Nagytakarítás (18)

Sziasztok!

A csoportban már említettem, hogy a két ünnep között hozok majd egy régebben megírt kis szösszenetet, és most, hogy Liam sikeresen megölte a fél fandomot az instagramos shirtless képével, úgy döntöttem, ez a megfelelő idő, hogy egy kicsit még kínozzon minket. Na meg úgy is olyan hűvös van, melegedjünk fel egy kicsikét, haha. 

A formaság kedvéért: 18 éven aluliaknak nem ajánlott vagy mi a szösz :D

Kommenteket örömmel olvasok ez alatt is.

xxx Larissa

***************************************

- Mr. Payne, a takarítónő jött. Beengedhetem vagy várjon egy kicsit? – kérdezte főnökétől a csinos nő, aki a recepciónál engem fogadott.

- Engedd csak be, Patricia! – hallottam meg az irodából a mély hangot, majd az engedély után a hölgy arrébb állt, én pedig a felmosóval és porolóval a kezemben, beléptem a tágas irodába.

A sarokba állítottam a takarításhoz szükséges felszerelést, és az asztalnál ülő, igencsak szemrevaló férfihoz léptem, hogy bemutatkozhassunk.

- Liam Payne – emelkedett fel a székéből, hogy egy erős és meleg kézfogásban részesítsen.

- Clara Paige, örülök a találkozásnak – viszonoztam a kézfogást az övéhez képest apró kezemmel.

- Clara, remélem, nem baj, ha tegeződünk – villantotta meg vonzó mosolyát, én pedig aprót ráztam a fejemen. – Nos, az a nagy problémám, hogy ezer éve nem volt itt takarítva, és jó lenne, ha most egy ilyen nagytakarítást csinálnál. Polcokról le kéne pakolni mindent, ablakokat lemosni, ilyesmikre gondoltam. De ezt gondolom olvastad a hirdetésben is – hadart összevissza, de nem hiszem, hogy ez feltűnt neki. Valószínűleg alapból beszélt ilyen gyors tempóban.

- Rendben. Elkezdem az ablakokkal, aztán majd haladok sorban, ha valami még eszünkbe jut, akkor megcsinálom – indultam is dolgomra, ő pedig visszaült a számítógéphez.

Miközben végeztem a dolgomat, végig éreztem magamon a tekintetét, és bár egy kicsit frusztrált, hízelgő volt a figyelme, hiszen olyan típusú férfi volt, akiről minden nő álmodik. Egy halványsárga, elég rövid short volt rajtam, fekete toppal, ami engedte láttatni a hasamat, amikor nyújtózkodtam. Szándékosan kellettem magam neki egy kicsit, hajlongtam, nyújtózkodtam, és ivásnál is odafigyeltem, hogy pár vízcsepp kifolyjon a számból, le a nyakamon, végig a mellkasomon, amíg el nem éri a toppomat.

- Itt az asztal alatt is van egy kisebb szekrény, amit ki kéne takarítani – tolta magát hátrébb a gurulós székben, pimasz mosollyal a szája sarkában, úgyhogy belementem a játékba, és négykézlábra ereszkedtem előtte, jól kinyomva fenekemet.

- Kész is van – tolattam egy picit hátra, ezzel egyik lábába ütközve, majd felemeltem kezeimet a talajról, és megfordultam a térdeimen, hogy ránézzek. Jobb keze a gatyájára simult, kissé görcsösen tartotta ölében a kezét, én pedig mosolyogva nyugtáztam, hogy tetszett neki a kis mutatványom. – Van még valami, amit törölgetni kéne? – helyeztem át tekintetem fókuszát a kezéről a szemére.

Hirtelen nyújt a karomért, hogy közelebb rántson magához. Szabad kezemmel a combján támaszkodtam meg, hogy ne boruljak bele fejjel az ölébe.

- Ami azt illeti, van itt még valami, amiről gondoskodhatnál – tette kezemet a farkára.

Nem lepődtem meg tettétől, hiszen kinézete alapján pont ezt vártam tőle, és amikor először nézett rám úgy, hogy azonnal meztelennek éreztem magam, számítottam rá, hogy valamikor bepróbálkozik. Hogy tudja, benne vagyok, megmarkoltam férfiasságát, mire ő felpattant, és az ajtóhoz sétált, hogy a lyukban lévő kulccsal magunkra zárja. A nadrágját gombolva, sliccét lehúzva sétált vissza elém, én pedig azonnal belemarkoltam nadrágja szárába, és lehúztam róla a kék farmert. Időközben ő megszabadult szürke pólójától is, így egyetlen boxerben ült vissza a székbe. Lassan végighúztam a kezem izmos felsőtestén, hagyva, hogy körmeim finoman karcolják bőrét, aztán belecsókoltam a nyakába. Felnyögött, ahogy aprókat szívtam a bőrén, kezét pedig a boxerébe csúsztatta.

- Türelmetlen – szidtam le a füléhez hajolva.

- Rég volt használva, már lassan tényleg porosodik – harapott bele a vállamba, én pedig felnevettem szavai hallatán. Kötve hiszen én azt.

Végigsimítottam a karját, át feszes bicepszén, le nyilakkal borított alkarján, aztán megkerestem kézfejét a boxerében, és arrébb lökve, átvettem ujjainak korábbi helyét. Gatyájától nem igazán fértem hozzá, úgyhogy kiszabadítottam a fogságából, és egy pillanatig gyönyörködtem merev férfiasságában, ahogy a boxer széle által még mindig nyomva a hasához simult. Végignyaltam hosszán, ezzel elérve, hogy ujjai ráfonódjanak a karfára, és megszorítsák azt.

- Ragaszkodsz ahhoz az alsóneműhöz? – néztem fel rá, várva, hogy megemelje csípőjét. Kérdésem megtette hatását, így gyorsan azt is letoltam a bokájáig, a farmere mellé, és visszatértem méretes merevedésének kényeztetéséhez. Néhányszor körbenyaltam makkját, amíg kezemmel a golyóit izgattam, aztán elvárásának eleget téve számba engedtem, és kezemmel rásegítve, szopni kezdtem. Ujjaival oldalra simította a hajamat, hogy jobban lássa, amit csinálok, én pedig az arcára néztem, hogy lássam rajta a szám és nyelvem okozta élvezetet. Folyamatosan a hajamat piszkálta, egyre görcsösebb mozdulatokkal, míg végül bele nem markolt a tarkómnál, hogy ő maga kezdje diktálni a tempót és a mélységet. Egy idő után elhúzta a kezét, ezzel visszaadva az irányítást, majd megint egy kicsivel később leállított, és lehúzta rólam a felsőmet. Előre hajolva a melltartómat is kikapcsolta, majd összefogta melleimet, és közédugta a farkát. Átvettem kezeinek helyét, hogy újra megkapaszkodhasson a székbe, és miközben csípőjével ütemesen lökött felfelé, én lehajtottam a fejem, hogy nyelvemmel elérjem makkját.

- Basszus Clara – szinte hörgött, ahogy kiejtette a szavakat, én meg legalább kétszer olyan nedves lettem attól, ahogy kiejtette a nevemet. – Te nem szeretnél valamit kapni? – rántott fel magához, belebeszélve a számba. Hirtelen válaszolni se tudtam, annyira elbódított, ahogy a szája súrolta az enyémet. – Ezt igennek veszem – állt fel, magával húzva. Gyorsan lerugdosta magáról a cipőjét, meg a ruháit, aztán az én pici rövidnadrágom is az övéi mellé hullt. Az íróasztaláról félresöpört pár papírt, és felültetett rá, majd a lábaim közé állt, és lecsapott ajkaimra.

Nem finomkodott, nyelve akaratosan járt a számban, ezzel előhozva belőlem is a vadságot. Beszívtam vastag, alsó ajkát, majd a fogaimmal kitartottam egy kicsit. Ettől aztán kétszer olyan hévvel esett nekem. Kezével a combomba markolt, és szájával egyre lejjebb haladt. Az egész testemet átjárta a bizsergés, mintha a végtagjaimból kiindulva szaladnának afelé a pont felé, ahol éppen ajkai és ujjai érintenek, hogy ott összpontosuljanak, és együtt haladjanak tovább az alhasamba. Könyökömre támaszkodva hátradőltem, és fejemet hátravetve hagytam, hogy félrehúzza tangámat. Vártam az ujjainak vagy a nyelvének érintését, de mindhiába, úgyhogy végül felemeltem a fejemet, hogy megnézzem, mit csinál.

- Ki is a türelmetlen? – húzta féloldalas mosolyra duzzadt ajkait, én pedig felnyögtem kínomban.

- Ne szórakozz! – ziháltam neki, ezzel még szélesebb mosolyt váltva ki belőle.

- Ne fogd vissza magad, hangszigetelt a szoba – kacsintott rám, aztán belém nyalt. Ha akartam volna, se tudtam volna magamban tartani az apró sikolyt, amit emiatt hallattam, de jó volt a tudat, hogy Patricia nem fogja végighallgatni, ahogy elélvezek Liam alatt.

Le kellett fognia a csípőmet, hogy ne ficeregjek összevissza, amíg ő felváltva szívott és nyalt. Borostája karcolt minden mozdulatánál, nem kellett sok, hogy teljesen elveszítsem az önuralmamat. Belső combjaim a fejére simultak, amíg szét nem nyomta őket. A számhoz tartotta az egyik ujját, de helyette kettőt kaptam be, ezzel egy hangosabb nyögést kiváltva belőle, majd mindkettőt egyszerre tüntette el bennem. Már a könyökömön is nehéz volt tartanom magam, ezért teljesen hátradőltem. Hátamra papírok tapadtak, kezemmel pedig az asztal szélét szorítottam úgy, hogy ujjaim elfehéredtek. Rohadtul értette a dolgát, olyan volt, mintha tudott volna minden egyes pajzán kis vágyamról.

- Liam. Akarlak. Most. – tagoltam neki szaporán szedve a levegőt.

Kihúzta ujjait, és eltávolodott tőlem. Amíg ő felvette a földről a nadrágját, hogy a farzsebéből elővegye az óvszert, én feltornáztam magamat, hogy levegyem bugyimat. Amikor szembefordul velem, lüktető büszkeségére tettem a kezem, hogy egy kis ideig még verjem neki. Nem sokat várt, ellökte a kezem, és felhúzta az óvszert. Az alsó ajkamat beharapva követtem mozdulatait, majd amikor rám nézett, kacéran rá mosolyogtam. Előrébb csúsztam, és szétnyitottam lábaimat, hogy közé tudjon állni. Jobb combom alá nyúlt, hogy megemelje, kicsit hátrébb döntött, majd bejáratomhoz pozícionálta magát, és lassan belém nyomta magát. Szinte azonnal kihúzta teljesen, majd újra betette, ezt a mozdulatsort megismételte még kétszer, gyorsabb tempóban, aztán nem szórakozott tovább.

Egyik kezemmel hátul támaszkodtam, a másikkal a nyakát átkarolva húztam magamhoz, ő pedig kulcscsontomra lihegett. Váltogatta a tempót, hol gyorsan, aprókat lökött csípőjével, hol pedig lassan, mélyeket. Karom nem bírta sokáig az ostromot, így megint kifeküdtem. Megállt, amíg helyzetet váltottam, és a másik lábamat is a karja fölé tette, combomba kapaszkodva tartott magához közel, de még így is folyton felcsúsztam, ezért a csípőm mellett megkapaszkodtam az asztalban. Tovább diktálta a gyors tempót, amíg szinte öntudatlanul nyökögtem az asztalon. Ő sem volt ám csendes, mély nyögései rezonáltak a fülemben, érintései pedig még tovább perzselték amúgy is égő bőrömet.

- Fordulj meg – szállt ki belőlem, én pedig teljesítettem kérését.

Hasam alá nyúlva megemelt egy kicsit, és újra visszahelyezte farkát járatomba. Testünk minden egyes találkozásnál nagyot csattant, akárcsak tenyere a fenekemen. Hasam alatt lévő ujjaival folyamatosan ingerelte a csiklómat, egészen addig, amíg a nevét kiáltva, remegve estem át orgazmusomon. Kezemmel összegyűrtem néhány papírt, ahogy valamibe kényszeresen kapaszkodni akartam, de jelenleg az sem érdekelt. Liam a csípőmbe markolva mozgott tovább, amíg ő is elélvezett. Mély, férfias, elégedett nyögése keveredett az én zihálásommal. Az asztalra hanyatlottam, ő pedig teljes testsúlyával a hátamra feküdt, és izzadtan, összetapadva kapkodtuk a levegőt. Ő találta meg hamarabb légzésének normális ritmusát, és miközben felemelkedett rólam apró puszikat hagyott gerincem mentén.

- Kárnak raktunk rendet ezen az asztalon – dünnyögtem, miközben próbáltam úgy leszállni, hogy több papírnak már ne legyen baja. Bár lényegében már szinte mindnek mindegy volt. – Bocs – tartottam felé egy adagot, amit olvashatatlanra gyűrtem.

- Megérte, majd kinyomtatom újra – húzott magához a derekamnál fogva, hogy egy utolsó, birtokló puszit nyomjon a számra, aztán mindketten felöltöztünk, és folytattuk a munkát. Én a takarítást, ő a papírjai rendezését.