Miután Elianát
lefektetettem, vettem egy hosszú és forró fürdőt, annak reményében, hogy az majd
megnyugtat. Hiába voltam itt, és hiába ígérte Harry, hogy meg fog hallgatni,
nem éreztem úgy, hogy a dolgok kezdenének a helyükre állni. Aggódtam a következő
turnén töltött két hét miatt, mert Harryvel ezt beszéltük meg, és az összehívott
sajtótájékoztatót sem vártam. Nem akartam, hogy nyilvánosságra kerüljön az
életünk, de tényleg úgy nézett ki, hogy akármit tehetek, Will akkor is elintézi,
hogy kiderüljön. Igaza volt Harrynek hogy nem tehet semmit, most már nem haragszok
rá emiatt. De akkor is furcsa, hogy nem ők mozgatják a szálakat, mármint mindenki
tudja, hogy a menedzser sok mindenbe beleszól, de azért hogy ilyen szinten, azt
nem tudtam. Mellesleg meggyőződésem, hogy ez a döntés nem fogja az énekes
érdekeit szolgálni.
A fürdés nem lazított el, és
nagyon nehezen szendeültem álomba, amikor pedig sikerült, nem aludtam jól.
Mindig felkeltem valamire, és nehezen sikerült visszatérnem az álmok világába, úgyhogy
nagyon nyúzottan ébredtem arra, hogy Eliana rajtam ugrál. Nyöszörögve
kérdeztem, hogy mit szeretne, és igyekeztem kidörzsölni a szememből az álmosságot.
- Pisilnem kell, és nem
tudok – válaszolta, így kénytelen voltam kimászni az ágyból, és a mosdóba
kísérni, ahol segítettem neki felülni a WC-re.
Állva el tudtam volna aludni,
de már nem akart visszafeküdni, így én is kénytelen voltam az ébrenlétnél
maradni. Felöltöztem, és Elianáról is eltűntettem a pizsamát, majd elindultunk
lefelé, hogy reggelizzünk, de belebotlottunk Louis-ba, aki vizes hajjal, éppen
visszafelé igyekezett a lakosztályukba.
- Épp most voltam lenn, hogy
mindenkinek megrendeljem a reggelijét – mutatott felém egy igen hosszú listát. –
Bőven maradni fog, úgyhogy gyertek.
- Nem szeretnék én zavarni,
csináljatok csak mindent úgy, ahogy szoktatok – tiltakoztam.
- Eliana szeretnél lovagolni
a hátamon? – intézte szavait a lányomhoz, mire ő lelkesen bólogatott, az énekes
pedig a hátára lendítette.
- Hálás lennék, ha
abbahagynátok ezt – jegyeztem meg duzzogva, majd követni kezdtem őket.
- Mit is pontosan? –
kérdezett vissza, miközben szorosan fogta Elianát.
- Hogy ha nem akarok
valamit, akkor Elianát vonjatok be, és végül kénytelen vagyok menni – morogtam
neki a választ, mire ő felnevetett. – Gondolom ez nem egy oké, nem csinálom
többet – húztam el a szám.
- Ki tudja… Rajtad áll. Ha
nem szerénykedsz, akkor nem csinálom – válaszolta szemtelenkedve.
- De jó – motyogtam az orrom
alatt, aztán kinyitottam nekik az ajtót, hiszen időközben megérkeztünk.
- Nézzétek kiket hoztam! – kiáltott
fel, ahogy belépett aztán a kanapéhoz sétált, és letette rá Elianát, majd leült
a székbe, ami mögött már ott állt Lou egy hajszárítóval a kezében.
- Miért kiabálsz korán
reggel? – lépett ki a szobájából Harry. Arcán látszott, hogy ebben a
pillanatban kelt, még fel sem öltözött. Mindössze egy boxer takarta bizonyos
testrészeit, így hamar felfedezhettem új tetoválásait, amelyek kidolgozott
felső testét borították. Igazából sosem voltam oda a tetovált srácokért, de rajta
valahogy annyira vonzónak tűntek, hogy le se tudtam róla venni a szemem.
Akaratlanul is beugrott az együtt töltött éjszakánk, ami még nagyobb vággyal
öntött el. Meglepődve nézett rám és Elianara, én pedig zavartan kaptam oldalra
a pillantásom.
- Ó, jó reggelt – ült le
Ellie mellé, majd adott neki egy puszit. - Jól aludtál? – kérdezte tőle, bár
hangja még mindig rekedtes volt, és látszott, hogy nehezére esik mondatokat
alkotni.
- Fel kell öltözni, mert
megfázol – tartott neki előadást Eliana, én pedig magamban jól megdicsértem.
Reméltem, hogy erre Harry felöltözik, de nem úgy tűnt mintha érdekelné.
- Én már nagy vagyok, nem
lesz bajom – magyarázta neki mozdulatlanul. Fenébe. Én nem tudok egy
félmeztelen Harry mellett reggelizni. – Éhes vagy? Mit szeretnél? – mutatott a
tálcákra, amiken a reggeli roskadozott.
- A fánkok az enyémek –
vette el őket Niall, mire Harry csúnyán nézett rá.
- Ha fánkot szeretnél,
elveszem ettől a gonosz bácsitól – fordult vissza a lánya felé.
- Nem adom – beszélt dedósan
Niall, aztán elnevette magát, amikor Eliana kinyújtotta rá a nyelvét. A szöszi
is ugyanígy tett, úgyhogy egymással gúnyolódtak egy ideig, ami végül nevetésbe
torkollott, én pedig már előre tudtam, hogy mekkora bajaim lesznek Elianával,
amikor hazamegyünk. Teljesen el fogják addigra rontani.
- Ha kéred a fánkot, az
egyiket neked adom – ajánlotta fel végül az énekes, de Eliana megrázta a fejét.
- Nahát, sok értelme volt
ennek, ha nem is kéred – jegyezte meg Zayn mosolyogva.
Én még mindig az ajtóban
álltam, így amikor ezt észrevettem, leültem egy székbe, amiből a lehető legjobban
kiesett Harold látványa. A többiek már a kávéjukat itták, így kissé
bátortalanul, hogy az ő reggelijüket fogyasztom, de én is öntöttem magamnak.
Nem szoktam reggelizni, viszont a kávé elmaradhatatlan, úgyhogy ma is emellett
döntöttem. Főleg egy ilyen éjszaka után.
- Nyúzottnak tűnsz – szólt
hozzám Lou, miközben a fodrászkellékeit pakolta vissza a táskába. Elvettem a
számtól a csészét, aztán ingatni kezdtem a fejem.
- Nem aludtam túl jól, és
valljuk be, elegem is van egy kicsit – jegyeztem meg észrevétlenül Harry felé
pillantva. Ő is felé nézett, aztán elmosolyodott azon, ahogy Elianát etette. Be
kell vallani, írtóra édes volt, csakhogy ezzel nem könnyítette meg a dolgom.
Akárhányszor ránéztem, amikor a lányunkkal foglalkozott, úgy éreztem, hogy
szeretem, és akarom, hogy része legyen a családnak. Kiakasztott ez a gondolat,
hiszen ő tisztázta, hogy tőlem nem szeretne semmit, és csak Eliana miatt áll
egyáltalán szóba velem.
- Amíg itt vagy, biztos lesz
alkalmatok beszélgetni – próbált biztatni.
- Hát azt mondta, de nem úgy
néz ki, mint aki nagyon igyekezne – jegyeztem meg, aztán legyintettem egyet,
hogy váltsunk témát. Nem akartam, hogy meghallja, róla beszélgetünk, és Lout
sem szerettem volna ezzel fárasztani.
Eliana nem ette meg az egész
szendvicset, és Harry hiába próbált még beletuszkolni valamennyit, nem sikerült
neki. Lecsúszott a kanapéról, és mászkálni kezdett. Mindenhol megnézett
valamit, amolyan felfedező körutat tett, aminek során mindenkinek odavitt
valamit. Én egy gitárpengetőt kaptam, amit fogalmam sincs, merre szedett össze,
de felmutattam, és Niall volt az, aki lecsapott rá.
- Az mi? – sétált oda hozzá
Eliana, és Niall keze után nyúlt.
- Gitárpengető – adta meg
neki a számára egyértelmű választ, azonban kislányom zavart tekintettel nézett
rá továbbra is.
- Mit csinálsz vele? –
kérdezett újból.
- Megmutatom, vigyázz – állt
fel a helyéről, és óvatosan arrébb tolta, hogy elférjen, miközben még az utolsó falat fánkját a szájába
tömte, majd a sarokba sétált, ahol egy gitár volt a falnak támasztva. A
pengetőt az ajkai közé vette, majd a kezébe kapta a gitárját, és visszaült vele
előbbi helyére, és játszani kezdett. Felismertem a számot, amit játszani
kezdett, hiszen korábban már hallottam a rádióban, Eliana pedig figyelni
kezdete, ahogy Niall a kezét mozgatja. Egy ideig ott állt vele szemben, és nem
tudom, hogy csak az újdonság hatását láttam-e az arcán, de úgy tűnt, tetszik
neki. A refrénnél Harry énekelni kezdett, mire felé nézett, aztán leült a
földre eléjük, és onnan figyelt tovább érdeklődve. Egy kis időre az egész szoba
elhallgatott, kivéve persze a gitárt meg Harryt, és mindannyian azt figyeltük,
milyen szótlanul és csodálkozva figyeli őket. Sosem láttam még ennyire
lenyűgözöttnek, most már biztos voltam benne, hogy valóban tetszik neki, amit
csinálnak.
Ezt a kellemes hangulatot
Will és Paul törte meg, amikor benyitottak a szobába, és a figyelmet magukra
terelték. Niall abbahagyta a dalt, amit eddig játszott, és mindenki feléjük
fordult, és kíváncsian várták, mit fognak mondani.
- Harold, Clair! –
biccentett felém kelletlenül a menedzser – Kettőkor lesz az interjútok, úgyhogy
fél egykor legyetek lenn, én veletek fogok tartani. Zayn, Niall, Louis, Liam! –
szólította meg őket is. – Nektek először kettébontva lesz egy-egy interjútok,
aztán egy közös, amire remélhetőleg Harry is odaér. Ti kettőkor indulok. Nincs
késés! – nézett szigorúan körbe, aztán miután mindenki bólintott egyet, ő
távozott is.
- Jó reggelt srácok! –
lépett beljebb Paul, miután az a felfújt hólyag elment. Hangja vidám volt, és
kedvesen is mosolygott mindenkire, szóval már most milliószor szimpatikusabb
volt, mint előző kollégája. – Mi a helyzet? – sétált a tálcához, és levett róla
egy pogácsát.
- Az a miénk – csapott rá a
kezére Louis, mire Paul gyors reflexről tanúbizonyságot téve elkapta a kezét,
és óvatosan bár, de elkezdte kicsavarni, miközben beleharapott a kajába.
- Nos… volt – engedte el a
kezét, aztán vigyorogva felegyenesedett. Niall megint pengetni kezdett, ám most
halkabban, és csak úgy szabadon, amíg a többiek a lehető legtöbb módon
próbálták kicsinálni szegény Pault. – Na, amúgy én meg azért jöttem, hogy
szóljak ma este már koncert van, interjúk után mentek hangpróbára – bökte ki végül
érkezésének okát, majd miután a srácok egyöntetűen jelezték, hogy felfogták,
amikor mondott, távozott.
Idegroncs állapotban
tengődtem fél egyig, amikor is beállított hozzám Lou, és egy Caroline-nak
nevezett nő. Nem értettem, mit akarnak, de aztán közölték velem, hogy fel kell
öltöztetniük, és a sminkemet is meg kell, hogy csinálják az interjúra. A számat
húzva hagytam, hogy végezzék a dolgukat, miközben szentül meg voltam róla
győződve, hogy saját magam is képes lettem volna ugyanerre. Legalábbis ezt
gondoltam, amíg bele nem néztem a tükörbe. A hajam és a sminkem talán még sosem
volt ennyire jó. Nem volt eltúlozva, hiszen nem bálba megyek, de nagyon
tetszett. Egy kicsit elmosolyodtam, legalább valami jót is sikerült találnom
ebben az egész helyzetben.
Mielőtt elindultam, adtam
Elianának egy puszit, és megígértem neki, hogy kárpótolom, amiért már megint
másokra hagyom, aztán elindultam lefelé. Harryn egy szinte félig kigombolt ing
volt, fekete zakóval és persze a szokásos fekete, szűk farmerrel. Bár első
ránézésre jól festett, amikor az arcára néztem, rajta is láthattam, hogy
mennyire nem akarja ezt. Will már a kocsiba szállt be, majd nyitva hagyva az
ajtót várta, hogy mi is így tegyünk. Kelletlenül másztam be mellé, majd mikor
Harry is elhelyezkedett, becsukta az ajtót, és elindultunk. Will egész úton azt
hajtogatta, hogy melyik kérdésre, mit és hogyan fogunk válaszolni, úgyhogy ha
nem voltam elég ideges, mielőtt beültem a fekete, sötétített ablakú kocsiba,
hát akkor most már biztosan fel tudtam volna robbanni. Idegesített a puszta
jelenléte is, az, ahogy egyes dolgokról érzelemmentesen, már-már gusztustalanul
beszélt. Sosem voltam egy agresszív ember, de most szívesen lekevertem volna
neki egy pofont, hátha rájön, hogy mekkora egy érzéketlen paraszt.
- Harold, remélem, azért
figyelsz – szólt rá, amikor a göndör már hosszú ideje csak kifelé bámult az
ablakon.
- Persze – bólintott kelletlenül,
aztán az út hátralévő részében is folytatta semmittevő cselekvését.
Amikor Harry testőre
kinyitotta az ajtót, mindannyian kiszálltunk az épület előtt, és Will
vezetésével elindultunk befelé. Örültem volna, ha legalább nem úgy ülünk be
egymás mellé, mint két idegen, hiszen mégis csak jobb lett volna úgy
nyilatkozni, hogy már meghallgattuk egymás nézőpontját, erre azonban már nem
volt lehetőség.
Totál ideges voltam,
izgultam az egész miatt, utáltam ezt csinálni, úgyhogy megkérdeztem, merre találom
a mellékhelyiséget, és el is szaladtam az irányába. Kellett egy kis idő, hogy
összeszedjem magam, bár nem húzhattam sokáig, mert már csak öt perc volt a
kezdésig. A csapnak támaszkodva, lehajtott fejjel vettem mély levegőket, majd
amikor már muszáj volt, elindultam visszafele. Harry még a folyosón lézengett,
Willt nem láttam sehol, bár nem is bántam.
- Gyertek be – nyitotta ki
az ajtót egy felkötött hajú, fiatal lány.
A morcos Harryre
pillantottam bizonytalanul, mire egy pillanatra ellágyultak az arcvonásai, és
mielőtt elindultam volna, elkapta a kezem.
- Hagyd, hogy én válaszoljak
mindenre. Csak akkor szólalj meg, ha konkrétan neked szól a kérdés, és ígérem,
nem lesz baj – mondta, miközben az arcomat vizslatta. Rettenetesen jól esett,
hogy bár haragszik rám, számíthatok rá, de meglepettségemben csak hálásan
bólintottam egyet, aztán hagytam, hogy betereljen a kis szobába.
Nem tudom, miért gondoltam,
hogy egy újságírókkal és kamerákkal teli nagy sajtószobába fogok kerülni, de
valamiért ez a kép élt a fejemben, így hát kissé megnyugodtam, amikor
megláttam, hogy összesen három kamera volt felállítva, és egyetlen egy férfi
ült odabent. Persze, asszisztensek, és operatőrök rohangáltak egyik sarokból a
másikba, illetve Will is ott volt, de legalább nem kell hatezer újságíró
kérdésére válaszolnunk.
- Ben Winston – rázott velem
kezet barátságosan, miután Harryvel összeölelkezve köszöntötték egymást.
Mosolya miatt kezdtem úgy érezni, hogy nem lesz ez annyira vészes, mint elsőre
hittem.
- Kezdhetjük srácok? –
nézett ránk, mire Harry bólintott, és kényelmesen hátradőlt a kanapén. Feszült
volt, de nem mutatta. Abban a pillanatban, ahogy a kamerák elé került,
megváltozott az egész kisugárzása, csupa kedvességet, és jókedvet árasztott
magából, én pedig csodáltam, amiért képes erre. Én feszengve ücsörögtem
mellette, miközben Ben bevezető mondatait hallgattam.
- Sziasztok, srácok! –
kezdett el nekünk beszélni, mire mindketten egy hellót hallattunk. – Hogy vagytok?
– Nem csapott bele egyből a közepébe, amiért hálás voltam, viszont tudtam, hogy
hamarosan úgyis sor kerül a komolyabb kérdésekre is.
- Remekül. A szünetben
feltöltődtünk, és most újra turnézunk. Várjuk az esti koncertet –válaszolt
Harry könnyedén. – Clair is utánunk jött Tokióba, neki is tetszik a város –
nézett felém mosolyogva.
- Nem voltál még Japánban? –
kérdezte tőlem Ben.
- Nem, de valóban lenyűgöző
hely – szedtem össze magam egy értelmes válasz erejéig.
- Mesélj magadról egy
kicsit! – nézett rám továbbra is. Nyeltem egyet, mielőtt beszélni kezdtem,
hiszen ötletem sem volt, mire kíváncsi, és mit kellene kiadnom magamról.
- Nincs túl sok izgalmas
bennem. 28 éves vagyok, rendezvényszervezéssel foglalkozom, nagyrész erre megy
el az időm – próbáltam rövidre fogni, és szerencsémre – vagy inkább szerencsétlenségemre
– Ben nem várt további információkat, inkább egy újabb kérdést tett fel.
- És van egy kislányod,
ugye?
- Igen – bólintottam továbbra
is nyugalmat erőltetve magamra. – Két éves, Elianának hívják.
- A kislányt, illetve téged
is láthattak már a rajongók Harryvel lógni. Sok mindenre gondoltak,
tippelgettek, hogy milyen kapcsolatban is állhattok. Elmondanátok, hogy volt-e
ezeknek a spekulációknak bármilyen alapjuk? Milyen kapcsolatban álltok
Harryvel? – Úgy tűnt, hogy egész végig engem szeretne faggatni, de mielőtt
megszólalhattam volna, Harry átvette tőlem a szót.
- Tudod, hogy van ez… mint
mindig, most is elég sok pletyka szállingózott összevissza. A legtöbbnek nem
volt valóságalapja, de mi is szeretnénk ezt tisztázni – dőlt előre, és úgy
folytatta. – A kislány, Eliana az én lányom – jelentette ki egyszerűen, de
mondatában sokkal több feszültség volt, mint azt hangja és ábrázata mutatta.
- Eddig hogy-hogy nem
láttunk titeket együtt? – tapintott rá a lényegre, de Harry erre is könnyedén
válaszolt.
- Természetesen tudtam a
lányunkról, de nem szerettem volna, ha a média és a rajongók zaklatták volna
őket. A kislánynak nyugalom kellett, úgyhogy próbáltuk eleinte titokban tartani.
– A betanult szöveget mondta, mégsem hangzott bemagoltnak.
- Milyen kapcsolatban
álltatok, amikor a gyereketek fogant? – kaptuk a következő kérdést.
- Barátok voltunk, és egy
buli alkalmával felelőtlenek is, ezt be kell vallani. De hát nézz rá, Ben! Ki
tud ellenállni egy ilyen csinos nőnek? – mutatott rajtam végig, ezzel a viccel
próbálva oldani a feszültséget. Hiába tudtam, hogy minden, ami csinál, csak egy
színjáték, mégis kínosan éreztem magam, és éreztem, ahogy az arcom forróvá kezd
válni.
- És most milyen
kapcsolatban álltok?
- Jó barátok vagyunk, – karolta
át a vállam, és kicsit közelebb húzott magához – akiket egy múltbéli esemény
összeköt. – Mondandóját egy újabb mosollyal spékelte meg.
- Szerinted, hogy fognak
erre a hírre reagálni a rajongók?
- Remélem, hogy megértik
majd, és tiszteletben tartják a család fontosságát. Nem szeretném, ha a
lányomnak bujkálnia kellene – válaszolta őszintén.
- Clair lenne valami, amit
hozzáfűznél Harry szavaihoz? – Minden bizonnyal feltűnt neki szótlanságom, és
igyekezett mégis szóra bírni.
- Csak annyi, hogy Harry
nagyon rendes srác, aki gondolkodás nélkül vállalta az apaságot – mosolyogtam Benre,
remélve, hogy szavaim enyhítik majd a Harryről újonnan kialakult képet.
- Köszönöm az interjút
srácok – mosolygott ránk ugyanolyan kedvesen, akárcsak az elején. – Sok örömöt,
na meg kitartást nektek a gyerekneveléshez! – nevetett fel, mire Harry is így
tett, és mivel Will már kézzel-lábbal mutogatta, hogy én is tegyek így,
csatlakoztam hozzájuk.
Harry még viccelődött
valamit Bennel, miután leállították a felvételt, aztán Will sürgetni kezdett
minket, hogy igyekezzünk, mert át kéne érni a másik épületbe, ahol a többiek
vannak. Amint kiléptünk a teremből, Harry újra visszahúzta magára a hűvös
álcáját, jóval előttem baktatott, és a kocsiban sem szólt hozzám.
- Szép munka volt – mondta nekünk
Will az autóban. – Clair, mosolyoghattál volna többet! – jegyezte azért meg.
- Te felfogtad, hogy nem
színész, hanem rendezvényszervező vagyok? – Képtelen voltam tovább szavak
nélkül tűrni a sértegetéseit, de ő ezt is csak nyugodtan tűrte. Úgy pattant
róla le, mintha pajzsa lett volna a megjegyzéseim ellen.
Csak pár utcával volt arrébb
a másik hely, így nem volt tíz perc se míg odaértünk. Harryn továbbra is azt
láttam, hogy zaklatott, de nem tudtam, hogy az lenne-e jobb, ha békén hagynám,
vagy az, ha megpróbálnék vele beszélni. Végül az előbbi mellett döntöttem, és
különben sem lett volna idő a lelkizésre, mert azonnal be kellett ülnie az
interjúra, ahol ismét a mosolygós, vidám Harryt játszotta.