Bowling

A legjobb barátnőm mindenképpen vásárolni akart, ezért megkért, hogy kísérjem el. Nem volt sok kedvem sétálgatni, de nem tudtunk sűrűn találkozni, ezért belementem. Mindegy, mit csinálunk, ha vele lehetek, még tán a kútba is szívesen ugrok. Na, meg persze tudtam, hogy a töménytelen beszélgetés mellett észre se fogom venni, hogy már három órája a plázát járjuk. Hangosak voltunk, mint mindig, hiszen mindketten sokat beszéltünk, és nehezen lehetett leállítani minket, ezért néha úgy adódott, hogy egyszerre mondtuk a magunkét, próbálva túlkiabálni egymást.

- Randizgatok egy fiúval – szólaltam meg, miközben beléptünk a Color Colorba. Hirtelen megállt, felém fordult és elkapta a vállamat.

- Még csak most mondod? – kiáltotta kérdését, majd amikor rájött, hogy egy boltban vagyunk, halkabbra vette magát. – Részleteket kérek! – parancsolt rám, így mialatt tovább haladtunk, vidáman elmeséltem neki az egész sztorit a legelejéről.

Nem tudtam, hogy szabad-e nekem erről beszélnem, vagy mit gondol Liam, de egyelőre nem akartam nagydobra verni, ezért azt az apró részletet kihagytam, hogy a srác történetesen a One Direction énekese. Amanda nagyon lelkes volt, miután a végére értem csak vigyorgott, mint a vadalma, és megígértette velem, hogy amint komolyabbra fordul, bemutatom neki. Régen volt egy hatalmas nagy csalódásom, azóta a fejébe vette, hogy mindenkit leellenőriz, mielőtt áldását adja ránk. Aranyos volt tőle, hogy ennyire foglalkozott velem, és sok emberrel ellentétben én nem is haragudtam meg rá, amiért néha beleszólt az életembe. Adtam a véleményére, hiszen tudtam, hogy soha nem akarna nekem rosszat.

Felkaptunk pár ruhát a karunkra, majd a próbafülkékhez mentünk, hogy felpróbáljuk őket. Minden bizonnyal a felét nem fogjuk megvenni, de szerettük megnézni, hogy állnak rajtunk. Kibújtam a pólómból, és az új felé nyúltam, de csörögni kezdett a telefonom. Előhalásztam a táskámból, majd a fülemhez emeltem, közben pedig a tükörben vizslattam magamat.

- Szia, Liam! Mizujs? – érdeklődtem mosolyogva. Akárhányszor hallom a hangját, átjárja a testem a meleg, és képtelen vagyok a számat a normál állapotában marasztalni.

- Szia, Larám – köszönt ő is. Újabban így nevezett, ami egyáltalán nem volt ellenemre, sőt kifejezetten boldogsággal töltött el. Úgy tűnt, hogy bár nem mondtuk ki konkrétan, egy párt alkotunk. Minden nap felhív, és ha van ideje, át is jön beszélgetni. Csókolózunk minden alkalommal, ölelkezünk és boldogak vagyunk, egyszóval úgy viselkedünk, mint a szerelmesek. Ebből én azt szűrtem le, hogy a barátnőjének tekint, így nem volt szükség arra, hogy szavakkal is elmondja. – Nem tudom, mennyire tűnik gyorsnak, de a fiúk szeretnének megismerni, és én is örülnék, ha találkoznátok. – Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy folytassa. Kíváncsi voltam hova lyukad ki. – Aj, a francba! – káromkodott, aztán sikítást hallottam, meg hangos Liamezést.

- Hol vagy? – kérdeztem tőle. Annyira sajnáltam ilyenkor, amikor a rajongók letámadták. Mármint, én megértem őket is, csak tudom, hogy Liam örülne neki, ha ki tudna úgy jönni a házból, hogy nem állítják meg minden sarkon.

- Az Oxford Streeten, a plázából próbálok kijutni.

- Hé, én is itt vagyok – mondtam neki. – Egyedül vagy? – Aggódtam miatta, a fene tudja, meddig mennek el a rajongók.

- Van velem testőr – nyugtatott meg, aztán megkérdezte, merre vagyok, majd miután megosztottam vele tartózkodási helyem pontos koordinátáit, le is rakta.

Eltettem a telefonom, és visszakaptam magamra a pólóm. Bekukkantottam Amandához, hogy értesítsem a dolgokról, mire ő is magára öltötte a saját ruháit, és izgatottan követett. A pultnál álltunk meg, ott vártuk, hogy Liam megérkezzen. Nyomában még mindig ott volt néhány lány, úgyhogy mielőtt bejött, mindegyiküknek adott egy autógrammot, hogy ne kövessék tovább. Aranyos volt velük, rájuk mosolygott, és ha kérdezték válaszolt. Csodáltam, amiért ilyen türelmes és kedves volt velük, pedig amit ők csináltak, az már szinte zaklatásnak számított. Amikor végzett, áthaladt a kapuk között, és egyenesen hozzám sétált. Rám mosolygott, majd adott egy gyors puszit, én pedig a lehető leghamarabb lerendeztem a bemutatást.

- Szerintem ma kihagytál egy apró, de elég jelentős részletet a mesélésből – nézett rám vádlón Amanda. Elhúztam a számat, és bocsánatot kértem, amiért eltitkoltam előle, aztán válaszoltam Liamnek, aki afelől érdeklődött, hogy miről van szó.

- Ó, díjazom, hogy nem a hírnevemért vagy velem, – karolta át a vállam, és magához húzott – de miattam nem szükséges hazudnod az ismerőseidnek. – Örültem, hogy ezt tisztáztuk, mert tényleg nem tudtam, hogy kinek, mit mondhatok vele kapcsolatban. Ezért döntöttem inkább a hallgatás mellett.

- Mit szerettél volna mondani, amikor felhívtál? – érdeklődtem kíváncsian az akkori téma iránt. Mielőtt válaszolhatott volna, Amanda közölte velünk, hogy ő elmegy, néz még pár ruhát, beszélgessünk nyugodtan.

- Most elraboltalak a barátnődtől – nézett utána, de gyorsan megnyugtattam, hogy Amanda tényleg vásárolni akar, majd újra emlékeztettem rá, hogy a telefonban elkezdett valamit, amit nem fejezett be. – Ja, igen. Tehát, tudom, hogy ez a bemutatósdi elég gyors, de már csak két hét van a szünetünkből, és szeretném, ha addig a lehető legjobban része lennél az életemnek. – Hogy őszinte legyek, nem is vártam, hogy leteljen ez a két hét. Tudom, hogy neki ez a munkája, de örültem volna, ha több időm van megismerni, mielőtt elmegy. Utolsó szavai miatt azonban nem tudtam erre gondolni. Minden, ami a fejemben járt, az volt, hogy mivel érdemeltem ki őt. Amikor látta, hogy a mosolygáson kívül nem kap választ, folytatta. – Holnap bowlingozni megyünk, és szeretném, ha csatlakoznál hozzánk. Benne vagy?

- Nem fogok zavarni? – néztem fel rá, hogy a válaszom előtt megbizonyosodjak róla, nem leszek útban.

- De, és miközben feltettem a kérdést, végig azért imádkoztam, hogy ne érj rá, mert különben teljesen belerondítanál a pasis délutánunkba. – Miután végig mondta, elnevette magát, és megrázta a fejét, én pedig megforgattam a szemem.

- Jól van na. Mikor és hol találkozunk? – faggattam tovább.

- Délelőtt tizenegy, és érted megyek.

Miután ezeket megbeszéltük, összeszedtük Amandát, és elmentünk ebédelni. Szerencsére így elsőre jól kijöttek egymással, amíg én azon gondolkoztam, mit egyek, ők jót beszélgettek. Mosolyogva néztem rájuk, amikor végül letettem a voksom a sült krumpli és a rántott hús párosa mellett. Boldogsággal töltött el, hogy az életem két legfontosabb személye nem ugrik egymás nyakának.

Ebéd után Liamnek mennie kellett valami interjúra, mi pedig visszatértünk a vásárláshoz, majd hazamentünk, és megnéztünk egy filmet. Nagyon jóra sikeredett ez a csajos nap, úgyhogy ígéretet tettünk egymásnak, hogy megismételjük valamikor, aztán kikísértem és én is eltettem magam másnapra.

Mivel nem szoktam kikapcsolni éjszakára a telefonomat, annak visítására keltem. Oldalra fordulva láttam, hogy még csak hat óra van, ezért nem tudtam, hogy ki zaklathat ilyenkor. Előkotortam a párnám alól, és meglepetten tapasztaltam, hogy a twittertől kapom az értesítőket ilyen szorgalmasan. Fáradtam nyomtam rá a kis ikonra, ahol aztán üzenetek és új követők tömkelege várt.

„Ha összetöröd a szívét, kicsinállak!” ,,Mióta vagytok együtt?” „Hírnevet akarsz, mi?”

Összehúzott szemmel néztem az üzeneteket, aztán inkább bezártam, és kikapcsoltam a netet. Hogy a fenébe terjedhet ilyen gyorsan egy hír? Ezek a rajongók mindenhol ott vannak? Nincs saját életük, amivel foglalkozhatnának? Honnan tudják a nevem? Annyira felidegesítettem magam, hogy már nem tudtam visszaaludni. Csináltam magamnak egy kávét, közben pedig újra olvasgatni kezdtem néhány tweetet. Miért kell egyből utálkozni? Nem is ismernek, és máris elítélnek. Értem én, hogy ilyenkor úgy érzik, kettétörik az álmuk, miszerint ők lesznek a srácok feleségei, de ideje lenne rájönni, hogy ha én nem lennék, akkor se lenne sokkal több esélyük. Találtam pár kedveset is, amelyben az illető lehurrogja az utálókat, ezek némileg megnyugtattak. Azt mondják, jó emlékekkel kell abbahagyni a dolgokat, úgyhogy én itt megint ki is léptem a twitterből.

Tudom, számíthattam volna rá, hogyha vele mutatkozok, akkor hamar rá fognak jönni, hogy mi a helyzet kettőnkkel, de nem gondoltam volna, hogy máris bombázni kezdenek. Kicsivel később Liam írt nekem egy SMS-t, amiben közölte, hogy tudnak rólunk, mire én csak annyit válaszoltam, hogy feltűnt. Egyből felhívott, és a hogylétem felől kezdett érdeklődni.

- Jól, de azért remélem, hamar leül ez a téma, és miután nem leszek újdonság, békén hagynak. – Nem fűzött hozzá sok reményt, de azzal próbált nyugtatni, hogy a rajongók általában szeretnek mindenkit, akikkel ők érintkeznek. Elnevettem magam, ez szánalmas, de legalább jók a kilátásaim. – Akkor mostantól figyelek rá, miket írok ki – jegyeztem még meg, aztán leraktuk a telefont, hiszen néhány óra múlva úgyis találkozunk.

Egy film megnézésével ütöttem el az időt, így amikor Liam csengetett, még csak félig voltam kész. Beengedtem, aztán megkértem, hogy várjon még egy kicsit. Egy csók után teljesítette is kérésemet, és kényelembe helyezte magát a kanapén. Jóformán elfeküdt rajta, majd onnan kezdett kérdezgetni, milyen érzéseim vannak amiatt, hogy kiderült a kapcsolatunk. Nem tudtam neki újat mondani, csak ismételtem önmagam, közben pedig a cuccaimért szaladgáltam. Hiába csinálnék nagy ügyet ebből, akkor sem változna a helyzet, úgyhogy nem láttam értelmét a további idegeskedésnek.

- Jó kép – fordította felém a telefonját, amikor elé álltam, jelezve, hogy elkészültem. A képen éppen csókolóztunk.

- Azt honnan szedted? – csodálkoztam rá a képre.

- Tumblr. Minden második kép ez – rántotta meg a vállát vigyorogva. Örültem, hogy ilyen boldogan vállal fel, és nem áll szándékában hazudni a kapcsolatunkról, de ha másképp reagált volna, akkor se sértődtem volna meg, mert nem érdekem, hogy általa váljak híressé.

Miután a zsebébe süllyesztette a mobilját, feláll a kanapéról, és elindultunk. Az autóban a váltóra tette a kezem, az övét pedig az enyémre helyezte, és így vezetett. Hamar odaérünk, majd mielőtt kiszálltunk hosszan megcsókolt.

- Ma még nem mondtam, hogy gyönyörű vagy – simított végig az arcomon, mire mosolyogva megforgattam a szememet.

- Akkor jó. Igyekszem felérni hozzád – paskoltam meg a térdét, aztán kinyitottam az ajtót, és kipattantam, hogy esélye se legyen tovább bókolni. Jól esett, persze, és már meg is szoktam tőle, de akárhányszor ilyet csinált, az örökkévalóságig a karjaimba akartam zárni, annak meg gondolom nem sokat örültek volna. – Mellesleg egy kicsit izgulok. Volt már olyan barátnőd, akit nem bírtak a fiúk? – érdeklődtem afelől, hogy hány százalék esélyem van a győzelemre.

- Őket is le fogod venni a lábukról, csak úgy, mint engem – karolta át a derekam, majd elkezdtünk befelé igyekezni. Volt egy olyan érzésem, hogy túl elfogult velem kapcsolatban.

A négy srác közül még csak ketten voltak itt. Egy szőkés és egy fekete hajú srác integetett nekünk, hogy észrevegyük őket. Liam megragadta a kezem, és feléjük kezdett húzni. Amikor odaértünk, kezet rázott velük, majd széles mosollyal felém mutatott. Tudtam, hogy készül valamire.

- Had mutassam be nektek a gyönyörű, elbűvölő és imádnivaló barátnőmet, Larissát. – Nevetve fúrtam az arcom a nyakába. Feladom! Viszont a barátnő megnevezés nagyon jól esett.

- Ebből csak az volt igaz, hogy Larissa – nyújtottam a szöszi felé a kezem, aki Niall néven mutatkozott be, majd a feketéhez fordultam, akit Zaynnek hívtak.

- Yay, a gerlepár – hallottam meg a hátunk mögött a kiabálást. Megfordultunk, majd az előbbi bemutatkozást megismételtem a két új érkezővel, Harryvel és Louis-val is.

Mivel mindenki megérkezett, elmentünk kérni egy pályát, illetve a cipőnket is átvettük, mert anélkül nem mehettünk még a közelébe se. Louis rendelt mindenkinek innivalót, úgyhogy azokkal indultunk meg játszani. Zayn levágta magát a kanapéra, amíg mi megbeszéltük, hogy ki kivel fog játszani. Egy pályán maximum négy ember lehetett, ezért inkább két, háromfős csoportra osztódtunk, és két pályán játszottunk. Én Liamet és Louis-t próbáltam legyőzni, míg Harry, Niall és Zayn egymással küzdöttek.

Pillanatok alatt óriási hangzavar lett, a telitalálatoknál mindenki éltette magát, a rosszul gurított golyóknál pedig nevettünk. Közben ment a szívatás is, ugyanis Louis nagyon le volt maradva, és lélekben próbálta megtörni Liamet. Én nem jelentettem sok veszélyt párosukra, mert bár imádtam bowlingozni, nem voltam valami nagy tehetség.

- Payno – kiabált Niall felénk. Elnevettem magam a megnevezésen, úgyhogy amíg a szöszi a barátomnak magyarázott, Louis elmondta mindenkinek a becenevét. – A következő körben egymás ellen játszunk. – A másik csapat táblájára néztem, ahol Niall állt az első helyen, gondolom mindenképpen le szeretett volna győzni mindenkit.

- Valakivel el akarod veretni magad? – húzogatta a szemöldökét Liam. Elég magabiztos volt a győzelmében, amit a sok tízese miatt meg is értettem. A rövid párbeszéd alatt Louis következett, ám gurítás helyett inkább beszaladt a pályára, és úgy döntötte fel az összes bábút. Bosszankodva vettük tudomásul csalását, majd jót nevettünk rajta, amikor visszafelé igyekezve elcsúszott. A következő dobásnál átengedtem barátomnak a terepet, hátha kicsit feltornázza a pontszámaimat, én pedig leültem Zayn mellé. Nem volt valami aktív a nap folyamán, de a helyéről részt vett a beszélgetésekben, és ő is ugyanolyan jókedvűnek tűnt, mint a többiek. Rám mosolygott, aztán lehúzta a narancslevét. Én is a redbullomért nyúltam, mire a mellettem ülő srác felkiáltott.

- Energiaitalt iszik – mutatott rám, mire mindenki felém pillantott. Meglepetten néztem vissza rájuk, amíg Harry el nem kezdte magyarázni, hogy aki azt iszik, az fel fog pörögni.

- Igen, tudom. Azért energiaital a neve – néztem rá bután továbbra is, mire mindenki beleivott az innivalómba és rángatózni kezdek.

- Na, ezt fogod tőle csinálni – nevettek meglepett fejemen, amikor végeztek a bemutatóval. Őrültek, de ez jó! Felálltam, hogy hozzak magamnak egy másik üdítőt, de Liam visszanyomott a helyemre, és ő ment helyettem. Biztos voltam benne, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.

Szerettem tudni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, úgyhogy megkérdeztem őket, hogy mi a véleményük így első alkalommal. Kicsit később, amikor egy csoportos ölelés legaljára kerültem, meg is bántam, hogy feltettem a kérdést, de szerencsére vigyáztak arra, hogy ne nyomjanak össze, úgyhogy velük nevettem, és legalább kiderült, hogy jófejnek tartanak.

Amikor a végére értünk az első meccsnek, Liam és Niall örömujjongásban törtek ki, majd új felosztásban belekezdtünk egy újba. Ezúttal Harry és Zayn köreit élvezhettem, Louis pedig bosszankodni kezdett a túl erős ellenfelei miatt. Én örültem, hogy másik embereket kaptam, nem azért, mert Liam és Louis nem volt elég jó, hanem mert így a többieket is jobban megismerhettem. A gurítások között beszélgettünk, és Harry mosolygós arca még tovább növelte a már amúgy is jó kedvemet. Zayn szándékosan elrontotta a dobásokat, hogy ne maradjak le, hiszen közben elég jól belejöttem, de a srácok erős gurításai ellen alig-alig volt esélyem.

Liam többször is felénk nézett, gondolom ellenőrizte, hogy jól érzem-e magam, én pedig, hogy jelezzem, ennél jobb nem is lehetne, mindig odamosolyogtam. Felnézett a kijelzőre, hogy megnézze, hogy állunk, aztán elnevette magát, és hozzám sétált.

- Most kinevettél? – tettem úgy, mint aki megsértődött.

- Eszem ágában sem volt – mentegetőzött továbbra is nevetve, aztán a kezembe nyomott egy golyót, és segített elgurítani. – Strike! – kiáltott fel, amikor sikerült az egészet feldöntenünk. Felkapott, és megpörgetett, amit én csak vidám nevetéssel vettem tudomásul. Segítségét egy csókkal jutalmaztam, aztán hagytam, hogy csinálja a saját dolgát, mert Niall és Louis már várt rá.

- Olyan aranyosak vagytok – mondta Zayn, Harry pedig lelkesen bólogatott hozzá. Elmosolyodtam a kedves szavak hallatán, aztán a golyók felé intettem, jelezve, hogy Zayn következik.

- Liam mesélte, hogy nem tudtad, ki ő. Tényleg nem ismerted a One Directiont? – Leültünk a kanapéra, aztán érdeklődve várta a válaszom.

- Tudtam, hogy van ilyen, de nem igazán érdekelt – nevettem el magam kínosan. Nem tűnt úgy, mint aki meg lenne sértődve, úgyhogy megnyugodtam. – Bár a te arcod ismerős, tuti láttalak már valahol – tettem hozzá elgondolkozva. Gurítania kellett, úgyhogy Zayn vette át a helyét.

- Örülök neked – dobta át a karját a vállamon. – Ideje volt, hogy Liamnek legyen megint valakije, akivel törődhet – magyarázta szavait. – Így legalább nem rajtunk éli ki magát – nevetett fel.

- Ez félreérthető volt – közöltem vele vigyorogva, mire csak még hangosabban nevetett.

Felálltam, hogy gurítsak. Ez volt az utolsó kör, aminek megint a legvégén végeztem. Egyáltalán nem érdekelt, hogy vesztettem, mosolyogva vettem tudomásul. Nem volt szokásom kiverni a balhét, ha valami nem úgy ment, ahogy én szerettem volna. Louiséknak is volt még egy-egy gurításuk, úgyhogy kíváncsian néztük, hogy ki fog végül nyerni. A két nagyszájú, Liam és Niall végül alulmaradt Louis-val szembe, aki rettentő büszke volt magára, és örömében golyókat kezdett összevissza gurítgatni.

- Hozok valami kaját – jelentette be Niall, aztán megkérdezte, hogy mi kérünk-e valamit. Elég szép mennyiség összegyűlt, úgyhogy vele tartottam, hogy segítsek neki odahordani az innivalókat, illetve rágcsálnivalókat. Amíg vártuk, hogy a pultos elénk tegye a rendelésünket, Niall a telefonjában kezdett kutakodni egy kép után, aztán amikor megtalálta, felém fordította.

- Csak, hogy tudd, a barátod nem volt mindig ilyen helyes – röhögött fel. A képen Liam volt hosszú hajjal, borosta nélkül. Még igencsak kisfiú volt, és valóban nem állt neki túl jól a nagy bozont. Ettől függetlenül mosolyogva néztem a képet.

- Azért örülök, hogy ezt a frizurát meghagyta Harrynek – véleményeztem a látottakat.

- Aj, jöjjön már a kaja, mert éhen halok – kezdett el nyafogni, mivel a kiszolgálás nem volt valami gyors. Azt hittem, nem reggelizett, de bevallotta, hogy ma már vagy kétszer evett, csak megint éhes. Szerencsés volt, amiért nem látszott meg rajta a sok evés. – A modellek keveset esznek?

- Szerintem nem – zártam meg a fejem. – Mást esznek, mint az átlagemberek, de abból annyit, amennyi jól esik nekik.

- Nyúlkaját? – fintorgott. – Hogy bírod?

- Azokon a napokon, amikor fotózásom van, vagy ha tudom, hogy a héten valami fontosabb lesz, akkor odafigyelek, mit eszek, de egyébként úgy étkezem, mint mindenki más – rántottam meg a vállam. Soha nem voltam az a típus, aki megvonta magától az ételt, ha éhes voltam, ettem. Hál Istennek, én sem az elhízós típus voltam.

- Akkor te jófej modell vagy – örült meg a hírnek, aztán végre megkaptuk a rendelésünket, és a tálcákkal egyensúlyozva visszasétáltunk a srácokhoz. Amint letettük őket, lecsaptak rájuk, én pedig leültem Liam mellé és átöleltem.

- Minden rendben? – kérdezte.

- Persze – néztem fel rá. Mielőtt bekapta volna a chipset, adott egy puszit, aztán mindketten a többiek beszélgetését figyeltük.

A továbbiakban még játszottunk, de már csak elhülyültük. Háttal gurítottunk, illetve különböző feladatokat találtunk ki egymásnak, hogy nehezítsünk a játékon. Niall és Louis élvezték a pálya csúszósságát, és elhasaltak rajta, ám játékuk csak addig tartott, míg a hangzavart és az idétlenkedést meg nem elégelték a tulajdonosok, és nem szóltak ránk, hogy rendeltetésszerűen használjuk a játékot.

Nagyon jó napot töltöttem el a srácokkal, örültem, hogy találkoztam velük. Mindenki szimpatikus volt, sokat nevettem rajtuk, és élveztem minden percet. Kicsit még mindig furcsa volt, hogy öt világsztárral játszadozok, de egyáltalán nem volt érezhető rajtuk, mert nem voltak maguktól elszállva. Liamhez hasonlóan a többiek is normális srácok voltak, és bár még mindig nem jöttem rá, mivel érdemeltem ki, hálás voltam, amiért összehozott a sors velük. A bemutatással Liam részéről is egyértelművé vált, hogy komolyan gondolja a kapcsolatunkat, én pedig véglegesen is, menthetetlenül beleszerettem ebbe a srácba.

Tudom, hogy a blognak még nincs túl sok olvasója, de dolgozom az ügyön, hogy minél több emberhez eljusson. Első lépésként például, kedves barátnőm, Amanda közreműködésével, megcsináltam a történet facebookos oldalát: https://www.facebook.com/pages/Diary-of-Larissa-Liam/1455566661323739

 Ha egy betűt is olvastatok a blogomból, akkor kattintsatok a fenti linkre, és nyomjatok egy tetsziket. (Oldalt, a modulsávba is kitettem a linket, nyomjatok a facebookos ikonra!) Örülnék, ha írnátok pár szót kommentben, de tudom, hogy a lustaság nagyúr, úgyhogy csak egy lájkot szeretnék kérni a facebookon, hogy tudjam, vannak, akik olvassák a történetet, és nem feleslegesen töltök napokat az írással. Előre is köszönöm! :)

xxx Larissa