a köntösöm megkötőjét bontogatta. Amikor sikerült neki, elszakadt a számtól, és végignézett a testemen. Visszatartott levegővel, szégyenlősen néztem az arcára, hogy leolvassam róla, tetszik-e neki, amit lát.

- Ah, Bess – nyögött fel halkan. – Biztos, hogy akarod? Mert ezután már nem fogok tudni leállni – nézett vissza a szemembe.

Elég volt látnom vágytól elsötétült tekintetét, hogy egy percig se gondolkozzak tovább. Kezemmel a köntöséhez nyúltam, hogy az övét is kikössem, amit egyértelműen igenleges válasznak tekintett. Helyesen. Kihúztam a kezemet a köntös ujjából, és amíg Liam is levette az övét, kihúztam magam alól a sajátomat. Pár pillanatig újra az ajkaimra hajolt, de hamar áttért a nyakamra. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy nagyobb területet tárjak elé, és miközben ő a nyelvét néha kidugva puszilgatta a nyakam, én tarkóját és izmos hátát simogattam. Egyik kezét a hátam alá csúsztatta, a másikkal pedig végigsimított a melltartó által nem fedett részen. A fejemet hátrafeszítve emeltem meg jobban a mellkasomat, hogy ki tudja kapcsolni a feleslegessé vált ruhadarabot.

Minden mozdulata kínzóan lassú volt. A legédesebb csókokkal hintette be a felsőtestem, különös figyelmet fordítva mellbimbóimra. Közben a combomnál hozzám feszülő dudora egyre keményebbé vált. Kezemet becsúsztattam az alsójába, és a fenekébe mélyesztettem ujjbegyeimet, minek következtében ő arrébb mozdult. Egyszerre nyögtünk fel, amikor nemi szerveink ruhán keresztül ugyan, de összeértek. Nem bírtam tovább csak úgy feküdni alatta. Felültem, és a térdemre tornáztam magam, hogy egy magasságba kerüljek vele. Végighúztam a kezem a mellkasától a bokszere széléig, aztán számmal is bejártam ujjaim előző útját. Különösen tüzelt, hogy ő mindezt lehajtott fejjel nézte, így amikor felnéztem rá, többször is találkozott a tekintetünk.

Kezdett kényelmetlenül ficeregni, én pedig már szerettem volna megérinteni, úgyhogy az alsójába akasztottam ujjaimat, és ameddig tudtam lehúztam. Látványától akaratlanul is eszembe jutott az üzenet, amit Zayn írt Alexnek, és magamban nyugtáztam is, hogy bár nem mértem le vonalzóval, de nem hazudott a fekete hajú énekes. Azonban nem akartam tovább rajta agyalni, amikor teljesen meztelenül állt előttem Liam, minden lehetséges értelemben. Óvatosan, de határozottan a kezembe vettem, és ujjaimmal szétkentem hosszán az előnedvét.

- Istenem – szakadt ki belőle egy sóhaj, engem arra ösztönözve, hogy folytassam, amit elkezdtem.

Közben újra egy csókban forrtunk össze, így Liam szó szerint a számba nyögdécselt, aztán visszafektetett az ágyra, és engem is megszabadított az utolsó ruhadarabtól. Sosem tudtam, hogy lehet így szeretni. Hogy a másik félnek minden mozdulatából a szeretet árad, a törődés és a gondoskodás. Majd belefulladtam az érzelmekbe, és ez az egész csak egyre türelmetlenebbé tett. Most én kezdtem el ficeregni, egyrészt mert élveztem, amit csinált, másrészt, mert nem igazán volt már elég az ujja. Vagy hasonlóan érezte magát, vagy csak értette szótlan célzásomat, de a magával hozott laptop táskájához ment, és kivette belőle az óvszert. Azonnal fel is húzta, aztán tekintetét rajtam járatva mászott vissza fölém, hogy mielőtt bejáratomhoz helyezkedett volna, még egyszer megcsókoljon. Nyelvem kissé követelőzve járt, még magamon is éreztem, hogy durvább vagyok Liamnél, így ő sem várt tovább. Lassan belém csúszott, ezzel mindkettőnkből hangosabb reakciókat kiváltva, majd újra visszahajolt hozzám, és a nyakamba szuszogva, szorosan magához ölelve kezdett el mozogni. Lábaimat felhúzva a derekára kulcsoltam, és ujjaimat a hátába mélyesztve hagytam, hogy olyan tempóban mozgassa a csípőjét, ahogy ő akarja, egyre sűrűbb és hangosabb hangokat kiváltva mindkettőnkből.

Egész végig ebben az ölelkezős pózban maradtunk, és a száját a nyakamra nyomva igyekezett tompítani a mély nyögést, amit akkor hallatott, amikor elélveztünk. Kettőt-hármat még rajtam szuszogott, aztán kidobta az óvszert, és mellém feküdt.

- Szóval az óvszer a fontos dolgaid közé tartozik – néztem rá nevetve arra gondolva, hogy tőlem is azt kérte, csak a szükséges dolgokat pakoljam be.

- Ööö – röhögte el magát, és én is csatlakoztam.

- És hány van nálad? – kérdeztem tőle a könyökömre támaszkodva.

- Kettő. Vagyis már csak egy – válaszolta.

- Akkor jó – hajoltam a szájához, hogy az eddiginél keményebben csókoljam meg. Azt hiszem, túl sokáig vártam erre, és most, hogy megtörtént, nem volt elég belőle. Vágytam rá, hogy ne csak kedvesen simogasson, és ezt a tudtára is adtam.

Belevigyorgott a csókunkba, ezzel kihúzva fogaim közül az alsó ajkát, én pedig nem tértem vissza már hozzájuk, hanem lejjebb csúsztam, és ezúttal nem csak a kezeimet, hanem a számat is bevetettem. Liam hol csukott szemmel élvezte a kényeztetést, hol figyelemmel követte, mit csinálok, én pedig egyszerűen imádtam minden reakciót, amit kiváltottam belőle.

Amikor találkozott a tekintetünk mosolyra húztam ajkaimat, mire morgott egyet, elkapta a karomat, és felrántott magához, majd maga alá gyűrt. Kezdtem örülni, hogy már nem úgy fogdos, mintha egy tojás lennék, de a következő érintése már megint a korábbiakhoz hasonló volt. Eltoltam magamtól és most én mentem az óvszerért, hogy felé nyújtsam, ezzel is sürgetve. Magamban akartam érezni, és egyáltalán nem vágytam egy újabb előjátékra. Örültem, hogy az eddigi gátlásaim eltűntek az első együttlétünkkel, mert nagyon úgy nézett ki, hogy korábbi visszafogottságom miatt, egyáltalán nem mer durvábban megérteni, így kénytelen voltam magam megmutatni neki, hogy nem vagyok törékeny. Azonban furának éreztem, hogy ez szavakkal adjam a tudtára, és inkább a tetteimmel fejeztem ki.

Hátat fordítottam neki, és négykézlábra ereszkedtem, így bár nem láttam, hogy reagál, hamarosan megéreztem, ahogy férfiasságának elejével szórakozik a lábaim között. Amikor hátrébb toltam a fenekemet, végre hajlandó volt megadni, amire vágytam.

- Úristen, Liam, dugj már meg könyörgöm – tört elő belőlem egy lemondó sóhaj kíséretében, pár lassú, elnyújtott mozdulat után.

Hallottam, ahogy felnevet, aztán végre erőteljesen kezdett mozogni, végül pedig már úgy éreztem, hogy előre fogok bukni. Alaposan kitett magáért, az egész testem beleremegett az orgazmusomba, és ziháló lélegzettel zuhantam hasra.

- Megleptél – mondta egy kis idő után. Felé fordítottam a fejemet, és laposakat pislogva figyeltem az arcát, várva, hogy folytassa. – Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy. Nem tudom, mire számítottam, de nem erre – próbált úgy fogalmazni, hogy ne érthessem félre.

- És nem tetszett? – kérdeztem tőle, egyáltalán nem tartva a választól, mert tudtam, hogy élvezte.

- De! Imádtam – vágta rá, aztán kihúzta a feje alól a kezét, és oldalra fordulva még mindig meztelen derekamra tette.

- Hm. Akkor azt gondoltad, hogy rossz vagyok az ágyban – jegyeztem meg neki, azon igyekezve, hogy ne nevessem el magam.

- Ah, kiforgatod a szavaimat – szűkítette össze a szemét bosszúsan.

- Direkt – nevettem ki, aztán egy kicsit felé tartottam a számat, de nem volt erőm ahhoz, hogy igazából is megmozduljak, úgyhogy neki kellett közelebb jönnie a pusziért.

- Aludjunk – javasolta, én pedig helyeslően dünnyögtem egyet, és bebújtam a takaró alá. Pillanatok alatt el is aludtam.