Búcsú

Másnap fáradtan nyitogattam a szemeimet. Kellett pár perc, amíg rájöttem, hogy Liam ágyában fekszek, mellettem pedig még békésen alszik a szerelmem. Figyelve arra, hogy ne lökjem meg, nyújtózkodtam egyet, aztán halkan felálltam az ágyból.

A mosdót kutatva mászkáltam a lakásban, és kezdtem megbánni, hogy tegnap este nem tartottam igényt az idegenvezetésre, amikor végre rábukkantam a helyiségre. Miután elvégeztem a dolgom, visszamásztam Liam mellé, átöleltem és próbáltam még egy kicsit pihenni. Nem jártam sikerrel, úgyhogy érdeklődve körbe pillantottam a szobában, hiszen tegnap nem igazán figyeltem meg. Elmosolyodtam, amikor felidéztem az éjszaka eseményeit.

- De jó a mosolyodra ébredni – hallottam meg magam mellett álmos motyogását, majd megéreztem ölelő karjait a derekamon.

Egy kis ideig még az ágyban pihentünk, aztán felöltöztünk, mert éhesek voltunk. Már délután egy óra volt, szóval a reggeli helyett rögtön ebéddel indítottunk. Miután elfogyasztottuk a tányéron levő ételt, a kanapéra heveredtünk. Hiába aludtunk sokáig, fáradtak voltunk, ezért majdnem elaludtunk. A telefonom csörgése rázott fel.

- Jó reggelt! – csicseregte a fülembe Amanda. De jó neki, hogy ilyen fitt.

- Neked is – válaszoltam álmosan.

- Felkeltettelek? – Hangomból juthatott erre a következtetésre.

- Nem, már fent voltunk – nyugtattam meg.

- Esetleg valami mást zavartam meg? – kérdezősködött tovább.

- Nem zavartál meg semmit – szögeztem le, mielőtt tovább kombinált volna. Liam is felnevetett, illetve Amanda hangján is hallatszott, hogy mosolyog.

- Mikor jössz át? Itt a cuccod, és mesélni is kéne – tért rá a lényegre.

- Négy körül? - Neki is megfelelt az időpont, úgyhogy miután tett még egy megjegyzést arra, hogy miben nem akar tovább zavarni, nevetve letette a telefont.

A következő majdnem három órában egy kicsit összekaptuk magunkat, mert nem akartam, hogy Amanda megijedjen tőlem, amikor csengetek nála. Segítettem Liamnek is rendet rakni, mert hozzá meg Andy volt hivatalos.

- Mondjuk, nem tudom, miért pakolunk. Ha Andy megérkezik, úgyis két perc alatt rendetlenség lesz.

- Miért, mit fogtok csinálni? – kérdeztem rá a programjukra.

- Semmit, de úgy eszik, hogy közben dobálgatja a kaját, meg ki tudja, mikor mi jut még eszébe – rántotta meg a vállát. – Elég random gyerek.

- Legalább nem unatkozol mellette.

- Ja, ad nekem munkát, nem kell azon gondolkoznom, mit csináljak – nevetett fel, gondolom inkább kínjában, mint végtelen örömében. Mindemellett ő volt a legjobb haverja, pakolás közben sokat mesélt róla, hogy milyen hülyeségeket csináltak együtt régebben, hogy ismerkedtek meg, illetve ami még eszébe jutott.

- Köszönöm a segítséget – ölelgetett meg, amikor végeztünk, és indulni készültem. – Remélem, hamarosan megint nálam töltöd az éjszakát – iratkozott fel a naptáramba előre.

- Tiéd az összes éjjelem – csókoltam meg. – Majd hívlak.

Ígéretem után kiléptem az ajtón, és róni kezdtem az utcákat. Beletelt egy jó fél órába, míg megérkeztem barátnőm házához, úgyhogy jajogva vettem le a magassarkú cipőmet, amikor végre megérkeztem. Közben Amanda már faggatott is.

- Hé-hé, nyugalom! Először te mesélsz – mutattam rá vigyorogva. Egy pár szó erejéig sérelmezte, hogy nem akarom rögtön kiteregetni a magánéletemet, de aztán ugyanolyan lelkesedéssel fogott bele a mesélésbe, mint ahogy engem akart hallgatni.

- Hatalmas forma a srác. Egész éjjel olyanokat mondott, sírásig nevettem magam. Aaa, és közben bókokat is beszúrt, amiktől azt hittem menten elolvadok. – Hadarva mesélte el a történteket. – Egy kicsit tartottam attól, hogy gyerekes, aki megállás nélkül csak a hülyeségre gondol, de kellemesen csalódtam, mert hazakísért. Annyira édes volt.

- Ittatok még?

- Nem akartam, de rábeszélt, mondván muszáj inni arra, hogy ilyen nagyszerű lánnyal találkozott.

- Ó-ó, akkor engedékenyebb voltál, mi? – Próbáltam a beszélgetést a nekem kedvező mederbe vezetni.

- Hát – nyújtotta meg az á betűt vigyorogva. – Hagytam, hogy megcsókoljon, de szerintem, ha nem ittunk volna, is hagyom.

- A lényegét mondd már – követeltem türelmetlenül.

- Jó-jó – Szerintem élvezte, hogy húzza az agyam. - Baromi jó volt – csapta össze a kezét, aztán egy álmodozó sóhaj kíséretében az asztalra borult. Mosolyogva néztem rá. Általában nehezen talált magának pasit, mert válogatós volt. Minden elismerésem Andyé, hogy sikerült egy éjszaka alatt elvarázsolnia.

- Ó, Istenem, az én éjszakámról ne is beszéljünk. Legyen elég annyi, hogy életem végéig Liam ágyában akartam maradni – nevettem fel.

- Miért, olyan kényelmes? – tetette a hülyét, de persze nagyon jól tudta, hogy értettem.

- Nem az ágya, inkább az öle – mentem bele a játékba.

- Úha! Nem kapok valami kis részletet? – próbált mégis kihúzni belőlem ezt-azt.

- Esélytelen! – kiáltottam fel tettetett felháborodással, aztán mindketten elnevettük magunkat.

Egy darabig még nála voltam, aztán időszerűnek láttam hazamenni. Álmos is voltam, hiszen ma éjjel nem tudtam rendesen kialudni magam. Nem is csináltam otthon semmit, rögtön a fürdő felé vettem az irányt. A telefonomról hallgattam zenét, amíg a vízben feküdtem. A remek kis relaxomat azonban megzavarta egy hívás.

- Otthon vagy már? – Liam érdeklődött irántam. – Mit szólnál, ha átmennék? – kérdezte, miután válaszoltam. Természetesen nem volt ellenemre, ezért kimásztam a kádból. Igaz, hogy fáradt voltam, de rá bármikor szakítottam időt.

Mire szárazta töröltem a testem, és felöltöztem, meg is érkezett. Nem aprózza el a dolgokat! Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra itt tud teremni. Mondjuk kocsival jött, és én sem siettem annyira nagyon. Röviden elmesélte, hogy mi jót csináltak Andyvel, majd én is beavattam a saját délutánomba, aztán az ágyamra heveredtünk. Egymással szemben, oldalt feküdtünk, és úgy beszélgettünk tovább.

- Mondj valamit, amit nem tudok rólad – simított ki egy tincset az arcomból, de az rögtön visszaesett előző helyére, úgyhogy a fülem mögé tűrte. Gondolkoztam egy kicsit, aztán eszembe jutott, hogy mi az, amiről még sosem meséltem neki.

- Van egy blogom, amolyan naplóként használom. Bár mióta megismertelek, nem nagyon használom, mert nem tudok olyan posztot írni, amibe ne lennél benne – mosolyogtam rá. Kérte, hogy mutassam meg, és néhány régebbi bejegyzésembe bele is olvasott.

- Felőlem írhatsz rólam is, csak arra figyelj, hogy olyan ne kerüljön bele, ami miatt támadhatnak – rántotta meg a vállát, én pedig megköszöntem.

- Oké, te jössz. Mit titkoltál eddig előlem? – fordultam hasra, majd úgy vártam az információt.

- Először nem terveztem komoly kapcsolatot veled – sandított rám behúzott nyakkal, mint ahogy az öcsémék szoktak, amikor rosszalkodnak. Nem tudtam, mit mondhatnék, mert egyrészt nem esett jól, másrészt nincs okom problémázni, mert most mégis itt van velem. – Amikor kérted azt a képet, azt gondoltam, hogy tökéletes leszel nekem párszor, ezért meghívtalak arra a kávéra. Csakhogy közben kiderült, hogy fogalmad sincs róla, ki vagyok, és ettől érdekessé vált a helyzet. Ráadásul leléptél pár perc után, és csak a telefonszámod tudtam, semmi mást. Sokáig gondolkoztam, hogy hagyjam-e az egészet vagy hívjalak fel, és innentől pedig már tudod. Felhívtalak, és menthetetlenül beléd szerettem. – Az utolsó mondatot, bár tudtam, hogy komolyan gondolja, inkább csak azért tette hozzá, hogy enyhítse a korábbi mondandóját.

- Hát… most erre mit mondjak? – húztam el a szám. Nem ugráltam örömömben a kis titka hallatán.

- Hogy haragszol-e. Azért mondtam el, mert jobb, ha tőlem tudod, és szeretem a tiszta lapokat.

- Nem haragszom – szögeztem le gyorsan. – De azért majd még emésztgetem.

- Sajnálom, néha hülye vagyok – hajolt közelebb hozzám.

- Néha? – kötözködtem vele játékosan, aztán adtam egy puszit az arcára, amiből aztán csókolózás és végül egy újabb mozgékony éjszaka lett.

A héten szinte beköltözött hozzám, hiszen pénteken már kezdődött a turné, és szerettük volna az összes időnket együtt tölteni. Próbáltam nem mutatni, hogy mennyire szomorú vagyok, amiért elmegy, de néhány alkalommal így is kiszúrta komor hangulatomat. Igyekezett mindig megnyugtatni, illetve felvidítani, ami a legtöbb esetben sikerült is neki. Nem szerettem volna a hátra maradt napokat felesleges nyafogással tölteni.

Elhatároztam, hogy majd szenvedek azután, miután felszállt a buszra, azonban a búcsúzásnál már eltörött a mécses. Amikor a bőröndjét vitte fel a buszra, elfordultam, hogy pislogjak párat, hiszen nem akartam őt is elszomorítani. Tudtam, hogy neki is ugyanolyan rossz, nem szerettem volna, még jobban megnehezíteni a dolgát.

- Lara – szólított meg Zayn, mire felnéztem rá. Biztatóan elmosolyodott, majd megölelt. – Nem lesz olyan rossz, hidd el nekem! – Tudtam, hogy neki is van barátnője, aki ráadásul még most sem tudott itt lenni, mert nekik már régóta tartott az új turné. El sem tudtam képzelni, ők mikor találkoznak, amikor mind a ketten ennyire elfoglaltak.

- Vigyázz magadra! – mondtam neki, mielőtt ő is eltűnt volna a buszban. Liam épp akkor lépett le a lépcsőről, hogy visszajöjjön hozzám. A többiek már bent voltak, és ahogy ismertem őket, valamelyik ablakból figyelték az eseményeket.

- Ahogy megbeszéltük, hívlak, amikor ráérek, jövök, amikor van fél nap szabadidőm – állt meg előttem. Magamra erőltettem egy mosolyt, de ő is látta, hogy ez inkább egy szájhúzással egybekötött vicsorgás. – Hé, gondolj arra, hogy nem sokára megkapod a levelet a Victoria's Secrettől, és mivel úgyis kelleni fogsz nekik, te is elfoglalt leszel. Hamar el fognak telni a napok, és nem is olyan sokára jövünk vissza az itteni koncertekre. – Minden erejével azon volt, hogy a lehető legtöbb pozitivitást verje belém, ám az ő hangja is megremegett.

- Szeretlek! – töröltem le egy könnycseppet az arcomról, miközben életemben először mondtam ki neki a bűvös szót. Igaz volt, és mi lenne alkalmasabb időpont, ha nem ez? Mosolyogva magához húzott, és szorosan átölelt.

- Én is szeretlek – suttogta a fülembe, mire megkönnyebbültem. Igazából féltem attól, hogy nem kapok rá választ, hiába tudtam, hogy tényleg szeret. – Mindennél jobban – tette hozzá, majd kibontakozott az ölelésemből, kezével megtörölte az arcom, hosszan megcsókolt, majd eltűnt a busz ajtaja mögött.

Mivel a búcsú miatt még most is szomorkodok, fel tudnátok vidítani pár kommenttel. Ugyan a legutóbbi résznél nem gyűjt össze a megfelelő mennyiségű hozzászólás, de az oldal túllépte az ezres látogatottságot, úgyhogy úgy döntöttem, hozom a következő részt. Nem vezetek be komihatárt, de jelentősen segítenétek a gyorsaságon, ha legalább 4 KOMMENT összejönne. Akik az előzőhöz írtak, nagyon szépen köszönöm, válaszoltam rájuk. Pipálóknak is hálás vagyok, úgyhogy aki olvasta, az nyomjon már egy pipát, hogy tudjam, jártok még errefelé.

xxx Larissa