Kulcs

Sziasztok!

Megígértem, hogyha vasárnapig kapok 8 kommentet, akkor hozom a részt, úgyhogy itt is vagyok. Nagyon szépen köszönöm mindet, örülök, hogy érdekel titeket annyira a történet, hogy ezzel is időt töltsetek. Bár boldogabb lennék, ha nem kellene kérnem rá titeket, mert olyankor szemétnek érzem magamat.

Mindenesetre a mai rész és a következő is Liam szemszögéből van, remélem, örültök neki. Megint felajánlom ezt a lehetőséget, mert úgy látom, hogy bejött. Ha szerdáig összegyűlik 10 komment, akkor szerdán este is hozok egy részt, ha nem akkor a megszokott időben pénteken vagy szombaton teszem majd ki. Rajtatok áll :)

Jó olvasást!

xxx Larissa

********************************************

Chapter 30

*Liam szemszög*

Reméltem, hogy Bessie nem fogja rosszul érezni magát nálam, mert nagyon jól tudtam, hogy mennyire zavarja a kettőnk közötti anyagi különbség, ráadásul Zayn mondta, hogy amikor nála volt, nem igazán csattant ki a boldogságtól. Bámészkodva sétált az ajtó felé, amíg ki nem nyitottam azt. Apró termete és visszafogott természete miatt valóban elveszettnek nézett ki az előkertemben. És legalább annyira szexinek.

- Szia! – húztam magamhoz a karjánál fogva. Amint összeért a testünk, állatias ösztönök kerítettek hatalmukba.

Eddig megértettem, hogy nem akart elsietni semmit, de kezdtem iszonyatosan kínlódni, amiért nem kaphatom meg teljes mértékben. Tegnap este viszont rajta is éreztem, hogy akarja, elképzelni sem tudtam, miért ijedt meg. Aggódtam, hogy valamit talán nem jól csinálok, és hogy az én hibám, miattam van, de nem tudtam, hogy hozhatnám fel anélkül, hogy ne követelőzésnek hangozzon.

- Ezt neked hoztam – nyújtotta át az átlátszó, zöld tetejű dobozt szégyenlősen, én pedig alulról szemlélve néztem meg, mi az.

- Ó, nem felejtetted el – vigyorodtam el, amikor rájöttem, hogy csokis muffin van benne. – Gyere, menjünk be, mert ezt azonnal meg kell kóstolnom – tereltem be.

Figyeltem a reakcióit, mert tényleg nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát, és ha erre utaló jeleket láttam volna, akkor inkább elvittem volna valahová. A vállánál átkarolva vezettem egyenesen, amíg el nem értük az előszoba végét, és balra, az ebédlő felé kanyarodtam. Az ebédlő és a konyha egybe volt nyitva, és mivel szinte csak ezek tették ki az teljes alsó szintet, el lehetett látni a végéig. A belső udvarra néző fal jóformán csak üvegből volt, ezért hatalmas fény áradt szét. Én személy szerint imádtam, mind ezt a nyitott stílust, mind az elrendezést és a barna-fehér, illetve a kettőből kikevert színek harmóniáját. Bessie viszont jó formán lehajtott fejjel közlekedett, mintha leharapnám a fejét, ha alaposabban körbenézne.

- Nézd, van itt neked bor! – nevettem fel, amikor elhaladtunk a hosszú szekrény mellett. Azt akartam, hogy feloldódjon, és igenis merje megnézni a dolgokat, ám arra nem gondoltam, hogy a bor és Bessie közös említése eszembe juttatja majd, milyen őrülten vonzó volt, amikor a hotelszobában szó szerint letepert.

- Ennyire szereted? – nézett végig a falként szolgáló szekrényen nagyra nyílt szemekkel.

- Nem. A ház egyetlen része, ami csak azért van, mert hozzá járt – tettem le az asztalra a dobozt, és levettem a tetejét.

- Hát, lehet, hogy még hasznosak lesznek – harapta be az alsó ajkát, én pedig majdnem megkérdeztem tőle, hogy muszáj-e neki ezt csinálnia. Lassan pillantott fel rám, miközben pírba borult az arca. Tudtam, hogy ugyanarra az estére gondol, amelyikre én az előbb.

- Aha – nyögtem ki, aztán inkább a számba tömtem egy muffint. – Basszus, megtartalak – közöltem vele, bár nem voltam benne biztos, hogy érteni fogja, mert tele volt a szám, és beszéd közben azzal ügyeskedtem, hogy a lehető legkevésbé látszódjon a megrágott sütemény.

- Örülök – mosolyodott el megkönnyebbültem. Nem tudom, mit hitt. Hogy majd nem ízlik? A legjobb muffin volt, amit valaha ettem. – Na és minek tíz személyes asztal? – számolta meg a székeket, aztán visszanézett rám.

- Minden fogást másikon eszek meg. Ez az első az előételé, a második a levesé, a harmadik a főételé, a negyedik a desszerté, a többin pedig különböző borokat szoktam inni – mutogattam neki végig, de a végére már mindketten nevettünk.

- Irigyellek – jegyezte meg megjátszott ábrándozó arccal.

- Jól teszed. Nem kész? – toltam felé a sütit, de megrázta a fejét. – Ez az! Több marad nekem – bokszoltam a levegőbe, mire újra felnevetett. Imádtam hallgatni, ahogy jóízűen kacag.

- Addig megnézhetem a konyhát? – mutatott a háta mögé, én pedig lelkesen bólintottam. Mindkét kezembe vettem egy-egy muffint, aztán elindultam utána.

- Oh, wow! Tudod, ez furcsa. Utálom a nagyon tágas tereket, mert olyan picinek, elveszettnek érzem magamat, de ez tetszik. Olyan nyugodtság van itt – támaszkodott neki a pultnak, én pedig az azzal szemben lévő kanapéra ültem.

- Mindjárt körbevezetlek, csak lehet, hogy sokat ettem – feküdtem hanyatt, a kezemmel pedig a gyomromat simogattam.

- Mohó vagy – lökte el magát a fehér márványlaptól, és hozzám sétált, hogy lehajolva adjon egy puszit a számra.

Nekem pedig mintha éles késsel vágtak volna a bőrömbe, eszembe jutott, hogy legutóbb Skylert dugtam, pontosan itt, ezen a kanapén. Olyan hirtelen álltam fel, hogy majdnem hátralöktem Bessie-t. Meglepetten nézett fel rám, miután karomat köré fonva tartottam meg.

- Meg akarom mutatni a ház többi részét – próbáltam magam kivágni, hogy miért is ez a nagy hevesség.

- Ha előtte kinyírsz, akkor nehéz lesz – karolta át a nyakamat.

- Nem áll szándékomban. Na, gyere! – fogtam meg a csuklóját, és lefejtettem magamról, majd összekulcsoltam ujjainkat, és elindultam. – Itt van jobbra egy kis nappali, arra hátul az egyik ajtó az alagsorba vezet az edzőterembe, a másik pedig a mozi, de azokat szerintem hagyjuk egyelőre. Menjünk fel, a szobámban van neked valami – mosolyogtam rá sejtelmesen, neki pedig mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy kiakadjon.

Amíg bejártuk az első emeletet, végig arról magyarázott, hogy ne vegyek neki semmit, meg ne költsek rá. Fejcsóválva hallgattam, de igazából most az egyszer elengedtem a fülem mellettem. Egyrészt nem költöttem rá, másrészt mosolyogva verném el rá az összes vagyonomat.

- Bess, vegyél levegőt is! – figyelmeztettem enyhe szarkazmussal a szememet forgatva. – Nyugodj le, nem költöttem egy fontot se – léptem az éjjeliszekrényem fiókjához, és kihúztam, hogy kivegyem belőle a fehér dobozt.

- Hát, talán csak úgy ingyen kaptál egy iPhone-t, amit most nekem akarsz adni? – méregetett gyanakodva.

- Nyisd már ki! – emeltem a plafon felé a fejemet, és igyekeztem nem elnevetni magam. Tudtam, hogy így fog reagálni, éppen ezért játszottam be ezt a kis hülyeséget. A dobozban nem telefon volt, hanem a lakásom kulcsa.

- Ó – járatta a tekintetét közben meg a kis tárgy között. – Ez…?

- Sokat vagyok távol a koncertek miatt, de amikor itthon vagyok, akkor szeretném a lehető legtöbb időt veled tölteni. Ne értsd félre, nem azt kérem, hogy költözz ide, bár az se lenne ellenemre, csak nem akarom, hogy mindig várnod kelljen, amíg kinyitom a kaput, illetve így akkor jössz, amikor kedved támad – magyaráztam meg neki.

- Nem tudom, mit mondjak – nézett rám csillogó szemekkel.

- Semmit. Csókolj meg!

Egy részről írtóra édes volt, ahogy félénken lépett közelebb, másrészről viszont iszonyatosan zavart. Úgy csinált, mintha félnie kellene tőlem, vagy nem is tudom, de képtelen volt elengednie magát a közelemben. Csak találgatni tudtam, hogy talán amiatt van, amit már egyszer régebben felhozott, hogy meg akar felelni nekem, de én már akkor is elmondtam neki, hogy úgy tökéletes, ahogy van, még csak próbálkoznia sem kell. Szerettem volna, ha megbeszéljük ezeket a dolgokat, de tényleg nem tudtam, hogy hozzam fel, úgyhogy egyelőre csak igyekeztem valahogy máshogy biztosítani arról, hogy így szeretem.

- Köszönöm a bizalmat – mosolygott rám, miután megszakította a csókunkat.

- Szeretlek – sokkoltam le újra, bár igazából nem csak őt, hanem magamat is. Amikor legutóbb kimondtam ezt a szót, szinte térden csúszva könyörögtem Sophiának, hogy ne hagyjon el. Így utólag belegondolva, jó nagy hülye voltam, szarrá aláztam saját magam, de akkor bármit megtettem volna, hogy visszakapjam. Megijedtem, hogy kimondtam, mert Sophia óta szó szoros értelemben rettegtem a visszautasítástól, nem hiszem, hogy képes lettem volna elviselni, ha válasz nélkül hagy.

- Én is – válaszolta lassan, aztán újra megcsókolt. Hát, jobb, mint a semmi, de nem voltam ennyivel megelégedve. Fájt, hogy ilyen bizonytalanul nyökögte ki, ráadásul nem is mondta ki rendesen, de igyekeztem nem mutatni.

A nap hátralévő részében lementünk a moziszobába, és filmnézés közben beszélgettünk. Sok mindent tudtunk egymásról, de főleg felszínesebb dolgokat, a mai napot viszont arra szenteltük, hogy mélyebb dolgokat is eláruljunk egymásnak. Meséltem a gyerekkoromról, hogy volt pár dolog, amit nehezebben dolgoztam fel. Igazából ezekről mind olvasott, de szerettem volna, ha tőlem is hallja, meg hát azért az újságokban a fele sem volt leírva annak, ami igazából történt. Például, hogy nem jött el senki a 16. születésnapomra. Ez sem egy az egyben így volt, voltak azért haverjaim, akik eljöttek, csak én egy nagyobb partit akartam, és az iskolában még olyanoknak is adtam meghívót, akikkel két értelmes mondatot nem váltottunk az évek során. Nyilván, azok nem jöttek el, és csalódott voltam miatta, de hát istenem. Így utólag, érettebb fejjel, örülök is neki. Akik számítottak, azok ott voltak, a többiekre meg úgy se volt igazán szükségem.

Kiderült, hogy Bessie barátságáért sem tolongtak annyira az általánosban és a gimiben, ezért is nem tartja onnan senkivel a kapcsolatot. Na, meg mióta ismeri Chloe-t és az ikreket, azóta nem is nagyon vágyik másokra. A gyerekkoráról is sokat beszélt, részletesebben elmesélte, hogy kerültek abba az anyagi helyzetbe, amibe most vannak. Valójában baromira becsültem azért, hogy mindenféle segítség nélkül tart ott, ahol. Elvégezte az egyetemet ösztöndíjjal, én biztos vagyok benne, hogy nekem kemény összegeket kellett volna kiperkálnia a szüleimnek, ha egyetemre akartam volna menni. Amikor azonban ezt vele is megosztottam, azonnal felhorkant, mondván nem kell, hogy javítsak a helyzeten, amikor elég csak megnézni, hogy mekkora különbség van aközött, hogy ő hol tart meg hol én. Pedig komolyan gondoltam, amit mondtam, és nem ilyen szándék vezérelt. Ráadásul szerintem az ő egyéniségéhez rengeteget hozzátett ez, és jó, meglehet nehéz ezeknek a jó oldalát nézni, de neki ez hatalmas előnyére vált. A legjóindulatúbb, legszerényebb nővé alakította, mindemellett talpraesett, és biztos vagyok benne, hogy a világban bárhol megállná a helyét, ha úgy adódna. Nagy kár, hogy ő mindezt észre sem veszi. Na, nem baj, legalább van egy új küldetésem, méghozzá éreztetni vele, hogy ez így van.

Marasztaltam éjszakára, bár komolyan tartottam tőle, hogy nem bírom magam majd visszafogni, de utáltam nélküle elaludni, így inkább az önmegtartóztatást választottam. Az sem segített kifejezetten, hogy fürdés után a farmerjét az egyik fekete melegítőnadrágomra cserélte, amit csak az tartott rajta, hogy a csípőjénél jó szorosan összekötötte a madzaggal, és a szárán taposva császkált le a lépcsőn, hogy a hűtőhöz menjen valami ehetőt keresni. És az, hogy egyáltalán nincs tisztában az adottságaival, csak még jobban beindított.

- Én nem vagyok éhes. Nem gond, ha addig megfürdök? – beszéltem neki háttal, mert félő volt, hogy erőszakosan a pultra vágtam volna.

- Menj csak – válaszolta, én pedig nagy léptekkel szeltem át a konyhát, hogy minél előbb a zuhany alá állhassak.

Muszáj voltam lenyugtatni magamat, és pontosan tudtam, hogy itt a hideg víz vajmi kevés lesz. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, ahogy ujjaim merev farkamra fonódtak, majd Bessie alakjával a szemeim előtt, elkezdtem magamnak kiverni. A megkönnyebbülés, ami végigfutott rajtam, csupán pár másodperces volt, utána viszont rájöttem, hogy ezzel csak rontottam a helyzeten. Hogy a büdös életbe fogok Bessre nézni anélkül, hogy az előbbi fantáziaképeimre gondolnék? Liam, te vagy a földkerekség legnagyobb idiótája, szűrtem le a következtetést, aztán csonting nyitottam a hideg vizet, és csak akkor zártam el, amikor már a vacogástól összekoccantak a fogaim.

- Sokáig tartott – jegyezte meg Bess, amikor visszaértem.

- Aha, nagyon… beleéltem magamat – nyögtem ki, fejben pedig egy jókora jobbegyenest osztottam ki magamnak.

Magam sem tudom, hogy sikerült végül elaludnom, de délelőtt telefoncsörgésre keltem. Csukott szemmel nyúltam a sajátom felé, de rá kellett jönnöm, hogy nem az enyém az, úgyhogy meglökdöstem Besst, aki mindössze annyit reagált, hogy átfordult a másik oldalára.

- Most komolyan? – sóhajtottam fel, aztán áthajoltam rajta, hogy megpróbáljak rájönni, honnan jön a hang.

- Mit csinálsz? – kérdezte csodálkozva, amikor végre méltóztatott felébredni.

- Valaki kurva kitartó, de már vagy egy perce zenél a telefonod – vázoltam fel neki a tényeket, mire hajlandó volt felállni, és a székre hajtogatott gatyájának a zsebébe nyúlt, hogy elővegye az immáron csendes készüléket.

Keresztbe hasaltam el az ágyon, amíg ő visszahívta Josh-t. Nem is nagyon figyeltem, miről beszélnek, így meglepetésként ért, amikor megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem ma este bulizni menni.

- Választhatok én szórakozóhelyet? – kérdeztem tőle könyörgő tekintettel. Végül is Andynek is megígértem, ha hazajövök, elmegyünk, így akkor azt is letudom. Bess kihangosította haverját, és egy köszönés után, újra feltettem a kérdést.

- Helló! Ja, nekem mindegy, hova megyünk – válaszolta Josh.

- Ki jön? – érdeklődött álmos hangon barátnőm is, miközben az ágyra dobta a telefont, és törökülésben mellém ült, barna haját pedig egy laza copfba kötötte.

- Chloe, Rose, Alex, Skyler és a húgod, ha van kedve – sorolta fel a személyeket, én pedig legszívesebben visszakoztam volna, de az nagyon rosszul jött volna ki, és nem akartam, hogy válaszolnom kelljen a miértre. Meg így talán lesz lehetőségem beszélni Skylerrel is, hogy mi a fenét tervez, mert abban biztos voltam, nem a véletlen műve, hogy Alex-szel van.

- Andy is jön, ha nem gond, meg lehet Tommo is, de az nem biztos – mondtam Bessre nézve, majd miután mindketten rábólintottak, megbeszéltünk egy 11 órás találkozót a Charlie Berkeley Street előtt, ami a régi kedvenc szórakozóhelyem helyett üzemelt. Kíváncsi voltam, hogy Paul mit hozott most össze, és amúgy is rágta a fülem, hogy nézzek be, ha tudok.

Bess ebédig maradt, utána viszont azt mondta jobb, ha hazamegy, pihen egy kicsit, és készül az estére, úgyhogy hazafuvaroztam, majd beugrottam Andyhez, hogy közöljem vele, ma este mehetünk bulizni. Én nem vártam annyira felhőtlenül Skyler jelenléte miatt, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és amikor hazaértem, Harryt kezdtem csörgetni. Még mindig nem lett jobb a kapcsolatunk, pedig azt hittem, ha Zayn visszajön, akkor könnyebben megbocsájt majd, hiszen maradandó kárt nem okoztam a bandának, mégsem így történt. Ráadásul nem csak tőlem próbált elszigetelődni, hanem a többiektől is. Szerintem az lehet a háttérben, hogy bennem is és Zaynben is csalódott, és nem akar közelebb kerülni egyikünkhöz sem, nehogy megint valakitől kapjon egy pofont. Vagy csak Chloe miatt volt ennyi magába zárkózva, nem tudom. De nem adtam fel, mert nem akartam, hogy rossz legyen a viszonyunk, és segíteni is akartam neki.

Kelletlenül köszönt a telefonba, de összeszorítottam a fogaimat, és figyelmen kívül hagytam. Megkérdeztem, hogy van, ám egy „megvagyok”-nál többet nem tudtam kipréselni belőle, úgyhogy kezdett felidegesíteni.

- Los Angelesbe vagy? – érdeklődtem meg.

- Igen.

- Kár. Ma este elmegyünk bulizni, és Chloe is jön, gondoltam, csatlakozhatnál – mondtam el neki, amiért valójában hívtam.

- Amúgy sincs partihangulatom – mondta közömbös hangleejtéssel, pedig nagyon jól tudtam, hogy ezzel felkeltettem a figyelmét. – Mennem kell, majd beszélünk – rázott le újra, és szinte azonnal ki is nyomta. Feladom. Komolyan feladom.

Rögtön indítottam is a következő hívást, ezúttal Louis-nak, hátha őt jobb kedvében találom.

- Heeey Payno! Mi a helyzet? – szólt bele lelkesen, bár ez már inkább kiabálás volt.

- De jó kedved van. Beugrunk ma megnézni Paul új klubját, gyere te is – invitáltam meg, és miután nem kellett sokat győzködni, hamar le is tettük.

A délután maradék részét alvással töltöttem, de 8-kor lezuhanyoztam, kisebbre nyírtam az arcszőrömet, felhúztam egy fekete farmert, beletűrtem a fehér pólómat, és magamra kaptam a kedvenc, fekete bőrdzsekimet is. Belőttem a hajamat, melynek technikáját az évek során már alaposan elsajátítottam Loutól, magamra fújtam az egyik parfümömből is, és pont akkor készültem el, amikor Paddy rám csörgött, hogy megérkezett. Beriasztottam, és bezártam magam után mindent, majd beültem a testőröm mellé. Felajánlottam Bessnek, hogy elmegyünk érte és a húgáért, így első utunk oda vezetett.