Két hét mennyország

Olyan rég láttam már Liamet, hogy azt hittem megőrülök a repülőn, míg Rómába érek. Türelmetlen voltam, és semmi nem tudta elterelni a figyelmemet arról, hogy pár óra múlva újra megölelgetem és megcsókolhatom. Nem tagadom, kisebb–nagyobb veszekedéseink voltak, sőt volt olyan hét, amikor szinte minden nap összekaptunk. Kicsit furcsa, mert azt mondják, akkor jön ki a társunk hülyesége, ha sok időt töltünk vele együtt, rólunk pedig minden elmondható volt, csak ez nem. Valószínűleg mi a másik véglet voltunk, akik azért vitatkoznak, mert nem tudnak megfelelően egymás életében részt venni.

Még mielőtt elindultam, kaptam tőle egy SMS–t hogy nem tud kijönni elém, mert pont akkor kell felénekelnie az egyik szólóját, amikor a repülő landol. Nem mondanám, hogy nem voltam csalódott, de így legalább letudja az efféle kötelességeit, és a későbbiekben több ideje lesz rám.

Harryt küldte ki elém, úgyhogy őt kezdtem el csörgetni, amikor a nagy tömegben sehol nem láttam. Úgy tűnt, ma mindenkit egy kisebb hadsereg fogadott, mert rengeteg ember állt a reptéren arra várva, hogy szerettei megérkezzenek. Amikor felvette, befogtam a szabad fülem, hogy jobban halljam, majd elindultam abba az irányba, amit megadott. Olyan sok embert kellett kerülgetnem, hogy azt hittem sosem érek oda, többször is majdnem felbuktam a bőröndökbe, de végül megláttam Harryt, mellette pedig a testőrét, aki igyekezetett mindenkit távol tartani tőle. Éppen telefonált, ám amikor meglátott, elmosolyodott, és kivette a kezét az zsebéből, hogy átöleljen. Gyorsan el is köszönt a vonal másik végén lévő személytől, majd az utamról kezdett érdeklődni, miközben az autó felé haladunk. Segített betenni a csomagtartóba a bőröndöm, aztán mind a ketten beültünk a kocsi hátuljába, és vártuk, hogy elinduljunk.

– A hercegeddel már nem lehet bírni. – A herceg mára már összeforrt Liam nevével, Harry nekem csak így emlegette. – Körülbelül tízszer kötötte a lelkemre, hogy mikor érkezel meg, és megígérte, hogyha elkések, meg fog ölni – nevetett fel. – Tiszta rabszolgahajcsár!

– Meddig kell a stúdióban lennie? – érdeklődtem. Nem sok fogalmam volt arról, mi zajlik ott ilyenkor, Liam nem szokott ilyen részletesen mesélni.

– Ha mindent jól csinál, akkor hamar szabadul, és biztos vagyok benne, hogy meg is tesz ezért mindent – mondta, aztán az ablak felé fordult. Még nem tudtunk olyan sokat beszélni, mert nem találkoztam velük sűrűn, úgyhogy nem tudtam, mit kérdezhetnék. Akar–e velem beszélni, vagy jobb neki a tájat bámulni. – Voltál már Olaszországban? – oldotta meg helyettem a problémát.

– Egyszer Caprin nyaraltunk a családommal – bólintottam, aztán megmaradtunk ennél a témánál, és a kocsiban végig arról beszélgettünk, hova érdemes mindenképpen ellátogatnom.

Jó neki, hogy ennyi helyen járt már, és szinte mindegyikről tudott valamit. Én alig jártam határon kívül. Sokan voltunk a családban, és bár nem voltunk szegények, azt nem engedhettük meg magunknak, hogy hat fő részére fizessünk szállást, étkezést és programokat külföldön. Most viszont, hogy különböző országokból kapok felkérést, nekem is van, hogy repülnöm kell, ám a legtöbb fotózást egyelőre Londonban bonyolítottam le, így még mindig nem mondhattam, hogy nagy világjáró lennék.

– Mi a helyzet a barna modell lányokkal? – döntötte oldalra a fejét érdeklődve.

– Szörnyű vagy, tudod? – nevettem fel. – Kelly is, akivel beszéltél egyszer telefonon, érdeklődött irántad. Most tényleg kerítőt kell játszanom? – Csak vicceltem, hiszen tudtam, hogy mind a ketten megoldják a saját magánéleti problémáikat.

– Nem, de egy telefonszámot azért adhatnál – nézett rám kérlelően. Megráztam a fejem, aztán megígértem neki, hogy megkérdezem Kellytől, hogy megkaphatja–e. Nem tudtam, hogy érdeklődik–e a srác iránt, vagy a háta közepére kívánja, így nem akartam neki szerezni egy zaklatót. – Miért nem írsz neki most? – kérdezte.

– Úristen, Styles, még csak soha nem is láttad, lehet, nem is tetszene – nevettem továbbra is.

– Csak viccelek – legyintett vigyorogva, mintha eddig nem tudtam volna. – Amúgy megjöttünk – jelentette be.

– Még mielőtt kiszálltok, nézzétek ki a legrövidebb utat az ajtóig, aztán futás, rengeteg rajongó gyűlt össze – figyelmeztetett minket Harry testőre, mi pedig közreműködőek voltunk, érthető okokból.

A hotelben megrohamoztuk a liftet, Travis pedig egészen az ajtóig elkísért minket, csak utána fordult sarkon, mi pedig bementünk. Zayn x–boxozott, de amikor meglátott, megállította a játékot, és adott két puszit.

– Ah, jó, hogy itt vagy. Liam egy idegroncs mostanában – osztotta meg velem az infót, így rögtön megértettem, miért örül nekem ennyire.

– Ja, tapasztaltam, rajtam tölti ki – húztam el a számat, ám most nem akartam ezzel jönni. Tiszta lappal jöttem ide, örülök, hogy találkozunk, és nem veszekedéssel tervezem eltölteni ezt a két hetet. – Többiek? – érdeklődtem irántuk, amikor senki mást nem véltem felfedezni a szobában.

– Louis a hercegeddel van – lépett be Niall, kezében pedig egy zacskó chips volt. – Szia amúgy, kérsz? – nyújtotta felém, közben pedig már tömött is be egy adagot a szájába.

– Nem, egyed csak, jó étvágyat – mosolyogtam rá. – Hova pakolhatok le? – néztem fel Harry–re, aki még mindig mögöttem állt, a telefonján pötyögött valamit.

– Gyere, mutatom – indult meg előttem, aztán Liam szobájához vezetett. Belökte az ajtót, majd megkérdezte, hogy kell–e valami, és amikor megráztam a fejem, magamra hagyott.

Leraktam a bőröndöm az ágy lábához, aztán körbe néztem. Néhány ruhája az ágyon hevert, egy része a földre lógott, ezért úgy döntöttem, picit összepakolok, ám előbb felkaptam a pulcsiját, és mélyen beleszippantottam. De rég éreztem már az illatát. Miután sikerült elszakadnom az anyagtól, pár pillanat alatt rendbe tettem a szobát, majd visszasétáltam a fiúkhoz. Zayn még mindig játszott, Harry a szobájába vonult, Niall pedig a tévé képernyőjére tapadt, azonban már egy másik ízesítésű chipset evett. Ami azt illeti a kedvencemet, hagymás tejfölöset, úgyhogy amikor megkínált, már nem utasítottam vissza. Leültem hozzájuk, és amíg vártam, hogy Liam visszaérjen, jót beszélgettünk.

– Mennyire szoktatok ti youtube–on videókat nézni? – kérdeztem tőlük kíváncsiságból.

– Kezdetben próbáltunk nem lemaradni, de egy idő után lehetetlen volt, most meg már egyáltalán nem is akarom látni azt a sok hülyeséget, ami fent van – húzta el a száját Zayn.

– Vannak tök jó videók – rántotta meg a vállát Niall.

– Csak azért kérdeztem, mert belefutottam olyan videókba, amiben a készítő bizonyítékokat hoz fel arra, hogy Louis barátnőjének ikertesói vannak meg, hogy én és Perrie csak kamu barátnők vagyunk, mert Zayn és Liam kezdetek óta szeretik egymást, csak nem akarják felvállalni – csaptam a homlokomra, hogy érzékeltessem, mennyire értelmesnek találom az ilyen dolgokat.

– Ja, az ilyenekhez szokj hozzá, és különben is Ziam valódi – nézett fel rám vigyorogva Zayn, mire mindannyian felnevettünk.

Még mindig nevettem, amikor két kéz tapadt a szememre. Nem gondolkodtam sokat, azonnal megfordultam, hogy megcsókoljam, ám szerencsére nem támadtam le olyan gyorsan így Louis még le tudott állítani, mielőtt lesmároltam volna, ugyanis Liam helyett ő állt mögöttem.

– Jézus, oké, hogy vonzó vagyok, de azt nem gondoltam volna, hogy Liam szeme láttára akarsz csókolózni. – A jeleneten mindenki nevetni kezdett, csak én álltam ott elvörösödve, míg végül Liam odaállt elém és megölelt.

Láttam, ahogy a többiek ránk néznek, és furcsa volt, hogy mindenki szeméből ki tudtam olvasni, mire gondol. Mivel nagyon nyíltak voltak, nem volt nehéz kiismerni őket. Niall mosolygott, mintha örülne nekünk, amiért végre egy kis időt tölthetünk együtt, Zayn és Louis viszont kissé szomorúan pillantott ránk. Sejtettem, hogy az jutott eszükbe, hogy milyen jó lenne, ha az ő barátnőjük is itt lenne, én pedig nem akartam, hogy rosszul érezzék magukat, így kibontakoztam Liam karjaiból.

– Nem fogok hiányozni, ha eltűnök a szobába, ugye? – kérdezte Liam, mire Zayn sírást imitált.

– Már most annyira hiányzol – zokogta.

– Bírd ki valahogy – simogatta meg a hátát, aztán karon ragadott és a szobába vitt. – Jé, rend van – jelentette ki meglepetten, amikor beértünk.

– Kezdj el hozzá szokni, mert amíg itt leszek, ilyen szobákat akarok látni.

– Uh, biztos jól átgondoltam, hogy ide hívtalak? – vágott elgondolkozó fejét, aztán gyorsan átölelt, hogy jelezze csak viccelt.

– Még hazamehetek – vigyorogtam rá. – De szerintem inkább maradok, és az őrületbe kergetlek – néztem fel rá, így nem sok távolság maradt köztünk.

– Ezt támogatom, a lényeg, hogy itt legyél – suttogta a számba.

– A szexet még itt a hotelben bonyolítsátok le, mert a turné buszban biztos, hogy nem engedjük meg a hancúrozást – kiabált be a szobába Harry, amikor feltehetően elhaladt előtte.

– Nem mennétek el sétálni vagy akármi? – kiabáltam vissza, mire kinyílt az ajtó és egy csukott szemű Harry állt meg benne.

– Szóljatok, ha kinyithatom a szemem, nem szeretném ágaskodva látni a pacit – közölte velünk vigyorogva. – Különben nem megyünk el, nehogy azt hidd, hogy kihagynánk a műsort – vigyorgott immár nyitott szemmel, majd kiiszkolt, mielőtt Liam hozzávágott volna egy párnát.

– Na, mesélj – vetődött az ágyra aztán a kezemnél fogva lehúzott magához. Hasra feküdtem és felkönyökölve kezdtem el neki mesélni.

Jó volt, hogy végre élőben hallgatta a kis történeteimet. Elmeséltem az összes problémámat, kezdve azzal, hogy komolyan gondolkozom a suli abbahagyásán, egészen az új érdekbarátaimig. Előbbihez nem tudott sok biztató dolgot tudott mondani, hiszen nem tudta átélni a helyzetemet, utóbbiban pedig próbált segíteni.

– Egyszerűen csak nem keresek új kapcsolatokat. Akik ezelőtt az egész előtt a haverjaim voltak, azokkal tartom igazán a kapcsolatot. Mondjuk nekem annyiból jobb, hogy itt van ez a négy idióta, szóval bőven elegem van a barátokból. Próbálj te is a munkatársak közül jófejeket keresni. Velük egy az érdeklődési körötök. Tényleg azzal a lánnyal, akivel a táborban ismerkedtél meg, tartod a kapcsolatot?

– Kellyvel? Aha. Telefonon beszélünk egy csomószor és legutóbb Londonban volt fotózása, szóval találkoztam is vele. Amúgy jó hogy mondod, meg kell tőle kérdeznem, hogy Harrynek megadhatom–e a telefonszámát – vettem elő a telefonom a zsebemből.

– Komolyan rámozdult? – nevetett fel Liam is, akárcsak én, amikor először hallottam. – Látott már egyáltalán képet róla?

– Nem – ráztam meg a fejem, miközben elküldtem az SMS–t. – De szerintem összeillenek, majd mindjárt mutatok róla képet, de előbb mesélj te is. Látom, a rajongók nem csökkennek – utaltam a hotel előtt kígyózó sorra, és a visításra, ami beszűrődött a szobába.

– Néha aludni se tudunk, de néha megnyugtató. Amikor magányos vagyok, vagy szar kedvem van, és úgy érzem, az egész világ ellenem van, kimegyek hozzájuk, hogy rájöjjek, mennyi embernek fontos vagyok.

– Remélem, tudod, hogy nekem mindig az vagy – simítottam az arcára a kezem. – Még akkor is, ha mostanában többet veszekedtünk.

– Hagyjuk most a balhét – mosolygott rám. – Nekem is te vagy a legfontosabb – hajolt a számhoz, hogy megcsókoljon.

– Bezárod az ajtót? – kérdeztem tőle, amikor úgy állt a dolog, hogy a négy fal között nem publikus dolgok fognak történni. Szó nélkül állt fel, hogy elfordítsa a kulcsot a zárban, majd miután kattant egyet, visszasétált az ágyhoz.

Igazából nagyon zavart, hogy a többiek odakinn vannak, úgyhogy végül felvetettem, hogy menjünk be a fürdőszobába, hogy ne csak egy ajtó legyen közöttünk.

– Ha neked úgy jobb, akkor menjünk – egyezett bele. Hangja már rekedtes volt a vágytól, sietett is volna, ennek ellenére finoman húzott fel az ágyról és a zuhanyzó felé vezetett.

Nekidöntött az ajtónak, amikor az becsukódott mögöttünk, és újra birtokba vette az ajkaimat.

– Mit szólnál hozzá, ha nem csigáznánk sokat? – kérdezte lassan, minden egyes szó után adva egy puszit, hol az arcomra, hol a nyakamra. Válasz helyett ledobáltam magamról a maradék ruhát, és kinyitottam a vizet. Aláálltam, és onnan figyeltem, ahogy ő is megszabadul a boxerétől, majd beáll mellém. Nagyon gyorsan jártuk be egymás testét, aztán az egyik lábamat a derekára kulcsoltam, jelezve, hogy akkor a megbeszéltekhez hűen ne húzzuk sokáig a dolgot. Előrelépett egyet, így a hátam a hideg, párás falhoz tapadt. Természetesen először nem esett valami jól, de hamar átvette a testem forróságát. Liam a karjait a derekamra helyezte, közelebb húzott magához, egy kicsit megemelt, aztán visszaengedett. Akaratlanul nyögtem fel a gyönyörtől, amit az okozott, hogy végre érezhettem.

– Sh – tette az ujját a számra, aztán ütemesen mozogni kezdett.

Igyekeztünk mind a ketten minimálisra csökkenteni a sóhajokat, mert nem akartuk, hogy a következő két hétben végig azt hallgassuk a többiektől, hogy milyen jól elvoltunk. Amikor pedig együtt létünk vége közeledett, csókkal próbáltuk befogni egymás száját. Megremegett a lábam, amikor a végső gyönyör végigsöpört a testemen, finoman beleharaptam az alsó ajkába, majd ő is szabadon engedte magát.

Csak akkor láttam, hogy vérzik a szája, amikor már az ágyon feküdtünk egy–egy köntösben.

– Nem fájt? – kérdeztem aggódva. Nem akartam ilyen erősen megharapni.

– Észre se vettem – nyúlt a szájához.

– Sajnálom – adtam rá egy puszit, aztán édesen pislogtam rá.

– Na, mit szeretnél? – nevetett fel, amikor meglátta az arckifejezésemet.

– Ahh, túl jól ismersz – ejtettem a homlokom a mellkasára. – Éhes vagyok, nem ettem mióta felszálltam a repülőre, leszámítva azt a pár szirom chipset, amit Niall adott.

– Gyere, kerítünk valamit – ült fel, de én tovább feküdtem, és nagyokat pislogtam rá. – Ja, értem, hogy hozzam be – ismerte fel újra tökéletesen a helyzetet. Szépen mosolyogva kezdtem el bólogatni.

– Lusta dög vagy – intézte hozzám szavait fejcsóválva, mielőtt becsukta maga után az ajtót, ám nem sértődtem meg, mert hangjából végtelen szeretet áradt.

Vigyorogva dőltem a párnákra, és arra gondoltam, mennyire jó, hogy itt lehetek. Két hét a mennyországban!  Előkaptam a telefonom és írtam neki twitteren: Elképzelni sem tudod, mennyire szeretlek! Meg akartam osztani az érzést mindenkivel, mert úgy éreztem túlnő rajtam, és szétrobban a mellkasom a boldogságtól.

Mint láthatjátok, új kinézetet kapott a blog. Remélem, tetszik nektek. Köszönöm a sok pipát, amit az előző részhez kaptam, nagyon jól estek, és köszönöm a chatben visszajelzőeknek is, hogy írtak:) 

Így a vége felé közeledve örülnék azért még több hozzászólásnak, szeretném tudni, mit szerettek a történetben, és mit nem. Én igyekszem mindent a legjobban csinálni.

Jó olvasást! Puszillak titeket <3

xxx Larissa