Mozizás

Sziasztok!

Mint gondolom észrevettétek, elég rendszertelenül hozom a részeket, de remélem, ez nem okoz gondot. Talán látjátok azt is, hogy sűrűbben próbálok írni, némileg sikerül is. Nem ígérem, hogy ez egész nyáron így marad, heti két résszel, de azért igyekszem mindent megtenni érte. A kommentekkel elmaradtam, de nagyon hálás vagyok értük. Holnap mindegyikre válaszolok!

Most csak ennyit szerettem volna szövegelni a fejezet előbb, jó olvasást nektek!

xxx Larissa

******************************************

Chapter 18

Reggel, mire felébredtem, Liam már nem volt mellettem. Fáradtan nyújtózkodtam egyet, miközben újra bekúszott elém meggyötört, könnyektől áztatott arca. Hiába hitte azt, hogy emiatt holmi gyenge kisfiúnak nézem, nem így volt, és remélem, sikerült vele is megértetnem. Sokat jelentett nekem a tegnapi este, még annak tudatában is, hogy nyilvánvalóvá vált, lelkileg még mindig instabil egy új kapcsolathoz. De az, hogy ennyire megnyílt, melegséggel töltötte el a szívem.

Tegnap este ruhában nyomott el az álom, ezért egy gyors zuhannyal kezdtem, majd mivel nem volt kedvem egyedül ücsörögni a szobában, lementem az étterembe, és ott fogyasztottam el reggelimet.

- Bessie, reggelt! Nem tudnál nekem adni valami fájdalomcsillapítót? – állt meg mellettem Josh. Szörnyen festett, mindig precízen belőtt haja összevissza meredezett, arcszínéből ítélve pedig nem sok kellett ahhoz, hogy a reggelim láttán megörvendeztessen a tegnap elfogyasztott vacsorája felöklendezésével.

- Jesszus, Josh! – kommentáltam kinézetét.

- Kösz, én is szeretlek – dünnyögte. – Életemben nem voltam még ennyire másnapos.

- Fent van gyógyszer, gyere! Közben pedig elmesélheted, mi volt este – álltam fel az asztaltól. Tányéromon már úgyis csak két falat maradt, amit amúgy sem tudtam volna legyűrni.

- Semmi extra. Miután elmentél, Louis beszólt, hogy pókereznek, van-e kedvünk. Alex, én és Zayn mentünk, de nem gondoltam, hogy ilyen jó kis buli lesz. Ez a Louis gyerek nagyon nagy forma, komolyan megkedveltem. Mindegy, lényeg a lényeg, hogy rendesen berúgtunk. Körülbelül ennyi rémlik – vázolta fel emlékeit, nekem viszont csak egy idétlen vigyorra futotta. Szóval Chloe és Harry kettesben maradt. – Tényleg szörnyen vagyok, ne nevess! – nézett rám mérgesen. Ezek szerint közérzete miatt még a hangulata sem volt a toppon.

- Harapd le a fejem, légy szíves, amiért voltál olyan hülye, hogy ne tudd, hol a határ – vetettem rá egy megvető pillantást. – Amúgy meg nem rajtad nevettem – tettem még hozzá, miközben benyitottam a hatalmas lakosztályba, amibe a fiúk sikere és kényelme mögött álló emberek tengették napjaikat.

Na, meg ugye ezt használtuk amolyan nappalinak, közös lógóhelynek, így itt sikerült először belefutnom Liambe. Az egyik fotelben feküdt, de a normális póztól 90 fokkal eltérve. Lába az egyik karfán lógott lefelé, a hátát pedig a másikon támasztotta, és valami japán műsort nézett. Felvont szemöldökkel néztem a képernyőre, mi lehet olyan érdekes, hogy még a nyelv se számítson.

- Helló – mondta kelletlenül, továbbra is a tévén tartva tekintetét.

- Hogy vagy? – kérdeztem meg tőle, miközben a szekrényhez léptem, hogy a polcról elvegyek egy gyógyszert.

- Jól – válaszolta ugyanolyan semmilyen hangleejtéssel, mint ahogy köszönt.

Nem is kellett többet kérdeznem, tudtam, hogy a tegnap lebontott fal, ma reggelre kétszer olyan magasra épült körülötte. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy ezt hagyja abba, mert nem tudok rajta kiigazodni, de helyette csak ideges mozdulatokkal odaadtam Joshnak a fájdalomcsillapítót, és kivágtattam a folyosóra.

- Ennyire haragszol az előbbiért? – jött utánam Josh, mire megráztam a fejem.

- Bocs, nem rád vagyok mérges – szabadkoztam, majd egy nagy levegőt véve, eldöntöttem, hogy nem foglalkozok Liammel. – Mi lenne, ha ma csak mi négyen töltenénk el ez a napot? Beszélgetnénk, meg úgy hallottam, van mozi a hotelben, megnézhetnénk valamit. Egy kicsit elegem van a szupersztárok közelségéből, meg a hangulatingadozásaikból.

- Jól hangzik, csak előbb várjuk meg, míg elmúlik a rohadt fejfájásom – masszírozta ujjaival a halántékát.

- Feküdj le egy kicsit, hozok fel ennivalót, meg vizet – kísértem el az ajtóig, aztán visszafordultam, hogy tejesítsem ígéretemet.

Még Alex is álmosan pislogott, de láthatóan sokkal jobban volt, mint ikertestvére. Meg se lepődtem rajta, valahogy mindig Alex volt az, aki sokkal jobban eszénél volt.

- Nekem is hoztál valami finomat, vagy ez csak a másnapos idiótáknak jár? – könyökölt fel Chloe.

- Amennyiben elmeséled, mit csináltatok Harryvel kettesben, miután a többiek elmentek pókerezni – kacsintottam rá.

- Pf, zsarnok – horkantott fel a szemeit forgatva. – Nem sokáig maradtam már miután mindenki lelépett, de az alatt a kis idő alatt Londonról beszélgettünk, na meg Los Angelesről, amit annyira látványosan imád. Megpróbáltuk egymást meggyőzni arról, hogy melyik a jobb hely, aminek az lett a vége, hogy meghívott LA-be, mert amíg nem láttam, addig nem mérvadó a véleményem. Na, mi a kaja? – nézett át a tálcára.

Felnevettem azon mennyire érdektelenül mondta, miközben valahogy mégis hallatszott minden betűjéből, hogy legszívesebben már az énekessel lenne a világ másik felén. Bár lehet, hogy ez csak nekünk volt ennyire szembetűnő, hiszen ismertük.

- Elvettem mindenféle péksütit, szóval, amit megkívánsz – toltam hozzá közelebb, aztán felvázoltam nekik is, amit Josh-sal már az előbb megbeszéltünk.

- Nekem is tetszik a dolog, csak még adj legalább egy órát, hogy kicsit jobban magunkhoz térjünk – fogadta ötletemet testvéréhez hasonlóan Alex.

Chloe teljesen jó állapotban volt, úgyhogy mi ketten úgy döntöttünk, amíg a fiúk hajlandóak magukat összeszedni, lemegyünk megkérdezni, merre van a moziterem, és megnézzük, hogy miket vetítenek.

- Ha ilyen idétlen szarok mennek, akkor ki kell találni valami mást programnak – mondta Chloe, miközben lefele haladtunk.

- Szoktunk mi unatkozni? – vontam fel a szemöldökömet.

- Jogos – rántotta meg a vállát.

Miután a recepción kaptunk egy kis útba igazítást, a kivetítő elé álltunk, és négy másik srác mögül próbáltuk elolvasni a műsort.

- Ó, szia! – köszönt a szőke fiú, amikor észrevette, hogy mögötte pipiskedek.

- Öö, helló – köszöntem vissza bizonytalanul, mert fogalmam sem volt, hogy kik ők. Mindannyian úgy néztek rám, mintha ismernénk egymást, de nekem egyikük arca sem rémlett.

- Liam barátnője, ugye? – bizonytalanodott el, amikor rájött, nem tudom hova tenni.

- Igen, ti pedig? – vontam fel kíváncsian a szemöldököm.

- Az előzenekar – felelte a fekete hajú.

- Oh, ne haragudjatok! – szabadkoztam. Emlékeztem, hogy Japánban más zenekar játszik a 1D előtt, és hallottam is őket hátulról, de még nem találkoztunk. – Bessie, ő pedig Chloe, a legjobb barátnőm.

- Luke, Calum, Michael, Ashton – mutatkoztak be sorban.

- Szóval srácok, lesz valami értelmes a vászon? – tudakoltam meg tőlük.

- Van itt mindenféle. Romantikus, vígjáték, este meg horror – válaszolt Ashton.

- Mi épp összevesztünk, hogy melyiket nézzük meg – nevetett magukon Luke.

- Mert mi a fenének akarsz te Bajos csajokat nézni? Már megint – vetett a szőkére egy lesújtó pillantást Michael.

- Ez a Bajos csajok 3, és még nem láttam – kötötte az ebet a karóhoz.

- Bajos csajok? – nevetett fel meglepetésében Chloe. – Hallod, nézessük meg mi is azt Alex-szel és Josh-sal.  – fordult felém halál komolyan.

- Mondjátok, hogy valami akció film, aztán ha szerencsétek van, nem kérdezik mi a címe – adott ötleteket Ashton.

- Jó – egyeztem bele, mint mindig, ha valami hülyeségről volt szó.

- Na, jó, látnom kell az arcukat, úgyhogy akkor én is Bajos csajokat nézek – húzta el a száját egy kicsit Michael, a többiek pedig egyetértve bólintottak.

A négy srác annyira vidámnak, és jófejnek tűnt, hogy lenn is maradtunk velük beszélgetni, amíg az ikrek meg nem jelentek.

- Titeket leküldeni, hogy megtudakoljátok, miket vetítenek – bosszankodott Josh.

- Egy jó akciófilmet választottunk, nem sokára kezdődik, jó is, hogy jöttök – avatta be őket Chloe rezzenéstelen arccal. Szerencsére már én is tökélyre fejlesztettem mellettük a pókerarcom, de még így is gyanút fogtak.

- Akciófilmet? Azért lecsekkolnánk azt a műsort mi is – lépett oda Alex a filmek listájához és időpontjaihoz, mire a fiúk közbeléptek.

- Jó ízlésük van a lányoknak, mi is ugyanarra megyünk – avatkozott bele Calum, és a négy férfi tag feltűnése meggyőzte őket arról, hogy nem szívatjuk őket.

Szép lassan magunkhoz vettünk egy kis kukoricát, némi innivalóval, és középtájt leültünk mind a nyolcan. Nevetésem álcázásaként a kukoricát kezdtem el a számba tömni, így már mire elindult a film, a felénél jártam, de sokat nem aggódtam rajta, majd eszek a többiekéből.

Alexnek esett le hamarabb, hogy mire is hoztuk be őket, Josh csak a cím megjelenésekor jött rá, de addigra már mindannyian dőltünk a nevetéstől.

- Fizettetek négy srácnak, hogy üljenek be, hogy hihetőbb legyen az akció film sztori? – húzta össze nagy komolyan a szemét Josh.

- Kedves vagy, hogy kinézel belőlünk ilyen nagyratörő dolgokat, de nem, ennyire még mi se vagyunk kreatívak – nevetett rajtuk Chloe. – Nézzétek, jó lesz ez! – fordult vissza a képernyő felé barátnőm, én pedig továbbra is röhögve figyeltem, hogy felállnak-e vagy maradnak.

Végül mindketten az alvás mellett döntöttek, bár ahogy én észrevettem Alex azért figyelgette a filmet résznyire nyitott szemhéja mögül, de csak úgy, hogy véletlenül se tudjuk rábizonyítani.

A kis átverésünknek alaposan megittuk a levét, ugyanis erősebbek lévén, hiába próbáltunk szabadulni, négy másik filmet nézettek meg velünk. Az utolsónál már nem is próbáltam figyelni, Chloeval beszélgettem, és végül az ikrek is feladták annak a megjátszását, hogy mennyire élvezik az éppen játszott, idióta filmet, és csatlakoztak.

Két film között egyszer felmentem, hogy beszéljek Paullal, ma had maradjunk itt a hotelben a koncert idejére. Tényleg szerettem volna egy kicsit távol lenni ettől az egész felhajtástól, és a barátaimmal tölteni az időt, amíg még lehet. Szerencsére könnyedén beleegyezett, annyit kért, hogy ne hagyjuk el a hotel területét, ezt pedig nem állt szándékunkban megszegni.

- Na, most jön a büntetésetek legjobb része – csata össze a tenyerét Josh este fél 11-kor. Alex helyeslően bólogatott, mi pedig el nem tudtuk képzelni, mit találtak ki. – Nézünk egy jó kis horrort.

- Nem – vágtuk rá mindketten. Utáltuk őket, nem szerettünk félni, és még csak ijesztő sztorikat sem voltunk hajlandóan végighallgatni.

- Hát ez nem volt kérdés – kaptak fel a vállaikra, és minden rugdosódásunk ellenére becipeltek minket a terembe. Többféleképpen is próbáltam szabadulni, de Josh végig fogta a karomat, így még egy székkel se tudtam közelebb kerülni a kijárathoz.

A film kezdete előtt két perccel aztán egy nagy csoport jött be a terembe, és azonnal felismertem őket. Liamék voltak, a háttérzenészek, és néhány stábtag. A fejemet fogva próbáltam elterelni a figyelmemet arról, ami a filmben történt, de egyáltalán nem jártam sikerrel. Annabelle a frászt hozta rám, és biztos voltam benne, hogy nemcsak ma este, hanem életem hátralévő részében sem fogok tudni elaludni.

Aznap először áldottam az eget, hogy nem külön szobám volt, Liam jelenléte némi megnyugvást jelentett, még akkor is, ha egyáltalán nem álltunk szóba egymással. Feladtam, hogy áttörjem a falát, ő pedig csak egyre messzebbre lökött.

Már mindketten az ágyban feküdtünk, de a kislámpa még égett, és láttam, hogy hezitál, leoltsa-e. Olvastam twitteren, hogy nemcsak rám volt rossz hatással a film, hanem rá is, de azt hittem csak felnagyítja a dolgokat a rajongóknak. Végül mégis leoltotta a villanyt, de szinte abban a pillanatban hangosan dörömbölni kezdett valaki az ajtón, ezért visszakapcsolta. Egyikünk sem mozdult, csak az ajtóra meredve vártuk, hogy a másik felálljon végre.

- Nyisd ki – mondtam neki a legnyugodtabb hangomon.

- Nyisd ki te – kapta felém a tekintetét, de továbbra se mozdultam.

       - Liam, Bessie, hallom, hogy fent vagytok. Nyissátok ki az ajtót! – dörömbölt tovább, de most már legalább tudtuk, hogy Paul az. Liam nagyot sóhajtott, hogy a megkönnyebbüléstől vagy azért mert fel kellett állnia, azt nem tudom, de kitárta a menedzser előtt az ajtót. – Ti nem vagytok normálisak. Főleg te, Payne, de azért belőled is többet néztem ki Elisabeth – támadt ránk azonnal.