Sziasztok!
Nagyon örültem a lelkesedésnek, amivel a legutóbbi részt fogadtátok, és mivel már elkészült az új, gondoltam megkapjátok egy nappal előbb. Kommentekre válaszoltam, köszönöm őket itt is :)
xxx Larissa
**************************************************
Chapter 15
Alex
nyitott ajtót, nyúzott, fáradt arccal, de amikor meglátott kipattantak a
szemei. Arrébb állt, hogy bemehessek, majd azonnal megölelt.
-
Mi a baj? Bántott? – kérdezte aggódva, hangjában mérhetetlen haraggal. Szipogva
ráztam meg a fejem.
-
Bessie? – jött Chloe hangja a franciaágy egyik oldaláról.
-
Itt aludhatok? – kérdeztem őket, amíg Josh feloltotta az ágya mellett álló
kislámpát, ezzel narancssárgás félhomályt varázsolva a szobába, és láthatóvá
téve előttem, hogy ő és Chloe osztoznak a nagyágyon, Alex pedig a szoba másik
oldalán lévő egyszemélyes, jelenleg üres ágyat birtokolta.
-
Hülye kérdés, persze, hogy maradhatsz. De mi történt? – kérdezte meg ezúttal
Josh.
-
Semmi, srácok. Tényleg – bizonygattam. – Csak egy idióta vagyok. És akármit is
csinál, képtelen vagyok rá haragudni, nem tudom utálni. Hiányzik, ha nincs
mellettem, fáj, ha nem szól hozzám. Beleszerettem – mondtam ki életemben
először, aztán szó szerint elkezdtem zokogni. Tudtam, hogy ha ez a szó hangosan
is elhangzik, akkor még rosszabb lesz. Onnantól már nincs visszaút, az már az a
pont, amikor nem tudok semmit tenni ellene.
Ha
Alex nem tartott volna még mindig a karjaiban, a földre zuhantam volna, annyira
nem éreztem magamban erőt. Tompán érzékeltem, hogy felemel, és az ágyára rak,
aztán mindannyian a szélére ültek.
-
Összevesztetek? – Chloe volt az első, aki hosszú idő után megszólalt.
-
Nem. Láttátok milyen volt odalenn. Rendes volt, lehetett vele beszélgetni,
semmi baja nem volt, aztán az egyik pillanatról a másikra mérges lett. Láttam
rajta, hiszen ilyen sok együtt töltött idő után hamar kiismertem a reakcióit. Elkezdett
beszélgetni azzal a két lánnyal, én pedig baromi féltékeny voltam. Aztán ti
feljöttetek, én meg ugye maradtam, mert meg kellett várnom. Szinte abban a
percben, ahogy felálltatok, odajött, hogy ma aludjak már máshol, mert ő
felviszi a szobánkba azt a két csajt – görbült le a szám újra, amikor a végére
értem. Felültem, mert úgy éreztem, már nem kapok levegőt.
-
Úristen, mekkora egy tapló – reagálta le Chloe, de megráztam a fejem. Három
elhűlt tekintet meredt rám, amikor azt állítottam, hogy nem az. Chloe szólásra
is nyitotta a száját, de mielőtt elkezdhette volna, amit akart, Alex
megszólalt.
-
Menj, zuhanyozz le, frissítsd fel egy picit magad, addig én megágyazok magamnak
a földön, és húzok fel neked egy másik ágyneműt.
Követtem
instrukcióit, és a fürdőbe mentem. Hallottam, hogy sutyorogni kezdenek, minden
bizonnyal megosztották egymással a véleményeiket, ám amikor kimentem, már
mindenki a saját ágyában feküdt. Rettentő álmosság jött rám, minden bizonnyal a
sírás és a késői időpont miatt éreztem ennyire nehéznek a testem.
Josh
már vissza is aludt, egyenletes szuszogása betöltötte a szobát, Chloe ágyneműje
viszont megállás nélkül sistergett. Tudtam, hogy ideges, és emiatt fészkelődik,
nem tud elaludni, de úgy éreztem azzal, ha azt mondom, hogy nincs semmi baj,
meg hogy ne haragudjon Liamre, nem tehet arról, hogy szeretem, ő viszont nem,
csak rontottam volna a helyzeten.
-
Alex, fent vagy? – guggoltam le mellé, és a lehető leghalkabban kérdeztem, hogy
véletlenül se keltsem fel. Hümmögött egyet, jelezve, hogy még éppen nem aludt
el. – Nem akarok egyedül lenni.
-
Nem vagy, itt vagyunk. Tudod, hogy mindig számíthatsz ránk – fordult a hátára,
hogy rám tudjon nézni.
-
Az ágyban – pontosítottam. Ha más lett volna, akinek ezt mondom, szörnyen
kínosan éreztem volna magam, de a négyünk barátsága már jóval túl volt ezen.
Szó
nélkül állt fel, és gyorsan feldobálta a cuccait az ágyra. Nem mondom, hogy túl
tágas volt a hely azon a szűk, kicsi ágyon, de elfértünk, és tényleg nem
akartam ma egyedül elaludni.
-
A végén minden jóra fordul. Ha nem jó, akkor még nincs vége – suttogta az
idézet szavait, aztán egy puszit nyomott a hajamba, és már aludt is.
Én
még sokáig gondolkoztam, szerintem Chloe is fent volt, de nem zavartuk a
srácokat. Hiába voltam álmos, a gondolataim túl sok zajt keltettek a fejemben
ahhoz, hogy hamar álomba zuhanyjak.
Fittyet
hányva az illemszabályokra, az asztalon könyökölve tartottam a fejem, hogy nehogy
beleboruljak a levesembe. Nagyokat pislogtam, és leírhatatlanul lassan
emelgettem a kanalat a számhoz. Szüntelenül Liamre gondoltam, aki még nem tűnt
fel, illetve arra, hogy mivel töltötte az éjszakáját. Szomorú voltam, fájt a
fejem, élni sem volt kedvem.
-
Jó reggelt! – jelent meg aztán Liam. Hangja vidám volt, lényéből áradt az
energia, bár homlokát folyamatosan ráncolta, amiből arra következtettem, hogy
szörnyen fájhat a feje a másnaposságtól. – Hangosabban korog a gyomrom, mint
ahogy a rajongók sikítanak, ha meglátnak – horkantott fel, miközben leült a
mellettem lévő székre.
Bánatomra
és örömömre csak ott maradt szabad hely. Chloe megfeszülve ült velem szemben,
egy pillantás elég volt, hogy tudjam, legszívesebben ráborítaná az asztalt. Az
ikrek is szigorú arccal ültek, a többiek pedig szinte semmit nem fogtak fel az
egészből. Louis az asztalra borulva, Niall hátradőlve, félig lecsúszva
pihentette a szemét. Abban sem voltam biztos, hogy még fenn vannak egyáltalán.
Harry a maga békés módján falatozott, figyelmét csak az előtte álló tányérra
összpontosította, Zayn pedig már visszament a szobájába, mert telefonálni
akart. Calvin, Andy és Tom együtt fetrengtek a kanapén, nem volt étvágyuk,
valószínűleg mindenki közül ők voltak a legmásnaposabbak. Bár Louis lehet, hogy
fel tudná velük venni a harcot. Egy pillanatra elmosolyodtam, ahogy arra
gondoltam, milyen felszabadultan élvezte az estét, mert nagyon aranyos látvány
volt, de aztán visszatértem a búslakodáshoz.
-
Ó, amúgy meg se köszöntem a tegnapit. – Mire észrevettem, hogy Liam hozzám
beszél, már egy puszi landolt az arcomon. Zavarodottan fordultam felé, és őt
nézve próbáltam rájönni, hogy miért csinálja ezt. – És ne haragudj, hogy máshol
kellett aludnod – tette még hozzá.
Chloe
kanala az eddiginél hangosabban koppant a tányér alján. Konkrétan azt hittem,
hogy eltörik. Mindenki felé nézett egy pillanatra, de amikor látták, hogy mi
volt ez a hang, csak balesetnek tudták be. Én viszont tudtam, hogy egyáltalán
nem véletlen történt.
-
Liam, amúgy te skizofrén vagy? – kérdezte meg halál komolyan, én pedig rosszkedv
ide vagy oda, kínomban vagy tudom is én, hogy mitől vezérelve, de felvihogtam.
A mellettem ülő srác ugyanolyan zavarodottan nézett, mint az előbb én rá. – Az egyik
percben tök rendes vagy, a másikban meg akkora tuskó, hogy legszívesebben ezekkel
a rettegett kanalakkal simogatnálak meg.
Harry
valószínűleg követte a beszélgetés fonalát, mert a saját vihogásomon kívül az ő
nevetését is meghallottam.
-
Ha nem lennél, ki kéne találni – fordult hátra, kezével a szék háttámlájába
kapaszkodva, hiszen egy másik asztalnál ült, egészen idáig háttal nekünk.
-
Nem igazán értem, hogy mi bajod van, de most nem is fogok ezzel foglalkozni –
rántotta meg végül a vállát Liam rövid tanakodás után.
-
Hagyd – tátogtam Chloenak. – Kérlek. – Megforgatta a szemét, de valóban nem
szólt már többet.
-
Az a bajom, hogy nem úgy bánsz Bessievel, ahogy érdemelné. Tökre semmibe
veszed, mintha ő is csak egy ugráltatható bábú lenne – fejtette ki véleményét
barátnőm. Sejthettem volna, hogy nem fog nekem szót fogadni.
-
Igazad van. Mióta velem van, velem kell ugrálnia minden hová, és annyi
szabadideje sincs, mint azt gondoltuk. Szerintem is alulfizetjük. Még a mai nap
folyamán szólok Paulnak, hogy emeljük meg az összeget. – Kétségem se volt
afelől, hogy szó szerint tátott szájjal bámultam rá. Nem akartam elhinni, hogy
ezt mondta. Nem csak azért, mert a fizetésem a jónál is jobb volt, hanem mert bántott,
hogy azt gondolja, több pénzzel boldogabban fogok majd a fedősztorija lenni. - Tom,
arra gondoltam, hogy mivel ma nincs koncert, utána meg már nem lesz időnk
semmit csinálni, mert megyünk Japánba, elmehetnénk szörfözni – váltott témát
gyorsan, mintha az előbbi csak valami csekélység lett volna. – Bess, te meg még
nem voltál Perthben várost nézni, összeköthetjük, ha szeretnéd. – Na, ez már
például nagyobb figyelmesség volt tőle.
-
Az jó lenne – mosolyogtam rá. – Ümm, mehetek a szobába vagy még foglalt? –
kérdeztem tőle. Szerettem volna felöltözni, hiszen még pizsamában ültem.
-
Nyugodtan, már rég elmentek – eresztett meg egy kedves mosolyt, amit most nem
viszonoztam.
-
Chloe, nem akarsz felkísérni? – kérdeztem tőle egy kis követelőzéssel a
hangomban.
-
Nem, nem igazán – rázta meg a fejét, és kényelmesen hátradőlt.
-
De, tudom, hogy szeretnéd – közöltem vele kicsit egyértelműbben, mire végre
megmozdult.
Több
mindenről is szerettem volna beszélni vele, de elsősorban önzőségem vezérelt.
Nem tudtam, mi fogad majd a szobában, de még ha frissen húzott ágynemű és
patyolat tisztaság is, gondolataim akkor is maguk alá temetnének.
Először
a Liam elleni akciójával kapcsolatban erősítettem meg, hogy bár hálás vagyok,
amiért kiáll mellettem, bármibe is kerüljön, ezzel csak nekem nehezíti meg a
dolgom. Nem szerettem volna, ha az jönne le ebből Paulnak, hogy fizetésemelés
reményében én állítottam rájuk Chloe-t.
-
Megértem, hogy nem kedveled Liamet, de tényleg, ő semmi rosszat nem tesz. Csak
éli az életét, ahogy akkor élné, ha engem nem fizetnének mellé. Megértem, hogy
csajozik, huszonéves srác. Csak azért, mert közismert énekes, van egy imidzse,
amit tartania kell, még lehet magánélete. Ebben az egész sztoriban én vagyok a
defekt. Az, hogy beleszerettem, és futok utána, ugrok minden csettintésére,
segítek, ahol tudok, holott nagyon jól tudom, neki én tényleg nem vagyok más,
mint egy idegesítő tényező, akivel meg kell játszania magát. De nem tett semmi
rosszat – ismételem el újra, hogy nyomatékosítsam mondandóm lényegét.
-
Én ezt értem, csak nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy így vagy úgy, de
miatta szenvedsz – fonta karba kezeit, és úgy haladt tovább.
Amíg
az ajtóhoz értünk, szótlanul néztem rá, illetve a lábam elé, azon gondolkodva,
hogy vajon van-e értelme tovább ragoznom. Fejemen aprót rázva döntöttem az
inkább hagyom mellett, és elővettem a kártyámat, hogy a nyíláson végighúzva,
kinyissam az ajtót. Miután gyorsan körbenéztem, nyugtáztam, hogy ahogy arra
számítottam, a szobát már kitakarították, több mint valószínű, hogy a takarítók,
és nem maga Mr. Nőfaló.
Figyelmemet
elterelve, egy újabb mederbe sodortam beszélgetésünket. Mióta barátnőm velünk
volt, csak egyszer, a bemutatkozásnál beszélgetett Harryvel. Tegnap azonban a
medencénél többször is láttam őket együtt, illetve amikor Chloe felment
megszárítkozni, a Göndörke is vele tartott. Itt volt az ideje, hogy egyenesen
rákérdezzek, mert egyáltalán nem úgy tűnt, hogy majd ő magától, vígan dalolni
kezd.
-
Bevallom, a maga módján vonzó, nem is értem, miért, de nem várok igazából
semmit. Jól el lehet vele hülyülni, frappáns válaszai vannak a baromságaimra,
úgyhogy egy ilyen baráti szinten állunk. Legalábbis addig, amíg itt vagyok,
mert szerintem ez utána elveszik. Visszatérünk a saját életünkhöz, és ennyi. –
Könnyedén adta elő, és ezzel meggyőzött arról, hogy valóban ezen az állásponton
van. Megmondom őszintén, örültem, hogy így gondolja, mert ebből egyik fél
részéről mindenképpen csak szenvedés lett volna a vége. Persze ezt nem
osztottam meg vele. Hümmögtem egy sort, elfogadásom jeléül, aztán turkálni
kezdtem a ruháim között.
Már
azt se tudtam, mit, hova tettem. Az első pár napban nagyon zavart ez a
rendszertelen életmód, de a harmadik-negyedik hotel után megszoktam. Nagyrészt
ki se pakoltam, nem volt értelme, mert végül csak mindig ott hagytam volna
valami a hotelszobákban. Nem mondom, hogy könnyű az az életvitel, amit a srácok
folytatnak, de azért bőven van idejük bulizni vagy egy délutáni szundításra, ha
úgy esik jól nekik. Ami igazán fárasztó az a folytonos utazás, hiába alszol a
repülőn vagy a buszban, az nem olyan pihentető, mintha ágyban, nyugodt
körülmények között tehetnéd ezt. Ráadásul az egész napirendjük el volt tolódva
a koncertek miatt. Nagyrészt hajnali 2-3 óra körül aludtak el, csak késő
délelőtt, vagy netán ebédidőben ébredtek fel, az éjfél előtti pihentető alvást
hiányolva pedig a délután folyamán is zombiként mászkáltak fel-alá, nem tudván,
hogy mit kezdjenek magukkal. Ehhez pedig én is hozzászoktam, és sokszor
érzékeltette velem a testem, hogy ez mennyire nem egészséges.
-
Bess – lépett be Liam az ajtón, másodjára is ezen a néven szólítva. Senki más
nem szólított így, és bevallom, ahogy a maga férfias hangján kiejtette ezt az
egy kis szótagocskát, elindított bennem valamit, amitől libabőrös lett az egész
testem. – Beszéltem a többiekkel, Andyék, Louis, Calvin és azt hiszem Josh, ő
van kék pólóban ugye? – gondolkozott el, mire megráztuk a fejünket. – Mindegy, akkor
Alex, jönnek a partra velünk. A többiek maradnak, mert puhatökűek, és fáradtak.
Fél órán belül indulunk körülbelül, ha az jó.
Miközben
tájékoztatott mindezekről, a szekrényhez ment, és valamit matatni kezdett
benne. A karja alól nézett hátra ránk, hogy megfelel-e így.
-
Alexnek van egy anyajegy az arca jobb oldalán, a szeme alatt, – osztottam meg
vele megkülönböztetési jegyüket – és igen, jó így.
-
Én csatlakozom a puhatökűek társaságához, vagy hogy mondtad – felelte Chloe
maró gúnnyal a hangjában.
-
Asszem úgy. – Liam hangjából is leszűrődött, hogy barátnőm nem lopta be a
szívébe magát, aztán győztesen felsóhajtott. – Na, végre! – Meglengetett valami
papírt, amit a ruhája alól szedett ki, nem is értettem, mit keresett ott, aztán
bejelentette, hogy most beszél Paullal, és már ott sem volt.
-
Kezdem azt érezni, hogy a fizetésemelésből, amit én harcoltam ki neked,
részesednem kéne, amiért elviselem ezt a faszfejet – morgott Chloe, én pedig
jót nevettem rajta.
Amíg
Liam húsz perccel később vissza nem ért, Chloe segített kiválasztani, hogy
melyik fürdőruhát vegyem fel a partra, illetve, bepakoltam egy kisebb táskába
néhány fontos dolgot, mint például törölközőt, naptejet és fényképezőgépet.
Barátnőm abban a szent pillanatban lelépett, amint Liam áttette a lábát a
küszöbön.
-
Szeret engem – konstatálta bólogatva, hangja csordultig volt töltve iróniával.
Nem válaszoltam semmit, ami amolyan néma beleegyezésként ért fel. – Na, mindegy.
Beszéltem Paullal, és mostantól dupla annyit kapsz.
-
Mi? – akadtam ki. – Liam – kezdtem volna bele egy kisebb kioktatásba, de
félbeszakított.
-
Nem, Bess, nem érdekel, mit akarsz mondani. Sokat segítesz, értékelem, de
máshogy nem tudom, ezért döntöttem így. Megérdemled, szükséged is van rá, én
meg nem leszek tőle szegényebb elhiheted.
-
Egyszer már világosan megmondtam, hogy nem akarok könyöradományokat – fontam karba
a kezeimet.
-
Tudod, ez elég vicces látvány – utánozott, még a száját is összeszorította, így
duzzogósból átváltottam unottá. Felvette új arckifejezésem, úgyhogy végül csak
legyintettem.
-
Megyünk? – kérdeztem, elterelve a témát.
-
Igen, barátnőm – tette hozzá szokásos megnevezésemet, aztán a kezébe kapta a
saját táskáját, én meg a vállamra csaptam az enyémet, és elindultunk.
Olyan jó, hogy így négyen ilyen jó barátok. :D Liam egy faszkalap (elnézést kérek a kifejezésért), most komolyan képes volt egy puszit is adni neki??? Ez nagyon nem oké...
VálaszTörlésAzon nagyon röhögtem, hogy Chloe megkérdezi tőle nem skizofrén-e. XD Csodálkoztam, hogy nem röhögtek rakta többen, de aztán rájöttem, hogy a legtöbben éppen halódnak és örülnek, hogy képesek voltak az asztalhoz jönni. XD De egyébként van abban valami, amit Chloe mondott, tényleg lassan úgy viselkedik... Egyszer jófej, aztán meg paraszt... Nem csoda, hogy nehezen igazodnak ki rajta. Hát kíváncsi leszek, hogy mi lesz Chloeval és Harryvel, mert engem Chloe álláspontja nem igazán győzött meg. XD
Ez a "dupla béres dolog"... hát először nem is tudtam mit szólni hozzá,mert most komolyan megint a pénzzel jön???, de aztán meg, amit mondott, hogy hálás neki. Bár az elgondolkodtatott, amikor azt is hozzáfűzte, hogy nem tudja neki máshogy megköszönni, pedig igazán tudhatná... Csak fél az érzéseitől, gondolom én, de hát ki tudja, majd meglátjuk. :D
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a parton. Jaaa, és imádtam a puhatökű elnevezést. XDDD Várom a folytatást. ;)
Jaja, irigylem a barátságukat rendesen haha :D
TörlésHaha egyetértek Liammel kapcsolatban, és Chloeval is. Engem se győzött meg xD
Fél az érzéseitől, meg nem is biztos bennük ;) Majd kiderül már szépen lassan :)
Puhatökű hahaha, örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy írtál :)
Lara xx
Szia dràga Larissa!*-*
VálaszTörlésDe rég írtam màr komit...furcsa:D Elkezdtem messengeren analizàlgatni a részt, de 1. szar a messenger, 2. megerdemled a komit, mert mindenért nagyon hàlàs vagyok!
Jaj beleszerett....meglepő...:/:D De Liam tovàbbra is ràzza a pofonfàt a buta, gyökér, makacs, pofàtlan, dögös mindenit neki!!! :@
"Tudtam, hogy ha ez a szó hangosan is elhangzik, akkor még rosszabb lesz. Onnantól már nincs visszaút, az már az a pont, amikor nem tudok semmit tenni ellene." - Ez a gondolat nagyon tetszett, és annyira igaz...
Ott volt az idézet is*-*♡ Kellett oda. Pont kifejezi a szituàció reménytelensége mögötti kis fényt, ami remélem nem csak illúzió, mert shippelem Bessiamot Liam minden hülyesége ellenére...:)
"Liam te amúgy skizofrén vagy?" - ezen felvisìtottam:D Bírom ezt a csajt:D
"- Kezdem azt érezni, hogy a fizetésemelésből, amit én harcoltam ki neked, részesednem kéne, amiért elviselem ezt a faszfejet" - egyre jobban bírom a csajt:D
Az utolsó jelenet nagyon aranyos volt, és ilyenkor érzem azt, hogy igenis olyan jók lennének együtt. Liam kapd màr be a f...t!!!
Bocsànat de kicsinàl a hülyeségeivel!:D
Nem tudok màst, csak ismételni magam, hogy nagyin szeretem az ìràsaid, hogy felnőttesek, könnyedek, és reàlisak. Ez nekem nagyon fontos az ilyen jellegű történeteknél, hiszen tudod, hogy én màsik "csónakban" evezek:D Imadlak és a sztorit is és igyekszem többször komizni ígérem!:)
Puszi<3
Kedves, Silver!
TörlésDe megörültem, mikor mondtad, hogy írtál komit. Nagy izgatottan olvastam :D Én azóta már a 2. évadodat olvasom, és egyre csak jobb meg jobb *-*
Dögösön a hangsúly basszameg! Már bocsánat :DDD
Örülök, hogy vannak ilyen egy-egy mondatok, amik megragadnak. Egybéként a kedvenceimet emelted ki te is, haha.
Az idézet maradt végül, igen. Nem jutott eszembe okosabb, és igen, pont illett oda, nem akartam megváltoztatni.
Ajj, ha tudnád milyen képek vannak a fejemben kettejükről. Annyira illenének egymáshoz, bárcsak ott tartanának már... de olyan nyomorékok, nem akarnak egymás karjaiba omolni :(
Örülök, hogy tetszik, mert a mi írásstílusunk nagyon különbözik, és szerintem a tiéd milliószor jobb, szóval tök jó hallani/olvasni, hogy az enyém is tetszik neked. A másik csónakban evezős úgy hangozott, mintha leszbikus lennél hahahaha, de értettem én :D
Ha utolérem a részeidet, akkor én is komizok majd neked ;)
Köszönöm, hogy írtál, nagyon aranyos vagy!! <3
xx Larissa
Szió :)
VálaszTörlésSzupi lett ez a rész is ;)
Hm... igazából nem tudom eldönteni, hogy Liam komolyan gondol mindent és tényleg így áll a dolgokhoz, vagy csak megjátsza magát, hogy ne tűnjön fel hogy kedveli Bessiet... mindenesetre nagyon kíváncsivá tettél most, úgyhogy szaladok is a kövi részhez :D
Puszii
Lulu ××
Szia!!
TörlésNa ez az, ami hamarosan kiderül majd ;)
Nagyon aranyos vagy! Én is megyek a következő komihoz :D
Puszii, L.