Sziasztok!
Esküszöm, próbálok nem rendszert csinálni a csúszásokból, de pénteken vizsgám volt, és nagyon elcsúsztam mindennel. Most viszont itt a rész, amihez jó olvasást kívánok, de előbb még hadd mondjak egy nagy köszönetet mindenért. A kommentekért, a pipákért, a több mint 70 feliratkozóért és a 40.000+ látogatottságért!
xxx Larissa
*********************************************************
Chapter 20
Az interjúk után úgy döntöttem, hogy
dolgozgatok egy kicsit, hiszen attól, hogy nem vagyok otthon, még ugyanúgy
foglalkoznom kell a munkámmal is. Tudtam, hogy elmenne a cég nélkülem is ez
alatt az idő alatt, de zavart volna, ha ennyire könnyen vettem volna az egészet.
Ráadásul ott volt Naomi, akit továbbra is vezetgetnem kellett, őt sem akartam
másnak lepasszolni, így inkább a gürizés mellett maradtam.
Mivel Eliana nem aludt délben, és este
koncert lesz, ezért letettem inkább most. Amúgy is látszott rajta, hogy fáradt,
annak ellenére is, hogy végig tiltakozott az alvás ellen, na meg, ha most nem
pihen, akkor még koncert előtt bealudna. Nekem is könnyebb volt úgy dolgozni,
hogy közben nem kellett még rá is figyelnem, úgyhogy miután sikerült
elaltatnom, kimentem a hálószobából, és odakint a kanapén ülve kezdtem el
pötyögni a laptopomon. Elsőként megnyitottam az e-maileimet, hogy a Naomival
kapcsolatos teendőket letudjam, majd ezután kezdtem a sajátjaimmal foglalkozni.
Miközben a díszletek között válogattam,
akaratlanul is felrémlett előttem Harry meggyötört arca, miután kijöttünk az
interjúnkról. Nem lehetett könnyű neki, hogy rögtön utána beüljön egy másikra,
és adja az imidzsét. Borzasztóan tiszteltem, amiért képes volt erre. Én minden bizonnyal
vagy zokogva kuporogtam volna valahol egy sarokban vagy hisztizve kijelentettem
volna, hogy én bizony ma már semmit az ég egy adta világon nem csinálok. Aztán
amikor kicsit utána gondoltam, hogy ezek közül egyiket sem tettem meg, és most
én is a feladataim fölött görnyedek, miközben elfojtom magamban a rengeteg
rossz érzést és a kitörni készülő könnyeket, rájöttem, hogy bennem is van annyi
tartás, mint benne. De akkor is, őt csodáltam.
Folyamatos, zavaró gondolataim miatt
végül még egy kicsit sem voltam képes koncentrálni, úgyhogy inkább felhívtam a
szüleimet, hátha ők egy kicsit feltöltenek, és utána tudok összpontosítani a
rendezvények megszervezésére. A családi telefont a húgom vette fel, így előbb
még vele is beszélgettem néhány percet, majd anya vette át tőle a készüléket. Hosszú
percekig ömlött belőlem a szó, elmeséltem neki mindent az érkezésem
pillanatától kezdve, hiszen azóta nem is beszéltünk. Türelmesen és figyelmesen
hallgatott végig, néha hümmögött, és végül próbált belém egy kis lelket önteni,
illetve biztosított róla, hogy akármi is történt a múltban, és akármi is fog
még a jövőben, ő büszke rám, úgy ahogy vagyok. Sokat jelentett ez a
beszélgetés, mert már kezdtem mindenért magamat okolni. S bár erre minden okom
megvan, talán túlzásokba estem, amikor a saját emberi értékeimet kezdtem kétségbe
vonni. Jó volt tudni, hogy akármit is csinálok, mindig lesznek emberek, akik
szeretni fognak. Ilyen volt például anyu és apu, de a számomra a legfontosabb,
hogy Eliana hogy tekint rám. Ameddig látom a szemében a szeretetet és a bizalmat,
addig semmi más nem érdekel.
A drága telefonálás után visszatértem a
munkámhoz, és ezúttal sikerrel is jártam. Mire Eliana felébredt, a feladatok
nagy részével elkészültem, ezért indulhattunk is a stadionba. Este hét volt, a
banda már rég a koncert helyszínén volt, de még mielőtt elmentek, beszóltak, hogy
a 130-as szobából kérjek meg valakit, hogy vigyen el minket, ha végeztem a
munkámmal.
Átöltöztünk, majd a megadott szobához
indultunk. Amikor az ismeretlen férfi kinyitotta az ajtót, rájöttem, hogy
egyedül tartózkodik odabent. Minden bizonnyal unalmában a tévét nézte, mert
valami kvízjáték hangjai csapták meg a fülem. Rosszul éreztem magam, amiért
rajta kívül mindenki elment a fiúkkal, neki pedig miattunk kellett itt
maradnia. Különben is zavart, hogy emberek vannak itt arra, hogy az én
fenekemet furikázzák, de most még a szokásosnál is kellemetlenebbül éreztem
magam. A kocsiba beszállva késztetést éreztem arra, hogy megtörjem a csendet,
így Elianának kezdtem magyarázni. A mellettünk elsuhanó épületeket mutogattam
neki, és igyekeztem kizárni, hogy a férfi is velünk van. Rá kellett jönnöm, hogy
szörnyen rosszul kezelem a helyzetet, de számomra sehogy sem volt rendben, hogy
ez az ember az én kívánságaim szerint cselekszik. Ennek köszönhetően szinte
menekültem volna a járműből, abban a pillanatban, ahogy megérkeztünk ki akartam
szállni, de a zárak le voltak nyomva, így zavarban vártam, amíg kinyitotta
őket.
- Tudta, hogy a japán taxikban az ajtók
gombnyomásra nyitódnak és záródnak? Nem veszik túl jó néven, ha az utasok
feszegetik az ajtókat – mondta nagy komolyan, aztán megjelent egy apró mosoly a
szája sajkában. - Szívesen kinyitottam volna az ajtót – mutatott rá arra. –
Tudja, néha szükségünk van segítségre, és meg kell tanulnunk elfogadni azokat –
tette hozzá kedvesen. Vonásai tényleg arról tanúskodtak, hogy amit mondott, nem
rosszindulattal tette, ettől függetlenül a lehető legkínosabban éreztem magam.
- Köszönjük – biccentettem felé mosolyt
varázsolva az arcomra, aztán becsuktam az ajtót, és Elianával a karomba
elindultam a bejárathoz.
Már odakintről hallottam az elő-zenekar
játékát és az azzal vegyülő hangos, rajongói sikításokat, úgyhogy már előre
felkészültem, hogy mekkora káosz lesz, ha a srácok állnak a színpadon, és mi
ott leszünk majd egy légtérben a tömeggel. A bejáratnál álló biztonsági őröknek
felmutattam a nyakamba akasztott kártyámat, mire ők mosolyogva igazítottak
útba. A backstage-be érve körülnéztem a kisebb káoszon, és hirtelen nem
értettem, mit keresek én itt. Mindig el volt foglalva a feladatával, a hangtechnikusok
még egyszer ellenőriztek mindent, Lou a srácok arcára próbált felvinni némi
púdert, bár látszólag nem örültek neki, Liamen még csak a nadrágja egyik szára
volt fent, a másikat a földön, maga mellett húzva sétált oda, ahová éppen
hívták. Csak én álltam ott teljesen kilógva a sorból, nekem nem volt semmi
feladatom, úgy éreztem, csak útban lennék, ha beljebb mennék.
- Hát megjöttél – lépett oda Harry
hozzám, de nem nekem beszélt. Eliana felé nyújtotta a kezét, és elvette tőlem,
majd megindult a kanapé felé, ami a helyiség közepén volt elhelyezve.
- Harry – szóltam utána. Elegem volt,
hogy figyelmen kívül hagy. – Tudok valamit segíteni? Nem akarok csak így
feleslegesen itt lenni.
- Hagyd már, nem ezért vagy itt. Ülj le!
– mutatott maga mellé, aztán visszafordult a lányunkhoz. – Szereztem neked
valamit – nyújt az asztal felé, majd egy rózsaszín hangtompítót emelt Eliana
felé. – Ezt fel kell majd venned, mert azok a lányok nagyon fognak kiabálni,
jó? – mosolygott rá.
- Miért kiabálnak? – piszkálta Harry
pólójának nyakát.
- Mert nagyon örülnek – magyarázta neki.
– Hallod, hogy most is milyen hangosak? – tette a füléhez a kezét, és várta,
hogy egy kicsit figyeljen. – Akkor megígéred, hogy felveszed odakint? –
kérdezte tőle, miután bólintott. Válasza egy újabb bólintás volt, aztán Harryt
szólították, így kénytelen volt letenni az öléből.
- Aj, pedig épp most akartam megpucolni
a szokásos narancsomat – hallottam meg, ahogy a férfinek magyarázza némi
felháborodással.
Az asztalra pillantottam, ahol egy
tálban mindenféle gyümölcs volt, majd megfogtam egy narancsot, és hámozni
kezdtem.
- Kidobom – vette el tőlem Eliana az
első kis héjdarabkát, és a sarokban álló kukához szaladt. Egyesével rohangált
ide-oda, míg végül teljesen meg nem szabadítottuk a héjától. A lédús gyümölcsöt
az asztalra tettem, aztán amikor Harry visszatért, rámutattam.
- Megcsináltuk neked – mondtam neki.
- Köszi – vette a kezébe, aztán leült.
Zavartalanul figyeltem, ahogy eszik, mert esküszöm nem tudtam eldönteni, hogy
legszívesebben elküldene innen, vagy örül neki, hogy itt vagyok. Olyan vegyes
érzelmek ültek az arcán, azokat próbáltam megfejteni, amíg rám nem emelte a
tekintetét.
- Köszönöm az interjú előtti dolgot –
mondtam neki gyorsan. Még nem volt időm megköszönni, hogy akkor olyan kedves
volt, és úgy láttam itt a megfelelő alkalom. Felhorkantott, aprót rázott a
fején, aztán újra mást kezdett fixírozni szemeivel. – Harry, mikor akarsz
beszélni? Állandóan csak halogatod, elegem van ebből – szóltam újra hozzá,
ezúttal meggyötörten.
- Nekem is, de nem megy. Azt hittem egy
idő után jobb lesz, és kíváncsi leszek, vajon miért tetted, de… nem. Egyszerűen
nem akarom hallani – állt fel. Hangja kissé bocsánatkérő volt, de még így
rettenetesen fájt, hogy nem érdekli.
- Megígérted – szóltam utána halkan, ám
abban biztos voltam, hogy még hallotta.
Nyolc óra előtt pár perccel, amikor a
srácok a lépcsőkhöz álltak, feltettem Eliana fülére a zajszűrőt, majd a
megadott helyre mentem. A színpad mellett álltunk, és éreztem, ahogy Eliana
keze egyre szorosabban fogja a nyakam. Kicsit dülöngéltem vele, hátha
megnyugszik, miközben jó magam is próbáltam hozzászokni a visítozáshoz. Kellett
két-három szám, mire figyelmen kívül tudta hagyni a rajongókat, és valóban a
színpadon lévő eseményeket nézte.
- Mit csinálnak fent? – kérdezte.
Hangját alig hallottam, de azért sikerült kiszűrnöm kérdését.
- Énekelnek – próbáltam rövidre fogni,
aztán elkönyveltem magamban, hogy az is egy újabb jó kör lesz, amíg megértetem
vele, hogy az apja világsztár, a sikítás miatta van, és hogy rengetegen
ismerik.
A koncert alatt, amit végül láthatóan
élvezni kezdett, rengeteg kérdése volt. Mind ezzel a témával kapcsolatban, de
végül úgy döntöttem, hogy nem válaszolgatok. Majd a hotelben mindent
elmagyarázok neki, megpróbálom vele megértetni anélkül, hogy máshogy nézne az
öt srácra, és addig is legalább van időm kitalálni, hogyan fogom mindezt
kivitelezni.
Néha figyelgettem a rajongói
transzparenseket, így sikerült találnom egyet, amire nagy betűkkel volt írva,
hogy Harrynek van egy lánya. Próbáltam jobban kivenni, de a lány folyamatosan
ugrált, és eléggé kiesett a látószögemből, ezért nem tudtam végig olvasni. Jó
pár másikat is észrevettem, és megint visszatért az aggódásom, hogyan fognak
viszonyulni Elianához. Reméltem, hogy a legtöbb rajongónak van annyira normális
felfogása, hogy lássák, ő még csak egy kisgyerek, aki semmiről sem tehet. Az meg
nem érdekelt, ha engem utálni fognak, bár nem mintha sok közük lenne az
egészhez.
- Tokió! – kiabált bele a mikrofonba
Harry, amikor a számaik között egy kis szünet következett. – Jól érzitek
magatokat? – Ha eddig nem bolondultak meg a rajongók, akkor most biztos, hogy teljesen
megőrültek.
- Harry apa lett! Harry apa lett! –
kezdte el kántálni a tömeg, mire összeráncolt szemöldökkel kezdett figyelni.
Amikor sikerült kivennie a szavakat egy mosolyt erőltetett az arcára, aztán
valamit mondott az egyik színpad mellett álló biztonsági őrnek, aki rögtön
utána hozzám sétált.
- Fel szeretné vinni Elianát a színpadra
– kiabálta a fülembe engedélyt kérve. Kicsit hezitáltam, aztán úgy döntöttem,
bízok Harryben. Ha ő úgy gondolja, nem lehet belőle baj, akkor legyen, hiszen ő
biztos sokkal tájékozottabb az ilyenekben, mint én. Átadtam a kezébe Elianát,
aztán aggódva figyeltem, ahogy ő továbbadja Harrynek.
A kezében Elianával sétált előre a színpadon,
miközben próbálta egy kicsit elcsitítani a közönséget. Némiképp sikerült is
neki, majd arról kezdett magyarázni, hogy szeretné, ha diszkréten kezelnék a
hírt, aztán inkább Elianához kezdett beszélni.
- Oké. Mi lenne, ha háromra azt
kiabálnánk, hogy Eliana? – emelte vissza a szájához a mikrofont, miközben a
többi fiú is Harry mellé gyűlt. Mindegyikük rámosolygott a kislányra,
megsimogatták a fejét, a kezét vagy a lábát. A kivetítőre néztem, mert ott
sokkal jobban láttam az arcukat, és Elianán látszott, hogy egy kicsit meg van
ijedve. Talán ezért sétáltak oda hozzá a srácok. Hálás voltam, amiért még ők is
foglalkoznak vele, és amúgy is melengette a szívem miközben néztem, hogy az öt
fiatal srácot mennyire a bűvkörébe vonta. – Egy, kettő, három! – számolt Harry,
mire az egész stadiont betöltötte Eliana neve. Érdeklődve nézett körbe,
miközben lehúzta a fejéről a rózsaszín fülest. Tisztán le tudtam olvasni Harry
szájáról, ahogy arra kéri, ne tegye, majd letette a földre, és visszahelyezte a
fejére a kis szerkezetet. A kezét fogva sétáltak visszafelé, majd leemelte a
színpadról, és az előző testőr visszaadta a kezembe.
Nem sokkal ezután vége is lett a
koncertnek, mi pedig visszasiettünk a backstage-be, ahol már mindenki indulásra
készen állt. Csak arra vártak, hogy a fiúk lejöjjenek a színpadról, hogy utána
a leggyorsabban elhagyhassák a helyszínt.
- Eliana csúcsszuper voltál – állt meg mellettünk
Lou, és megcsikizte a lányom oldalát. – Nem hiszem, hogy van okod félni, úgy
tűnik, felfogták, hogy Harrynek fontos – intézte szavait immáron hozzám
mosolyogva. – Elszaladok megkeresni Luxot, mert valakivel elcsászkált, de aztán
visszajövök, és mehetnék vissza a hotelbe egy kocsiban – ajánlotta fel, én
pedig boldogan bólintottam rá a lehetőségre.
- Álmos vagy? – kérdeztem Elianától,
miközben már a szobánkat nyitottam ki.
- Nem – rázta meg a fejét. – Ők szeretik
Harryt? – váltott témát.
- Kik? – ültem a kanapéra, és az ölembe
húztam. Hosszú beszélgetés lesz.
- Akik kiabáltak – pontosított. – Miért?
- Igen, nagyon szeretik, és ezért
kiabálnak. Azt szeretnék, ha meghallaná őket – próbáltam neki olyan indokokat
adni, amit fel tud fogni, de egy halk kopogás félbeszakított. – Várj egy kicsit!
– tettem le, és az ajtóhoz sétáltam.
- Szia! Nem akartam rád hagyni a
magyarázkodást, úgyhogy itt vagyok – mondta Harry, amikor kinyitottam az ajtót.
Szélesen elmosolyodtam, majd arrébb álltam, hogy be tudjon jönni. Fiatal kora
ellenére tisztában van azzal, hogy gondolkodhat egy gyerek, és mindig tudja,
mikor kell jönnie. Többek között az ilyen dolgok miatt sem bántam meg, hogy
végül ő lett a gyerekem apja.
- Harry – csúszott le a kanapéról,
amikor meghallotta a hangját, majd hozzánk szaladt.
- Mondtam már, hogy hívj apának, nem? –
guggolt le hozzá.
- Kell neki egy kis idő, már túlságosan
megszokta, hogy a neveden szólít – nyugtattam meg, aztán becsuktam az ajtót.
- Tudom – válaszolta. – Gyere,
beszélgessünk, jó? – irányította vissza előbbi helyéhez, majd felsőtestével
felé fordulva ült le mellé. – Mindenkinek van valami munkája, anyukád például
rendezvényszervező, ugye? Tudod, hogy ő mit csinál?
- Szülinapot szervez – válaszolt a
feltett kérdésre, én pedig közben csendben leültem egy székre. Nem akartam őket
zavarni, most csak külső szemlélőként hallgattam őket.
- Igen. Vannak, akik eladók, ők a
boltokban megmondják, hogy mennyit kell fizetnünk. Vagy ott vannak például az
óvó nénik, ők vigyáznak a gyerekekre, amíg a szüleik dolgoznak.
- Igen, és egy év múlva már én is fogok
menni oviba – mesélte neki a lelkesen, mire Harry felnevetett.
- Nahát, de jó neked. Én is menni
szeretnék – biggyesztette le az ajkait játékosan.
- Nem szabad – nevette ki. – Már túl
nagy vagy.
- Bizony, úgyhogy nekem már dolgoznom
kell. És tudod, hogy mi az én foglalkozásom?
- Hogy az apukám vagy? – kérdezte tőle
bizonytalanul, mire kezem mögé rejtettem mosolyomat. Harry szája is megrándult
egy pillanatra, de nem akarta kinevetni, úgyhogy komolyan folytatta.
- Ez az egyik, igen. A másik pedig, hogy
énekes vagyok. Tudod, hogy mit csinálnak az énekesek? – kérdezte újból.
Tetszett ez a taktika, így tulajdonképpen rávezette, hogy mi az, amit mondani
akar.
- Énekelnek – vágta rá Eliana.
- Hű, de okos valaki – simogatta meg a
haját. – Szoktál zenét hallgatni? Amikor mentek a kocsival, akkor szokott
szólni a rádió, igaz? – Újabb bólintás. – Engem is ott hallgatnak az emberek,
és mivel nagyon-nagyon sok ember szokott autóval utazni, ezért rengetegen
ismernek engem – tért rá a lényegre.
Még legalább tizenöt percig magyarázott,
amit Eliana folyamatosan kérdésekkel szakított félbe, de ő türelmesen
válaszolgatott. Szívemben végtelen melegséggel néztem, ahogy Harry Elianával
foglalkozik, minden mozdulata szeretetről árulkodott, én pedig nem tudtam elhinni,
hogy tényleg ennyire jó srác. Igazából nem is találtam rá a megfelelő szavakat,
minden, amit tett, lenyűgözött, és az, hogy jó vagy nagylelkű vajmi kevés volt
annak kifejezése, amilyen embert láttam, amikor ránéztem.
- Ideje aludni, rendben? – szakította félbe
a beszélgetést Harry. Megmondom őszintén, bántam, mert még órákig tudtam volna
nézni őket, és nem akartam, hogy Harry elmenjen. Még ha nem is szólt hozzám, de
legalább velünk volt. Tudom, ez már kicsit beteges gondolat, de LA-ben sikerült
neki elérnie, hogy teljesen odáig legyek érte, és ez az érzés túl erős volt
ahhoz, hogy csak úgy elszálljon. – Fürdik vagy…? – fordult hozzám.
- Nem, már késő van, majd reggel
megfürdetem – válaszoltam neki, mire ő felemelte, és a szobába vitte. Töltöttem
magamnak egy pohár vizet, és vártam, hogy visszajöjjön, de hamarosan rájöttem,
hogy bent marad vele, amíg el nem alszik, így bekapcsoltam a tévét, és a hangot
halkra véve azt kezdtem nézni, amíg ki nem sétált a szobából.
- Nekünk is beszélnünk kéne – állt meg
mellettem.
Én ezt nem bírom beszéljék már meg és legyen minden happy:-):-):-) imadtam a részt
VálaszTörlésHaha, türelem :) Örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy írtál! :* Lara
TörlésLarissa!/Ez mennydörgésszerű hangon volt!:D/
VálaszTörlésA rész fantasztikus volt, mint mindig. Az, hogy Harry tökéletes apaként, hogy Eliana minden kisgyerek tipikus tulajdonságát magába foglalja, édes, aranyos, ösztönös. Clair pedig....a kedvenc karakterem még midig. Egy erős, öntudatos csodás nő aki a lelke mélyén elnyomja az érzéseit, pedig szereti Harryt az Istenért! Harry pedig végre elgondolkozott./Ezért üvöltöttem az elején, hogy, hogy mered így abbahagyni????/
A színpados jelenet, annyira édes volt, hogy végig mosolyogtam:)
Egyszerűen csodálatos, magával ragadó történet egy percig sem unalmas, DE! rööööööööviiiiiiiiiiid, még akarom!:)))
Pusziii
Hiii!
TörlésHaha, mennydörgő hangodtól halálra rémültem írom válaszomat :D Sejtettem, hogy mire utal a nagy kiabálás:D De most már nem kell tovább várnod, mert olvashatod az új részt;)
Örülök, hogy ilyennek látod a karaktereket, annak meg főleg, hogy szereted is őket:D Jól esik, hogy kommenteltél:) Köszönöm!
Puszii, Lara
ps: komiztam neked:D
mondtam én hogy érdemes az új részre várni :) fantasztikus annyira nagyon imádom hogy az elmondhatatlan :) alig várom h uj lész legyen...tudom tudom h telhetettlenség de hát már a függőség határán állok :)
VálaszTörlésDrága te eszméletlenül ügyesen irsz szuper vagy de azért szégyeld el magad h itt hagytad abba :)
Kellemes Ünnepeket és sok sok új rész írásást kívánom :) xxxxxx
örülök, hogy még mindig így látod :)) Nem hiszed el milyen jó ezeket olvasni.. na jó függőséget azért nem kívánok, hahaha :D
TörlésOké-oké, elszégyelltem magam mélységesen :D
Köszönöm, hogy írtál, te meg ezért vagy szuper! Neked is kellemes ünnepeket, már, ami maradt belőle:D
Jézusom. Jézusom. Harryt megzabálom ahogy Elinával bánik. Kíváncsi vagyok, a kövi részre. Gyorsan hozd, MINÉL HAMARABB. Millió puszi: Hope C.
VálaszTörlésIgyekeztem, ahogy tudtam. Köszönöm, hogy írtál! Ugyanannyi puszi neked is: Lara
TörlésSziaa :)
VálaszTörlésWáá ez a rész nagyon jó lett!! Főleg a vége, Harry meg Eliana *-*
Nagyon várom már, hogy végre megbeszéljék a dolgokat Clairrel :)
Puszi: Lulu
Sziaa!
TörlésNa eljutottam, hozzád is:D Örülök, hogy még mindig tetszik, amit írok, és köszönöm, hogy ilyen kitartóan olvasol, és kommentelsz! <3
Sok-sok puszii: Larissa
Nagyon jo most kezdtem el olvasni es hat tokeletes!De mikor jon a kovi? :)
VálaszTörlésSzia! Mindig örülök az újaknak, nagyon jó olvasni, hogy neked is tetszik! :)
TörlésKöszi, hogy írtál. A kövit meg már olvashatod is.
Puszillak: Larissa
Szia ez is remek rész lett ahogy a többi is 😺😍😍 de siess a következő résszel mert már tűkön ülve várom . 😝😜😚😚😙 egyébként lesz olyan mikor dupla részt hozol?
VálaszTörlésSziaa!
TörlésÖrülök, hogy tetszik, és nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem:)
Igyekeztem a a következővel, azt már olvashatod is. A kérdésedre válaszolva, dupla rész nem lesz, sajnos :(
Puszi, Lari
nagyon orulok hogy ratalaltam a blogodra nagyon tetszik ahogy irsz, gratula :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn is örülök, hogy itt vagyok, annak meg főleg, hogy tetszik is a blog :) Remélem, még sok örömödet leled benne.
Köszönöm, hogy írtál!
xx Larissa
:) kovetkezo resz mikor jon?
Törlés