Jól sikerült randi utórezgései

Sziasztok!

Nagyon-nagyon és még annál is jobban sajnálom, hogy ennyit csúsztam, ugyanis vasárnapra ígértem a részt, most viszont kedd van. Ha azt mondom, képtelen voltam bármire is koncentrálni miután pénteken Liam bekövetett twitteren, akkor elnézitek nekem ezt a két napot? Kárpótlásul pedig pénteken is hozok rész :P
A blog átlépte a 20.000-res látogatottságot, és 41 feliratkozóm van jelenleg. Szeretnék egy órisái köszönöm mondani! Ti vagytok a legjobbak! Köszönök mindent! A kommentekre válaszoltam:)
Nos, a mostaniról csak annyit, hogy Harry szemszöge, és nagy változás hoz a történetbe. Remélem, tetszik majd nektek, és kérlek titeket, most mindenképpen írjátok le a véleményeteket, mert szörnyen izgulok és nagy kíváncsi vagyok.
Végül szeretnék Boldog Névnapot kívánni egy nagyon kedves olvasómnak, Orsinak :)<3

xxx Larissa

Chapter 13
*Harry Styles*
Harry Styles szakított barátnőjével? A One Direction Harryje megcsalja modell barátnőjét. Harry apa lesz? Csak néhány idióta szalagcím az előző napi mólónál tett látogatásom után. A paparazzik megint megtaláltak, pedig tényleg azt hittem, hogy sikerült őket elkerülni. Tévedtem. Nem magam miatt érdekelt, hogy mit írnak, hanem Clair miatt. Nem akartam, hogy neki is a firkászokkal kelljen küzdenie, azt meg főleg nem, hogy Elianát is belevonják.
A tegnapi csók után egész éjjel csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Nem terveztem, hogy megcsókolom, legalábbis azelőtt, hogy Kellyvel szakítok, de mióta Londonban annyira összetörve láttam, úgy éreztem mellette a helyem. Soha többé nem akarom úgy látni, szeretném megvédeni a rossz dolgoktól. Szinte a feladatomnak érzem. Tehát egy egész éjszakás gondolkozás után arra jutottam, hogy azonnal hazamegyek Londonba, és szakítok Kellyvel. Nem ezt érdemli, szóval bármilyen nehéz is lesz, őszinte leszek hozzá. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom, mert két nap múlva turné, és egy kontinensnyi távolságból nem fogom tudni magamba bolondítani Clairt. Bár úgy érzem, ezen a részén már túl vagyok, csak valamiért nem adja be a derekát. Nem hiszem, hogy csak Kells miatt akadt ki azon a csókon, hiszen nemcsak akkor viselkedett furán. Neki is éreznie kellett, amit én éreztem. Kétségbeesetten akartam elhinni, hogy igazam van, hiszen mondjuk ki nyíltan, én beleszerettem, és nem hiszem, hogy képes lennék elengedni. Valami történt, és én ki fogom deríteni, hogy aztán elmondjam neki, nem kell aggódnia, ketten majd megoldjuk.
Reggel felhívtam a repteret, és bár fél óráig téptem a szám, végül sikerült jegyet szerezni a tizenegykor induló járatra. Clairék is azzal mentek, szóval jó ötletnek tartottam, hogy majd a repülőn beszélgetünk egy kicsit a tegnapi napról. Én már akkor szívesen megtettem volna, de annyira mérges lett, hogy jobbnak láttam inkább egy felejtsük el szöveggel bepróbálkozni.
- Hát te? – kérdezte meglepődve, amikor észrevett a reptéren. Arcátlanul előre furakodtam a sorban, hogy közvetlenül mögötte álljak.
- Haza kell mennem. – Minden mondatomat háromszor átgondoltam, mielőtt kimondtam, mert nem akartam semmivel felzaklatni. – Szia, Tündérke – köszöntem Elianának is, és összeborzoltam az enyémhez egészen hasonló, göndör haját. Széles mosolyra húzta a száját, megvillantva gödröcskéit, amik még elbűvölőbbé tették. Legalább annyira megszerettem ezt a kislányt, mint az anyukáját.
- Ülj mellém – kérte azonnal, pedig még csak a becsekkoláshoz álltunk sorba.
- Meglátom, mit tehetek – ígértem neki, aztán a még mindig lefagyott Clairre néztem. – Úgy látszik, nem szabadulsz tőlem – jegyeztem meg, hátha jobb kedvre deríti.
- Gondolatolvasó vagy? – húzta össze a szemöldökét, minek következtében orra fölött mély barázdák keletkeztek. Szemeiből most valahogy hiányzott az élet, de amikor a kislánya felé fordult, újra látni lehetett rajta boldogságot. Ez volt az egyetlen ok, amiért nem aggódtam annyira érte. Lehet, hogy régebben történt egy-két rossz dolog vele, valószínűleg annak sem örül, hogy egyedülálló szülőként kell nevelnie a kicsit, de amikor Elianával foglalkozott egyszerűen eltűnt belőle minden rossz érzés. Mintha kizárt volna minden mást, és csak ők ketten lettek volna a világon.
A jegyem nem a mellettük lévő helyre szólt, de sikerült megbeszélnem a középkorú üzletembernek kinéző férfival, hogy cseréljük el a székünket, úgyhogy végül mégis Eliana mellett foglaltam helyet. Clair ült az ablaknál, tüntetően kifelé bámult azon, egyszer sem volt hajlandó rám nézni, én pedig nem a kislányon keresztül szerettem volna beszélgetni, szóval türelmesen vártam, hogy elfáradjon, és elaludjon. Azt hittem, hogy ez hamarabb be fog következni, de csak két óra múlva vált egyenletessé a szuszogása, és addigra már igen türelmetlen voltam.
- Haragszol rám? – böktem meg a szeretett nő vállát. Automatikusan húzódott el, így jóformán felpasszírozta magát az üvegre. – Vigyázz, még a végén kinyomod az ablakot, és kiesel – jegyeztem meg bosszúsan, mire ő egy mérges pillantást vetett rám. Száját összeszorította, és mérgesen fújtatott egyet. Szerettem volna végigcsókolni arcát, amíg vonásai ki nem simulnak, a számmal szétválasztani szorosan összezárt ajkait, de biztos voltam benne, hogy egyiket sem díjazta volna. – Azért megyek haza, hogy szakítsak Kellyvel. – Úgy döntöttem, hogy attól, mert ő nem hajlandó hozzám szólni, én még beszélhetek.
- Mi? – Hangja egy fokkal magasabbra ugrott, mint ahogy általában csengett.
- Már rég meg kellett volna tennem, csak… nem tudom. – Inkább nem fejeztem be, mert amit mondani akartam, az szörnyen hangzott volna. Rájöttem, hogy már egy jó ideje csak azért voltam vele, mert megszoktam, hogy mellettem van, és hogy nem zaklat a média sem a csajozási szokásaimmal.
- Istenem. Hogy lehet, hogy én a világon mindent el tudok rontani? – temette a kezeibe az arcát.
- Nem miattad ment tönkre a kapcsolatunk, már jóval előtted sem működött. Te csak ráébresztettél, hogy milyen érzés, amikor tényleg szeretek valakit – próbáltam megnyugtatni, ám amikor a mondatom végére értem, őszinteségem annyira meglepte, hogy felemelte a fejét a kezeiből, és úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.
- Nem – suttogta megrökönyödve, és határozottan megrázta hozzá a fejét. – Te nem szeretsz engem – tagolta, mintha ezzel belém tudná beszélni, hogy nem így van.
- Ha jobban tetszik, akkor fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon kedvellek, és örülnék, ha még jobban megismerhetnélek – néztem rá komolyan. Azért talán azt nem mondtam volna ki neki, hogy szeretem. Férfiből vagyok, utálom az elutasítást, és amíg nem vagyok benne biztos, hogy a dolgok fordítva is működnek, addig nem teszek ilyen kijelentéseket.
- Nem, Harry. Mi nem lehetünk együtt – rázta továbbra is fejét. Ha így folytatja, el fog szédülni.
- De szeretnél? – hajoltam egy kicsit közelebb hozzá. Végig az arcát tanulmányoztam, és tudtam, egyszerűen éreztem, hogy ő is akarná. De akkor miért nem hagyja magát?
- Nem lehet – hajtogatta továbbra is.
- Miért? Mi akadályozza meg? – kérdeztem ingerültebben, bár hangomon nem lehetett hallani. Most is abban a lassú, mély tónusában szólt, ahogy mindig is. Már megtanultam kezelni, hiszen sokszor vagyok olyan helyzetben, amikor legszívesebben leüvölteném valaki fejét, de továbbra is mosolygok és kedvesen érdeklődöm a hogy léte felől.
- Ne akard, hogy soroljam – horkant fel, és megforgatta a szemét. Hangneme nem tántorított el, továbbra is kitartóan és kíváncsian vártam egy épkézláb magyarázatra. – Öt évvel fiatalabb vagy nálam. Van egy lányom! – mutatott a békésen alvó Elianára.
- Szóval olyan vagy, akit érdekelnek az ilyen apró hülyeségek, mint a kor – dőltem vissza a székbe. – Amikor lefeküdtünk, akkor érdekes mód nem zavart – tettem még hozzá. Bántott, hogy a korommal jött, mert szerintem sosem viselkedtem úgy, hogy azt mondhassa, nem vagyok elég érett hozzá. Még a kislányát is felnevelném, egy szó nélkül, boldogan.
Mondatom után megfeszült a székben, és mereven előre kezdett bámulni, aztán mikor sikerült feldolgoznia a sértő megjegyzésem, bedugta a fülét, és zenét kezdett hallgatni. Az út hátralévő részében nem beszélgettünk, csak a landolás előtt felébredő Elianával foglalkozott, mintha ott sem lettem volna, amikor pedig a kislány engem is bevont a beszélgetésbe vagy a játékba, ő kiszállt. Hát ezt a repülőutat biztosan nem így terveztem.
- Sajnálom, ha megbántottalak – mondtam neki, amikor landoltunk. El akart rohanni, de nem hagytam, hogy így váljunk el. Megrántotta a vállát, én pedig tomboltam belül. Miért csinálja ezt? – Szeretném jóvátenni. Szabaddá tudnád tenni magad ma estére?
- Nem – vágta rá gondolkodás nélkül, mire elmosolyodtam. Látom rajta, hogy szívesen jönne, szóval nem fogom hagyni magam!
- Larissa biztos megint szívesen vigyáz Elianára, ha nem tudsz mást megkérni, de este hat órakor ott leszek nálad, és elviszlek valahová – jelentettem ki.
- Felejtsd el – hagyták el a szavak a száját, aztán kikerült, és Eliana kezét fogva elindult.
- Hatra készülj el – kiabáltam utána, majd a vállamra kaptam a táskám, és én is távoztam a repülőtérről.
Egy kisebb harc után a rajongókkal, sikerült is eljutnom a lakásomig, ahol azonnal járatni kezdtem az agytekervényeimet. Oké, hogy randira hívtam – megint – de olyan hirtelen ötlet volt, hogy azt sem tudtam, hova vigyem egyáltalán. Annyira ezen járt az agyam, hogy az ki is ment belőle, hogy valójában nekem már Kellynél kéne lennem. Amikor újra eszembe jutott a jelenlegi barátnőm, kis izgulással kaptam fel magamra a kabátomat, majd bevágtam magam a kocsiba, és elhajtottam hozzá. Régebben Los Angelesben élt, de aztán itt Londonban is vett egy lakást, amit persze csak akkor használt, ha én turnén voltam, különben mindig nálam lógott.
Mosolyogva, csókkal fogadott, én viszont inkább elhúzódtam. Számítottam rá, hogy nem fog kiakadni a pletykalapok által összehordott dolgokon, mert valamiért sosem tette. Nem volt féltékeny típus, vagy csak nagyon jól tudta, hogy általában nem igazak. Most viszont azt volt, és nem tudtam, hogyan közöljem ezt vele. Igyekeztem minél kevésbé bántó lenni, mert nem ez volt a célom. Rossz volt látni, amikor a könnyek lefolytak az arcán, de nem tudott vele magához láncolni. Nekem már nem ő kellett.
Lehajtott fejel távoztam tőle. Hiába nem szerettem volna már vele lenni, hiába az én döntésem volt, azért megviselt. Viszont annak örültem, hogy nem veszekedve váltunk el egymástól. Hogy egy kicsit kiürítsem a fejem egy hosszabb úton mentem, hiszen az autózás mindig jó hatással van rám, így jutottam el az étteremhez, ahol Larissa és Liam eljegyzési partija volt. Elmosolyodtam, mert azon estén, itt találkoztam először Clairrel. Akkor még csak egy éjszakára kellett, nem voltak komolyabb szándékaim, most azonban vannak, és ma este, ide fogom elhozni. Beletapostam a fékbe, hogy megálljak, és ne húzzak el az étterem mellett, ugyanis be akartam menni asztalt foglalni.
Este hatkor tényleg leparkoltam a házuk előtt. Mindent elterveztem, azt viszont még mindig nem tudtam, hogy fogom elvinni magammal. Lelki szemeim előtt már megjelent, ahogy melegítő nadrágban és egy bő pólóban ajtót nyit, és nem is csalódtam, amikor így történt.
- Így szeretnél jönni? – mutattam végig rajta, miközben ő az én elegánsabbnak mondható ruhámat vizslatta.
- Mondtam, hogy nem megyek sehová. Miért csinálod ezt? – kérdezte keserűen.
- Mert akarok egy esélyt, és tudom, hogy te is – győzködtem.
- Én már eljátszottam a sajátomat – mondta egyenesen a szemembe nézve. Tekintete olyan mély volt, de nem értettem, mit akar vele üzenni.
- Dehogyis! – legyintettem. Olyan hülyeségeket beszél. – Így jössz vagy átöltözöl? – kérdeztem újra mosolyogva.
Persze, megint a lányával takarózott, hogy nincs, aki vigyázzon rá, szóval a kocsim felé fordultam, és integetni kezdtem, mire Liam és Larissa kiszállt belőle. Fejemet oldalra döntve mutattam rájuk, és úgy vártam a reakcióját.
- Fenébe bele, te már mindent elterveztél, igaz? – sóhajtott lemondóan. – Adj tíz percet, addig gyertek be – invitált be mindenkit.
Alaposan meglepődött, amikor meglátta, hogy melyik étterembe jöttünk, és eléggé elérzékenyült, szóval ezt sikerként fogtam fel. Az egész vacsora kellemes hangulatban telt el, olyan sokat beszélgettünk, hogy még a kiválasztott ételünk is elhűlt.
- Úgy látszik, veled csak hideg kaját tudok enni – nevettem fel, eszébe juttatva, hogy a mólón is sikeresen kihűtöttük a kínait.
- Nem az én hibám – dobta hátra a haját.
- De, a tiéd. Ha nem lennél ilyen végtelenül elbűvölő, akkor tudtam volna a vacsorámmal is foglalkozni – dőltem hátra karba font karokkal, és onnan figyeltem, ahogy elpirul. Gyönyörű látványt nyújtott.
- Ez esetben, örülök, hogy az én hibám – mondta alig hallhatóan, de én azért értettem. Rámosolyogtam, mire ő viszonozta azt, és szégyenlősen a füle mögé tűrte a haját. Édes volt, amikor zavarában ezt csinálta, szóval többször is szándékosan adtam neki okot eme cselekvésre.
- Menjünk, mert még van programunk – toltam hátra a székem, majd hozzáléptem, és felsegítettem rá a dzsekijét. Kíváncsian nézett rám, de nem akartam elmondani neki, hogy mivel készültem.
- Oké. Ha innen nem oda megyünk, ahová a legelső alkalommal, akkor rád bízom magam – mondta, miközben beszállt a kocsiba.
- Nem hozzám megyünk – mosolyogtam meg előbbi kijelentését, aztán a park felé kezdtem vezetni, aminek egy részét lámpásokkal és mindenféle színes égővel díszítettem fel. Beletelt egy kis időbe, de megérte. A látvány még nekem is tetszett, és amikor a padhoz vezettem, amire szándékomban állt leülni, ő is kifejezte lenyűgözöttségét.
- Tini koromban volt egy lány, akiért nagyon odavoltam – kezdtem el mesélni neki. – Az egyik este feldíszítettem ezt a helyet. Hasonló volt, mint most, de azért az évek során bővültek a lehetőségeim egy kicsikét, szóval most sokkal jobban néz ki. Az volt a tervem, hogy elmegyek hozzá, kihívom, hogy megmutathassam neki, majd bevallom neki az érzéseimet, de azt mondta, hogy már túl késő és sötét van, szóval nem jött el velem – fejeztem be a rövid kis történetet, amit figyelmesen hallgatott. – Nem bánom, hogy nem mondott igent, mert így te vagy az első, akinek ezt megmutathattam. Bár nagyon féltem, hogy a sötétre hivatkozva rám vágod az ajtót – hajtottam le a fejem halkan nevetve.
- Nem sok kellett hozzá – ismerte be vigyorogva. – Az a lány meg bánhatja, mert ez csodálatos – mutatott fel a díszítőelemekre.
- Remélem, nem csak az – dőltem felé, amíg a vállunk össze nem ért.
- Nem csak az – ismerte be szája csücskében apró mosollyal.
- Hát mi még? – érdeklődtem tovább, hátha sikerül belőle kihúznom egy elismerést.
- Az időjárás – mondta egy kis gondolkozás után. – Az nagyon fontos. Gondold el, mi lett volna, ha elkezd esni – magyarázta lelkesen, mire én felnevettem. Esélytelen, hogy bevallja, tetszem neki, de nekem már ennyi is elég volt tőle. – Te is – hallottam meg halk hangját egy kis szünettel később. Egy percet se gondolkoztam tovább, tudtam, hogy ő is vágyik rá, kezeim közé vettem az arcát, és lassan megcsókoltam.
- Harry, mondanom kell valamit – fordult felém komoly arccal, miután a házánál kiszálltunk a kocsiból. Ha most jön a de mi nem lehetünk együtt szöveg, én biztos felakasztom magam.
- Tudom. Azt, hogy nagyon jól érezted magad, örülsz, hogy rábeszéltelek erre az estére, nagyon szép volt a park, és minden elismerésed az enyém – vicceltem el, remélve, hogy így ki tudom kerülni valós gondolatainak szóba öntését. Egy pillanatra elbizonytalanodott az arca, de aztán lassan bólintott, én pedig teljesen meg voltam lepve. Nem gondoltam volna, hogy mindezt rám hagyja, és ha nem is mondja ki, de hagyja, hogy tudjam, tényleg kedvel.
- De most mennem kell – lépett egyet felém, hogy átöleljen. Lehajtottam a fejem, és adtam egy puszit az arcára, melyet kósza tincsei nagyrészt eltakartak, aztán hagytam, hogy bemenjen, én pedig kint vártam a bébicsőszökre, mivel nekem kellett őket hazafuvaroznom.
Felettébb furcsán viselkedtek, egész úton meg se szólaltak, még arra se mondtak semmit, hogy teljes sikert arattam. Nem tudtam, mi bajuk lehetett, talán összevesztek vagy ilyesmi, de eléggé feszélyezett ez a légkör, úgyhogy gyorsan meg akartam tőlük szabadulni. Csakhogy behívtak magukhoz, és nincs az az ember, aki Larissának nemet akar mondani. Vagyis olyan van, példának itt vagyok én, de olyan tényleg nincs, aki tud is.
- Beszélni szeretnénk veled – nyomott a kezembe egy pohár vizet Liam, aztán leült velem szembe.
- Mi van veletek? Mit csináltam? – néztem rájuk érdeklődve. Komolyan úgy tűnt, mintha engem akarnának leszidni.
- Úgy tűnik, elég nagy baromságot – tördelte a kezét Liam. Épp rá akartam szólni, hogy ezt hagyja abba, mert rosszul vagyok tőle, amikor Lara megfogta a kezét.
- Clairt az eljegyzésünkön ismerted meg, és Liam ma említette meg, hogy úgy emlékszik vele távoztál, ez igaz? – kérdezte aztán tőlem.
- Mi ez valami vallatás? – nevettem fel kínosan. Egyáltalán nem értettem, hova akarnak kilyukadni. – Igen, vele jöttem el, de ez nem tartozik rátok – figyelmeztettem őket.
- Védekeztetek? – bukott ki Liamből, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. Vele még talán meg is beszélném, de Lara miért van még mindig itt?
- Igen – ráztam meg végül a fejemet hitetlenkedve. – Jobban mondva nem, mert gyógyszert szed – javítottam ki magam, amikor eszembe jutott, hogy is volt pontosan.
- Ha gyógyszert szedett, akkor nem lehetne most itt Eliana – dünnyögte Larissa. Ez a nő mindig töri valamin a fejét, csak néha tudnám, miért kombinál feleslegesen. – Harry gondolkozz! – kiabált rám szó szerint. Tanácstalanul néztem újra Liam felé, de ő is ugyanolyan ideges arccal pillantott rám. – Számolj! Sehogy sem jön ki. Akkor esett teherbe, amikor veled volt, szóval biztosan nem szedett gyógyszert.
 - És Eliana kiköpött te vagy – fűzte hozzá Liam is.
- Jó, nekem is feltűnt, hogy hasonló a haja, mint az enyém, de tudod hány embernek van ilyen haja a világon? Nem vagyok hajlandó hallgatni ezt a hülyeséget – álltam volna fel, hogy távozzak, de ekkor a fejemben mondatok kezdtek ide-oda szaladgálni. Úgy hallottam őket, mintha éppen most hangoznának el, csak minden mondat egyre hangosabban. Az apja fiatal. Nem tud róla. Nem fér bele az életébe egy gyerek. Tönkretenném.

23 megjegyzés:

  1. UUU nagyon nagyon jo resz volt! :) nagyon várom már a pénteket!! <3 egyszeruen imadom :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
  2. Ó, te, jó, isten! Hát ez valami hihetetlenül fantasztikus rész volt. A végén pedig szó szerint leesett az állam. Fantasztikus írónő vagy :) Na hogy ebből mi fog kisülni, aztamindenit :D Nagyon de nagyon várom a következő rész :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett, és köszönöm a kedves szavaidat. Nagyon jól esnek :)

      Törlés
  3. Először is köszönöm szépen a köszöntést :)) már itt elkezdtem mosolyogni, aztán egész végig vigyorogtam. A végén nem vigyorogtam először, hanem az állam leesett, de miután összeszedtem, megint vigyori lettem. Harryt egyszerűen imádom, de hisz ezt te magad is tudod, a rész pedig fantasztikus lett. Másodszor pedig, a legjobb névnapi ajándék amit kaphattam. Köszönöm Szépen Puszi :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa:) Hihi az első kommented:D A köszöntés természetes ;) Örülök, hogy neked is tetszett, és köszönöm, hogy írtál :) A sok mosolygós fej a válaszomban igazolja, mennyire örülök neki xD
      Puszii:*

      Törlés
  4. Kora reggel igy suli elott olvastam. Wuhu. Ujjab kedvenc resz! Eletke, jol megoldottad a problemat, kezd kiborulni (vegre) a bili. Birom a tortenetetdben, hogy realis, hetkoznapi dolgokkal van tele, es azok is ugy vannak megirva, hogy az ember konnyen el tudja azt kepzelni! :D A szokincseden valtozast amugy nem latzam, vagy elerted a maximumot vagy csak en vagyok hulye. Bar az is igaz, hogy egy ilyen tortenet nem egy nagx szepirodalmi mu, igy valoszinuleg az ember nen hasznal benne extra szavakat, mindezek ellenere ugy ertzem h minden egyes szo a tortenetben a helyen van.

    kivancsian varom a "rendororsos reszt"!! :) A te legnagyobb, legelso, rajongot, testvered, es vezetod.
    kajak, amanda, zsofia
    elnokasszony es rajongo

    puszi

    legyen szep napod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyho:)
      Na, akkor remélem, jól indult a napod :D Még mindig nagyon jól esik, amiket írsz, köszönöm szépen, hogy ilyen kitartóan olvasol és kommentelsz <3
      Jön a "rendőrörsös' rész haha:D Remélem, nem leszel túl csalódott, ha nem pont úgy lesz, ahogy te eltervezted :DDD
      Kihagytad a sist:(
      Love you :) :*

      Törlés
    2. Hey ho captain Kack, taje me to the river Black! Sis, ne haragudj! QwQ

      A rendororsos reszbol hianyzott, a jelenet, ami miatt "rendororsos resznek" neveztuk el, de eltekinte tole, hiszen igy is jol sikerult.

      Meg szep h kommentelek. Nem csak, meft a baratnom vagy,testverem es mentorom, de emellet kotelessefemnek is erzem. Meg hat a becsuletemet is meg kell vedeni, hisz meg is csak en kommenteltem neked eloszor!

      Love ya. Laters babe, illetve legyen NOW , mert beszelnunk kell! :)

      Törlés
  5. Nagyon jó lett, siess a kövivel, imádom!:)

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    annyira imádom a történetedet. :P
    remélem Harry nem fog kiakadni. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Nagyon örülök neki :PP
      Hát... kiderül :D
      xx L.

      Törlés
  7. Mindenféle szarkazmus nélküli írom: még soha nem olvastam ennél egyedibb, mégis kellően laza történetet! Köszönöm! <3

    VálaszTörlés
  8. Úristen! Nagyon gyorsan folytatást még a héten kérlek! Imádom a történeted nagyon egyedi! Le a kalappal! ;)
    Kérlek hozd még a héten!
    Ölel, Fanni (új olvasód)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Húú, mindig örülök az új olvasóknak *.* Köszönöm szépen, hogy írtál.
      Puszi, L.

      Törlés
  9. LESZ MA RÉSZ??? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ííí, sajnálom, hogy csúsztam vele egy kicsit:/

      Törlés
  10. Most akkor nem is ma lesz rész?

    VálaszTörlés
  11. GONDOLOM MA MÁR NEM LESZ RÉSZ :'(
    HOLNAP LESZ ÉS KB MIKOR? :)))))))))))))))))99 NAGYON NAGYON VÁROM/VÁRJUK MÁR!! SIESSS LÉCCIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII <3

    VálaszTörlés