Eljegyzés

Sziasztok!

Először is szeretnék bocsánatot kérni a két napos késésem miatt, de nem számoltam azzal, hogy vendég lesz nálam. Remélem, nem haragszotok, ha pedig igen, akkor majd kiengesztel titeket az első rész. 

A másik legfontosabb dolog, hogy nagyon-nagyon és még annál is jobban köszönöm a 10 pipát, illetve az 5 kommentet, és az új feliratkozásokat! Annyira örültem, nagyon jól esett, hogy visszajeleztetek. Jelentem, mindenkinek válaszoltam! Remélem, senkinek nem okozok csalódást a továbbiakban sem :)

Már csak egy dolog van, amivel untatlak titeket a rész előtt, mégpedig, hogy a fejezetben lesz két visszatérő szereplő. Egyszerűen nem tudok tőlük megválni, haha.

Most pedig jó olvasást, aztán véleményezni szorgosan ;) Ezentúl ask.fm-en is nyugodtan kérdezhettek (bármivel kapcsolatban), vagy írhattok véleményt.

xxx Larissa

**************************************************************

Figyelem! A bejegyzés 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Chapter 1

Mindennel elkészülve vártam, hogy Larissa megérkezzen. Körbenéztem, hogy biztos minden a helyén van-e, de nem találtam kivetni valót, úgyhogy megnyugodtam. A halványlila és fehér színben pompázó papírosok a helyükön voltak, a liliom illata pedig betöltötte a hatalmas termet. Egy éve találkoztam Larissával egy divathéten, ahol ő volt az egyik modell, ám korán érkezett, ezért besegített nekem. Meglepődtem a tettei miatt, de rögtön megkedveltem, és segítségéért cserébe odaadtam neki a névjegykártyám. Nem tudtam, hogy lesz-e szüksége bármikor is egy rendezvényszervezőre, de ez volt az egyetlen, amit fel tudtam ajánlani. Egy hónappal ezelőtt aztán fel is keresett, hogy elvállalnám-e az eljegyzési partijuk megszervezését, amit a mai napon tartanak. Így kerültem tehát most ide.

Amikor kinyílt az ajtó, odafordítottam a fejem. Először Larissa lépett be rajta, majd szorosan a nyomában Liam. Elismerően néztek körbe, aztán az énekes egy puszit nyomott a menyasszonya arcára. Ahogy néztem őket, féltékeny lettem, hiszen arra gondoltam, ők hol tartanak, és hol én. Lara egyszerű lány volt, sosem éreztette senkivel, hogy bármivel is több lenne, és bár zavarba ejtően tökéletes volt, nem találkoztam nála szerényebb emberrel. Totálisan megérdemelte Liam szeretetét, amit nem is sajnáltam tőle, de azt az életet élte, amit én álmodtam magamnak, és innen eredt az irigységem.

- Nagyon szép minden – fordult hozzám mosolyogva a modell lány. – Köszönünk szépen mindent – nyújtott felém egy ajándéktasakot, ami egy üveg bort, egy szál rózsát, és a pénzzel teli borítékot rejtette.

- Szeretnénk, ha itt maradnál, és velünk ünnepelnél. Természetesen, ha már más programod van, akkor megértjük – mondta Liam.

Hát programom az nem volt, de kedvem sem maradni, ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom a meghívást, és amint nem tűnök pofátlannak, lelépek. Mindig így csináltam, ha a megrendelőim maradásra kértek. A terem fél órán belül megtelt, először a családtagjaikkal, majd a barátaikkal, és amikor mindenki elfoglalta a helyét, nekiláttak a vacsorának, aminek során különböző köszöntők hangoztak el. Voltak komolyak, amiket általában a szüleik mondtak, és viccesebb hangvételűek is, amiket Liam bandájának tagjai szolgáltattak. A vacsi után mindenki beszélgetni kezdett, én pedig úgy döntöttem, eljött az én időm, hogy elbúcsúzzak, és lelépjek, ám rengetegen állták körbe a párocskát, így vártam egy kicsit, közben pedig a bárpult mellett kezdtem iszogatni. Miközben belekortyoltam az italomba, szétnéztem. Velem szemben a terem másik oldalán egy göndör hajú srác állt, és engem méregetett, majd amikor találkozott a tekintetünk, elmosolyodott. Elkaptam a tekintetem, és zavartan fordítottam el a fejem, nem értve, hogy mi volt ez a csábos mosoly. Ezentúl szándékosan nem néztem az irányába, mert igencsak jól nézett ki, és nem akartam keverni a magánéletemet a munkámmal.

- Újratölthetem? – szólalt meg mellettem egy mély, rekedtes hang, miközben az üres poharamra mutatott. Felnéztem, hogy kihez tartozik ez a kellemes hang, és meglepve tapasztaltam, hogy az elbűvölő mosolyú, vonzó, göndör férfi az.

- Nem, nem kéne már innom – ráztam meg a fejem.

- Ó, ne szórakozz! Plusz egy pohár nem árt meg – vette ki a kezemből, majd a mögöttem lévő pultba sétált, és koktélt kezdett gyártani, ügyelve arra, hogy alkoholból bőven jusson bele.

- Le akarsz itatni? – sandítottam rá.

- Hát az attól függ, hogy mennyire vagy együttműködő – kacsintott rám, majd letette elém a poharat, és felém nyújtotta a jobb kezét. – Harry Styles.

- Clair Carter – fogadtam el mosolyogva. Ennek a srácnak aztán megnyerő a kisugárzása, az egyszer biztos. – Köszönöm az italt – kocogtattam meg az üvegpohár szélét, majd ittam belőle egy kortyot. Jó ég, ennyi erővel már töményen is adhatta volna!

- Mik a terveid ma estére? – könyökölt a pultra, és várakozva nézett rám.

- Te aztán nem köntörfalazol – nevettem fel, mire megrántotta a vállát.

- Alapesetben egy lovag vagyok, de amikor egy ilyen gyönyörű nővel állok szemben, elvesztem a fejem – mormolta csábítóan, mire elpirultam. Gyorsan mérlegeltem a helyzetemet, közben pedig megittam a maradék koktélt. Ebben a hónapban még keresem a megfelelő apajelöltet, és ő rettenetesen jól nézett ki. A kisugárzásából áradt a magabiztosság, és emiatt rögtön el is tudtam magam képzelni a közös éjszakai programunk közben.

- Mi lenne, ha megmutatnád, milyen programot ajánlasz nekem? – hajoltam hozzá közelebb, szavaim hallatán pedig egy kaján vigyorra húzta ajkait.

- Köszönjünk el az álompártól, aztán lépjünk le – kerülte meg a pultot, megragadta a kezem, és Liamhez húzott. Illetlenül belevágott az éppen beszélő férfi szavába. – Liam, gratulálok haver, de nekem most mennem kell, akárcsak a csinos hölgynek – mutatott rám, mire idegesen átálltam az egyik lábamról a másikra. Csinálhatta volna diszkrétebben is, de most már mindegy. Liam rám mosolygott, szemében nem láttam elítélést, még egyszer megköszönte a szervezést, majd utunkra bocsájtott.

- Szóval rendezvényszervező vagy? – kérdezte, miközben a kocsira vártunk.

- Igen. Te meg popsztár – jelentettem ki.

- Mondhatni – húzta fel egy pillanatra a szemöldökét.

- Sok alkalmi kapcsolatod van? – tettem fel a kérdést, ami a legjobban izgatott.

- Akad – döntötte oldalra a fejét.

- Minden ujjadra két-két lány, mi? – vigyorogtam rá.

Sosem voltam az a kis könnyű nőcske, aki ezt menőnek tartotta, de mióta a babaprojekten dolgozom, hozzá kellett szoknom, hogy ilyen emberek vesznek körül. A másik problémám, hogy nem voltam jó flörtölésben, ráadásul szégyenlős is voltam. Egyszóval az, akit most játszok, egy kicsit se hasonlít rám. Feladtam magam teljes mértékben, minden alapelvemmel együtt, és emiatt sokszor utáltam is magam.

Amikor megérkezett a kocsi, és beszálltunk, azonnal közvetlenebb lett, sokkal közelebb ült hozzám, mint odakint állt, és mosolygósabb is volt. Egy szavas válaszait felváltotta a vidám mesélés, és egy perc alatt az ujjai köré csavart. Magához vitt haza, amin meglepődtem. Néha még a hülye, sznob, kis senkik is inkább hotelszobát bérelnek, nehogy betekintést nyerjek az életükbe, ő viszont így kitárulkozik előttem.

- Nagyon szép ház – néztem körül, amikor bementünk.

- Én is nagyon szeretem, csak hát nem sok időt tölthetek itt – húzta el a száját. – Kérsz enni vagy inni valamit?

- Nem, köszönöm – utasítottam el.

- Akkor csak foglalj helyet – mutatott a nagy, fekete, bőr kanapéra.

Kényelembe helyeztem magam, és megvártam, amíg ő is leült mellém. Furcsa volt ez a kezdés. Általában már az ajtóban egymásnak esünk a partneremmel, Harry viszont ismerkedni kezd velem. Őszintén megmondva csodálatos embernek ismertem meg ez alatt a röpke egy óra alatt, amit együtt töltöttünk, de mindketten tudjuk, hogy semmi értelme az ismerkedésnek, hiszen szexen kívül semmi nem lesz közöttünk.

Ahogy beszélt, néha megnyalta a száját, hogy ne száradjon ki, és mindezt olyan vonzóan csinálta, hogy nem bírtam kivárni, amíg úgy dönt, hogy elég a beszélgetésből. Nem próbáltam leplezni, hogy tetszenek az ajkai, és epekedek azért, hogy megcsókoljon, így feltűnően bámultam a száját, amit hamar észre is vett.

- Figyelsz? – húzta féloldalas mosolyra a szájára, mire én megköszörültem a torkom.

- Üm... persze – néztem a szemeibe.

- És mire? – hajolt közelebb annyira, hogy éreztem, ahogy a lehelete simogatja az arcom. Végigfutott a hátamon a hideg, és ennek hatására meg is borzongtam. – Hm? – simított végig az arcomon az orra hegyével, majd úgy állt meg, hogy a szája az én ajkaim sarkában álljon meg. Oldalra fordultam, hogy összeérhessen a szánk, de elhúzódott. Zavartan néztem fel rá, de ő csak vigyorgott, amitől a gödröcskéi megjelentek az arcán.

- Ha nem mondod el, mire figyeltél, nincs jutalom – közölte egyszerűen. Ó, tehát játszadozunk. Nyeltem egy nagyot mielőtt beszélni kezdtem.

- Az ajkaidra.

- Miért, milyenek az ajkaim? – húzta fel a szemöldökét, és ismét közelített felém.

- Ha megcsókolnál, bővebben kifejthetném – kacsintottam rá.

Az egyik kezét a csípőmre tette, és közelebb húzott magához, az én kezem pedig ösztönösen vándorolt a nyakára. Végigsimítottam a tarkóját, majd beletúrtam a hajába, mire jól esően morgott egyet, és a számra tapasztotta az övét. Először apró puszikat adott, majd a nyelvével végigsimított a számon, és végül beférkőzött az ajkaim közé. Olyan lassan és érzékien csinálta, hogy szinte alig éreztem, hogy hozzám ér, de tudtam, hogy szándékosan csókol így. Baromira nem volt elég, de amikor többet kértem, újra elhúzódott. Csalódottan néztem rá.

- Na, most már tudod? – döntötte oldalra a fejét, és kíváncsian várta a válaszom.

- Finom és lélegzetelállító – dünnyögtem, remélve, hogy elég lesz neki ennyi információ, és nem szórakozik velem tovább, de nagyon határozott volt, tisztában volt az adottságaival, és csúnyán ki is használta. Felnevetett, aztán fölém hajolt, és most úgy istenigazából megcsókolt. Alig győztem kapkodni a levegőt, a kezemmel pedig felfedezőútra indultam. Egyelőre csak a pólója alá nyúltam be, és a gerincén fel-le húztam az ujjaimat, amitől teljesen elvesztette a fejét. Belemosolyogtam a csókunkba, mire abbahagyta, és áttért a nyakamra.

- Mi olyan vicces? – húzta végig a nyelvét a nyakam jobb oldalán.

- Csak tetszett a reakció, amit kiváltottam belőled ezzel – ismételtem meg a mozdulatot, ő pedig belemarkolt a combomba.

Most, hogy láttam, én is hatással vagyok rá, kezdtem élvezni a játékát, hiszen tudtam, hogy ugyanannyi hatalmam van felette, mint neki felettem. Hümmögött egyet, megszabadított a felsőmtől, és éhesen végignézett rajtam. Felemelkedtem, hogy róla is eltüntessem a pólót, de a fejét rázva visszanyomott a kanapéba. Felsóhajtottam, de hagytam, hogy azt tegye, amit akar. Ez az irányításmániája egyrészről nagyon nem tetszett, mert nekem kellett volna annak lennem, aki annyira megbolondítja, hogy belemenjen az óvszer nélküli szexbe, másrészt viszont nagyon tetszett. Nem esett át a ló túl oldalára, tehát nem csak a saját kielégítésére dolgozott, pontosan tudta, hogy mennyire kerekedhet fölém úgy, hogy még én is élvezzem. Számításai beváltak, mert teljesen felajzott, és az is bejött, hogy pontosan tudta, mit csinál. Percek alatt rájött, hogy mi az, amitől beindulok, és mi az, ami hidegen hagy.

Újra a pólója aljához nyúltam, és ezúttal hagyta is, hogy megszabadítsam tőle, így hamarosan szembe találtam magam egy nagy pillangóval, meg számos másik tetkóval. Magam alá fordítottam, ügyelve, hogy ne essünk le a keskeny kanapéról, és a csípőjére ültem. Lehajoltam, hogy egy csókot lopjak tőle, ő pedig addig kikapcsolta a melltartómat, majd a pólóm mellé hajította. Elváltam az ajkaitól, és a felsőtestét kezdtem el felfedezni. Lehajtotta a fejét, és szemével követte az ujjaim útját. Egészen addig hagyta, hogy azt csináljak, amit akarok, amíg az övére nem tettem a kezem. Akkor eltolt magától, és felült, majd a derekamra tette a kezét, és velem együtt felállt. A lábaimmal csípőjébe kapaszkodtam, és miközben a szobája felé cipelt, óvatosan harapdálni és szívni kezdtem a nyakát.

- Ah, ne csináld, ha nem akarod, hogy elejtselek – nyögött fel, de nem hagytam abba. Egy percig se féltem, hogy erős karjai felmondják a szolgálatot. – Az életeddel játszol – jegyezte meg, és letett az ágyra. – Itt kényelmesebb, nem? – támaszkodott meg a kezével a fejem mellett, mire bólintottam. Adott egy puszit a számra, majd felállt, és lerugdosta magáról a szűk farmert. Az ágy széléhez másztam, és feltérdeltem, hogy elérjem a vállát, aminél fogva az ágyra nyomtam. Fölé akartam mászni, de egy ügyes mozdulattal maga alá gyűrt.

- Rajtad még látok felesleges ruhát – nyúlt a nadrágom gombjához, én pedig hagytam, hogy egyedül oldja meg, ha már ilyen kis akaratos. Beleakasztotta az ujját a gatyám szélébe, és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Időm nem volt felfogni, hogy meztelenül fekszem előtte, azonnal a lábaim közé hajolt. Hangosan felnyögtem, és a lepedőbe markoltam. Most az egyszer, a találkozásunk óta először nem kezdett el a lassúsággal kínozni, ám nem volt hajlandó az ujját belém vezetni. Helyette a belső combomat simogatta, amíg a nyelvével a lehető legjobban dolgozott. Megemeltem a csípőm, hogy jelezzem ez így nem elég, de sejthettem volna, hogy a saját feje után fog menni. Elhúzódott, és amíg le nem nyugodtam, csak nézett rám. Sejtettem, hogy mire vár, hiszen azt már a csókos incidensből is leszűrtem, hogy szereti, ha közben dicsérik, vagy legalább beszélnek hozzá, és bár én nem voltam egy beszédes típus aktus közben, a kedvére tettem.

- Harry, légy szíves – kérleltem, és mintha csak erre várt volna, teljesítette kívánságom.

- Megfelel? – kérdezte, miközben a másik kezével az alhasamat kezdte simogatni.

- Tökéletes – nyöszörögtem.  Elmosolyodott, aztán a nyelvét is újra bevetette, én pedig próbáltam felkészülni arra, hogy minden bizonnyal abba fogja hagyni, mielőtt elmehetnék. Kiszámíthatatlanságát bizonyítva, nem így történt, és egészen addig nem szakadt el az alsóbb testrészeimtől, amíg a csípőm vonaglása el nem múlt. Hálásan néztem a szemeibe, aztán lelöktem magamról, lehámoztam róla a boxerét, és visszaadtam, amivel az előbbiekért tartoztam. Csakhogy én nem vártam meg, amíg elélvez, mert reméltem, hogy így siet majd annyira, hogy eszébe se jusson az óvszer. Nos, ez a várakozásom sem jött be. Az ágy mellett álló fiókhoz nyúlt, és kivett belőle egyet. Látta, amikor elhúztam a számat, ezért rákérdezett, hogy mi a baj.

- Muszáj az? Utálom a gumit, és szedek gyógyszert – magyaráztam bűntudattal. Olyan rendes srác, miért vágom át?

- Ha nem szeretnéd, nem muszáj – dobta vissza a helyére, és fölém mászott. Mielőtt belém vezette volna magát, megcsókolt, és természetesen még egy kicsit szórakozott is a bejáratomnál. Megint megemeltem a csípőm, hogy közelebb furakodjak hozzá.

- Olyan türelmetlen vagy – szidott le, de nem tudta elrejteni, hogy tetszik neki.

- Nem szoktam, de te előhoztad… belőlem – nyögtem ki az utolsó szót, ugyanis közben megéreztem magamban. Kikészít, hogy először mindig játszadozik, és a legváratlanabb pillanatban megvadul. Sokáig húzta az aktust, többször is ütemet váltott, de végül visszatért egy lassabb tempóhoz. Borzasztóan vártam, hogy végre hagyjon elmenni, ami nem sokára meg is történt, majd nem sokkal utánam magát is elengedte.

- Tudom, hogy valószínűleg nem kell túlzottan ecsetelnem, hogy mennyire jó vagy – dőltem a mellkasára – de azért szeretném, ha tudnád, hogy ez volt életem legjobb szeretkezése.

- Ó, hát ez most jól esett az egómnak – kezdte el simogatni az oldalam.

- Sejtettem – nevettem fel. – Azért ne bízd el magad!

- Ne rontsd el, ne rontsd el! – tettetett felháborodást, de aztán ő is nevetni kezdett.

Cirógatni kezdtem a mellkasát, körberajzoltam a tetoválásait, közben pedig arra vártam, hogy elaludjon. Nagyon szívesen töltöttem volna az éjszakát a karjaiban, de nem akartam még esélyét se adni annak, hogy több legyen közöttünk. Hiszen hazudtam neki, és biztos nem nézné jó szemmel, amikor meglátná a növekedő hasam, ha esetleg teherbe ejtett. Amikor elaludt, felkapkodtam a ruháimat, majd írtam egy kis üzenetet neki, letettem a konyhaasztalra, és elhagytam a lakását.