Szörfözés

Sziasztok!

A minap ránéztem a számlálóra, és nem akartam hinni a szememnek. Kevesebb, mint 50 oldalmegjelenítés kell a 100.000-hez. Hát ez valami hihetetlen, ezeket a sorokat szó szerint könnyezve írom. Ha összegyűlik a 100.000, akkor zokogni is fogok, ez holt biztos! Ráadásul 108 feliratkozó is van, és annyira, de annyira elmondhatatlanul jó érzés nekem, hogy itt vagyok, olvastok, ráadásul még szeretitek is. Ugyan egy párral több komment/hozzászólás jól esne, de biztos, hogy nem most fogok emiatt elégedetlenkedni, amikor már így is valami olyat érünk el együtt közösen, ezzel a bloggal, hogy fel sem tudom fogni. Nagyon imádlak titeket, és nagyon szépen köszönök mindent.

A történettel kapcsolatban viszont lenne egy kérdésem, és nagyon örülnék, ha minél többen valahogy visszajeleznétek. Nem érzitek túl elnyújtottnak? Nem laposodik? Mert ha esetleg többen írjátok, hogy igen, akkor egy kicsit pörgethetek az eseményeken. Nekem fontos a véleményetek, és hogy mit szeretnétek, mert szeretném, ha a lehető legjobban élveznétek a sorokat!

xxx Larissa

*******************************************************

Chapter 16

Liam ugyan felajánlotta, hogy egy gyors városnézést belesűrítünk a délutánba, de visszautasítottam. Fújt a szél, de tikkasztó hőség volt, és hiába érdekeltek a látványosságok, nem volt kedvem ilyen időben mászkálni. Ráadásul, hogy Liam és Louis is velünk volt, még a rajongók is akadályoztak volna valamennyire, úgyhogy közösen megszavaztuk, hogy menjünk inkább egyenesen a partra.

Kerestünk egy viszonylag üres helyet, és oda pakoltuk le a cuccainkat, majd aki szörfözni akart, elindult a kölcsönző felé. Tulajdonképpen csak én és Andy maradtunk a fenekünkön, hiszen egyikünk sem próbálkozott még a hullámok meglovagolásával. Kényelmetlenül éreztem magam, mert nem beszélgettem még vele. Ideje nagy részét Liammel és Tommal töltötte, hiszen ők voltak a barátai, és úgy tűnt, annyira nem is akar nyitni mások felé. Amúgy sem volt számomra szimpatikus, hiszen folyamatosan adta Liam alá a lovat. Mintha semmi gond nem is lenne a viselkedésével, és nem kellene felnyitnia a szemét. Örültem, hogy nekem olyan barátaim vannak, akik nem bólogatnak mindenre, hanem igenis megmondják, ha valami nem helyes.

Összefogtam a hajam, és leültem a napozóágyamra, jobb híján telefonomat vettem a kezembe, és örömmel láttam, hogy húgom elérhető. Azonnal csörgetni kezdtem, már rég beszéltünk. Jó, minden nap írunk egymásnak, én arról, hogy mit csináltam aznap, ő pedig arról, hogy mi történt otthon, de az nem ugyanaz.

- Szólok anyuéknak! – Lelkesen vette fel a telefont, aztán hallani véltem, ahogy kiszalad a szobájából. – Bessie van a vonalban – újságolta el szüleinknek gyorsan, majd kihangosított.

Mosolyogva dőltem hátra. Jóleső érzéssel töltött el, hogy hiába nőttem fel, hiányzom nekik, ha sokáig vagyok távol. Őszinte érdeklődéssel kérdezték, hogy vagyok, én pedig türelmesen válaszolgattam minden kérdésre, amik az apró részletekre irányultak.

- Jaj, ha már így beszélünk. Megemelték a fizetésem, úgyhogy majd ne lepődjetek meg, hogy többet kaptok.

Mivel az ittlétem alatt nekem mindent álltak, még azt is, amit saját magamnak vásároltam, nem volt szükségem a fizetésemre. Egy az egyben anyuék bankszámlájára utalták. Ezzel kezdetben voltak kifogásaik, de nem tágítottam, így hát kénytelek voltak elfogadni.

- Kislányom, ugye nem vesznek rá semmi olyanra, amit nem szeretnél? – kérdezte apa aggódva, nem tudva, miért emeltek a fizetésemen. Gyorsan megnyugtattam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó.

- Egyébként épp a parton ülök. Iszonyat meleg van, a többiek szörföznek – adtam egy kis helyzetjelentést.

- Kend be magad naptejjel, nehogy leégj! – figyelmeztetett anyu, mintha még mindig öt éves lennék.

- Rendben, ha letettük, úgy lesz – ígértem meg, aminek következtében aztán hamar bontottuk is a vonalat.

Jó kislány révén, teljesítettem anyu kérését, bár magamtól is lett volna annyi eszem, hogy nem hagyom magam szénné égni. Egyedül a hátamat nem értem el, de nem tudtam eldönteni, hogy szóljak-e a mellettem ülő srácnak, vagy inkább ne.

- Ó, bekened azzal a hátam, ha megkérlek? Utána én is bekenhetem a tiéd, ha gondolod – mutatott a naptejre Andy, a problémám pedig meg is oldódott.

- Persze – nyomtam a kezembe egy kicsit, aztán mögé léptem, és gyorsan szétkentem meleg hátán a krémet. Miután kész lett, ahogy megígérte, ő is ugyanígy tett, közben pedig beszélgetni kezdtünk.

Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, igazából rendkívül vicces és jó fej srác. Kellemesen el lehetett vele beszélgetni, és nem is volt már kényelmetlen, hogy kettesben maradtunk. Hangosan nevetettem egy-egy nonszensz dolgán, és régről felhozott emlékein.

- Mi? Komolyan? Hogy kerülsz te mindig ilyen helyzetekbe? – Szó szerint vihogtam, amikor egy taxisofőrről beszélt, aki az út szélén, utasra várva, az autóban gitározott.

- Ha nem hiszed el, megmutatom. Videóra vettem, fent van Keeken is – vette elő a telefonját.

- Elhiszem, de meg kell mutatnod – vigyorogtam továbbra is, közben pedig visszanéztem a vízre, ahol a többiek már a deszkákon fekve úsztak.

Liam még távolról is lélegzetelállító volt. Vizes haja kis tincsekbe állt össze, ujjaival igyekezett őket többször is hátrasimítani, ám az első néhány mindig előre hullott. Minden mozdulatában volt valami szexi, ahogy a karjaival csapott, ahogy felállt a deszkára, és ahogy rövid idő után a vízbe borult. Azt kívántam bárcsak közelebb lennék, és láthatnám, ahogy a vízcseppek legördülnek felsőtestén.

Komoly erőfeszítésbe telt levenni róla a szemem, amikor Andy felém tartotta a telefonját, az ominózus videóval a képernyőn. Figyelemelterelésként megnéztem még pár másik videóját is, amiken szintén jókat nevettem, majd visszanyújtottam neki.

- Ha unatkozok a hotelszobában, majd megnézem a többit is, nagyon nagyok – tettem egy gyors ígértet, mielőtt visszaadtam az iPhone-t. – Hogy-hogy sosem szörföztél még?

- Nem tudom. Annyira nem hoz lázba, de biztos jó lehet – felelte. – Te?

- Nekem sosem volt rá lehetőségem – mondtam meg őszintén.

- Tudod mit? – ült fel hirtelen. – Most, hogy nem csak én egyedül fogok bénázni, miért nem próbáljuk ki?

- Hát végül is – rántottam meg a vállam, aztán felálltam. – Máskor úgyse nagyon lesz rá alkalmam.

- Szólok valamelyik testőrnek, hogy vigyázzon a cuccokra, aztán keresünk egy szexi csajt, akit tanít majd minket – kacsintott egyet.

- Hé, inkább egy kigyúrt pasit – kacsintottam vissza.

- A srác, akit keresel, épp most borult le a deszkájáról – mutatott Liam irányába, én pedig elgondolkozva fordultam el, ezzel elrejtve piros arcomat.

Vajon mindenkinek ennyire egyértelmű, hogy tetszik Liam? Vagy nem úgy értette? Mindenesetre eszem ágában sem volt Liamtől segítséget kérni, úgyhogy miután az egyik nagydarab ember megérkezett, Andyvel megindultunk a szörfös bódé felé.

Szélesen Andyre vigyorogtam, amikor egy napbarnított, izmos, 30-as éveiben lévő férfi lépett hozzánk, mire ő csak megforgatta a szemét. Igazából egyáltalán nem volt az esetem az oktatónk, persze erről legújabb haveromnak nem kellett tudnia. Gyorsan választottunk egy-egy deszkát, aztán kimentünk a víz közelébe, és a George keresztnevű férfi mindenfélét kezdett magyarázni. A homokban megmutatta, hogy feküdjünk a deszkára, hogy ússzunk, majd egy jó párszor nekünk is le kellett utánoznunk mozdulatait.

- Ez a lábad középen legyen – húzta arrébb említett végtagomat a combomnál fogva, amin Andy jót derült. Még mindig abban a hitben volt, hogy George bejön nekem, ezért hát mulattatta, ahogy fogdosott. Engem azonban egyre kevésbé. Olyan volt, mintha direkt megragadta volna az összes alkalmat, amikor csak hozzámérhetett. – A csípőd lejjebb, a vállad pedig hátrébb – igazgatott, én pedig bólogattam. – Jó, csináld meg ötször, addig a barátodnak is segítek – fordult át Andyhez.

Kicsivel később a vízben gyakoroltuk az úszást, én pedig már akkor vagy háromszor kötöttem ki a vízbe, hiszen hol túl előre, hol túl hátra feküdtem, ennek eredményeképpen pedig kicsúszott alólam a deszka. Andy még a parton állva nevetett rajtam, és számos képet, meg videót készített a bénázásomról, egészen addig, amíg rá nem került a sor. Bezzeg nekem nem volt időm figyelni, ahogy szerencsétlenkedik, mert úsznom kellett.

- Na, jó, én már most elfáradtam – evickéltem vissza fájó vállakkal.

- Remek. Akkor próbálkozzunk a felállással a vízen is – tolt még beljebb.

Mindamellett, hogy jóval több időt töltöttem a vízben, mint a deszkán, nagyon jól éreztem magam. Szétnevettem a fejem, már fájt a hasam, és erőm sem volt feltolni magam a deszkáról, mert Andy mindig akkor csinált valami baromságot, amikor úgy éreztem, most talán sikerülhet. A deszkán oldalt fekve, könyökölve támasztotta a fejét, és úgy hagyta, hogy a hullámok kisodorják a partra, majd ezt többször is megismételte, jó csajok után kutatva szemeivel.

- Feladom. Térdelésnél tovább sosem jutok – nevetett fel, miután egy újabb esés után visszatornázta magát a deszkájára.

- Nekem meg teljesen kivan a kezem. Javaslom, pihenjünk. – Helyeselte ötletemet, úgyhogy megköszöntünk George-nak az oktatást, és kifáradva, csurom vizesen, sétáltunk vissza a helyünkre, ahol jelenleg a többiek is pihenőjüket töltötték.

- Nekem az tetszett a legjobban, amikor felfeküdtél a deszkára, az meg hátul kicsúszott alólad. – Nem bírta abbahagyni a nevetést, ahogy felidézte a nem sokkal ezelőtt történt emléket. – Úgy örülök, hogy videóra vettem – veregette a mellkasát büszkén.

- Ha megmered mutatni bárkinek, esküszöm belefojtalak a vízbe – löktem rajta egyet. – Sziasztok – köszöntünk a srácoknak, amikor odaértünk. Liam felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy egymásba kapaszkodva, a nevetéstől szinte eléjük esve, érkeztünk meg.

- Haver, mondhattad volna, hogy ez ilyen jó móka. Már tavaly is kipróbáltam volna – dőlt el a homokban fáradtan a szőkésbarna hajú srác, hogy onnan hunyorogva nézzen fel legjobb barátjára.

- Aha – felelte morcosan.

Üvölteni tudtam volna kínomban. Egyrészt a hangulatingadozásaitól, másrészt pedig attól, hogy még ez az ideges arc is jól állt neki. Ráadásul a pár órával ezelőtt olyannyira kívánt közelség most felért egy kínzással. A nap még nem szárított fel minden vízcseppet a testéről, így immár napbarnított bőrén megcsillant jó pár, ezzel jóformán azonnali halált okozva nekem.

- Segítsél koktélokat hozni – rángatta fel a földről Andyt, akinek arca legalább annyira meglepett volt, mint az enyém.

Nem értettem, mi történt már megint, ami ennyire felhúzta, de én továbbra is nyugodtan ücsörögtem a napozóágyon. Csak bámultam előre, néztem az előttem elterülő kékséget, és igyekeztem kiűzni a fejemből Liamet. Aztán valamiért hirtelen beugrott, hogy akárhányszor Zaynnel töltöttem egy kis időt, Liam rögtön pattogni kezdett. Mintha tényleg kicserélték volna. Mielőtt meglátott minket, még dúdolgatott, azután pedig komor lett, és veszekedni kezdett mindenkivel, aki a közelében volt. Erre mondta Zayn, hogy féltékeny. Én pedig, hogy hülyeség. Ezután az is eszembe jutott, hogy a medencés bulink közben is hasonló volt a helyzet. Liam vidám volt, elbeszélgetett mindenkivel, aztán Alex mondott nekem valami aranyosat, mire én megöleltem őt, és ezután megint a bunkó Liam lépett színre. Ma is jó kedve volt, egészen addig, amíg meg nem látta, hogy mennyire jól érzem magam a haverjával. Ezek a képek csak úgy beugráltak, mintha filmbe tekergetettem volna bele, és mindig egy-egy ilyen résznél sikerült volna elindítanom. Tényleg féltékeny lenne?

Szinte lesokkolva néztem magam elé. Hitetlenkedés lett úrrá rajtam, és némi öröm is, egészen addig, amíg nem sikerült egy reális magyarázatot adnom a viselkedésére. Minden bizonnyal szó sincs féltékenységről. Egyszerűen csak ideges, hogy nehogy a média azt hozza le, hogy nem is vagyunk együtt, vagy megcsalást emlegessenek. És valóban, erre eddig nem is figyeltem, de ezentúl biztosan fogok.

Nagyon úgy nézett ki, hogy Andy elterelte Liam gondolatait, mert vidáman tértek vissza a koktélokkal. Aprót ráztam a fejemen, ezzel nyugtázva, hogy sosem fogok rájönni, mi zajlik vajon a fejében, majd elvettem a kezéből az egyik jeges italt, és szinte egy levegővel lehúztam az egészet. Szomjas voltam, és melegem is volt, úgyhogy rendkívül jól esett. Még egy kicsit ültünk a parton, aztán Louis mondta, hogy ő még visszamegy szörfözni, és hiába voltam fáradt, úgy döntöttem, én is próbálkozok még egy keveset.

Nem töltöttem sok időt a vízben, de egyszer sikerült pár másodperc erejéig talpon maradnom, és az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy mindent sikerélménnyel kell abbahagyni, így sajgó izmokkal kiúsztam a partra. Nem én voltam az egyetlen, akiből ez a délután kiszívta az összes energiát, úgyhogy összepakoltunk, és beültünk az autókba. Most Louis és Liam szolgáltatta a társaságomat, bár utóbbi félúton kapott egy üzenetet, és azután csak kifelé bámult az ablakon. Louisnak szófosása volt, és amikor Liam savanyú feje megint elkezdte lehúzni a hangulatot, szó szerint rákiabált, hogy ugyan mi a szar baja van már megint. Szinte vártam, hogy rajtam keresztül robbanjon ki egy hatalmas vita, de Liam egy fájdalmasan nagyot sóhajtott, és még közelebb hajolt az ablakhoz. Kíváncsian néztem felé, és bár nem láttam az arcát, egyszerűen éreztem, hogy most nem ideges vagy dühös valakire, hanem szomorú.