Funky Buddha

Az öcsém mellett nagyon hamar elrepült a hét. Minden nap csináltunk valamit, amivel lefoglaltuk magunkat, hol mesét néztünk, hol játszottunk, ami persze számomra kevésbé volt izgalmas, de imádtam vele lenni, úgyhogy nem okozott nehézséget. Néha ugyan bosszantott, mert elég nehézen kezelhető gyerek volt. Amit a fejébe vett, annak úgy kellett lennie, ha pedig nem, akkor duzzogott, és szándékosan rosszalkodott. A hét végére már nem voltam annyira türelmes vele, mint először, mert hosszútávon azért igencsak nehéz volt kibírni, így párszor rákiabáltam, mire végre összekapta magát, és normálisan viselkedett. Próbáltam azért a kedvére is tenni, hogy még könnyebben szót értsek vele, ezért hát megcsináltam a kedvenc sütijét, amit hamar el is pusztított, így nem tudtam több napon keresztül felhasználni. Pedig párszor jól jött volna, ha megzsarolhattam volna vele.

A lényeg, hogy túléltem a hetet anélkül, hogy az agyamra ment volna, és emiatt büszke voltam magamra. Pár alkalommal Liam is benézett hozzánk, úgyhogy őt sem kellett elhanyagolnom. Bár egyáltalán nem tűnt elégnek az az idő, amit vele töltöttem. Főleg annak tudatában, hogy nem sokára kezdődik is a turnéjuk. Elég rossz volt erre gondolni, úgyhogy meg is ráztam a fejem, majd újra bemásztam a szekrényembe.

Amint anya elvitte az öcsém, készülődni kezdtem, ugyanis Amandával a pénteki buli ötletét végül hivatalos eseménnyé emeltük. Ezért lógtam tehát ki a szekrényemből. Végül egy fekete, testhez simuló ruhánál állapodtam meg, aminek a háta, egészen derékvonalig csipkés volt. Az egyik fotózás alkalmával kaptam meg, többek között ezért is megérte ebben a szakmában dolgozni. Kerestem hozzáillő cipőt és táskát, majd a fürdőbe mentem, hogy a hajamat és a sminkemet is elkészítsem. Viszonylag hamar kész lettem, majd az egészalakos tükör elé sétáltam, hogy egyben láthassam alkotásomat. Meg voltam vele elégedve, csináltam is egy képet, amit mosolyogva elküldtem Liamnek.

Ő is bulizni ment ma a haverjaival, meg is kérdezte, hogy velük tartok-e, de úgy döntöttem, hogy ez most legyen nekik pasis este, nekünk meg csajos, amibe bele is egyezett. Én megbízok benne, remélem, nem fog csalódást okozni.

Amandával úgy beszéltük meg, hogy hozzámegyek, majd onnan indulunk tovább együtt, ezért amint ténylegesen indulásra kész voltam, bezártam a lakást, és szelni kezdtem az utcákat. Mivel nem lakott valami közel, ezért a magassarkúmat egy szatyorban vittem magammal, és egy lapost húztam lábfejeimre. Nem igazán szerettem volna, ha már azelőtt nem bírok lábra állni, mielőtt odaérnék a szórakozóhelyre. Mind a ketten úgy szerettünk bulizni, hogy áttáncoljuk az éjszakát, ezért muszáj volt tartalékolnom.

Vidáman nyitott ajtót, amikor csengettem, és egy öleléssel köszöntött. Már ő is elkészült, legalábbis én azt hittem, mert nagyon jól nézett ki, de ő még kért pár percet, hogy ezt-azt megigazítson magán. Amíg ő eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, én a nappaliba léptem, hogy az iPodjáról bekapcsoljam a bulis lejátszási listánkat. A bulik előtt otthon szoktunk alapozni, amihez minden alkalommal összeállítunk egy pár számból álló listát. Most a Drinking from the bottle csendült fel elsőnek. A szám közepén a konyhába sétált, én pedig kíváncsian követtem. Az asztalon ott állt egy vodkás üveg, mellette pedig narancslé, amit gyorsan össze is kevert, beledobott két jégkockát, majd felém nyújtotta. Megvártam, amíg a sajátját is elkészítette, koccintottunk, aztán megittuk a mai első kört. Nekem személy szerint a vodkanarancs volt a kedves koktélom, úgyhogy örültem, hogy most ezzel készült.

- Szolgáld ki magad – mutatott az üvegre, aztán visszatért a fürdőbe, és folytatta a készülődést. Nem akartam egyedül inni, ezért végül nem éltem a lehetőséggel, hanem énekelni kezdtem a következő dalt. A végére ő is végzett, így kezében egy újabb koktéllal csatlakozott hozzám. Elvettem tőle az egyik poharat, és elfogyasztottam a tartalmát. Kicsit lájtosabbra sikerült, de azért így is éreztem, ahogy a vodka csípi a torkomat.

- Good girls go bad! – kiabálta a zene szövegét, amikor lenyerte az utolsó kortyot. – Induljunk? – kérdezte pár számmal később, mire bólintottam.

A Funky Buddhába szerettünk a legjobban menni, a kedvenc helyünk volt, ezért a mai úti cél is az volt. Hívtunk egy taxit, aztán amíg vártunk rá, még ittunk egy kis vodkát töményen. Megráztam a fejem, miután lehúztam. Sosem értettem, miért jó, amikor végigmarja a torkom az alkohol, mégis élveztem. Főleg a vodkáét, nincs annál jobb. Időszerű volt elindulnunk, hogy a sofőrnek ne kelljen várnia, ezért mindketten felhúztuk a magassarkúnkat, és neki vágtunk az éjszakának. Az elfogyasztott alkoholtól már most jó kedvünk volt, így a kocsiban régi bulis sztorikat elevenítettünk fel, és hangosan visítva nevettünk azokon, amiket akkor csináltunk.

- Ma éjjel új emlékeket szerzünk – kacsintott rám, majd felemelte a kezét, én pedig belecsaptam. Kifizettük a sofőrnek a fuvart, aki láthatóan örült neki, hogy végre nem kell minket tovább elviselnie.

A szórakozóhelyről már kiszűrődött a hangos zene, mi pedig egyből a biztonsági őrökhöz léptünk. Felmutattuk a személyit, kifizettük a belépőnk árát, és haladtunk is tovább. Amanda a neon zöld karkötőért nyúlt, ami annyit szimbolizált, hogy egyedülálló, aztán be is mentünk. Furcsa volt, hogy ezúttal nincs karkötő a kezemen, pedig amikor bulizni jártam, szinte mindig szingli voltam. Az üvöltő zenébe lépve leadtuk a cuccainkat a ruhatárba, és végre ténylegesen is bejutottunk. Még elég korán volt, ezért nem volt hatalmas a tömeg, de mi nem zavartattuk magunkat, rögtön a táncparkett közepére álltunk. A zene ritmusára mozogni kezdtünk, és élveztük minden ütemet. Jó volt újra bulizni, hiszen már elég rég voltam. Elmondhatatlan érzés volt a tömegben állni, mozogni a zenére, miközben úgy éreztem, hogy a szívem ugyanabban a ritmusban dobog, mint a hangosan üvöltő zene. Időközben a többi ember is felállt ülőhelyéről, otthagyta a pulton a poharát, és csatlakozott a táncolók tömegéhez. A diszkófények villogtak, a tömeg forgott körülöttünk, mégis olyan volt, mintha minden dübbenéssel megállt volna a tér és az idő. Eszméletlenül jól éreztem magam.

- Én iszok valamit, te nem jössz? – kiabálta a fülembe Amanda, mire bólintottam.

A pulthoz sétáltunk, és amíg vártunk, csináltattunk egy képet a partifotóssal. A rendelésünket koccintás után kortyolgatni kezdtük a szívószálon keresztül, miközben Amandának nézegettük a srácokat.

- Te, az ott nem Liam? – mutatott a pult másik végébe. Előrehajoltam, hogy jobban lássam, és egy darabig nem is sikerült kiszúrnom, miről beszél, de végül én is megláttam. Ő volt.

- Eh, nem tudtam, hogy ők is idejönnek – húztam fel a szemöldököm, aztán megindulunk feléjük.

Átfurakodtam magam az embereken, ami nem volt egyszerű feladat, főleg, hogy néhányan már most alig álltak a lábukon, páran pedig alaposan összegabalyodtak. A kiabálással esélyem sem volt a hangos zene mellett, ráadásul a drága annyira bele volt merülve a beszélgetésbe, hogy még akkor se vett észre, amikor már csak az a személy volt köztünk, akivel a társalgást folytatta. Megérintettem az ismerőse vállát, hogy egy kicsit álljon arrébb, mire meglepetten hátranézett. Liam követte a tekintetét, így végre felismert. Ő is meglepődött, de elmosolyodott, aztán magához húzott.

- Nem tudtam, hogy itt leszel – kiabálta a fülembe.

- Ez a kedvenc helyem – magyaráztam neki, aztán nyomtam egy puszit a szájára.

- Az enyém is. Vodkát ittál? – kérdezett rá mosolyogva.

- Te meg tequilát – állapítottam meg én is a csókjából. Elnevette magát, aztán a barátja felé fordult, és bemutatott minket egymásnak, illetve feltűnt neki Amanda is, úgyhogy őt is bevonta a beszélgetésbe.

- Ez a nagyfiú itt Andy, – mutatott a srácra, akit nemrég a vállánál fogva toltam arrébb, hogy Liamhez jussak – a szépség Larissa, a másik csinos hölgy pedig Amanda, ugye jól emlékszem? – intézte kérdését barátnőmhöz, mire ő bólintott egyet.

- Örülök, hogy végre látlak is, nem csak hallok rólad – mondta Andy, amikor üdvözlésképp átölelt. Amandával is megismételte a cselekvést, aztán én visszaálltam Liam mellé.

Átkaroltam a derekát, mert picit szédültem. Az este folyamán elfogyasztott alkoholt alaposan kezdte megérezni a szervezetem. Sosem ittam annyit, hogy rosszul érezzem magam vagy erősen másnapos legyek, annak nem láttam semmi értelmét. Csak néhány pohárnak néztem az aljára, aminek ideiglenesen volt hatása, egy kis levegőzéstől pedig el is párolgott belőlem. Most pont jól éreztem magam. Szerettem, amikor éreztem, hogy kezd a fejembe szállni az ital, olyan érzés volt, mintha lebegnék, azonban ez látszott a mozgásomon és az arcomon is, amin letörölhetetlen mosoly volt. Amanda ugyanilyen állapotban volt, Andy egy kicsit részegebbnek látszott nálunk, Liam viszont teljesen józan volt. Elmondása szerint csak egy tequilát ivott, azt is csak azért, hogy Andynek ne egyedül kelljen.

- Elmegyünk táncolni? – néztem fel rá.

- Nem tudok, de menjünk – egyezett bele, aztán odahajolt Andy és Amanda közé, hogy szóljon nekik, mindjárt jövünk. Úgy tűnt, jól elbeszélgetnek, úgyhogy én is nyugodtan hagytam kettesben őket, aztán Liam támogatásával megindultam a táncoló tömeg felé.

- Tényleg nem tudok táncolni – ismételte el újra, amikor megálltunk, és a kezeit a derekamra simította.

- Táncolok helyetted is – ígértem meg neki, aztán mozogni is kezdtünk.

Nem mondanám, hogy valami eszeveszett nagy táncot nyomtunk le, inkább egymásba kapaszkodva dülöngéltünk, ringattam a csípőm, ő pedig szorosan tartott, ami jól is jött, hiszen egy párszor elvesztettem az egyensúlyomat. Ilyenkor jókat mosolygott rajtam.

- Tudod, hogy őrülten szexi vagy ebben a ruhában? – kérdezte, miközben az ujjaival végigsimított a hátamon. A csipkék között éreztem, ahogy a bőre az enyémhez ér, amitől kirázott a hideg. Kezei a fenekemen álltak meg, még közelebb húzott magához, válaszul pedig megcsókoltam.

Egy jó ideig még csókolózva táncolgattunk, aztán viszont visszamentünk Amandáékhoz. Amíg odavoltunk, felszabadult néhány ülőhely, úgyhogy mind a négyen helyet foglaltunk, és beszélgetni kezdtünk. Igazából azért siettünk annyira vissza hozzájuk, mert nem ismerték egymást, és nem szerettük volna, ha kényelmetlenül érzik magukat, de úgy tűnt, hogy inkább megzavartuk őket, mint segítettünk nekik. Nevetgéltek, és jót beszélgettek, amiből azt szűrtem le, hogy élvezik egymás társaságát. Amandán észrevettem a jeleket, miszerint tetszik neki a srác. Amikor valaki iránt érdeklődik, mindig csinál pár dolgot, amiből egyből le tudom szűrni, hogy mi a helyzet. Állítása szerint, ő észre se veszi, hogy a kezével a ruhája szélét gyűrögeti, és hogy megváltozik a nevetése, pedig rögtön ezeket a dolgokat kezdi űzni.

- A barátnőmnek bejön a barátod – közöltem Liammel mosolyogva.

- Andynek is tetszik – döntötte a homlokát az enyémnek.

Egyenesen egymás szemébe néztünk, és egy darabig csak fürkésztük egymást. Hihetetlen, hogy valaki ennyire tud perzselni a tekintetével. Büntetni kéne. Teljesen beindított, ami nem csoda, hiszen még semmi nem volt közöttünk apró érintéseken kívül, mert nem szoktam odadobni magam az első napon. Most viszont már nem akartam tovább várni.

Nem tudtam tovább elviselni a tekintetét, úgyhogy becsuktam a szemem. Pár pillanattal később éhesen falta az ajkaimat. A keze feljebb csúszott a combomon, mire nagyot sóhajtottam.

- Lépjünk le innen – javasolta, amibe szó nélkül beleegyeztem.

Szerencsém volt, amiért Amanda ilyen jól elvolt Andyvel, így nyugodt szívvel hagytam ott, de azért még előtte félre hívtam egy kicsit.

- Nem baj, ha én most hazamegyek? – Furcsa volt, hogy csajos estét szerveztünk, amit végig akartunk bulizni, és úgy beszéltük meg, hogy nála alszom. Nem szerettem volna, ha emiatt lenne nézeteltérésünk.

- Nem, menjetek csak – kacsintott rám. – Andy totál cuki, elleszek – biztosított róla, mire megnyugodtam. – Aztán holnap mindent elmesélsz – ígértette meg velem.

- Talán mindent azért nem – nevettem fel, de beleegyeztem, aztán visszamentünk a srácokhoz.

Elköszöntem Andytől is, majd elindultunk. Megkértem, hogy sétáljunk, mert jól esett a levegő. A fejem is hamar kitisztult, így az út hátralévő részében már nem szédültem.

- Nem szoktam részeg lenni – magyaráztam neki. – Most sem vagyok – tettem még hozzá, mire felnevetett.

- Oké, nem baj. Borzasztó vonzó vagy becsiccsentve – állított meg, hogy megcsókoljon.

- Miért amúgy nem? – löktem el magam az épület falától, hogy induljunk tovább. Szerettem volna már hazaérni, pontosabban Liam házához érni, mert félő volt, hogy az utca közepén vetem rá magam.

- De – forgatta meg a szemét. – Mindenhogy az vagy. – Kezét a derekamról megint a fenekemre csúsztatta.

- Messze laksz még? – kérdeztem körülbelül tizenöt perc séta után.

- Miért vagy ilyen türelmetlen? – húzogatta a szemöldökét, mire elpirultam. Oké, nálam nem tabu ez a téma, beszélek róla bárkivel, de ő pillanatok alatt zavarba tudott hozni, ha erről volt szó. – Imádom, amikor elpirulsz. – De jó, hogy ilyen jó szeme van, még a sötétben, az utcai lámpa fényénél is észreveszi. Ez amúgy csak azért van, mert nagyon figyel rám, és én meg ezt a tulajdonságát imádtam. Ha vele voltam, hercegnőnek éreztem magam. Leste minden mozdulatomat, és bár tudtam, hogy se hercegnő, se tökéletes nem vagyok, ő elhitette velem.

- Én kevésbé – fintorogtam, aztán az arcomhoz emeltem a kezem, hogy elrejtsem. Elkapta, és összekulcsolta a sajátjával.

- Egyébként még itt befordulunk, és meg is érkezünk – válaszolt végre a kérdésemre, amiért hálás voltam. Ráadásul nem csak azért kérdeztem, amire ő gondolt, hanem mert még mindig magassarkú volt a lábamon.

Amikor odaértünk, kinyitotta a kulcsokkal az ajtót, majd beléptünk. Megkérdezte, hogy körbevezessen-e, de csak sóhajtva felnéztem rá, amit egyből megértett. Megvárta, míg kiléptem a cipőmből, aztán a karjaiba kapott, amit halk sikítással vettem tudomásul, majd a szobája felé kezdett cipelni. Az ajkaira tapasztottam a számat, ami kissé megnehezítette a haladásunkat, de nem sokára éreztem, hogy az ágyra tesz, majd fölém mászik, és innentől semmi nem gátolt meg abban, hogy szerelmünk beteljesedjen.

xxx Larissa