Óvó bácsi

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, de mielőtt olvasni kezdenétek, szeretném megköszönni a pipákat, feliratkozást és mindennemű visszajelzést. Annyira nagyon boldoggá tesztek vele, szóval kérlek tartsátok meg ezt a jó szokást, illetve csatlakozzatok minél többet. A pipákhoz betettem egy olyan lehetőséget, hogy elolvastam, ha megtettétek, akkor legyetek szívesek egy pipával jelezni. Csak szeretném tudni, hogy mennyien vagyunk most nagyjából. Szóval a lényeg, hogy hatalmas köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában támogat. Külön ki szeretnék emelni egy személyt, mégpedig Amandát. Rengeteget tesz értem, segít mindenben. Imádlak életke! :)

Van egy hírem is, amit muszáj megosztanom veletek, mert még mindig alig hiszem el. Tegnap Andy elkezdett követni twitteren. Nem tudjátok elképzelni, mennyire örültem/örülök neki!

Na, és akkor nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást!

xxx Larissa

Én mindig azt hittem, hogy egy erős nő vagyok. Tizenéves korom óta bizonygatom anyának, hogy nincs a világon olyan ember, akiért napokat sírnék. Sosem engedtem, hogy a veszekedések vagy akár a szakítás földhöz vágjon. Ha mégis megtörtént nem mutattam. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sírtam életemben, Liam távolléte mégis annyira elkeserített, hogy ezen alkalmak száma biztos megtriplázódott. Igazából ennek több oka is lehetett. Egyrészt még nagyon a kapcsolatunk elején vagyunk, pont abban az időszakban, amikor a szerelmesek elszakíthatatlanul töltik egymással minden idejüket. Nekünk ez nem adatott meg, mellesleg, még annak ellenére is, hogy amíg mellettem volt, a lehető legtöbb időt töltöttünk együtt, egy hónap után nem jelenthetem ki teljes nyugalommal, hogy kívülről, belülről ismerem, ami ugyan nem jelenti azt, hogy nem bízok meg benne, de azért van bennem egy kis félsz, hiszen akárhova megy, lányok ezrei epedeznek érte, ő pedig férfiból van.

Másrészről pedig nem igazán volt kivel megosztanom az érzéseimet. Anyának rengeteget meséltem, érdeklődött is mindig a hogylétem felől, de sejtettem, hogy nem lehet valami izgalmas minden nap a szenvedéseimet hallgatni. Amanda is szívesen ápolgatta a lelkem, ám az ő arcán ott volt az a bárgyú, szerelmes mosoly, amit azóta elhagyhatatlan kellékként viselt, mióta Andy és ő összejöttek. Félreértés ne essék, örültem nekik, jó volt vidámnak látni, ugyanakkor rossz volt nézni, ahogy ölelgették egymást, míg nekem be kellett érnem napi egy telefonhívással. Semmi fizikai kontakt, csak az üzenetben küldött puszilós smiley-k. Mivel náluk most kipukkaszthatatlan volt a rózsaszín felhő, nem is szerettem volna elrontani a kedvüket, ezért inkább magamban dolgoztam fel Liam hiányát. Igaz, voltak Amandán kívül más haverjaim, de nekik sosem meséltem mély érzésekről, velük inkább csak hülyültünk, beültünk moziba, elmentünk bulizni, ám ez minden.

Az sem segített sokat a lelki állapotomon, hogy hiába vártam a levelet a Victoria’s Secrettől, nem kaptam. Ideges voltam, hogy vajon megkapták-e a jelentkezésem, és nem értettem, hogy miért nem jeleznek már vissza. Azonban, amikor Liammel beszéltem, eltűnt minden problémám. Nem volt bennem egy csepp keserűség sem, olyan volt, mintha betettem volna egy dobozba, és kilöktem volna magamból. Azokban a percekben úgy éreztem, megállhat a világ, mi akkor is ott leszünk egymásnak.

- Délután megyünk valami rádióba interjút adni, illetve eljátszunk egy dalt is – újságolta a hírt. Az ágyán feküdt, arcán látszott a fáradtság, de boldogan csillogott a szeme és mosoly játszott ajkain, úgyhogy nem aggódtam érte.

Nagyon sok dolga volt, volt olyan nap, amikor csak sorolta, hogy mennyi mindenen van már túl, és milyen sok dolog van még hátra, én pedig megjegyezni se bírtam azt a sok mindent, nemhogy teljesítsem is őket. Néha örültem, hogy egyáltalán azt tudom, éppen melyik városban van, úgyhogy az ilyen információkat meg sem próbáltam elraktározni.

- Én most épp a fotózásom szünetében iszogatom a kávémat – emeltem be a bögrét a kamera látókörébe, hogy bizonyítsam szavaim hitelességét. A legtöbb alkalommal skype-oztunk, hiszen így legalább láthattuk is egymást.

- Csak úgy, mint mikor találkoztunk – mosolyodott el az emlék hatására. Olyan távolinak tűnik már, sokkal többnek érzem a kapcsolatunk idejét, mint másfél hónap.

- Ha itt végeztem, el kell mennem bevásárolni, mert Andy folyton felzabálja a hűtöm összes tartalmát – folytattam a teendőim sorolását hitetlenkedve.

Andy személyében egy igazi fiúbarátot találtam. Mindig jól kijöttem a srácokkal, de olyan igazi nagy barátság senkivel nem alakult ki idáig. Ő viszont olyan lett nekem, mint egy nagytesó. Mióta Liam elment, és Amandával összejöttek, szinte minden nap átjön meglátogatni. Sejtettem, hogy igazából Liam küldi, annak reményében, hogy a sok hülyeségével majd felvidít, de nem voltam benne biztos. Bárhogy is legyen, hatásos, amit csinál, mert amíg ott vannak velem, – Amanda is rendszerint elkíséri – addig nincs időm magányosnak lenni.

- És gondolom, ha már felöltöttem, jön is egyből kifosztani – fejeztem be nevetve.

- Kezdek féltékeny lenni. Valójában én kértem, hogy néha nézzen rád, - igazolta előbbi gondolataimat, miszerint Andy óvó bácsit játszik – de túl sok időt tölt veled – ráncolta a homlokát.

- Ó, ne aggódj! Hacsak nem jön rám valami perverz öt perc, akkor nem kell félned, ugyanis Amanda mindig vele van, én meg nem vagyok vevő a hármas felállásra – kacsintottam vigyorogva, mire elnevette magát. – Mellesleg téged szeretlek, te gyagya – forgattam a szemeimet annak gondolatára, hogy egyáltalán megfordult ilyen a fejében.

- Nagyon helyes – kezdett el hevesen bólogatni. – Mi van rajtad? – érdeklődött, mire megpróbáltam megmutatni neki, közben pedig kommentáltam.

- Ez a kék köntös, alatta pedig egy csipkés fehérnemű, semmi más – húzogattam a szemöldököm.

- Nem akarod kicsit széthúzni azt a köntöst? – Nem volt tökéletes képe a videónak, de így is látszott, hogy a szemében felcsillan a vágy.

Gondoltam, játszok vele egy kicsit, és lassan elkezdtem kioldozni a pántot. Kíváncsian figyelte, ahogy az ujjaim az anyaggal babrálnak, de mielőtt széthúztam volna magamon, visszaemeltem az arcom elé a telefonom, és angyalian mosolyogva közöltem vele, hogy ezt ma nem fogja megkapni. Szinte idegesen csattant fel, de én csak kinevettem, aztán sajnos el is kellett köszönnöm tőle, mert bejött a fotós, hogy folytatnánk a munkát. Még mindig kicsit sértődötten búcsúzott, úgyhogy miután letettük, levettem magamról a köntöst, és mielőtt kiléptem volna az öltözőből, csináltam magamról egy egész alakos képet a tükörben, majd egy kacsintós fej kíséretében elküldtem Liamnek. Mire kiértem a fotózás helyszínéül szolgáló szobába, jött is a válasz: Őrülten szexi vagy. Hiányzol x.

A beszélgetésünk nagyobb hatással volt rám, mint a kávém szokott, úgyhogy viccelődve folytattam a munkát. Annyira felpörögtem, hogy többször is rám kellett szólni, ne csücsörítsek, ne vágjak fejeket és ne mozogjak, de ők is jókat nevettek rajtam. Jó volt ezzel a gárdával dolgozni, úgyhogy hamar el is telt a maradék idő.

Éhesen értem haza, hiszen reggel ettem utoljára, akkor is csak pár falatot, ezért a kocsiból való bepakolás után rögtön rávetettem magam a sajtos kifliket tartalmazó szatyorra. A terv az volt, hogy azokkal csillapítom éhségem, aztán főzök valami normális ételt is, de amikor az Amandy névre keresztelt párocska belépett az ajtómon, elképzelésem meghiúsult, ugyanis a srác kezében egy nagy boríték volt, amit széles mosollyal az arcán lebegtetett előttem.

- Találtam valamit a postaládádban, amire talán kíváncsi vagy. – Kikaptam a kezéből a levelet, és gyomorgörccsel néztem meg a feladót. Sejtésem beigazolódott, amikor megláttam a Victoria’s Secret logóját.

- Jézusom – ültem le vele, aztán bámulni kezdtem a bontatlan borítékot.

- Nem, csak én – viccelődött Andy.

- Na, nyisd már ki! – sürgetett Amanda.

- Nem merem – ráztam meg a fejem.

Tétlenkedésemet Andy unta meg hamarabb, így kikapta a kezemből, és nemes egyszerűséggel feltépte a tetejét. Bőszen olvasni kezdett, amibe barátnőm is bekapcsolódott, de egyikük arcáról sem tudtam semmit leolvasni, úgyhogy a kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és én is bújni kezdtem a sorokat.

- Á! – visítottam fel hangosan, miközben felpattantam a helyemről. Magamhoz vettem a levelet, és azzal kezdtem el ugrálni. – Behívtak, nem hiszem el! Á! – visítottam tovább, míg ők nevettek rajtam.

Azt sem tudtam, mit csináljak. Beszaladtam a szobámba, ahol újra átfutottam az értesítőt, majd visszarohantam a konyhába a telefonomat keresve.

- Hol a telóm? Á, úristen, úristen, úristeeen!

Nem bírtam magammal, le kellett ülnöm egy kicsit, de képtelen voltam egy helyben maradni. Vigyorogva hajtottam a tenyerembe az arcom, és csak akkor vettem észre, hogy Andy mindent videóra vett, amikor felnéztem. Gyorsan kikapcsolta, mielőtt megkaparinthattam volna, aztán nem is foglalkoztam tovább vele. Így történt, hogy pár perccel később már a Keeken volt a videó az érzelemkitörésemről.

Újra a kezembe vettem a levelet, és figyelmesen végigolvastam az egészet.  Tájékoztattak arról is, hogy mi a teendőm a következő időszakban. Egy hét múlva Los Angelesbe kell lennem, ahol egy két hetes képzésen veszünk részt, majd a végén egy nekünk rendezett divatbemutatón kell úgymond vizsgáznunk. Az ott nyújtott teljesítményünk alapján válasszák ki a végső három győztest.

Miután úgy gondoltam, hogy képes vagyok nyugodtan, normálisan viselkedni, felhívtam anyát, hogy megosszam vele a jó hírt, és Liamnek is dobtam egy SMS-t, hogyha ráér, hívjon fel, illetve azt is hozzátettem, hogy fontos. Reméltem, hogy azonnal visszahív, de legközelebb már csak másnap beszéltünk. Addigra már nem voltam annyira a hír hatása alatt, mellesleg hiába tudom, hogy sok dolga van, de ha azt írom, hogy fontos, akkor miért csak másnap hív? Nem tudom elhinni, hogy nincs két perce, mert annál tovább biztos nem tartott volna az egész.

Mivel duzzogtam, nem beszéltünk sokat. Kérdezte is, hogy van-e valami baj, de nem szerettem volna hisztizni, úgyhogy azt mondtam, fáradt vagyok. Nem hiszem, hogy bevette, mert nem sokkal azután, hogy elköszöntünk írt egy üzenetet: Sajnálom, hogy még csak most tudtalak hívni<3. Na, ugye, hogy a férfiak is képesek néha összerakni a képkockákat? Mosolyogva válaszoltam, hogy semmi baj, és ezúttal így is gondoltam. Hát ki tud rá haragudni?

Amandával egy közös ebédet beszéltem meg, ezért átmasíroztam hozzá, hogy onnan menjünk tovább. Egyáltalán nem lepődtem meg, amikor Andy-t is nála találtam. Épp a fürdőben volt, ahol már az összes hajra kenhető dolgot a feje tetejére borította. http://www.youtube.com/watch?v=0Uz9uojkab8

- Andrew, éhes vagyok, gyere már! – hajoltam be hozzá, de rögtön meg is bántam, ugyanis majdnem megfulladtam a hajlakk szagától. – Egyszer bele fogsz fulladni ezekbe a szarokba – morogtam, miközben inkább visszacsuktam az ajtót.

- Jól van már, te hisztis díva. Dobj be egy Snickerst! – lépett ki végre az ajtón. A haja tökéletesen állt, és be kellett vallanom, hogy jól állt neki, ennek ellenére enni akartam. Szavai hallatán megforgattam a szememet, aztán megindultam az ajtó felé.

- Aki jön, jön, aki nem, nem. Én megyek, mielőtt felfordulok.

- Hisztis díva! – kiabálta utánam Andy, hogy tovább hecceljen, de már én is csak nevettem rajta.

- Tudod ki a díva… aki negyed órát a tükör előtt tölt, a haját igazgatva, és mindezt azért, mert a sarkon lévő étterembe megyünk. – Erre persze már nem tudott mit mondani, csak átkarolta Amanda derekát, és követni kezdtek.