Baby Project - Prológus

Üdv újra itt!

Az új történetet, ami a Baby Project címet viseli, augusztus 1-re ígértem, így hát ma újra jelentkezem. A délelőtt folyamán azon gondolkoztam, hogy új blogot nyissak-e neki, vagy így egyszerűbben megtaláljátok, és végül  úgy döntöttem, hogy ezt az oldalt alakítom át. Nemrég az átalakítás is megtörtént, amiben a húgom segédkezett, szóval innen is köszönöm. Remélem, az új dizi és a történet prológusa is elnyeri a tetszéseteket, ám mielőtt olvasni kezdenétek, még szeretnék pár fontos tudnivalót megosztani.

A részek rendszeressége: Előreláthatólag minden hétvégén lesz egy rész. Komi határ nincs, de azért remélem írtok, sokat jelentene.

Az oldal facebookos oldala továbbra is elérhető, azonban ott is történt egy kis átalakulás. Más a név, és a link is, illetve már fel is tettem a képeket a szereplőkről. (Ugyan ez még hiányos, mert csak a három főszereplő került fel, de a későbbiekben majd bővítem még.) Tessék likeolni, mert oda teszem ki mindig az előzetest, és elég sok mindennel kapcsolatban tájékoztatlak titeket ott.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta a kis bevezetőmet, most pedig jó olvasást! Tudom, még nem sok minden derül ki belőle, de azért kíváncsi vagyok, mi a véleményetek.

xxx Larissa

**************************************************************

Prológus

Egy újabb hétvége egyedül. Anya mondta, hogy menjek haza, de szeretnék megállni a saját lábamon. Tulajdonképpen nem is ezzel van a baj. Hiszen van egy jól fizető munkahelyem, így nem kell amiatt aggódnom, hogy miből fogom kifizetni a következő havi lakbért. Mivel már öt éve elköltöztem otthonról, még csak nem is arról van szó, hogy nem tudnék főzni, mosni, takarítani magamra. Egyszerűen csak rettenetesen magányos voltam. Persze, voltak barátaim, jóban voltam a munkatársaimmal, és a családom is támogatott mindenben, de itt vagyok huszonhat évesen, se kutyám, se macskám. Csak a nagy, üres ház meg én.

Nem aggódnék, hogy mi lesz velem, ha már lett volna párkapcsolatom, de soha nem volt barátom. Tini koromban elképzeltem az egész életem. Hogy hamar megtalálom az igaz szerelmet, összeházasodunk, és fiatal szülők leszünk. A gyerek a legnagyobb álmom, mindig is az volt, és most, hogy már a harminchoz közeledek, és még egy nyamvadt pasit se tudtam magamnak keríteni, életem legelkeseredettebb döntését hoztam meg. Feladok bármit, de azt, hogy anyuka legyek, soha. Így hát három hónapja próbálkozok. Szórakozóhelyeken megismerkedek férfiakkal, akiknek az éjszaka folyamán azt hazudom, hogy szedek fogamzásgátló tablettát, ezért nincs szükség óvszerre. Természetesen egy hónapba csak egy férfit verek át, mert azért mégiscsak szeretném tudni, hogy ki a gyerekem apja. Ám eddigi próbálkozásaim nem jöttek össze. Nemcsak párkapcsolati szempontból vagyok selejtes, de úgy látszik, még a megtermékenyülés folyamata sem működik nálam megfelelően.

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ilyen eszközökhöz fogok folyamodni, kiröhögöm. Ma viszont ez vagyok én. Egy nő, aki kétségbeesésében nem ismer határokat.