Sziasztok!
Keddre, azaz holnapra ígértem nektek a következő Baby Projectes részt, viszont már most tudom, hogy nem fogok vele elkészülni. Hosszú hétvégém volt, nagyon sajnálom, viszont szeretnélek egy rövid kis szösszenettel vigasztalni titeket. Ez egy kicsit más, mint amit megszokhattatok tőlem, hiszen eddig az esetek nagy többségében kerültem az ilyen nemű dolgok részletes leírását. Kell a változatosság, vagy mi a szösz. Ezt most nem a romantikára vágyóknak ajánlanám, de mindenkinek, aki szereti Niallt, és elmúlt 18 éves. (Figyelmeztetés megvolt, innentől nem az én felelősségem:P)
A történet következő része pénteken érkezik, addig is egy kis türelmet kérek tőletek, és olvassátok szeretettem a következő novellát.
xxx Larissa
UI: Az ötletelésben segítségemre volt barátnőm, Kriszti. Nagy köszönet érte <3 Illetve a képért is mozgósítottam a népet, szóval a tökéletes kép keresésért is nagy köszönet azoknak, akik segítettek. Tudom, nagyok az igényeim. ;) xx
Rendelés
- Akkor ezeket kéne kiszállítani – mondta a munkatársam.
Kellett egy kis pénz, mert szerettem
volna félretenni, illetve néhány fontos dolgot megvenni magamnak, úgyhogy egy
kis időre a Nando’s szolgálatába álltam, ahol házhozszállítás volt a feladatom.
Nem mondanám, hogy kifejezetten rossz meló lett volna, hiszen megvoltak a maga
előnyei, például, hogy nem voltam összezárva mindig ugyanazokkal az emberekkel,
így nem utáltam egyik kollégámat sem, és vezetés közben még gondolkodni is
tudtam erről-arról, de azért nem mondanám, hogy ez volt az álom melóm. A
folytonos autókázás elég unalmas tudott lenni, még akkor is, ha a rádiót
hangosan bömböltetve egy kis énekléssel, és némi tánccal próbáltam feldobni.
Ma is ez történt, bár az elég sokat
segített a hangulatomon, hogy ez volt az utolsó fuvarom. A Nando’s logójával
felmatricázott kocsival megálltam a kapott cím előtt, kikapcsoltam a zenét,
közben pedig dudáltam egyet, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Kiszálltam az
autóból, de még senki nem jött ki, úgyhogy becsengettem, majd amíg vártam, hogy
a vélhetően éhes egyén kijöjjön, én kivettem az ülésről az ételt. Egy
hadseregnek is elég lett volna a rendelés, úgyhogy arra gondoltam esetleg egy
kisebb buli lehet itt.
- Hello – köszönt nekem a szőke srác,
amikor kilépett az ajtón. Tekintetével pofátlanul végigmért, még csak elrejteni
se akarta, én pedig annyira zavarba jöttem, hogy visszaköszönni is
elfelejtettem. – Hogy hívnak? – kérdezte, mire én összeráncolt homlokkal néztem
rá.
- Daisy vagyok, miért?
- Csak azért, hogyha legközelebb
rendelek, meg tudjam mondani, hogy ki szállítsa ki a kaját – kacsintott rám,
aztán közelebb lépett, egy kisebb illatfelhőt lökve felém. Nem értettem, mit
akar, de aztán elégedetten elmosolyodott, hiszen tisztában volt vele, hogy
mennyire megzavart. – Na, meg akarod tartani a csirke szárnyakat vagy ideadod
végre? – emelte meg a kezét a zacskó felé, ügyelve arra, hogy biztosan
hozzámérjen a keze.
Legszívesebben helyben felpofoztam volna
magam, amiért ennyire hülyén viselkedtem. Rendben, hogy jól nézett ki, nagyon
sármos volt, és az illata is bódító, de túlságosan tisztában van az
adottságaival, én pedig nem fogom adni alá a lovat.
- Nekem aztán nem kell – nyomtam a
kezébe durván, miközben közöltem vele, hogy mennyibe fog neki fájni.
- Tudod ez elég sok kaja, segíthetnél
elfogyasztani – kukucskált bele a szatyorba, majd mélyet szippantott belőle.
- Szerintem meg egyed csak meg egyedül,
úgyis rád fér – néztem rá vékony lábaira, amiken világoskék farmer feszült.
- Igazad van, és amúgy is a lelkemre
venném, ha miattam tűnne el a tökéletes alakod – simított végig az oldalamon,
mire végigfutott a hátamon a hideg, ezzel libabőrt varázsolva a kezeimre.
- Jól van, elég lesz – szóltam rá, hogy
hagyja abba a zavarba hozásomat, majd a pénzzel a kezemben a kormányhoz
igyekeztem.
- Nagy kár, hogy nem maradsz, pedig
lenne, mit megmutatnom – jegyezte még meg mielőtt bevágtam az ajtót, és
elhajtottam.
Teljesen felkavart ez a találkozás vele,
ugyanis szörnyen rossz gondolatokat ébresztett fel bennem. Majdnem elhajtottam
a munkahelyem mellett, ugyanis éppen azt képzeltem el, ahogy a karjaival
átfogja a derekam, és ajkaival a nyakamon játszik. Én esküszöm, hogy ki akartam
zárni ezeket a gondolatokat, de akármilyen erősen is próbáltam, nem tudtam.
- Van egy rossz hírem Daisy – fogadott
odabent a főnököm, amikor le akartam adni a kocsi kulcsát. – Menned kéne még
egy kört – tette le a pultra a következő adag becsomagolt ételt, mellé pedig
egy lakcímet csúsztatott. Sóhajtva vettem fel mindkettőt, aztán visszasiettem a
kocsihoz, hogy újra útra keljek. Dühösen néztem a megadott címre, hiszen
ugyanaz volt, ahonnan az előbb eljöttem, majd a fejemet rázva, indultam el.
- Nahát Daisy, nem is gondoltam volna,
hogy ilyen hamar viszontlátlak – lépett ki a kapun fölényesen mosolyogva.
- Szórakozol velem? Az előbb annyi kaját
hoztam, hogy két napig tudtam volna enni, és most még egyszer ugyanannyit
rendelsz? – forgattam meg a szemeimet.
- Muszáj vagyok, mert hát rám fér –
mutatott végig magán. – Amúgy is, még bízom benne, hogy valahogyan be tudlak
csalni – döntötte oldalra a fejét, és a mellkasomról a szemembe nézett. Nyeltem
egy nagyot, és igyekeztem a számlára koncentrálni, mielőtt megint rájön, hogy
teljesen nyert ügye van nálam.
- Én abban bízok, hogy kifizeted a
cuccot, én pedig végre hazamehetek – jegyeztem meg epésen.
- Ez egészen úgy hangzott mintha valami
drogot vennék tőled. Szexi rossz kislány – kacsintott rám, ezzel teljesen
felidegesítve. Nem voltam hajlandó válaszolni, úgyhogy miután csak farkasszemet
néztünk egymással, inkább megszólalt. Épp időben, mert lehet, hogy fél perccel
később már az úton feküdtem volna, miután a térdeim cserbenhagytak. – Oké, ha
nem, hát nem. Hamarosan újra találkozunk – húzta mosolyra csábító ajkait, majd
fizetett, és besétált a házba.
Fújtatva ültem vissza a kocsiba,
egyrészt azért, mert a pofátlansága annyira felidegesített, másrészt azért mert
ugyanez teljesen beindított. Örültem, hogy most már végre tényleg hazamehetek,
mert mindenképp ki kellett ürítenem a fejem. Lehet, hogy el kéne mennem
bulizni, vagy ilyesmi, hogy egy kicsit lenyugodjak.
A főnököm tekintete már akkor nem
tetszett, amikor beléptem az étterembe, és aztán amikor egy újabb rendelést
csúsztatott elém, nem is volt kétségem afelől, hogy még mindig nem mehetek
haza.
- Nem tudom, mi van abba a házban, de
biztos jó sokan lehetnek, ha ennyit rendelnek. Te pedig meg vagy dicsérve,
ugyanis a fiatalember kifejezetten téged kért, szóval biztosan elégedett a
munkáddal – magyarázott nekem, de én már szinte nem is hallottam.
Azt tervezgettem, hogy fogok neki jó
alaposan beolvasni, és a tudtára adni, hogy velem nem fog szórakozni. Már haza
akartam menni, és az ő idióta egója miatt még mindig a céges kocsival kell
rónom a köröket. Hát el ne higgye, hogy majd én ezt szó nélkül fogom tűrni.
- Nem sokáig lesz az a széles vigyor az
arcodon – motyogtam magamnak, miközben kiszálltam. Már a kapuban állt, kezeit a
zsebébe dugta, vállát a kerítésnek támasztotta, és arcán elégedett mosoly ült.
Tudta, hogy mikorra fogok ideérni, és mintha számított volna a dühkitörésemre
is. – Itt van a hülye kajád, remélem, félrenyeled – nyomtam a mellkasához a
zacskót, mire az hangosan zörögni kezdett.
- Hé-hé, cica, nyugalom – nevetett ki.
- Örülök, hogy jól szórakozol a
nyomoromon. Már két körrel ezelőtt otthon lehettem volna, de valami idióta
folyton rendelt még valamit, pusztán szórakozásból – mutogattam neki. – Nem
tudom, mit képzelsz te… - lendültem bele újra, de egy csókkal elhallgattatott.
Erőszakosan nyomta a száját az enyémnek, én pedig mindent megtettem annak
érdekében, hogy elnyomjam magamtól. Amikor elhajolt, újra belekezdtem volna a
hangoskodásba, de egy szemforgatás kíséretében felsóhajtott, majd elkapott a
derekamnál és a kerítésnek nyomott. Száját újra az enyémre tapasztotta, és
nyelvével addig törte magának az utat, amíg végül szét nem nyíltak ajkaim.
Azonnal vad táncot kezdett lejteni meleg és selymes nyelvével, én pedig nem
bírtam túl sokáig mozdulatlanul állni. Jól esett, amit csinált, úgyhogy
elkaptam a tarkójánál és már-már erőszakosan húztam magamhoz.
Belenevetett a csókunkba, majd lenyomta
a kapu kilincsét, amitől elvesztettem az egyensúlyom, ugyanis annak
támasztottam a hátam. Ugyan másik kezével megtartott, azért én mérgesen néztem
rá, aztán újra lecsapott az ajkaimra, miközben folyamatosan lépkedett előre,
ezzel engem a bejárati ajtó felé tolva. Lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy
oda taszigáljon, ahova akar.
- Lépcső – duruzsolta a fülembe, de
annyira a hangszínére koncentráltam, hogy nem fogtam fel, mire figyelmeztetett.
Felsikkantottam, és a vállába kapaszkodva próbáltam visszanyerni az
egyensúlyom. – Én szóltam – jegyezte meg jót derülve szerencsétlenségemen.
- Díjaznám, ha befognád – morogtam neki,
aztán megfordultam, hogy felsétáljak a lépcsőn. Valamiért úgy éreztem, háttal,
a szöszivel csókolózva, hamar kitörtem volna a bokám.
- Attól félek, egyedül nem megy. Neked
kell elhallgattatnod – húzott maga után, majd becsukta az ajtót, és a kajával
teli zacskót kettőnk közé emelte. – Nem vagy éhes?
Megforgattam a szemem, és kivettem a
kezéből a kaját, majd nemes egyszerűséggel a földre raktam. Ujjaimmal elkaptam
fehér pólóját, és rántottam rajta egyet, ezzel elérve, hogy nekem tántorodjon.
Kezével megtámaszkodott a fejem mellett, hogy ne passzírozzon neki a falnak, a
másikkal végigsimított a nyakamon, és félre söpörte a hajamat, hogy szájával
kényelmesen vehesse birtokba. Először csak élveztem, amit csinált, aztán nem
bírtam parancsolni a kezeimnek, többet akartam belőle. Pólója alá csúsztattam a
kezeimet, és ujjaimmal végigszántottam puha bőrén. Minimálisan eltávolodott,
amíg kibújt a felsőjéből, és hagyta, hogy gyorsan végigfutassam a testén a
szememet. Elégedetten hümmögtem egyet, aztán előre léptem, a mellkasánál fogva
a falnak toltam, és elkezdtem felfedezni a felsőtestét. A hajamba túrva
élvezte, amit vele műveltem, és a száját elhagyó néhány sóhaj is arról
biztosított, hogy jól esik neki, ahogy a nyelvem a bőrét érinti.
Nem sokáig maradt türelmes, megfogta a pólóm
alját, és egy határozott mozdulattal megszabadított tőle. Kezét végighúzta a
melltartó által láttatni engedett domborulataimon, majd ujjai útját szája is
bejárta, miközben igyekezett megszabadítani a fehérneműtől. A zavaró ruhadarab
kettőnk közé esett le, a lábfejével kicsit arrébb rúgta, de sokkal több
figyelmet fordított kebleim kényeztetésére, mint a kis fehér anyagra.
- Rohadtul akarlak – nézett a szemembe.
Gyönyörű kék szemei nem hagyták az enyémeket szabadulni, úgyhogy amíg ő egy
kicsit megállt mindenféle cselekvésben, én neki dörgöltem a csípőmet az övének.
– Nem lett jobb – markolt bele a fenekembe, aztán hirtelen megfordította, és
hátulról ölelt át.
Fejemet hátrahajtottam a vállára, és a
karját szorongattam, amikor ruhán keresztül kezdett el simogatni. Felszisszent,
ahogy körmeim a bőrébe mélyedtek, és mivel nem akartam neki szándékosan
fájdalmat okozni, megpróbáltam uralkodni magamon.
- Menjünk beljebb – kért, én pedig el is
indultam.
Kicsit nehézkesen haladtunk előre,
ugyanis nem lazított a szorításán, így hátulról nekem tapadva, a vállamat
csókolgatva lépkedett mögöttem. Fogalmam se volt, merre megyünk, de ő
határozottan irányított a lépcső felé.
- Mi a neved? – kérdeztem tőle elhaló
hangon. Zavart, hogy nem tudom, hogy hívhatom, ugyanis ő még mindig nem
mutatkozott be.
- Niall a név, amit kiabálnod kell –
súgta a fülembe. Anélkül is tudtam, hogy mosolyog, hogy hátranéztem volna rá.
Végül sikerült eljutnunk az emelet egyik
szobájáig, ahol aztán egyik kezével elengedett, és kitárta előttem az ajtót.
Később az nyitva is maradt, mert azonnal az ágy felé iramodtunk. Normális
esetben körbe néztem volna, de most valahogy nem érdekelt semmi más, csak
Niall. A puha ágyneműbe lökött, aztán fölém mászott, és egy akaratos csókban
részesített. Ujjaival a nadrágom gombját piszkálta, és én is ugyanezt tettem az
övével. Végül én voltam az első, akiről lekerült a farmer, de rögtön utána
felállt, és a sajátját is lerángatta. Feltérdeltem az ágy szélén, és úgy
figyeltem sietős mozdulatait. Felnevettem, amikor majdnem elesett a nadrágja
egyik szárában, de végül sikerrel járt, én pedig azonnal visszahúztam magam
mellé. Megszabadítottam a boxerétől is, mert nem tűnt már túl kényelmesnek, ám
mielőtt eleget tettem volna akaratának, a saját bugyimat is levettem, majd fordítva
másztam fölé. Sajnáltam, hogy nem láttam az arcát, amikor rájött, miben
mesterkedek, de abból, ahogy gondolkodás nélkül markolta meg a csípőmet, kicsit
lejjebb húzva, hogy nyelvét végig tudja húzni a legérzékenyebb pontomon, arra a
következtetésre jutottam, bejött neki az ötlet.
Én sem tétlenkedtem sokáig, próbáltam
neki ugyanazt az élvezetet nyújtani, amit ő nekem. Kezemet végighúztam párszor
férfiasságán, aztán a nyelvemmel kezdtem izgatni. Mindkettőnk száját nyögések
hagyták el, miközben a másikat hajszoltuk a gyönyör felé. Néha megemelte
csípőjét, ezzel mélyebbre jutva a számban, de nem hibáztattam érte, mert én sem
bírtam az irányításom alatt tartani a csípőm mozgását.
- Basszus, Daisy! – hagyták el a száját
szavak, de ujjai egy percre sem álltak meg. Nem terveztem, hogy hagyom
elélvezni, úgyhogy mielőtt ez megtörténhetett volna, gyorsan oldalra dőltem.
Csalódottan sóhajtott, aztán összeszedte
magát, és az éjjeliszekrény fiókja felé nyújtózkodott. Egy kicsit kotorászott,
majd diadalittasan dobta a hasamra az óvszert. Azonnal érte nyúltam, és
felszakítottam a fogammal. Felé nyújtottam, de felemelte a kezeit, és kissé
felhúzott szemöldökkel nézett rám várakozón. Felültem, hogy felhúzzam rá, ha
így kívánja, aztán visszadőltem. Kezével a csípőm alá nyúlt, majd azonnal
elmerült mennem. Hangosan felnyögtem a jóleső érzéstől, aztán vele egy ütemben
kezdtem mozogni. Egyik kezével megkereste az enyémet, és összekulcsolva a fejem
mellett lefogta azt. Picit nyomta a csuklóm, hiszen így tulajdonképpen a kezemen
támaszkodott, de nem igazán foglalkoztam vele. Szabad kezemmel a hajába túrtam,
és óvatosan megmarkoltam, ő pedig a mellemre helyezte a jobbját.
Figyelembe véve, hogy ez most nem egy
romantikus légyott volt, a mihamarabbi orgazmusra törekedett, ennek megfelelően
gyors tempót diktált. Mindketten kapkodtuk a levegőt, és egyre hangosabb hangok
szakadtak fel torkunkból.
- Gyere velem – morogta egy az eddiginél
is rekedtebb és mélyebb hangon. Nagyon jól tudta, hogy kérnie sem kellett
volna, a hátam már a mondata közepén ívbe feszült, és végigszaladt szaladt
rajtam a gyönyör. Az ő csípője is megvonaglott, aztán még párat lökött rajtam,
és kihúzódott belőlem. A használt óvszert a kukába ejtette, aztán hozzám
hajolt, és egy hosszú puszit nyomott a számra.
- Tökéletes vagy – kacsintott rám ma már
sokadik alkalommal, de most legalább nem kaptam tőle idegbajt. Felállt, hogy
felöltözzön, aztán kiment a szobából. Fogalmam se volt, hova tűnt, de én is
magamra kaptam a szobában szétszórt ruháimat. Mire ez megtörtént, ő is
visszatért, kezében a melltartómmal és a felsőmmel. Letette mellém az ágyra,
aztán megvárta, amíg azok is rám kerültek. – Vidd haza legalább az egyik
rendelésem, mert a kukában fog kikötni – vakarta meg a tarkóját, amikor a
konyha mellett elhaladva meglátta a három telerakott szatyrot. Gondolom az
utolsót még akkor vette fel a földről, amikor a ruháinkat szedegette. Megráztam
a fejemet, aztán az egyikért sétáltam, és a kezembe vettem.
- Remélem, megérte ennyit rendelni –
jegyeztem meg azért neki.
- Remélem, megérte nem hazamenni –
vágott vissza, és erre már nem tudtam mit mondani. – Mennyi borravalót
szeretnél? – kérdezte tőlem az ajtóban, én viszont megráztam a fejem. Sosem
volt ilyen futó kalandom senkivel, szóval már így is egy kicsit rosszul éreztem
magam, ha még most fizet is, végképp olyan lenne, mintha kurva lennék.
- Már megkaptam a borravalót – mutattam
rá, mire ő elnevette magát.
- Igaz – bólogatott, aztán egy utolsó
csókot adott, majd rám csukta az ajtót.
Szia :D
VálaszTörlésÉs igen, végre én vagyok az első kommentelő xD na szóval, amikor megláttam, hogy a novella Niallról szól, egyszerűen nem tudtam nem elkezdeni olvasni, figyelmeztetésed ellenére is :D Niall nagyon kis pimasz rosszfiú benne, én viszont jókislány voltam, és kihagytam azokat a részeket xDD de egyébként tetszett az eleje meg a vége :D
Lulu ××