Skyler

Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket, mivel megint megcsináltátok, hoztam is a részt. Hosszú, és még mindig Liam szemszöge. Ne akadjatok ki rám nagyon, haha, és írjatok véleményt, mert nagyon kíváncsi vagyok. Pipákat se felejtsétek el!

xxx Larissa

**********************************************

Chapter 31

*Liam szemszög*

- Csinos vagy – szálltam ki a kocsiból, amikor barátnőm kilépett az ajtón. Fekete miniruhát viselt, ezüst magassarkúval, és annak ellenére, hogy nem volt tőle megszokott az ilyesmi, mégis magáévá tudta tenni ezt a stílust is.

- Köszönöm, te se panaszkodhatsz – igazgatta meg a kabátomat, a csók viszont a húga miatt elmaradt. Már meg se lepődtem.

- Debby – bólintottam felé, amikor megköszörülte a torkát. – Te is jól nézel ki. Nővéredtől örökölted? – kérdeztem tőle, mire mindketten elnevették magukat. Bessie az ajtóhoz nyúlt, de elhessegettem a kezét, és én magam nyitottam ki nekik.

- Hallod, Liam? Bessie-től is kérdeztem már, de nincs még ilyen rendes, csak szingli srác a bandában? – kérdezte tőlem Debby, miközben beszállt.

- Nincs, csak én vagyok normális – húztam ki magam vigyorogva.

- Úúúh, azért ez merész kijelentés volt – szólt közbe Bess kötekedve, de nagyon jól tudtam, hogy csak húzza az agyam.

- Szóval akkor van olyan srác? – csapott le a húga a dologra.

- Nincs – vágta rá a nővére, ezzel észrevétlenül elismerve, hogy amit mondtam, igaz volt. Továbbra is vigyorogva csuktam rájuk az ajtót, aztán beszálltam Paddy mellé.

Következő állomásunk Andynél volt, akinek szintén ígértem egy fuvart. Az út kellemes beszélgetéssel telt, barátnőm tesóját komolyan mondom, nem lehetett, nem szeretni. Mindenhez volt valami vicces kommentje, úgyhogy rajta szórakoztam, amíg oda nem értünk legjobb haveromhoz.

- Bessie! – kiáltotta el magát köszönésképp, amikor beszállt hátra a csajok mellé. Egyértelmű volt, hogy nála már megtörtént az alapozás.

- Andyyy! – reagált Bessie is, aztán vetett rám egy ennek mi a baja nézést.

- Paddy, kapcsolj már valami zenét! – bokszolt sofőrünk vállába, mire az felnevetett, és teljesítette kérését. A klubig hangos zene és Andy éneklése töltötte be a kis teret, de az biztos, hogy Debby megfelelő partnerre talált drága barátomban, ami a pörgést illeti.

Késtünk tizenöt percet, úgyhogy rajtunk kívül már mindenki a bejárat előtt várakozott. Elég volt fél pillantást vetnem Skylerre, hogy lássam, ma se törte magát nagyon azért, hogy ne látszódjon ki mindene. Bess felhúzott szemöldökkel mérte végig, de látható ellenszenve ellenére adott neki két puszit, majd odahúzott, hogy gyorsan bemutasson a két lánynak.

- Igen, tudom, ki ő – mondta negédesen Sky, miközben megszorította a kezemet.

- Louis is itt van, csak ő már bement – jelentette közben az ikrek egyike.

- Mi is menjünk – indítványoztam, aztán megfogtam Bess kezét, és magam mellett tartva haladtam befelé.

Figyeltem, hogy a többiek ne maradjanak le, de közben céltudatosan haladtam a klub leghátsó részébe, ami lényegében nem sokat változott az FB-s időszak óta. Feltett szándékom volt megkeresni a hely tulaját, hiszen jó barátom volt. Bizonyára valaki értesítette, hogy megérkeztünk, mert már tárt karokkal tartott felénk, oldalán pedig bandatársamat fedeztem fel.

A hangos zene mellett elég nehézkesen ment a bemutatkozás, de egy jó tíz perc múlva végeztünk vele, és le is ültünk az egyik VIP bokszba. Paul mindenkinek rendelt egy rövidet, és miután koccintottuk, le is húztuk őket. Beszélgetni kezdtünk, én viszont Bessie-t egy percre sem engedtem el magam mellől. Átkaroltam, fogtam a kezét, puszit adtam neki, a lehető összes módon próbáltam közvetíteni Skyler felé, hogy vele vagyok, és még csak ne is próbálkozzon. Úgy tűnt, hogy nem lesz vele gond, mert csak azzal volt elfoglalva, hogy Alex minél mélyebben legyen a szájában. Nem sokkal később Chloe átült mellénk, és hallottam, ahogy Bess a tegnapi napról mesél. Elmosolyodtam, amikor a házamat dicsérte.

- Ú, sok kanapé? Jó dolgokat lehet azokon csinálni – hajolt át az asztalon Sky Bess felé, mintha neki is szólt volna a történet. Vetett rám egy jelentőségteljes pillantást, én pedig legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.

- Elrabolhatom? – próbáltam barátságosan mosolyogni Chloe-ra, aki eddig makulátlanul viselkedett, így én sem terveztem összeveszni vele. Bólintott, úgyhogy átverekedtük magunkat a többieken, és a tánctérre húztam.

- Szerinted ittam én ehhez eleget? – kérdezte a fülembe nevetve.

- Nem kell neked innod ahhoz, hogy tudj táncolni – húztam magamhoz a derekára kulcsolva kezeimet. Jómagam sem voltam a táncparkett ördöge, de a lehető legkevesebbet akartam annak a kurvának a közelében tölteni. Ellenek ellenére fél perc múlva már mellettünk is termett, oldalán Alex-szel. Fél szemmel láttam, hogy csípője örült tempóban tekereg, nem mellesleg többször nekem is ütközött egészen véletlenül. Bess továbbra is fenntartással méregette.

- Bocsi, én ilyet nem tudok – mondta nekem.

- Nem is kell. Hagyd meg ezt a feladatot a ribancoknak – feleltem neki, legalább ugyanannyi megvetést sűrítve hangomba, mint ő. Adtam egy puszit az arcára, mire elégedetlenül felém fordította a fejét, hogy a szájára is adhassak. Látszólag Skyler nem bírta elviselni a látványunkat, mert most már erőteljesebben passzírozódott nekem, ezzel arra késztetve, hogy arrébb álljak.

- Jaj, Bessie, mit kéreted magad? Rázzad a kis fenekedet, hidd el, Liam szeretni fogja – feszítette tovább a húrt. Alex és Bess felhúzott szemöldökkel néztek rá, én szimplán egy gyilkos pillantással jutalmaztam.

- Ne haragudj – kért elnézést tőlem barátnőm a kék koktélruhás lány viselkedéséért. – Azt mondják, barátairól ismerszik meg az ember, de hidd el nekem, ő nem a barátnőm – magyarázkodott továbbra is.

- Nyugi, ismerem a fajtáját. Szeretnél inkább leülni? – kérdeztem tőle, közben pedig imádkoztam, hogy igent mondjon.

Mázlim volt, így visszatértünk a megcsappant társasághoz. Paulnak elintéznivalója volt, így lelépett, Josh is táncolni vitte a barátnőjét, így csak Chloe és Debby, illetve Louis és Andy beszélgettek újabb italok társaságában. Tudtam, hogy Louis-nak nem sokára véget fog érni az este. Mindig úgy bulizott, hogy jól kiütötte magát, táncolt egy picit, majd támolyogva hazajutott valahogy, aznap pedig úgy tűnt Andy is példát vett róla.

- Hát ezt komolyan nem hiszem el – morogtam az orrom alatt, amikor nem sokkal később Alexék is visszajöttek. Bess is feszültebb lett, és ahogy láttam Alexnek is elege volt egy kicsit a drágalátos barátnőjéből.

Mindenesetre beszélgetni kezdek, én pedig kimentem a mosdóba. Siettem, mert baromira rettegtem attól, hogy Skyler valamit elkotyog Bessie-nek, kifelé jövet viszont a nagy sietségben pont belé futottam.

- Liam – mosolygott rám csábítóan, csak ezt most benézte, mert már nem volt rám hatással.

- Mit akarsz Skyler? – kérdeztem tőle nyersen.

- Szerinted? A közeledben lenni. Hiányzol – húzta végig az ujját a pólóm nyakának vonala mellett. Idegesen söpörtem le magamról. – Miért vagy ilyen frusztrált? Tán a kis cuki Bessie nem ad meg neked mindent? Tudod, hogy nálam megkaphatod, amire vágysz – ajánlkozott fel újra és újra.

- Idefigyelj, Skyler! – magasodtam egy kicsit fölé. – Barátnőm van, akit szeretek. Lehet, hogy régebben dugtunk egy párszor, de sosem volt ennél több köztünk, és ezentúl még annyi sem lesz – közöltem vele a legérthetőbben.

- Mi a francot csináltok ti itt? – hallottam meg, felteszem, Alex hangját mögöttem. Hirtelen perdültem meg a tengelyem körül, hogy Alex dühös szemeibe nézzek. – Oké. Megkérdezem megint, utána nem fogok többet beszélni. Mit csináltok ti itt?

- Eljöttem a mosdóba, a csajod meg utánam jött – vázoltam fel neki.

- A csajom, akivel dugtál párszor? – ismételte meg korábbi szavaimat. Bizonytalanul bólintottam egyet. Tagadni már úgyis kár lett volna, de őszintén, nem akartam egy monoklival hazamenni ma este.

- Skyler, szólj a többieknek, hogy nem érzed magad jól, és tűnj el! – fordult felé kíméletlenül, majd miután duzzogva elriszálta a fenekét, visszanézett rám.

- Ez mikor történt? – kezdett bele a faggatózásba.

- Még Bess előtt ismertem meg, találkoztunk néhányszor, de mióta összejöttünk, még csak nem is beszéltem vele – mondtam neki a teljes igazságot.

- Nem tudom, hogy higgyek-e neked – méregetett barátságtalanul.

- Nézd, szeretem őt, jó? Nem csalnám meg – bizonygattam neki.

- Oké. Lássuk, mennyire szereted. Ha holnap délig nem tud erről az egészről, akkor én fogom neki elmondani. Megkapod az esélyed, hogy te magad mondd el. Rendelkezz vele úgy, ahogy akarsz – ajánlotta fel, én pedig sóhajtva bólintottam.

- Most pedig nem történt semmi. Ne rontsuk el az estéjét – kérte, én pedig teljesen egyetértettem vele, bár azt még nem tudtam, hogy fogok úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Már most görcsben állt a gyomrom, hogy mi van, ha emiatt elveszítem.

Szimpatikus volt Alex hozzáállása, főleg miután többször is kisegített elkalandozó gondolataim miatt. Elvitte Bessie-t táncolni, és tudván, hogy nincs okom féltékenynek lenni rá, még örültem is neki.

- Liam – támaszkodott meg a vállamon Louis. Már a nevemet is alig érthetően mondta ki, és teljes testsúlyával nehezedett rám. – Te mit búslakodsz itt? Valaki hozzon már neki piát! Egy vodkát, mondjuk. Senki? Majd én hozok, rám számíthatsz – magyarázott fennhangon, miközben a vállamat lapogatta a tenyerével, aztán odébb támolygott, de vissza már nem jött.

- Andy, te milyen állapotban vagy? – kérdeztem meg tőle, amikor leült velem szembe.

- Baszd meg, te mikor lettél a legjózanabb tagja egy bulinak? – húzta össze a szemöldökét, miközben úgy méregetett, mintha nem is ismerne.

- Mióta rajta kell tartanom a szemem a barátnőmön, nehogy valaki rámásszon – válaszoltam viccelve, hátha nem firtatja tovább a dolgot. Nem akartam egyiküknek sem beszélni most erről, mert amennyire szétcsapták magukat, még kicsúszna a szájukon. – Különben meg… mikor lettél az az ember, aki mellett egész este nincs egy csaj sem? – vágtam vissza.

- Még válogatok. Van egy ott – mutatott a bár felé. – Az a piros flitteres ruhás, látod?

- Aha. – Nem, de mindegy.

- Arra meg a másik. Szóval melyik a jobb? – fordult hozzám tanácsért, de úgy nézett ki, mintha egyik szeme az egyik csajt, a másik pedig a másikat nézné. Nagyokat pislogott, és még ültében is megszédült, úgyhogy javasoltam, inkább maradjon a seggén.

Josh és a barátnője, akinek elfelejtettem a nevét, úgy eltűntek, hogy azt hittem, már le is léptek, de aztán kiszúrtam őket a tömegben valahol. Annyira nem volt kedvem már itt ülni, és bámulni magam elé, miközben folyamatosan aggódtam amiatt, hogy fogom elmondani Bessnek, hogy ismerem Skylert. Sokkal jobb lett volna, ha már az első alkalommal megmondom neki, nem is értem, miért hallgattam el. Nem volt mit titkolnom előle. De mindig eszembe jutott, hogy még akkor is voltam azzal a ribanccal, amikor már tudtam, hogy érzek valamit Bess iránt, és ez mindig olyan érzéssel töltött el, mintha félreléptem volna.

- Srácok, én hazamegyek – jött vissza Alex, oldalán Bessie-vel, aki azonnal le is ült mellém. Megértettem, ez a mai parti nem volt annyira jó, hogy maradni akarjon. Azért is szarul éreztem magam, mert tulajdonképpen én rontottam el az egész hangulatot.

- Szerintem megyek veled – csapott le a dologra Chloe, aki egész este csak ücsörgött. Nem igazán volt önmaga, furcsálltam is. Egyszer beszélgettek Bessie-vel valamiről, de amikor megpróbáltam csatlakozni, csak csendben maradtak. Vettem a lapot, és inkább arrébb ültem, hogy ne zavarjam őket.

- Hoztam neked egy Jack Danielst – tolta elém Bess a felest.

- Ó, miért is? – fogtam meg, ügyelve, hogy ujjaim végigsimítsanak az övéin.

- Csak úgy, mert tudom, hogy szereted – döntötte oldalra a fejét édesen.

- Az igaz. De nem iszok egyedül – jelentettem ki, és az éppen akkor felbukkanó Paulnak jeleztem, hogy hozzon már valami jót neki. Kérésemet pedig annyira komolyan vette, hogy olyan jól kinéző koktéllal tért vissza, amilyet még életemben nem láttam.

- Ízlik? – kérdezte Paul, lelkesen várva a reakcióját.

- Nagyon finom – dicsérte. – Köszi.

- Honnan szedted össze ez a gyöngyszemet? – fordult felém mosolyogva, ezzel bókolva Bessie-nek, ám még mielőtt válaszolhattam volna, folytatta. – Amúgy is… mióta kell egy ilyen bombanőnek egy gyenge 6-os pasi?

- Menj a picsába – röhögtem fel.

- Jó-jó, igazad van. Erős 4-es – heccelt tovább, de nem igazán voltam visszaszólós hangulatomban, úgyhogy csak nevettem rajta. – Egyetértesz? – pillantott a mellettem mosolygó lányra.

- Nem – rázta meg a fejét nevetve.

- Miért, szerinted 3-as? – nézett meglepetten, mire a drága hangosan felnevetett.

- 12-es – kacsintott rá Bess, aztán a szájába vette a szívószálat, és nagyot kortyolt a kevés alkoholtartalmú, színes löttyből.

- Aw – adtam egy puszit a hajába.

- Jézusom – forgatta meg a szemét Paul eljátszva, hogy hitetlenkedik. – Édesek vagytok – fűzte azért hozzá.

Louis volt a következő, aki testőrére támaszkodva elhagyta a klubbot, aztán amikor mi is kezdtük unni magunkat, megbeszéltük, hogy hazamegyünk. Andy addigra már az asztalon aludt, ezért felkeltettük, és hívtunk neki egy taxit, elköszöntünk Joshtól, a barátnőjétől, akinek még mindig nem jutott eszembe a neve és Debbytől, akik úgy döntöttek, hogy maradnak, majd Paddyvel az oldalunkon hazaindultunk. Bessie-t rábeszéltem, hogy ma is aludjon nálam, a kocsiban pedig már észrevétlenül is tördeltem a kezemet. Most kéne elmondanom neki, vagy inkább reggel? Annyira tanácstalan voltam. Hiába gondolkoztam órák óta azon, hogy tárjam elé a dolgokat, fogalmam sem volt, hogy kezdek majd bele.

- Szeretnél fürdeni? – kérdeztem tőle, miközben felkapcsoltam a lámpát, hogy lássunk is valamit, bár először mindketten csak hunyorogtunk a hirtelen jött világosságtól.

- Majd reggel, most már álmos vagyok – mondta, aztán ásított is egyet, ezzel eldöntve, hogy mindenképpen reggel fogunk beszélgetni Skylerről.

Mivel nem tettem el a cuccokat, amiket délelőtt viselt, ugyanazokat adtam neki oda. Amíg odakinn átöltözött, én is ledobáltam magamról a ruhákat, és befeküdtem az ágyba. Nem sokkal később ő is kész lett, és mellém feküdt. Felé akartam fordulni, de ő gyorsabb volt, hátulról átkarolt, így most engem helyezve a kiskanál szerepbe, pillanatokon belül pedig már aludt is.

Egész éjjel fent voltam, Bessie-t néztem, ahogy alszik, miközben olyan gondolatok gyötörtek, hogy mi van, ha ez az utolsó alkalom, amikor így látom, mert annyira megharagszik majd rám, hogy nem akar többé látni. Öt órakor már a plafont bámultam, azt kívántam, bárcsak rám szakadna, amiért ilyen idióta vagyok. Sóhajtva fordultam az alvó szépség felé, és végig simítottam az arcán. Dünnyögött egyet, én meg kimásztam az ágyból, és kivettem egy doboz cigit a fiókomból. Régen szívtam már, de most szükségem volt rá.

Lelépkedtem a lépcsőn, aztán az ebédlő mellett lévő nagy ajtóhoz léptem, hogy kijussak a levegőre. Rohadt hideg volt, és hamar megbántam, hogy nem vettem fel magamra semmit, de abban a pillanatban az sem érdekelt volna, ha oda is fagyok a medence mellé. Leültem egy székre, és meggyújtottam az első szálat, majd magam elé bámulva kezdtem el füstölni.

Körülbelül negyed óráig bírtam odakinn, aztán nem kockáztattam tovább a megfázás lehetőségét, és bementem. A fáradtságtól ólomsúlyúnak éreztem a végtagjaimat, ezért visszafeküdtem az ágyba, viszont megint csak nem jött álom a szememre.

Amikor Bess reggel felébresztett a matatásával, úgy éreztem, mintha tíz percet aludtam volna csak. A fejem zúgott a fáradtságtól, a gyomrom pedig görcsben volt, az idegességtől. Rosszabbul éreztem magam, mintha másnapos lettem volna.

- Bocsi, aludj csak, eszek valamit – támaszkodott az ágyra, hogy adjon egy puszit, nekem viszont csak nyöszörgésre futotta, és hagytam, hogy lemenjen a konyhába.

Behunytam a szemem, visszaaludni viszont már nem tudtam, úgyhogy miután rászántam magam, hogy igenis kikeljek az ágyból, és leüljek vele beszélgetni, még mielőtt Alex tenné meg, kirángattam egy gatyát a szekrényből. Idegesen csoszogtam le a lépcsőn, szerintem ilyen lassan még sosem tettem meg azt a pár métert.

- Mondtam, hogy aludj nyugodtan – nézett fel rám, miközben beleszórta a müzlit a tejbe.

- Nem tudtam már – ültem le a szemben lévő székre. – Ha megetted, majd beszélni szeretnék veled valamiről – mondtam neki, mielőtt még meggondoltam volna magamat.

- Mi a baj? – tette le a kanalat.

- Edd meg, ráér, majd utána – legyintettem, de szerintem abból az egyetlen mozdulatból is levette, mennyire feszült vagyok.

- Ne szórakozz Liam, most már úgy se tudnék nyugodtan enni. Mi a baj? – kérdezte újra.

Egy ideig türelmesen nézett rám, amikor viszont csak ide-oda néztem, és nem kezdtem el, ő akart megszólalni.

- Akkor el…

- Sajnálom, csak… nem tudom, hol kezdjem – dörzsöltem meg az arcomat, aztán meggyötörten néztem rá. – Én…

- Liam, mondjad már, mert kezdek nagyon ideges lenni. – Látszott rajta, hogy már minden lehetséges dolog átfutott a fején, ezért nem akartam tovább feszíteni az húrt.

- Én ismerem Skylert – hadartam el.

- Tessék? – kérdezett vissza zavartan.

- Ismerem Skylert. Nem tegnap találkoztam vele először – folytattam. – Még előtted ismertem meg egy buliban. Hazahoztam, lefeküdtünk, aztán időközönként, amikor tulajdonképpen házi őrizetben voltam, és nem engedtek el bulizni, felhívtam, hogy… Aztán rám akaszkodott, hívogatott meg többet akart. – Nem akartam tovább mesélni, ezért megálltam, de ő kérdezősködni kezdett.

- Miért nem mondtad el, amikor láttad a képen? Még mindig van valami köztetek? – érkeztek a jogosan kikövetkeztetett vádak.

- Nem! – vágtam rá azonnal. – Nem, nincs köztünk semmi, mióta együtt vagyunk. Csak nem tudtam, mi mondjak róla, és inkább nem mondtam semmit – néztem rá esdeklően. Amikor hátratolta a székét, és felállt, én is vele mozdultam. – Nem hiszel nekem, ugye? – Soha semmi nem fájt még ennyire.

- Nem tudom, Liam. Ha nem lenne mit titkolnod, elmondtad volna – tárta szét a kezeit. Láthatóan zaklatott volt, a keze is remegtek. Közelebb léptem hozzá, hogy átöleljem, és megnyugtassam, de nem engedte. – Őszintén! Mikor voltál vele utoljára?

- Volt egy szünetük, mielőtt Zayn kilépett. Akkor – húztam el a számat.

- Azt mondtad, akkor már biztos voltál benne, hogy engem akarsz – mondta keserűen.

- Igen, és nem hazudtam – bizonygattam tovább.

- És ha még egy hétig nem fekszem le veled, akkor majd felhívod Skylert? – csattant fel egy picit, de aztán megrázta a fejét. Megremegett a szája széle, aztán elfordult, és felment a lépcsőn.

- Dehogyis! Bess, kérlek! – mentem utána. – Nem kell Skyler, te kellesz. Hallod?

- Átöltözök, ne gyere be! – csukta rám az ajtót, én pedig idegesen döntöttem neki a homlokomat.

- Ne csináld ezt! – kértem újra, de semmi választ nem kaptam.

Néhány perc múlva nyílt az ajtó, és mérgesen lépett ki rajta. A pár lefolyt könnycseppet ugyan letörölte, teljesen nem tudta eltüntetni a sírás jeleit.

- Tegnap, amikor a kanapékról beszélt. Meg a csípőmozgásáról, amit annyira imádsz, –nyomta meg jól alaposan az „ny” betűt – csak ültél ott, és úgy csináltál, mintha nem tudnád, miről beszél. Teljesen hülyének néztél – vágta a fejemhez.

- Sajnálom, el kellett volna mondanom – kértem tőle bocsánatot, de azzal se mentem sokra.

- El kellett volna – ismételte meg szavaimat, aztán felém tartotta a kulcsot, amit két napja adtam neki.

- Bess – szólaltam meg kérlelően.

- Vedd el! – tartotta még közelebb, de megráztam a fejem.

- Nem. Az a tiéd. – Szavaim után összeszorította a száját, és elengedte a kulcsot, ami hangosan csörömpölve találkozott a fényes kővel, ő pedig azonnal elindult lefelé, hogy itt hagyjon.

Az ajtóban a keze után kaptam, de rántott rajta egyet, én pedig nem akartam még jobban bántani, úgyhogy hagytam, hogy kiszabadítsa, és elmenjen. Összetörve, csalódottan, magamat hibáztatva, és sírással küszködve néztem, ahogy a telefont a füléhez emelte, miközben kinyitotta a kaput, és anélkül sétált el, hogy visszanézett volna rám.