Interjú

Sziasztok!

A két hetes szünet után visszatértem, yaay! Kicsivel hosszabb lett a rész, mint szokott, remélem, örültök neki. A rengeteg pipát (35 tetszik és 10 olvastam) köszönöm, üdvözlöm az újakat, és akik jelentkeztek a játékra, azokat akkor holnap este várom a csoportban :P A hozzászólásokra azonnal válaszolok is! Esetleges elírásokért bocsánat, fájós fejjel olvastam át.

xxx Larissa

****************************************************


Chapter 19

Miután Elianát lefektetettem, vettem egy hosszú és forró fürdőt, annak reményében, hogy az majd megnyugtat. Hiába voltam itt, és hiába ígérte Harry, hogy meg fog hallgatni, nem éreztem úgy, hogy a dolgok kezdenének a helyükre állni. Aggódtam a következő turnén töltött két hét miatt, mert Harryvel ezt beszéltük meg, és az összehívott sajtótájékoztatót sem vártam. Nem akartam, hogy nyilvánosságra kerüljön az életünk, de tényleg úgy nézett ki, hogy akármit tehetek, Will akkor is elintézi, hogy kiderüljön. Igaza volt Harrynek hogy nem tehet semmit, most már nem haragszok rá emiatt. De akkor is furcsa, hogy nem ők mozgatják a szálakat, mármint mindenki tudja, hogy a menedzser sok mindenbe beleszól, de azért hogy ilyen szinten, azt nem tudtam. Mellesleg meggyőződésem, hogy ez a döntés nem fogja az énekes érdekeit szolgálni.
A fürdés nem lazított el, és nagyon nehezen szendeültem álomba, amikor pedig sikerült, nem aludtam jól. Mindig felkeltem valamire, és nehezen sikerült visszatérnem az álmok világába, úgyhogy nagyon nyúzottan ébredtem arra, hogy Eliana rajtam ugrál. Nyöszörögve kérdeztem, hogy mit szeretne, és igyekeztem kidörzsölni a szememből az álmosságot.
- Pisilnem kell, és nem tudok – válaszolta, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és a mosdóba kísérni, ahol segítettem neki felülni a WC-re.
Állva el tudtam volna aludni, de már nem akart visszafeküdni, így én is kénytelen voltam az ébrenlétnél maradni. Felöltöztem, és Elianáról is eltűntettem a pizsamát, majd elindultunk lefelé, hogy reggelizzünk, de belebotlottunk Louis-ba, aki vizes hajjal, éppen visszafelé igyekezett a lakosztályukba.
- Épp most voltam lenn, hogy mindenkinek megrendeljem a reggelijét – mutatott felém egy igen hosszú listát. – Bőven maradni fog, úgyhogy gyertek.
- Nem szeretnék én zavarni, csináljatok csak mindent úgy, ahogy szoktatok – tiltakoztam.
- Eliana szeretnél lovagolni a hátamon? – intézte szavait a lányomhoz, mire ő lelkesen bólogatott, az énekes pedig a hátára lendítette.
- Hálás lennék, ha abbahagynátok ezt – jegyeztem meg duzzogva, majd követni kezdtem őket.
- Mit is pontosan? – kérdezett vissza, miközben szorosan fogta Elianát.
- Hogy ha nem akarok valamit, akkor Elianát vonjatok be, és végül kénytelen vagyok menni – morogtam neki a választ, mire ő felnevetett. – Gondolom ez nem egy oké, nem csinálom többet – húztam el a szám.
- Ki tudja… Rajtad áll. Ha nem szerénykedsz, akkor nem csinálom – válaszolta szemtelenkedve.
- De jó – motyogtam az orrom alatt, aztán kinyitottam nekik az ajtót, hiszen időközben megérkeztünk.
- Nézzétek kiket hoztam! – kiáltott fel, ahogy belépett aztán a kanapéhoz sétált, és letette rá Elianát, majd leült a székbe, ami mögött már ott állt Lou egy hajszárítóval a kezében.
- Miért kiabálsz korán reggel? – lépett ki a szobájából Harry. Arcán látszott, hogy ebben a pillanatban kelt, még fel sem öltözött. Mindössze egy boxer takarta bizonyos testrészeit, így hamar felfedezhettem új tetoválásait, amelyek kidolgozott felső testét borították. Igazából sosem voltam oda a tetovált srácokért, de rajta valahogy annyira vonzónak tűntek, hogy le se tudtam róla venni a szemem. Akaratlanul is beugrott az együtt töltött éjszakánk, ami még nagyobb vággyal öntött el. Meglepődve nézett rám és Elianara, én pedig zavartan kaptam oldalra a pillantásom.
- Ó, jó reggelt – ült le Ellie mellé, majd adott neki egy puszit. - Jól aludtál? – kérdezte tőle, bár hangja még mindig rekedtes volt, és látszott, hogy nehezére esik mondatokat alkotni.
- Fel kell öltözni, mert megfázol – tartott neki előadást Eliana, én pedig magamban jól megdicsértem. Reméltem, hogy erre Harry felöltözik, de nem úgy tűnt mintha érdekelné.
- Én már nagy vagyok, nem lesz bajom – magyarázta neki mozdulatlanul. Fenébe. Én nem tudok egy félmeztelen Harry mellett reggelizni. – Éhes vagy? Mit szeretnél? – mutatott a tálcákra, amiken a reggeli roskadozott.
- A fánkok az enyémek – vette el őket Niall, mire Harry csúnyán nézett rá.
- Ha fánkot szeretnél, elveszem ettől a gonosz bácsitól – fordult vissza a lánya felé.
- Nem adom – beszélt dedósan Niall, aztán elnevette magát, amikor Eliana kinyújtotta rá a nyelvét. A szöszi is ugyanígy tett, úgyhogy egymással gúnyolódtak egy ideig, ami végül nevetésbe torkollott, én pedig már előre tudtam, hogy mekkora bajaim lesznek Elianával, amikor hazamegyünk. Teljesen el fogják addigra rontani.
- Ha kéred a fánkot, az egyiket neked adom – ajánlotta fel végül az énekes, de Eliana megrázta a fejét.
- Nahát, sok értelme volt ennek, ha nem is kéred – jegyezte meg Zayn mosolyogva.
Én még mindig az ajtóban álltam, így amikor ezt észrevettem, leültem egy székbe, amiből a lehető legjobban kiesett Harold látványa. A többiek már a kávéjukat itták, így kissé bátortalanul, hogy az ő reggelijüket fogyasztom, de én is öntöttem magamnak. Nem szoktam reggelizni, viszont a kávé elmaradhatatlan, úgyhogy ma is emellett döntöttem. Főleg egy ilyen éjszaka után.
- Nyúzottnak tűnsz – szólt hozzám Lou, miközben a fodrászkellékeit pakolta vissza a táskába. Elvettem a számtól a csészét, aztán ingatni kezdtem a fejem.
- Nem aludtam túl jól, és valljuk be, elegem is van egy kicsit – jegyeztem meg észrevétlenül Harry felé pillantva. Ő is felé nézett, aztán elmosolyodott azon, ahogy Elianát etette. Be kell vallani, írtóra édes volt, csakhogy ezzel nem könnyítette meg a dolgom. Akárhányszor ránéztem, amikor a lányunkkal foglalkozott, úgy éreztem, hogy szeretem, és akarom, hogy része legyen a családnak. Kiakasztott ez a gondolat, hiszen ő tisztázta, hogy tőlem nem szeretne semmit, és csak Eliana miatt áll egyáltalán szóba velem.
- Amíg itt vagy, biztos lesz alkalmatok beszélgetni – próbált biztatni.
- Hát azt mondta, de nem úgy néz ki, mint aki nagyon igyekezne – jegyeztem meg, aztán legyintettem egyet, hogy váltsunk témát. Nem akartam, hogy meghallja, róla beszélgetünk, és Lout sem szerettem volna ezzel fárasztani.
Eliana nem ette meg az egész szendvicset, és Harry hiába próbált még beletuszkolni valamennyit, nem sikerült neki. Lecsúszott a kanapéról, és mászkálni kezdett. Mindenhol megnézett valamit, amolyan felfedező körutat tett, aminek során mindenkinek odavitt valamit. Én egy gitárpengetőt kaptam, amit fogalmam sincs, merre szedett össze, de felmutattam, és Niall volt az, aki lecsapott rá.
- Az mi? – sétált oda hozzá Eliana, és Niall keze után nyúlt.
- Gitárpengető – adta meg neki a számára egyértelmű választ, azonban kislányom zavart tekintettel nézett rá továbbra is.
- Mit csinálsz vele? – kérdezett újból.
- Megmutatom, vigyázz – állt fel a helyéről, és óvatosan arrébb tolta, hogy elférjen,  miközben még az utolsó falat fánkját a szájába tömte, majd a sarokba sétált, ahol egy gitár volt a falnak támasztva. A pengetőt az ajkai közé vette, majd a kezébe kapta a gitárját, és visszaült vele előbbi helyére, és játszani kezdett. Felismertem a számot, amit játszani kezdett, hiszen korábban már hallottam a rádióban, Eliana pedig figyelni kezdete, ahogy Niall a kezét mozgatja. Egy ideig ott állt vele szemben, és nem tudom, hogy csak az újdonság hatását láttam-e az arcán, de úgy tűnt, tetszik neki. A refrénnél Harry énekelni kezdett, mire felé nézett, aztán leült a földre eléjük, és onnan figyelt tovább érdeklődve. Egy kis időre az egész szoba elhallgatott, kivéve persze a gitárt meg Harryt, és mindannyian azt figyeltük, milyen szótlanul és csodálkozva figyeli őket. Sosem láttam még ennyire lenyűgözöttnek, most már biztos voltam benne, hogy valóban tetszik neki, amit csinálnak.
Ezt a kellemes hangulatot Will és Paul törte meg, amikor benyitottak a szobába, és a figyelmet magukra terelték. Niall abbahagyta a dalt, amit eddig játszott, és mindenki feléjük fordult, és kíváncsian várták, mit fognak mondani.
- Harold, Clair! – biccentett felém kelletlenül a menedzser – Kettőkor lesz az interjútok, úgyhogy fél egykor legyetek lenn, én veletek fogok tartani. Zayn, Niall, Louis, Liam! – szólította meg őket is. – Nektek először kettébontva lesz egy-egy interjútok, aztán egy közös, amire remélhetőleg Harry is odaér. Ti kettőkor indulok. Nincs késés! – nézett szigorúan körbe, aztán miután mindenki bólintott egyet, ő távozott is.
- Jó reggelt srácok! – lépett beljebb Paul, miután az a felfújt hólyag elment. Hangja vidám volt, és kedvesen is mosolygott mindenkire, szóval már most milliószor szimpatikusabb volt, mint előző kollégája. – Mi a helyzet? – sétált a tálcához, és levett róla egy pogácsát.
- Az a miénk – csapott rá a kezére Louis, mire Paul gyors reflexről tanúbizonyságot téve elkapta a kezét, és óvatosan bár, de elkezdte kicsavarni, miközben beleharapott a kajába.
- Nos… volt – engedte el a kezét, aztán vigyorogva felegyenesedett. Niall megint pengetni kezdett, ám most halkabban, és csak úgy szabadon, amíg a többiek a lehető legtöbb módon próbálták kicsinálni szegény Pault. – Na, amúgy én meg azért jöttem, hogy szóljak ma este már koncert van, interjúk után mentek hangpróbára – bökte ki végül érkezésének okát, majd miután a srácok egyöntetűen jelezték, hogy felfogták, amikor mondott, távozott.
Idegroncs állapotban tengődtem fél egyig, amikor is beállított hozzám Lou, és egy Caroline-nak nevezett nő. Nem értettem, mit akarnak, de aztán közölték velem, hogy fel kell öltöztetniük, és a sminkemet is meg kell, hogy csinálják az interjúra. A számat húzva hagytam, hogy végezzék a dolgukat, miközben szentül meg voltam róla győződve, hogy saját magam is képes lettem volna ugyanerre. Legalábbis ezt gondoltam, amíg bele nem néztem a tükörbe. A hajam és a sminkem talán még sosem volt ennyire jó. Nem volt eltúlozva, hiszen nem bálba megyek, de nagyon tetszett. Egy kicsit elmosolyodtam, legalább valami jót is sikerült találnom ebben az egész helyzetben.
Mielőtt elindultam, adtam Elianának egy puszit, és megígértem neki, hogy kárpótolom, amiért már megint másokra hagyom, aztán elindultam lefelé. Harryn egy szinte félig kigombolt ing volt, fekete zakóval és persze a szokásos fekete, szűk farmerrel. Bár első ránézésre jól festett, amikor az arcára néztem, rajta is láthattam, hogy mennyire nem akarja ezt. Will már a kocsiba szállt be, majd nyitva hagyva az ajtót várta, hogy mi is így tegyünk. Kelletlenül másztam be mellé, majd mikor Harry is elhelyezkedett, becsukta az ajtót, és elindultunk. Will egész úton azt hajtogatta, hogy melyik kérdésre, mit és hogyan fogunk válaszolni, úgyhogy ha nem voltam elég ideges, mielőtt beültem a fekete, sötétített ablakú kocsiba, hát akkor most már biztosan fel tudtam volna robbanni. Idegesített a puszta jelenléte is, az, ahogy egyes dolgokról érzelemmentesen, már-már gusztustalanul beszélt. Sosem voltam egy agresszív ember, de most szívesen lekevertem volna neki egy pofont, hátha rájön, hogy mekkora egy érzéketlen paraszt.
- Harold, remélem, azért figyelsz – szólt rá, amikor a göndör már hosszú ideje csak kifelé bámult az ablakon.
- Persze – bólintott kelletlenül, aztán az út hátralévő részében is folytatta semmittevő cselekvését.
Amikor Harry testőre kinyitotta az ajtót, mindannyian kiszálltunk az épület előtt, és Will vezetésével elindultunk befelé. Örültem volna, ha legalább nem úgy ülünk be egymás mellé, mint két idegen, hiszen mégis csak jobb lett volna úgy nyilatkozni, hogy már meghallgattuk egymás nézőpontját, erre azonban már nem volt lehetőség.
Totál ideges voltam, izgultam az egész miatt, utáltam ezt csinálni, úgyhogy megkérdeztem, merre találom a mellékhelyiséget, és el is szaladtam az irányába. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, bár nem húzhattam sokáig, mert már csak öt perc volt a kezdésig. A csapnak támaszkodva, lehajtott fejjel vettem mély levegőket, majd amikor már muszáj volt, elindultam visszafele. Harry még a folyosón lézengett, Willt nem láttam sehol, bár nem is bántam.
- Gyertek be – nyitotta ki az ajtót egy felkötött hajú, fiatal lány.
A morcos Harryre pillantottam bizonytalanul, mire egy pillanatra ellágyultak az arcvonásai, és mielőtt elindultam volna, elkapta a kezem.
- Hagyd, hogy én válaszoljak mindenre. Csak akkor szólalj meg, ha konkrétan neked szól a kérdés, és ígérem, nem lesz baj – mondta, miközben az arcomat vizslatta. Rettenetesen jól esett, hogy bár haragszik rám, számíthatok rá, de meglepettségemben csak hálásan bólintottam egyet, aztán hagytam, hogy betereljen a kis szobába.
Nem tudom, miért gondoltam, hogy egy újságírókkal és kamerákkal teli nagy sajtószobába fogok kerülni, de valamiért ez a kép élt a fejemben, így hát kissé megnyugodtam, amikor megláttam, hogy összesen három kamera volt felállítva, és egyetlen egy férfi ült odabent. Persze, asszisztensek, és operatőrök rohangáltak egyik sarokból a másikba, illetve Will is ott volt, de legalább nem kell hatezer újságíró kérdésére válaszolnunk.
- Ben Winston – rázott velem kezet barátságosan, miután Harryvel összeölelkezve köszöntötték egymást. Mosolya miatt kezdtem úgy érezni, hogy nem lesz ez annyira vészes, mint elsőre hittem.
- Kezdhetjük srácok? – nézett ránk, mire Harry bólintott, és kényelmesen hátradőlt a kanapén. Feszült volt, de nem mutatta. Abban a pillanatban, ahogy a kamerák elé került, megváltozott az egész kisugárzása, csupa kedvességet, és jókedvet árasztott magából, én pedig csodáltam, amiért képes erre. Én feszengve ücsörögtem mellette, miközben Ben bevezető mondatait hallgattam.
- Sziasztok, srácok! – kezdett el nekünk beszélni, mire mindketten egy hellót hallattunk. – Hogy vagytok? – Nem csapott bele egyből a közepébe, amiért hálás voltam, viszont tudtam, hogy hamarosan úgyis sor kerül a komolyabb kérdésekre is.
- Remekül. A szünetben feltöltődtünk, és most újra turnézunk. Várjuk az esti koncertet –válaszolt Harry könnyedén. – Clair is utánunk jött Tokióba, neki is tetszik a város – nézett felém mosolyogva.
- Nem voltál még Japánban? – kérdezte tőlem Ben.
- Nem, de valóban lenyűgöző hely – szedtem össze magam egy értelmes válasz erejéig.
- Mesélj magadról egy kicsit! – nézett rám továbbra is. Nyeltem egyet, mielőtt beszélni kezdtem, hiszen ötletem sem volt, mire kíváncsi, és mit kellene kiadnom magamról.
- Nincs túl sok izgalmas bennem. 28 éves vagyok, rendezvényszervezéssel foglalkozom, nagyrész erre megy el az időm – próbáltam rövidre fogni, és szerencsémre – vagy inkább szerencsétlenségemre – Ben nem várt további információkat, inkább egy újabb kérdést tett fel.
- És van egy kislányod, ugye?
- Igen – bólintottam továbbra is nyugalmat erőltetve magamra. – Két éves, Elianának hívják.
- A kislányt, illetve téged is láthattak már a rajongók Harryvel lógni. Sok mindenre gondoltak, tippelgettek, hogy milyen kapcsolatban is állhattok. Elmondanátok, hogy volt-e ezeknek a spekulációknak bármilyen alapjuk? Milyen kapcsolatban álltok Harryvel? – Úgy tűnt, hogy egész végig engem szeretne faggatni, de mielőtt megszólalhattam volna, Harry átvette tőlem a szót.
- Tudod, hogy van ez… mint mindig, most is elég sok pletyka szállingózott összevissza. A legtöbbnek nem volt valóságalapja, de mi is szeretnénk ezt tisztázni – dőlt előre, és úgy folytatta. – A kislány, Eliana az én lányom – jelentette ki egyszerűen, de mondatában sokkal több feszültség volt, mint azt hangja és ábrázata mutatta.
- Eddig hogy-hogy nem láttunk titeket együtt? – tapintott rá a lényegre, de Harry erre is könnyedén válaszolt.
- Természetesen tudtam a lányunkról, de nem szerettem volna, ha a média és a rajongók zaklatták volna őket. A kislánynak nyugalom kellett, úgyhogy próbáltuk eleinte titokban tartani. – A betanult szöveget mondta, mégsem hangzott bemagoltnak.
- Milyen kapcsolatban álltatok, amikor a gyereketek fogant? – kaptuk a következő kérdést.
- Barátok voltunk, és egy buli alkalmával felelőtlenek is, ezt be kell vallani. De hát nézz rá, Ben! Ki tud ellenállni egy ilyen csinos nőnek? – mutatott rajtam végig, ezzel a viccel próbálva oldani a feszültséget. Hiába tudtam, hogy minden, ami csinál, csak egy színjáték, mégis kínosan éreztem magam, és éreztem, ahogy az arcom forróvá kezd válni.
- És most milyen kapcsolatban álltok?
- Jó barátok vagyunk, – karolta át a vállam, és kicsit közelebb húzott magához – akiket egy múltbéli esemény összeköt. – Mondandóját egy újabb mosollyal spékelte meg.
- Szerinted, hogy fognak erre a hírre reagálni a rajongók?
- Remélem, hogy megértik majd, és tiszteletben tartják a család fontosságát. Nem szeretném, ha a lányomnak bujkálnia kellene – válaszolta őszintén.
- Clair lenne valami, amit hozzáfűznél Harry szavaihoz? – Minden bizonnyal feltűnt neki szótlanságom, és igyekezett mégis szóra bírni.
- Csak annyi, hogy Harry nagyon rendes srác, aki gondolkodás nélkül vállalta az apaságot – mosolyogtam Benre, remélve, hogy szavaim enyhítik majd a Harryről újonnan kialakult képet.
- Köszönöm az interjút srácok – mosolygott ránk ugyanolyan kedvesen, akárcsak az elején. – Sok örömöt, na meg kitartást nektek a gyerekneveléshez! – nevetett fel, mire Harry is így tett, és mivel Will már kézzel-lábbal mutogatta, hogy én is tegyek így, csatlakoztam hozzájuk.
Harry még viccelődött valamit Bennel, miután leállították a felvételt, aztán Will sürgetni kezdett minket, hogy igyekezzünk, mert át kéne érni a másik épületbe, ahol a többiek vannak. Amint kiléptünk a teremből, Harry újra visszahúzta magára a hűvös álcáját, jóval előttem baktatott, és a kocsiban sem szólt hozzám.
- Szép munka volt – mondta nekünk Will az autóban. – Clair, mosolyoghattál volna többet! – jegyezte azért meg.
- Te felfogtad, hogy nem színész, hanem rendezvényszervező vagyok? – Képtelen voltam tovább szavak nélkül tűrni a sértegetéseit, de ő ezt is csak nyugodtan tűrte. Úgy pattant róla le, mintha pajzsa lett volna a megjegyzéseim ellen.
Csak pár utcával volt arrébb a másik hely, így nem volt tíz perc se míg odaértünk. Harryn továbbra is azt láttam, hogy zaklatott, de nem tudtam, hogy az lenne-e jobb, ha békén hagynám, vagy az, ha megpróbálnék vele beszélni. Végül az előbbi mellett döntöttem, és különben sem lett volna idő a lelkizésre, mert azonnal be kellett ülnie az interjúra, ahol ismét a mosolygós, vidám Harryt játszotta.

6 megjegyzés:

  1. Edes istenem :) nemrég találtam ra a blogra de ez a baba project fantasztikus :) egyszeruen imadom :) remelem sok részt olvashatok meg belole :) szuper vagy egyszeruen imádlak xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, és borzalmasan örülök, hogy elnyerte a tetszésedet :) :*
      L.

      Törlés
  2. imádom!! lesz ma rész,????:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki :) Hát nem volt, de most kirakom azonnal :D

      Törlés
  3. Szia nagyon jó rész.Mikor lesz már a következő ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, igyekeztem. Örülök, hogy tetszik, köszönöm, hogy írtál és bocsánat a csúszásért, de máris teszem fel :)
      L.

      Törlés