Comfort Zone - 5. fejezet

Sziasztok!

Azt hittem, csak holnap fogom tudni hozni a részt, de aztán ma mégis volt időm átolvasni, kicsit belejavítgatni. Nem vagyok vele 100%-osan megelégedve, de remélem, nektek tetszeni fogok. A kommenteket nagyon szépen köszönöm, el is kezdtem rájuk válaszolni, ha kész vagyok velük, akkor kiírom, majd a csoportba :)

Jó olvasást, és előre is bocsánat a végéért, de nem tudtam máshogy elválasztani :D

xxx Larissa

***************************************

SouthBank

Zayn, aki továbbra is elég frusztrált volt, indítványozta, hogy csináljunk valamit, mert ő aztán nem azért jött, hogy egy padon üljön egész este. Andy vigyorogva húzta kis hátitáskája cipzárját, hogy megmutassa a festékeit. Mindannyian ujjongva indultunk el keresni egy üres falfelületet, majd amikor megtaláltuk a megfelelő helyet, Hailey, Maz és Andy azonnal le is csapott rá. Mivel nem volt túl nagy az üres rész, többen nem fértünk oda, így Zayn és én kimaradtunk, bár én amúgy is Louis-val beszélgettem.

- Mira, csak egy percre – szólított félre Zayn, miközben a zsebeiben turkált. – Nem találkoztunk azóta – húzta elő a cigis dobozát, amiből hat szál jointot kihúzva a kezembe nyomott.

- Ja, ki is ment a fejemből – tettem el ötöt, és egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy az utolsót is mellé teszem.

- Mi a baj? – kérdezte Zayn, amikor látta, hogy megállok a mozdulatban.

- Semmi – pillantottam Louis felé. Nem tudtam, hogy viszonyul hozzá, elítéli-e vagy sem, mert nem beszéltünk erről, de aztán megvontam a vállamat, és rágyújtottam. Végül is ez is én vagyok, ha nem tetszik neki, jobb, ha még most kiderül. – Köszi – mosolyogtam rá, mielőtt visszaléptem Louis mellé, és megkínálva őt, felé tartottam.

Gondolkodás nélkül vette ki a kezemből, én pedig azonnal azon kezdtem agyalni, hogy miért változok meg így a közelében. Feszült leszek, meg akarok felelni, félek, hogy valami olyasmit teszek, ami nem tetszik neki. Mintha nem is én lennék. Nem is emlékszem, mikor akartam legutoljára bárkinek is megfelelni. Akartam egyáltalán valaha?

- Tartsd meg! – toltam el a kezét, amikor vissza akarta adni, és egy újat vettem ki. Kelleni fog egy egész ahhoz, hogy lelazuljak, és ne viselkedjek idiótán a közelében.

- Köszi, majd kifizetem – mondta.

- Csak figyelmeztetlek, hogyha megpróbálod, akkor valószínűleg fejbe váglak a deszkámmal – tologattam meg a bal lábammal, hogy hatásosabb legyen a fenyegetésem.

- Hm, harcias – tette rá a deszkámra ő is a lábát, ezzel megállítva. Lenéztem, és fogalmam sincs, hogy mit találtam dögösnek ebben a mozdulatban meg abban, ahogy a lábunk egymás mellett feküdt, de rendesen zavarba jöttem.

- Sétálunk? – vetettem fel inkább.

- Ja. Vezess körbe, mert még nem igazán kaptam meg a feelingjét a dolognak – válaszolta.

- Ami késik, az nem múlik – közöltem vele úgy, mintha ez a mondat előttem még soha senkitől nem hangzott volna el, aztán elindultam az egyik irányba, ahol deszkás trükköket mutogattak egymásnak az emberek.

Személy szerint én imádtam nézni őket, szinte minden ilyen alkalommal legalább két órát csak álltam ott és tapsoltam meg hujjogtam a többiekkel. Néha, amikor valaki belökött a kör közepébe, én is mutattam egyet s mást nekik, de jobban szerettem a közönséghez tartozni. Louis-val beszélgetve álltunk be, és egészen addig verekedtük beljebb magunkat, amíg már olyan szorosan álltak az emberek, hogy a cigifüst benn rekedt a sorok között. Jómagunk is hozzátettünk még a már szinte vágható füstfelhőhöz, és érdeklődő arccal kezdtem nézni, ahogy az éppen középen lévő gyerek a rámpát használva ugrál. Megkerestem Louis kezét, mert, ahogy a tömeg éljenzett, mindig egy kicsit arrébb sodródtunk, és nem akartam elhagyni. Végül a legelső sorig jutottunk, én pedig rögtön felismertem a srácot a kör közepén. A fülem mögé tűrtem a hajam, és Louishoz fordultam, hogy ideje tovább sétálnunk, de mielőtt elindulhattunk volna, Chase megállította előttem a deszkáját, és a karomnál fogva középre tolt.

- Jaj, ne már – néztem rá bosszankodva, de csak széttárta a karjait, a nézők meg biztatni kezdtek, hogy csináljak valamit.

Lemondóan ráztam meg a fejemet, és a földre tettem a deszkámat, hogy eleget tegyek a kérésüknek. Nem mondom, hogy nem volt jó hallani az elismerő éljenzést, de most szerettem volna minél hamarabb lelépni innen. Louis előtt álltam meg, és még mielőtt Chase beszélgetést kezdeményezhetett volna, kihúztam a tömegből.

- Na, remélem, ez meghozta már a hangulatodat – mondtam neki, miközben lassan haladtunk egymás mellett.

Feljebb húztam a dzsekimen a cipzárt, mert elég hűvös volt, főleg most, hogy az emberek már nem fogták fel a szelet. Az itt lógó srácok kisebb csapatokba verődve álltak vagy ültek, miközben zenét hallgattak és harsányan nevettek Isten tudja min. Sok embernek furcsa lehet, hogy én itt érzem magam jól, biztonságban, míg mások még erre fele se mernek sétálni, de nekem tényleg ez jelentette a nyugodtságot. Akármerre néztem, őszinte emberek vettek körül, olyanok, akik nem titkolják, hogy az életük vagy akár ők maguk mennyire elcseszettek. Meglehet, hogyha nem figyelsz, a hátadba vágnak egy kést, de legalább nem mosolyognak előtte a képedbe, eljátszva, hogy kedvelnek. Bár igazából, akik rendszeresen járnak ide, azok a közhiedelemmel ellentétben, nem azért jönnek, hogy balhézzanak, hanem hogy együtt szórakozzanak, hozzájuk hasonlókkal. Ha valaki támad, annak oka van. Egyszerűen csak tudnod kell, hol a helyed, és hogy kinél meddig mehetsz el. Ilyen egyszerű.

- Igen, azt hiszem már értem, mit szeretsz ebben – bólogatott bőszen.

- Ha nem érzed jól magad, szólj nyugodtan – néztem fel rá, de miután megrázta a fejét, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, nem firtattam tovább. – Megnézzük, mit alkottak Andyék?

- Aha – fordult is meg azonnal. Nekem kicsit lassabban ment a dolog, még előbb eljutott a tudatomig a válasza, aztán hogy akkor most irányt kell váltani. Szerettem ezt, amikor minden olyan nyugodtnak és lassúnak tűnt. Az egészből viszont éppen csak ennyit érzékeltem. Az eljutott az agyamig, hogy viselkedésem eltér az átlagostól, de azt már nem kérdőjeleztem meg, hogy ez probléma-e. Így volt tökéletes.

- Mira – hallottam meg a nevem, és oldalra néztem, hogy rájöjjek, ki az. Chase közeledett felénk, majd amikor elénk ért, karba fonta kezeit. – Rég láttalak erre fele.

- Pedig itt szoktam lenni. Biztos elkerültük egymást – vontam meg a vállam tanácstalanul, mintha amúgy nem szándékosan kerültem volna. Néhány hónappal ezelőtt összejöttünk. Két hónapig voltunk együtt, de aztán rájöttem, hogy igazából csak a külseje volt az, ami tetszett. Tipikus példája volt a jó dizájnú üvegben eladott olcsó parfümöknek. Nincs olyan illata, mint amilyet várnál, és még sokáig se tart.

- Friss hús? – nézett Louis-ra egy kicsit lenézően, aztán vissza rám. Épp meg akartam szólalni, mert egyáltalán nem tetszett, ahogy viselkedett, de Louis előrébb lépett.

- Inkább egy új rajongó. Louis – nyújtotta ki a kezét határozottan, ezzel meglepve az exemet.

- Hm, aranyos – méltóztatott nagy lustán kiszabadítani egyik kezét a hóna alól, és elfogadta Louis jobbját. – Chase – tette hozzá.

- Mi amúgy sietünk – mutattam a hátam mögé, ezzel egy széles mosolyt kiváltva belőle. Basszus, azért ahogy fehér fogai kivillantak, még mindig ugyanazt a hatást érte el, mint az első találkozásunkkor.

- Arra tartottatok, szívem – mutatott a másik irányba, én pedig zavartan engedtem le a kezemet, miközben bólintva helyeseltem. – Ne csináld már! Nem haraggal váltunk el, miért csinálsz úgy, mintha kerülnöd kéne?

- Nem kerüllek. Örülök, hogy találkoztunk, de most megyünk – toltam félre.

- Hát jó. Klassz volt, amit középen toltál – fogta meg a karomat, hogy még ne induljak el. Jelentőségteljesen néztem az ujjaira, aztán fel rá, mire elengedett. – Jó szórakozást! – kacsintott rám, és még egy puszit is adott az arcomra, amivel érte, hogy frászt kapjak.

Mindig ilyen volt, tette a szépet, meg elhitette velem, hogy különleges vagyok, amiért egyáltalán rám emelte csodálatos szemeit, és igencsak idegesítő volt, hogy még mindig hatott rám. Főleg most, hogy Louis is itt állt mellettem. Megráztam a fejemet, és elindultam. Amint kiértem Chase bűvköréből, nem is értettem, hogy mi a franc ütött belém. Jó pasi, jó pasi, de ismerem, és nem kellene még egyszer.

- Szóval ilyen a zsánered – jegyezte meg Louis, hangjában pedig egyértelműen hallani lehetett, ahogy ítélkezik fölöttem.

- Nincs zsánerem – állítottam, mert tényleg így volt.

- Csak bejönnek a kidolgozott testű srácok – mondta csak úgy maga elé.

- Most komolyan egy srác alapján akarsz ítélkezni? – fújtattam egyet dühösen.

- Tehát igen.

- Louis! – szóltam rá, hogy álljon le.

- Louis! – utánozta le hangsúlyomat és hangleejtésemet, aztán mindketten elnevettük magunkat. – De most akkor ki kell gyúrnom magam, hogy legyen esélyem nálad? - gondolkozott el.

- Nem.

- Még úgy se lenne? – nevetett fel kínosan.

- Anélkül is van. - Kicsit meglepődtem, amikor rájöttem, hogy ezt hangosan is kimondtam, de amikor elégedetten elvigyorodott, én is magam elé mosolyogva folytattam az utat, vissza a többiekhez.

Kicsit nehezen szúrtam ki őket, mert beálltak a tömegbe táncolni, de viszonylag a szélén voltak, így megtaláltuk egymást. Letettem a deszkámat a padunk elé, aztán Louis-ra néztem, hogy akar-e táncolni vagy sem, de szerencsére nem várta meg, hogy én kérjem fel, hanem megragadta a kezemet, és odahúzott a többiekhez. Maz nagyban tolta, akárcsak mindig, amikor megmutathatta, milyen jól mozog, nem mintha, amúgy nem látnánk minden nap, de na, ő Maz. Hailey körülötte táncikolt, Andy pedig inkább csak csápolt a kezeivel, amik magasságának köszönhetően jóval a tömeg fölé értek. Zaynt nehezebben vettem észre, ő egy szőke sráccal dumált, miközben picit dülöngélt, nem tudtam eldönteni, hogy a tömeg lökte, vagy csak ösztönösen mozgott velük.

Louis, felteszem, megelégelte, hogy vele jöttem táncolni, de még rá se néztem, és magához rántott, hogy felhívja a figyelmemet. Nem szerettem, ha irányítgatnak az életben, de semmi sem indított be jobban, mint azok a srácok, akik nem kérdeznek, csak magabiztosan átveszik az irányítást. Tőle elég volt ez az egyetlen mozdulat, és úgy döntöttem, ha így játszunk, akkor én is beszállok. Csípőmet az övének nyomtam, és a zene ritmusára meg is tekertem, nehogy már csak én veszítsem el a fejem. Derekamon lévő keze levándorolt a fenekemre, hogy közelebb nyomjon magához, én pedig elképzelni se tudtam, ha így kezdtünk neki, mi lesz később.

Igazából egy kimondatlan harc alakult ki kettőnk között, vajon melyikünk bírja tovább fűteni a másik vágyát, anélkül, hogy bármelyikünk is kitépné a másikat a tömegből, és egy eldugottabb sarokba cipelné. Legalábbis az én fejemben határozottan ilyen képek villantak fel, főleg amikor a nyakamba fúrta a fejét, a bőrömre szuszogott, és végignyalt egy kis részen. Éppen csak annyira, hogy megérezzem, és rájöjjek, milyen pofátlan tud lenni.

A többieket már rég elvesztettem szem elől, de kezdtem én is fáradni. Mondjuk nem a sok tánc tett leginkább próbára, hanem az, hogy visszafogjam magam. Amikor pedig egy olyan dal szólalt meg, amit utáltam, úgy döntöttem, jobban járunk, ha leülünk egy kicsit. Nekem legalábbis mindenképp szükségem volt egy kis szünetre, ezért visszamentünk az itteni törzshelyünkre.

- Ki csinálta azt? – mutattam a falra, amit már egy női fenék díszített.

- Én – húzta ki magát Maz. Miért is kérdeztem ezt meg?

- Miért van rajtad Zayn felsője? – tettem fel egy újabb kérdést Maznek.

- Mert az a köcsög összefújta – ráncolta a homlokát.

- És ki volt az a csávó, akivel dumált? – érdeklődtem tovább. – Vagyis még mindig – vettem őket észre távolabb.

- Az kérlek szépen az új dílerünk, Niall – osztotta meg velem az információt, mintha a királyt magát mutatta volna be.

- Díler – motyogta maga elé Hailey. Nem értettem, milyen okból ismételte meg, de ő is biztos elszívott már egy szállal.

- Új dílerünk van? Mi lett Calebbel? – kérdeztem rá, megpróbálva visszaterelni a nekem kedvező irányba a beszélgetést.

- Lefülelték… megint. Úgyhogy bedobták helyette őt. – mutatott rajta végig színpadiasan.

- Nem néz ki dílernek – méregettem oldalra döntött fejjel. – Festett szőke? – nevettem el magamat. Nem azért, mert bajom volt a festett hajú fiúkkal, csak annyira abszurd volt a kép, sehogy sem tudtam elképzelni, hogy ez az aranyos fiú fűvel rohangáljon a zsebébe.

- Igen. Ezen kívül annyit tudunk róla, hogy ír, illetve, hogy fene tudja, miért, de Zayn idehívta, és teljesen biztos vagyok benne, hogy egyszer már láttam AJ-vel – merengett el. – Na, mindegy – rántotta meg a vállát, és az érkező Andy-t figyelte.

- Na, kivel találkoztam? – dobta át a karját a vállamon, és úgy rám tehénkedett, hogy arrébb is tántorodtam. – Chase-szel.

- Nekem is volt hozzá szerencsém – toltam le magamról.

- Ha szemétkedik, szóljál, és megmutatom neki, hol a helye – mondta, Maz pedig nagyokat bólogatott, hogy megy ő is.

- Mindketten maradtok a seggeteken – szóltam rájuk. – Inkább adjál festéket! – tartottam ki felé a kezemet, miközben a falon lévő félig kész mintára meredtem. A vonásokból tudtam, hogy Zayn kezdte el, úgyhogy odakiabáltam neki, hogy befejezem. Ő volt az egyetlen, aki nem bánta, ha belepiszkáltam a munkájába.

Szépen befejeztem, és ahogy mindig, most is készítettem róla egy képet, majd odaléptem a srácokhoz. Hailey és Louis a földön ült, Andy a pad háttámláján, lábával pedig a zene ritmusát dobolta, amire Maz táncolt Hailey fölött. Kezében egy pohár sör volt, amit fogalmam sem volt honnan szerzett, de a lány láthatóan nem örült, amiért az a feje fölött billegett.

- Ha rám borítod, elbúcsúzhatsz a farkadtól – fenyegette meg.

Louis mögé sétáltam, és a hátamat az övének vetve helyeztem magamat kényelembe.

- Ugyan már. Megbánnád – vigyorgott.

- Együtt vannak? – döntötte hátra Louis a fejét a vállamra.

- Nem, csak dugnak – válaszoltam.

- Ne legyél közönséges – szólt oda Haiz.

- Errefelé ezt őszintének hívják – kacsintottam rá, mire a srácok felnevettek, egyedül barátnőm jutalmazott meg egy gyilkos pillantással. Figyelme azonban hamar elterelődött rólam, mert Maznek sikerült tényleg az ölébe borítania az italt.

- Fú, baszd meg! – pattant fel mérgesen. Még Maz is hátra lépett egyet.

- Itt? – pofátlankodott tovább.

- Legközelebb tényleg hozok popcornt – rázta meg a fejét Andy, és akárcsak én, ő is vigyorogva figyelte a két műsorozót.

- Ezt marha gyorsan hagyd abba! – szólt rá Hailey, szeme sarkából pedig végigmérte kis társaságunkat. Látszott rajta, hogy most nemcsak egymás agyára akarnak menni, hanem tényleg mérges.

- Ugyan már – eresztett meg egy békítő mosolyt Maz is, Hailey pedig úgy döntött, nem csinál jelenetet, és visszaült, bár láthatóan megváltozott a hangulata. Nem szimplán dühös volt, hanem szomorúnak is láttam. Sajnáltam, amiért Maz csak így szórakozott vele, és bár alapjáraton Hailey is ugyanannyira benne volt ebben a se veled, se nélküled kapcsolatban, azért többször is észre lehetett venni, hogy mennyire nem esik jól neki, ha másokkal látja, vagy ha a srác ilyen nyilvánvalóan világgá kürtöli, hogy mi van közöttük.

A néger srác tanácstalanul nézett felénk, én pedig rosszallóan megráztam a fejemet, hogy talán tényleg nem kellett volna még egy lapáttal rádobnia. Amíg a megbántott lány a nadrágját törölgette zsebkendővel, ő csak álldogált, aztán amikor Hailey felnézett rá, amolyan „mit keresel még mindig itt” pillantással, levetette magát mellé, és lazán átkarolta a vállát. A füléhez hajolt, és mondott neki valamit, amit nem hallottam, valószínűleg szerencsémre.

Nem is foglalkoztam velük tovább, Louis-val kezdtem beszélgetni, miközben mindannyian újabb egy-egy szál cigit vettünk elő. Szememmel a füstöt figyeltem, amit kifújtam, közben pedig követtem a beszélgetés fonalát. Maz miután kibékítette Haileyt, arrébb vonult, hogy valami csajnak tegye a szépet, én pedig azonnal megkerestem Haiz tekintetét. Megrántotta a vállát, de nagyon jól tudtam, hogy esik ez most neki.

- Hú, de hideg a kezed – fordult meg Louis, amikor megigazítottam a hajamat, és a nyakához értem. – Fázol? – nyúlt a kezem után.

- Nem, csak a kezem – mosolyogtam rá, de hagytam, hogy tenyereivel felmelegítse őket. Egy pillanatra az arcára néztem, azzal viszont nem számoltam, mennyire el fogok veszni. Ahogy az utcai lámpa fénye megvilágította arcának jobb oldalát, kedvem lett volna lefényképezni, annyira gyönyörű volt. Ugh, mióta mondom én egy pasira, hogy gyönyörű? Gondolataimból az zökkentett ki, hogy levette rólam szemeit, és inkább a hátam mögé kezdett kitartóan bámulni. Kíváncsian hátranéztem, és összehúzott szemmel néztem, ahogy Zayn és a díler srác közeledett. Zayn járásából meg tudtam mondani, hogy iszonyatosan dühös, úgyhogy azonnal talpra ugrottam, akárcsak Andy és Hailey. Egyedül Louis pislogott fel ránk értetlenül, de végül ő is követte példánkat.

- Hol van Maz? – kérdezte tőlünk rögtön Zayn, és amíg Andy odament szólni neki, én bemutatkoztam a Niall nevű srácnak, hiszen még nem volt alkalmunk találkozni.

- Mi a baj? – érdeklődött közben Hailey.

- Mindjárt, csak legyen itt mindenki – válaszolta.

Nehéz volt kizökkenteni a nyugalmából, ha valamire ilyen hevesen reagált, akkor ott nagy gáz volt, és emiatt kezdtem én is ideges lenni.