Buli

Sziasztok!

Én meg a nagy ígéretek... tudom-tudom. Sajnálom, hogy még csak ma került fel a részt, de utolsó hét a szorgalmi időszakból, és kész káosz minden. 

A héten kettővel még szaporodott a feliratkozók száma, illetve írtatok is nekem páran, pipákat is kaptam eleget! Komolyan ezek a dolgok tartják bennem a lelket miközben tanulok, különben már rég begolyóztam volna. Támogassatok továbbra is ezekkel, sokat jelent! Köszönöm :))

xxx Larissa

***********************************************

Chapter 12

A bárpultnál kezdtük, ahol először Louis hívott meg mindenkit egy körre, majd Niall. Ezután, aki úgy érezte, van már elég bátorsága, a táncoló tömeg közé vetette magát. A parkett egy bizonyos része úgy tűnt, hogy nekünk van fenntartva, ugyanis a szórakozó hely minden oldalán, és a közelünkben is testőrök álltak, mindent megtéve azért, hogy kevésbé legyenek feltűnőek, és ha valaki erőszakosabban próbált közeledni, egyből ott termett az egyikük. A fiúk közül csak Zayn és Harry maradt a bokszban, a bárpult közelében, én viszont Liammel tartottam, mert magával húzott.

Louis húga, pár barátja és Niall két haverja is az általunk kialakított körben táncoltak, így én szemben álltam Liammel, remélve, hogy így megkapja azt a szabadságot, amit akart. Rájöttem, hogy ez a hirtelen jött buli arra is jó, hogy jobban megismerjem a srácokkal dolgozó embereket, illetve azokat, akik ideiglenesen velük tartottak, így rájuk is figyeltem, ha valamit mondtak. Hamar rájöttem, hogy a barátaik jófejek, azonnal mentek is a szívózások, viccelődések. Pillanatok alatt össze lehetett velük haverkodni, szóval már az első tizenöt percben jól éreztem magam. Louis kicsit később elkapta a húgát, és alaposan megtáncoltatta. Szegény lány alig bírta követni a tempót, és az sem segített neki sokat, hogy bátyja szörnyű táncos volt. Mindannyian nevettünk rajtuk, aztán azt hiszem a Calvin nevű srác Louis hátára ugrott, és a táncolás, ugrálásba torkollott. Alig győztem ellépni lábuk alól, ha nem akartam, hogy agyontapossanak, vagy valaki rám essen.

Miközben a zene ritmusára mozogtam, többször is odanéztem az asztalhoz, ahol Harry és Zayn ült. Előbbi nem tűnt valami vidámnak, sőt határozottan úgy nézett ki, mint aki mindjárt feláll, és visszamegy a hotelbe. Nemrég olvastam, hogy kiírt valami csalódásos dolgot twitterre, amiből arra következtettem, hogy talán még mindig Chloe miatt van elkenődve. Rossz volt látni, hogy amíg mi jól szórakozunk, ő csak ott lógatja az orrát, ezért beszélgetni akartam vele.

- Pihenek egy kicsit – táncoltam át Liamhez, hogy szóljak neki. Kezét derekamra csúsztatta, amikor kezemmel megkapaszkodtam vállába, hogy a füléhez hajoljak.

- Megyek én is. Iszok valamit – nyúlt le a kezemért, majd utat kezdett törni, hogy átverekedjük magunkat a tömegen.

Szinte vakon követtem, az se érdekelt, hogy könyökök vágnak az oldalamba, és emberek taposnak a lábamon, csak arra tudtam koncentrálni, hogy fogja a kezem. A székeknél megvárta, míg én beültem, majd ő is elhelyezkedett.

- Mi ez a rossz hangulat itt? – csapott egy kisebbet az asztalra Liam. – Te amúgy hogyhogy jöttél? – hunyorított Zaynre.

- Kedvem volt? – felelte kérdő hangsúllyal, hogy jelezze, ez egy nagyon egyértelmű dolog.

- Ja, hát azt látom – jegyezte meg ironikusan Liam. – Hozok piát, kér valaki?

- Nekem hozhatsz – jelezte Harry, míg Zayn a fejét rázta.

- Tudom, te csak szívsz – bökött fejével Zayn irányába. Hangneme kissé lealacsonyító volt, és ez nem igazán tetszett egyikünknek sem. Örültem, amikor végül eltűnt a bárpult irányába.

- Ne foglalkozz vele – mondtam Zaynnek. Jó lett volna, ha saját tanácsomat, én is megfogadtam volna, de többször is távolodó alakja után néztem. A kissé megbántott srác megrántotta a vállát, aztán Harryre nézett.

- Szóval az a nagy probléma, hogy a göndörnek nincs túl jó kedve. Van valami ötleted, miért? – sandított rám Zayn. Mindentudó pillantást vetettem Harryre, és bár nem akartam beleszólni, úgy gondoltam, kell néhány szót szólnom Chloe érdekében.

- Nézd, Harry! Chloet mindig elragadja a hév, ha bulizik. Elég szabad felfogású, de tudja hol a határ, és tartja is őket. Ő ilyen, ha szórakozik, de nem igazán jelent neki semmit egy-egy ilyen alkalom. – Próbáltam úgy beszélni, hogy ne az jöjjön le neki, Chloe mekkora ribanc, mert erről szó sem volt.

- Figyelj, ezt nem hiszem, hogy a legjobb barátnőjével kellene átbeszélnem – húzta el a száját.

- Ez a ti dolgotok, én nem szólok bele, nem közvetítek, és nem mondok tovább semmit. Amit akartok, azt elmondjátok egymásnak, és csak próbálok rávilágítani, hogy Chloenak ez nem jelentett semmit – folytattam kérése ellenére is.

- Én csak jól elbeszélgettem vele, szimpatikus, és azt hittem, én is az vagyok neki. Kicsit váratlanul ért ez az egész, de komolyan, hagyjuk ezt. Semmi bajom, csak picit elfáradtam – magyarázta.

Nem szerettem volna nyüstölni, mert tudtam, azzal se segítenék semmit, ezért ráhagytam, remélve, hogy hamarosan ő is rájön, igazat beszéltem. Nem tudtam pontosan, hogy most mi is zajlik kettejük között, de abból ítélve, hogy mind a ketten kiakadtak egymásra egy olyan dolog miatt, ami nem esett jól nekik, szinte biztos voltam, hogy itt komolyabb dolgok vannak, mint az elsőre tippeltem.

Liam egy tálcával tért vissza, amin jóval több pia volt, mint négy pohár.

- Három Jack Daniel’s, egy vodka, két tequila, és egy mojito – sorolta, hogy mi a választék. Jómaga már el is vette az egyik Jack Daniel’s-t, és arra várt, hogy mi is válasszunk.

Gondolom a koktélt nekem szánta, így én ahhoz nyúltam. Harry ugyanazt választotta, amit Liam, és végül Zaynre is ráerőszakolták.

- Hogy bírjátok azt inni, szerintem szörnyű – véleményeztem, miközben koccintottunk.

- Ajaj, Bessie, ezt nem kellett volna – fogta a fejét Harry, és elég hamar rájöhettem, hogy miért. Liam konkrétan egy kiselőadást tartott kedvenc italáról, már elfogyott a mojitom is, mire végre leállt a dologgal. Persze véleményemet a Jack nevű barátja mellett való érvelés ellenére sem tudta megváltoztatni.

- Ehhez kell még alkohol – nyúltam a vodkáért.

- Támogatom! – ragadta meg az egyik tequilát Harry.

- Nekem egyelőre elég volt – dőlt hátra csendes társunk. Vetettem rá egy pillantást, de amikor nem látszott fáradtnak vagy szomorúnak, elkönyveltem magamban, hogy ő tényleg így érzi jól magát. Nem az a fajta, aki a leghangosabb a társaságban, de ő így, csendben ücsörögve, figyelve a környezetét jobban elvan.

- Ki fog ütni a tequila, de ma ez se érdekel – emelte fel az utolsó poharat Liam.

- Ne legyél gyenge – löktem meg vállammal egy kicsit, majd középre tartottam italom, hogy a koccintás után lehúzzam.

- És most menjünk táncolni – állt fel Harry. Liam lelkesen pattant fel, engem is megragadva, bár én maradni akartam, hogy Zayn ne maradjon egyedül. Végül ő is azt mondta, menjünk csak nyugodtan, ő itt fog várni, aztán rám is kacsintott. Nem értettem, mire akart ezzel célozni, de Harryék már türelmetlenek voltak, úgyhogy elindultam.

Meglepetésemre Liam most nem távolodott el, hanem közelebb húzott magához, és velem kezdett táncolni. Kezemet a magasba emelve élveztem az estét, és végre úgy éreztem, hogy jó hosszú idő után teljesen ellazultam. Nem görcsöltem azon, hogy viselkedjek Liammel, nem foglalkoztam azzal, hogy talán túlságosan élvezem, ahogy karjával átölel. Tudtam, hogy az egész az alkohol hatása, de most ez olyan jó volt így. Csak felhőtlenül bulizni, Ausztráliában, amit sosem hittem volna. Ha valaki két hónappal ezelőtt ezt mondta volna nekem, biztos belehaltam volna a nevetésbe, aztán tessék. Vannak még csodák.

Valahogy elsodródtunk a többiektől, és végül megint a bárpultnál kötöttünk ki, ahol újra lehúztunk egy-egy tequilát, majd visszatértünk a táncoláshoz. Nem éreztem fáradtságot, bár az agyam egy része érzékelte, hogy a lábaim már kezdik unni az egész éjszakás mozgást. Eszem ágában sem volt leülni. Liam egy pillanatra se tolt el magától, ki akartam élvezni minden érintését. Nem voltam részeg annyira, hogy ne tudjam, az egész azért van, mert ezt kell csinálnunk, de ahhoz viszont eléggé részeg voltam, hogy jelenleg leszarjam ezt a tényt.

Többször is Zaynre pillantottam, aki szinte megállás nélkül pásztázta a tömeget. Akárhányszor odanéztem, találkozott a tekintetünk. Mosolyogtam, hogy lássa, minden rendben, illetve még mindig rossz volt nézni, hogy egyedül ücsörög ott. Intettem neki, de csak a fejét rázta, a következő pillanatban pedig Liam megfordított, és abba kellett hagynunk a szemkontaktussal való kommunikálást.

Átdobtam a hajamat a másik oldalra, mert egy kicsit melegem volt, ő pedig kihasználva a lehetőséget szabad vállamra helyezte fejét. A nyakamba szuszogott, amivel bevallom baromi gyorsan beindította a fantáziámat. Kezemmel akaratomon kívül is közelebb húztam, aztán hirtelen mintha rájöttem volna, hogy sok, amit csinálok, felemeltem a fejét, hogy mondhassak neki valamit. Talán félreérthette szándékaimat, de a következő pillanatban már ajkaimra tapadt, én pedig hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Nem húzódhattam el, mert nyilvános helyen voltunk, azaz elvileg párkapcsolatban élünk, de abban a percben, nem tudtam hova tenni az egészet. Erről nem beszéltünk.

Nem állt le, tovább csókolt, úgyhogy viszonoztam, különben baromi rosszul jöttünk volna ki a dologból. Attól kezdve, hogy én is megmozdítottam ajkaimat és nyelvemet, végleg elfelejtettem mindent. Nem érdekelt, miért csókolózunk, hidegen hagytak az indokok, csak kihasználtam az alkalmat, mert igenis vágytam rá, nem is kevés ideje.