Novella

Sziasztok!

Keddre, azaz holnapra ígértem nektek a következő Baby Projectes részt, viszont már most tudom, hogy nem fogok vele elkészülni. Hosszú hétvégém volt, nagyon sajnálom, viszont szeretnélek egy rövid kis szösszenettel vigasztalni titeket. Ez egy kicsit más, mint amit megszokhattatok tőlem, hiszen eddig az esetek nagy többségében kerültem az ilyen nemű dolgok részletes leírását. Kell a változatosság, vagy mi a szösz. Ezt most nem a romantikára vágyóknak ajánlanám, de mindenkinek, aki szereti Niallt, és elmúlt 18 éves. (Figyelmeztetés megvolt, innentől nem az én felelősségem:P)

A történet következő része pénteken érkezik, addig is egy kis türelmet kérek tőletek, és olvassátok szeretettem a következő novellát.
xxx Larissa

UI: Az ötletelésben segítségemre volt barátnőm, Kriszti. Nagy köszönet érte <3 Illetve a képért is mozgósítottam a népet, szóval a tökéletes kép keresésért is nagy köszönet azoknak, akik segítettek. Tudom, nagyok az igényeim. ;) xx

Rendelés

- Akkor ezeket kéne kiszállítani – mondta a munkatársam.
Kellett egy kis pénz, mert szerettem volna félretenni, illetve néhány fontos dolgot megvenni magamnak, úgyhogy egy kis időre a Nando’s szolgálatába álltam, ahol házhozszállítás volt a feladatom. Nem mondanám, hogy kifejezetten rossz meló lett volna, hiszen megvoltak a maga előnyei, például, hogy nem voltam összezárva mindig ugyanazokkal az emberekkel, így nem utáltam egyik kollégámat sem, és vezetés közben még gondolkodni is tudtam erről-arról, de azért nem mondanám, hogy ez volt az álom melóm. A folytonos autókázás elég unalmas tudott lenni, még akkor is, ha a rádiót hangosan bömböltetve egy kis énekléssel, és némi tánccal próbáltam feldobni.
Ma is ez történt, bár az elég sokat segített a hangulatomon, hogy ez volt az utolsó fuvarom. A Nando’s logójával felmatricázott kocsival megálltam a kapott cím előtt, kikapcsoltam a zenét, közben pedig dudáltam egyet, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Kiszálltam az autóból, de még senki nem jött ki, úgyhogy becsengettem, majd amíg vártam, hogy a vélhetően éhes egyén kijöjjön, én kivettem az ülésről az ételt. Egy hadseregnek is elég lett volna a rendelés, úgyhogy arra gondoltam esetleg egy kisebb buli lehet itt.
- Hello – köszönt nekem a szőke srác, amikor kilépett az ajtón. Tekintetével pofátlanul végigmért, még csak elrejteni se akarta, én pedig annyira zavarba jöttem, hogy visszaköszönni is elfelejtettem. – Hogy hívnak? – kérdezte, mire én összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Daisy vagyok, miért?
- Csak azért, hogyha legközelebb rendelek, meg tudjam mondani, hogy ki szállítsa ki a kaját – kacsintott rám, aztán közelebb lépett, egy kisebb illatfelhőt lökve felém. Nem értettem, mit akar, de aztán elégedetten elmosolyodott, hiszen tisztában volt vele, hogy mennyire megzavart. – Na, meg akarod tartani a csirke szárnyakat vagy ideadod végre? – emelte meg a kezét a zacskó felé, ügyelve arra, hogy biztosan hozzámérjen a keze.
Legszívesebben helyben felpofoztam volna magam, amiért ennyire hülyén viselkedtem. Rendben, hogy jól nézett ki, nagyon sármos volt, és az illata is bódító, de túlságosan tisztában van az adottságaival, én pedig nem fogom adni alá a lovat.
- Nekem aztán nem kell – nyomtam a kezébe durván, miközben közöltem vele, hogy mennyibe fog neki fájni.
- Tudod ez elég sok kaja, segíthetnél elfogyasztani – kukucskált bele a szatyorba, majd mélyet szippantott belőle.
- Szerintem meg egyed csak meg egyedül, úgyis rád fér – néztem rá vékony lábaira, amiken világoskék farmer feszült.
- Igazad van, és amúgy is a lelkemre venném, ha miattam tűnne el a tökéletes alakod – simított végig az oldalamon, mire végigfutott a hátamon a hideg, ezzel libabőrt varázsolva a kezeimre.
- Jól van, elég lesz – szóltam rá, hogy hagyja abba a zavarba hozásomat, majd a pénzzel a kezemben a kormányhoz igyekeztem.
- Nagy kár, hogy nem maradsz, pedig lenne, mit megmutatnom – jegyezte még meg mielőtt bevágtam az ajtót, és elhajtottam.
Teljesen felkavart ez a találkozás vele, ugyanis szörnyen rossz gondolatokat ébresztett fel bennem. Majdnem elhajtottam a munkahelyem mellett, ugyanis éppen azt képzeltem el, ahogy a karjaival átfogja a derekam, és ajkaival a nyakamon játszik. Én esküszöm, hogy ki akartam zárni ezeket a gondolatokat, de akármilyen erősen is próbáltam, nem tudtam.
- Van egy rossz hírem Daisy – fogadott odabent a főnököm, amikor le akartam adni a kocsi kulcsát. – Menned kéne még egy kört – tette le a pultra a következő adag becsomagolt ételt, mellé pedig egy lakcímet csúsztatott. Sóhajtva vettem fel mindkettőt, aztán visszasiettem a kocsihoz, hogy újra útra keljek. Dühösen néztem a megadott címre, hiszen ugyanaz volt, ahonnan az előbb eljöttem, majd a fejemet rázva, indultam el.
- Nahát Daisy, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszontlátlak – lépett ki a kapun fölényesen mosolyogva.
- Szórakozol velem? Az előbb annyi kaját hoztam, hogy két napig tudtam volna enni, és most még egyszer ugyanannyit rendelsz? – forgattam meg a szemeimet.
- Muszáj vagyok, mert hát rám fér – mutatott végig magán. – Amúgy is, még bízom benne, hogy valahogyan be tudlak csalni – döntötte oldalra a fejét, és a mellkasomról a szemembe nézett. Nyeltem egy nagyot, és igyekeztem a számlára koncentrálni, mielőtt megint rájön, hogy teljesen nyert ügye van nálam.
- Én abban bízok, hogy kifizeted a cuccot, én pedig végre hazamehetek – jegyeztem meg epésen.
- Ez egészen úgy hangzott mintha valami drogot vennék tőled. Szexi rossz kislány – kacsintott rám, ezzel teljesen felidegesítve. Nem voltam hajlandó válaszolni, úgyhogy miután csak farkasszemet néztünk egymással, inkább megszólalt. Épp időben, mert lehet, hogy fél perccel később már az úton feküdtem volna, miután a térdeim cserbenhagytak. – Oké, ha nem, hát nem. Hamarosan újra találkozunk – húzta mosolyra csábító ajkait, majd fizetett, és besétált a házba.
Fújtatva ültem vissza a kocsiba, egyrészt azért, mert a pofátlansága annyira felidegesített, másrészt azért mert ugyanez teljesen beindított. Örültem, hogy most már végre tényleg hazamehetek, mert mindenképp ki kellett ürítenem a fejem. Lehet, hogy el kéne mennem bulizni, vagy ilyesmi, hogy egy kicsit lenyugodjak.
A főnököm tekintete már akkor nem tetszett, amikor beléptem az étterembe, és aztán amikor egy újabb rendelést csúsztatott elém, nem is volt kétségem afelől, hogy még mindig nem mehetek haza.
- Nem tudom, mi van abba a házban, de biztos jó sokan lehetnek, ha ennyit rendelnek. Te pedig meg vagy dicsérve, ugyanis a fiatalember kifejezetten téged kért, szóval biztosan elégedett a munkáddal – magyarázott nekem, de én már szinte nem is hallottam.
Azt tervezgettem, hogy fogok neki jó alaposan beolvasni, és a tudtára adni, hogy velem nem fog szórakozni. Már haza akartam menni, és az ő idióta egója miatt még mindig a céges kocsival kell rónom a köröket. Hát el ne higgye, hogy majd én ezt szó nélkül fogom tűrni.
- Nem sokáig lesz az a széles vigyor az arcodon – motyogtam magamnak, miközben kiszálltam. Már a kapuban állt, kezeit a zsebébe dugta, vállát a kerítésnek támasztotta, és arcán elégedett mosoly ült. Tudta, hogy mikorra fogok ideérni, és mintha számított volna a dühkitörésemre is. – Itt van a hülye kajád, remélem, félrenyeled – nyomtam a mellkasához a zacskót, mire az hangosan zörögni kezdett.
- Hé-hé, cica, nyugalom – nevetett ki.
- Örülök, hogy jól szórakozol a nyomoromon. Már két körrel ezelőtt otthon lehettem volna, de valami idióta folyton rendelt még valamit, pusztán szórakozásból – mutogattam neki. – Nem tudom, mit képzelsz te… - lendültem bele újra, de egy csókkal elhallgattatott. Erőszakosan nyomta a száját az enyémnek, én pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy elnyomjam magamtól. Amikor elhajolt, újra belekezdtem volna a hangoskodásba, de egy szemforgatás kíséretében felsóhajtott, majd elkapott a derekamnál és a kerítésnek nyomott. Száját újra az enyémre tapasztotta, és nyelvével addig törte magának az utat, amíg végül szét nem nyíltak ajkaim. Azonnal vad táncot kezdett lejteni meleg és selymes nyelvével, én pedig nem bírtam túl sokáig mozdulatlanul állni. Jól esett, amit csinált, úgyhogy elkaptam a tarkójánál és már-már erőszakosan húztam magamhoz.
Belenevetett a csókunkba, majd lenyomta a kapu kilincsét, amitől elvesztettem az egyensúlyom, ugyanis annak támasztottam a hátam. Ugyan másik kezével megtartott, azért én mérgesen néztem rá, aztán újra lecsapott az ajkaimra, miközben folyamatosan lépkedett előre, ezzel engem a bejárati ajtó felé tolva. Lehunytam a szemeimet, és hagytam, hogy oda taszigáljon, ahova akar.
- Lépcső – duruzsolta a fülembe, de annyira a hangszínére koncentráltam, hogy nem fogtam fel, mire figyelmeztetett. Felsikkantottam, és a vállába kapaszkodva próbáltam visszanyerni az egyensúlyom. – Én szóltam – jegyezte meg jót derülve szerencsétlenségemen.
- Díjaznám, ha befognád – morogtam neki, aztán megfordultam, hogy felsétáljak a lépcsőn. Valamiért úgy éreztem, háttal, a szöszivel csókolózva, hamar kitörtem volna a bokám.
- Attól félek, egyedül nem megy. Neked kell elhallgattatnod – húzott maga után, majd becsukta az ajtót, és a kajával teli zacskót kettőnk közé emelte. – Nem vagy éhes?
Megforgattam a szemem, és kivettem a kezéből a kaját, majd nemes egyszerűséggel a földre raktam. Ujjaimmal elkaptam fehér pólóját, és rántottam rajta egyet, ezzel elérve, hogy nekem tántorodjon. Kezével megtámaszkodott a fejem mellett, hogy ne passzírozzon neki a falnak, a másikkal végigsimított a nyakamon, és félre söpörte a hajamat, hogy szájával kényelmesen vehesse birtokba. Először csak élveztem, amit csinált, aztán nem bírtam parancsolni a kezeimnek, többet akartam belőle. Pólója alá csúsztattam a kezeimet, és ujjaimmal végigszántottam puha bőrén. Minimálisan eltávolodott, amíg kibújt a felsőjéből, és hagyta, hogy gyorsan végigfutassam a testén a szememet. Elégedetten hümmögtem egyet, aztán előre léptem, a mellkasánál fogva a falnak toltam, és elkezdtem felfedezni a felsőtestét. A hajamba túrva élvezte, amit vele műveltem, és a száját elhagyó néhány sóhaj is arról biztosított, hogy jól esik neki, ahogy a nyelvem a bőrét érinti.
Nem sokáig maradt türelmes, megfogta a pólóm alját, és egy határozott mozdulattal megszabadított tőle. Kezét végighúzta a melltartó által láttatni engedett domborulataimon, majd ujjai útját szája is bejárta, miközben igyekezett megszabadítani a fehérneműtől. A zavaró ruhadarab kettőnk közé esett le, a lábfejével kicsit arrébb rúgta, de sokkal több figyelmet fordított kebleim kényeztetésére, mint a kis fehér anyagra.
- Rohadtul akarlak – nézett a szemembe. Gyönyörű kék szemei nem hagyták az enyémeket szabadulni, úgyhogy amíg ő egy kicsit megállt mindenféle cselekvésben, én neki dörgöltem a csípőmet az övének. – Nem lett jobb – markolt bele a fenekembe, aztán hirtelen megfordította, és hátulról ölelt át.
Fejemet hátrahajtottam a vállára, és a karját szorongattam, amikor ruhán keresztül kezdett el simogatni. Felszisszent, ahogy körmeim a bőrébe mélyedtek, és mivel nem akartam neki szándékosan fájdalmat okozni, megpróbáltam uralkodni magamon.
- Menjünk beljebb – kért, én pedig el is indultam.
Kicsit nehézkesen haladtunk előre, ugyanis nem lazított a szorításán, így hátulról nekem tapadva, a vállamat csókolgatva lépkedett mögöttem. Fogalmam se volt, merre megyünk, de ő határozottan irányított a lépcső felé.
- Mi a neved? – kérdeztem tőle elhaló hangon. Zavart, hogy nem tudom, hogy hívhatom, ugyanis ő még mindig nem mutatkozott be.
- Niall a név, amit kiabálnod kell – súgta a fülembe. Anélkül is tudtam, hogy mosolyog, hogy hátranéztem volna rá.
Végül sikerült eljutnunk az emelet egyik szobájáig, ahol aztán egyik kezével elengedett, és kitárta előttem az ajtót. Később az nyitva is maradt, mert azonnal az ágy felé iramodtunk. Normális esetben körbe néztem volna, de most valahogy nem érdekelt semmi más, csak Niall. A puha ágyneműbe lökött, aztán fölém mászott, és egy akaratos csókban részesített. Ujjaival a nadrágom gombját piszkálta, és én is ugyanezt tettem az övével. Végül én voltam az első, akiről lekerült a farmer, de rögtön utána felállt, és a sajátját is lerángatta. Feltérdeltem az ágy szélén, és úgy figyeltem sietős mozdulatait. Felnevettem, amikor majdnem elesett a nadrágja egyik szárában, de végül sikerrel járt, én pedig azonnal visszahúztam magam mellé. Megszabadítottam a boxerétől is, mert nem tűnt már túl kényelmesnek, ám mielőtt eleget tettem volna akaratának, a saját bugyimat is levettem, majd fordítva másztam fölé. Sajnáltam, hogy nem láttam az arcát, amikor rájött, miben mesterkedek, de abból, ahogy gondolkodás nélkül markolta meg a csípőmet, kicsit lejjebb húzva, hogy nyelvét végig tudja húzni a legérzékenyebb pontomon, arra a következtetésre jutottam, bejött neki az ötlet.
Én sem tétlenkedtem sokáig, próbáltam neki ugyanazt az élvezetet nyújtani, amit ő nekem. Kezemet végighúztam párszor férfiasságán, aztán a nyelvemmel kezdtem izgatni. Mindkettőnk száját nyögések hagyták el, miközben a másikat hajszoltuk a gyönyör felé. Néha megemelte csípőjét, ezzel mélyebbre jutva a számban, de nem hibáztattam érte, mert én sem bírtam az irányításom alatt tartani a csípőm mozgását.
- Basszus, Daisy! – hagyták el a száját szavak, de ujjai egy percre sem álltak meg. Nem terveztem, hogy hagyom elélvezni, úgyhogy mielőtt ez megtörténhetett volna, gyorsan oldalra dőltem.
Csalódottan sóhajtott, aztán összeszedte magát, és az éjjeliszekrény fiókja felé nyújtózkodott. Egy kicsit kotorászott, majd diadalittasan dobta a hasamra az óvszert. Azonnal érte nyúltam, és felszakítottam a fogammal. Felé nyújtottam, de felemelte a kezeit, és kissé felhúzott szemöldökkel nézett rám várakozón. Felültem, hogy felhúzzam rá, ha így kívánja, aztán visszadőltem. Kezével a csípőm alá nyúlt, majd azonnal elmerült mennem. Hangosan felnyögtem a jóleső érzéstől, aztán vele egy ütemben kezdtem mozogni. Egyik kezével megkereste az enyémet, és összekulcsolva a fejem mellett lefogta azt. Picit nyomta a csuklóm, hiszen így tulajdonképpen a kezemen támaszkodott, de nem igazán foglalkoztam vele. Szabad kezemmel a hajába túrtam, és óvatosan megmarkoltam, ő pedig a mellemre helyezte a jobbját.
Figyelembe véve, hogy ez most nem egy romantikus légyott volt, a mihamarabbi orgazmusra törekedett, ennek megfelelően gyors tempót diktált. Mindketten kapkodtuk a levegőt, és egyre hangosabb hangok szakadtak fel torkunkból.
- Gyere velem – morogta egy az eddiginél is rekedtebb és mélyebb hangon. Nagyon jól tudta, hogy kérnie sem kellett volna, a hátam már a mondata közepén ívbe feszült, és végigszaladt szaladt rajtam a gyönyör. Az ő csípője is megvonaglott, aztán még párat lökött rajtam, és kihúzódott belőlem. A használt óvszert a kukába ejtette, aztán hozzám hajolt, és egy hosszú puszit nyomott a számra.
- Tökéletes vagy – kacsintott rám ma már sokadik alkalommal, de most legalább nem kaptam tőle idegbajt. Felállt, hogy felöltözzön, aztán kiment a szobából. Fogalmam se volt, hova tűnt, de én is magamra kaptam a szobában szétszórt ruháimat. Mire ez megtörtént, ő is visszatért, kezében a melltartómmal és a felsőmmel. Letette mellém az ágyra, aztán megvárta, amíg azok is rám kerültek. – Vidd haza legalább az egyik rendelésem, mert a kukában fog kikötni – vakarta meg a tarkóját, amikor a konyha mellett elhaladva meglátta a három telerakott szatyrot. Gondolom az utolsót még akkor vette fel a földről, amikor a ruháinkat szedegette. Megráztam a fejemet, aztán az egyikért sétáltam, és a kezembe vettem.
- Remélem, megérte ennyit rendelni – jegyeztem meg azért neki.
- Remélem, megérte nem hazamenni – vágott vissza, és erre már nem tudtam mit mondani. – Mennyi borravalót szeretnél? – kérdezte tőlem az ajtóban, én viszont megráztam a fejem. Sosem volt ilyen futó kalandom senkivel, szóval már így is egy kicsit rosszul éreztem magam, ha még most fizet is, végképp olyan lenne, mintha kurva lennék.
- Már megkaptam a borravalót – mutattam rá, mire ő elnevette magát.
- Igaz – bólogatott, aztán egy utolsó csókot adott, majd rám csukta az ajtót.

1 megjegyzés:

  1. Szia :D
    És igen, végre én vagyok az első kommentelő xD na szóval, amikor megláttam, hogy a novella Niallról szól, egyszerűen nem tudtam nem elkezdeni olvasni, figyelmeztetésed ellenére is :D Niall nagyon kis pimasz rosszfiú benne, én viszont jókislány voltam, és kihagytam azokat a részeket xDD de egyébként tetszett az eleje meg a vége :D
    Lulu ××

    VálaszTörlés