Az öcsém mellett nagyon hamar elrepült a
hét. Minden nap csináltunk valamit, amivel lefoglaltuk magunkat, hol mesét
néztünk, hol játszottunk, ami persze számomra kevésbé volt izgalmas, de imádtam
vele lenni, úgyhogy nem okozott nehézséget. Néha ugyan bosszantott, mert elég
nehézen kezelhető gyerek volt. Amit a fejébe vett, annak úgy kellett lennie, ha
pedig nem, akkor duzzogott, és szándékosan rosszalkodott. A hét végére már nem
voltam annyira türelmes vele, mint először, mert hosszútávon azért igencsak
nehéz volt kibírni, így párszor rákiabáltam, mire végre összekapta magát, és
normálisan viselkedett. Próbáltam azért a kedvére is tenni, hogy még könnyebben
szót értsek vele, ezért hát megcsináltam a kedvenc sütijét, amit hamar el is
pusztított, így nem tudtam több napon keresztül felhasználni. Pedig párszor jól
jött volna, ha megzsarolhattam volna vele.
A lényeg, hogy túléltem a hetet anélkül,
hogy az agyamra ment volna, és emiatt büszke voltam magamra. Pár alkalommal
Liam is benézett hozzánk, úgyhogy őt sem kellett elhanyagolnom. Bár egyáltalán
nem tűnt elégnek az az idő, amit vele töltöttem. Főleg annak tudatában, hogy nem
sokára kezdődik is a turnéjuk. Elég rossz volt erre gondolni, úgyhogy meg is
ráztam a fejem, majd újra bemásztam a szekrényembe.
Amint anya elvitte az öcsém, készülődni
kezdtem, ugyanis Amandával a pénteki buli ötletét végül hivatalos eseménnyé
emeltük. Ezért lógtam tehát ki a szekrényemből. Végül egy fekete, testhez
simuló ruhánál állapodtam meg, aminek a háta, egészen derékvonalig csipkés
volt. Az egyik fotózás alkalmával kaptam meg, többek között ezért is megérte
ebben a szakmában dolgozni. Kerestem hozzáillő cipőt és táskát, majd a fürdőbe
mentem, hogy a hajamat és a sminkemet is elkészítsem. Viszonylag hamar kész
lettem, majd az egészalakos tükör elé sétáltam, hogy egyben láthassam
alkotásomat. Meg voltam vele elégedve, csináltam is egy képet, amit mosolyogva
elküldtem Liamnek.
Ő is bulizni ment ma a haverjaival, meg
is kérdezte, hogy velük tartok-e, de úgy döntöttem, hogy ez most legyen nekik
pasis este, nekünk meg csajos, amibe bele is egyezett. Én megbízok benne,
remélem, nem fog csalódást okozni.
Amandával úgy beszéltük meg, hogy
hozzámegyek, majd onnan indulunk tovább együtt, ezért amint ténylegesen
indulásra kész voltam, bezártam a lakást, és szelni kezdtem az utcákat. Mivel
nem lakott valami közel, ezért a magassarkúmat egy szatyorban vittem magammal,
és egy lapost húztam lábfejeimre. Nem igazán szerettem volna, ha már azelőtt
nem bírok lábra állni, mielőtt odaérnék a szórakozóhelyre. Mind a ketten úgy
szerettünk bulizni, hogy áttáncoljuk az éjszakát, ezért muszáj volt
tartalékolnom.
Vidáman nyitott ajtót, amikor
csengettem, és egy öleléssel köszöntött. Már ő is elkészült, legalábbis én azt
hittem, mert nagyon jól nézett ki, de ő még kért pár percet, hogy ezt-azt
megigazítson magán. Amíg ő eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, én a nappaliba
léptem, hogy az iPodjáról bekapcsoljam a bulis lejátszási listánkat. A bulik
előtt otthon szoktunk alapozni, amihez minden alkalommal összeállítunk egy pár
számból álló listát. Most a Drinking from
the bottle csendült fel elsőnek. A szám közepén a konyhába sétált, én pedig
kíváncsian követtem. Az asztalon ott állt egy vodkás üveg, mellette pedig
narancslé, amit gyorsan össze is kevert, beledobott két jégkockát, majd felém
nyújtotta. Megvártam, amíg a sajátját is elkészítette, koccintottunk, aztán megittuk
a mai első kört. Nekem személy szerint a vodkanarancs volt a kedves koktélom,
úgyhogy örültem, hogy most ezzel készült.
- Szolgáld ki magad – mutatott az
üvegre, aztán visszatért a fürdőbe, és folytatta a készülődést. Nem akartam
egyedül inni, ezért végül nem éltem a lehetőséggel, hanem énekelni kezdtem a
következő dalt. A végére ő is végzett, így kezében egy újabb koktéllal
csatlakozott hozzám. Elvettem tőle az egyik poharat, és elfogyasztottam a
tartalmát. Kicsit lájtosabbra sikerült, de azért így is éreztem, ahogy a vodka
csípi a torkomat.
- Good girls go bad! – kiabálta a zene
szövegét, amikor lenyerte az utolsó kortyot. – Induljunk? – kérdezte pár
számmal később, mire bólintottam.
A Funky Buddhába szerettünk a legjobban
menni, a kedvenc helyünk volt, ezért a mai úti cél is az volt. Hívtunk egy
taxit, aztán amíg vártunk rá, még ittunk egy kis vodkát töményen. Megráztam a
fejem, miután lehúztam. Sosem értettem, miért jó, amikor végigmarja a torkom az
alkohol, mégis élveztem. Főleg a vodkáét, nincs annál jobb. Időszerű volt
elindulnunk, hogy a sofőrnek ne kelljen várnia, ezért mindketten felhúztuk a
magassarkúnkat, és neki vágtunk az éjszakának. Az elfogyasztott alkoholtól már
most jó kedvünk volt, így a kocsiban régi bulis sztorikat elevenítettünk fel,
és hangosan visítva nevettünk azokon, amiket akkor csináltunk.
- Ma éjjel új emlékeket szerzünk –
kacsintott rám, majd felemelte a kezét, én pedig belecsaptam. Kifizettük a
sofőrnek a fuvart, aki láthatóan örült neki, hogy végre nem kell minket tovább
elviselnie.
A szórakozóhelyről már kiszűrődött a
hangos zene, mi pedig egyből a biztonsági őrökhöz léptünk. Felmutattuk a
személyit, kifizettük a belépőnk árát, és haladtunk is tovább. Amanda a neon
zöld karkötőért nyúlt, ami annyit szimbolizált, hogy egyedülálló, aztán be is
mentünk. Furcsa volt, hogy ezúttal nincs karkötő a kezemen, pedig amikor
bulizni jártam, szinte mindig szingli voltam. Az üvöltő zenébe lépve leadtuk a
cuccainkat a ruhatárba, és végre ténylegesen is bejutottunk. Még elég korán
volt, ezért nem volt hatalmas a tömeg, de mi nem zavartattuk magunkat, rögtön a
táncparkett közepére álltunk. A zene ritmusára mozogni kezdtünk, és élveztük
minden ütemet. Jó volt újra bulizni, hiszen már elég rég voltam. Elmondhatatlan
érzés volt a tömegben állni, mozogni a zenére, miközben úgy éreztem, hogy a
szívem ugyanabban a ritmusban dobog, mint a hangosan üvöltő zene. Időközben a
többi ember is felállt ülőhelyéről, otthagyta a pulton a poharát, és csatlakozott
a táncolók tömegéhez. A diszkófények villogtak, a tömeg forgott körülöttünk,
mégis olyan volt, mintha minden dübbenéssel megállt volna a tér és az idő.
Eszméletlenül jól éreztem magam.
- Én iszok valamit, te nem jössz? –
kiabálta a fülembe Amanda, mire bólintottam.
A pulthoz sétáltunk, és amíg vártunk,
csináltattunk egy képet a partifotóssal. A rendelésünket koccintás után
kortyolgatni kezdtük a szívószálon keresztül, miközben Amandának nézegettük a
srácokat.
- Te, az ott nem Liam? – mutatott a pult
másik végébe. Előrehajoltam, hogy jobban lássam, és egy darabig nem is sikerült
kiszúrnom, miről beszél, de végül én is megláttam. Ő volt.
- Eh, nem tudtam, hogy ők is idejönnek –
húztam fel a szemöldököm, aztán megindulunk feléjük.
Átfurakodtam magam az embereken, ami nem
volt egyszerű feladat, főleg, hogy néhányan már most alig álltak a lábukon,
páran pedig alaposan összegabalyodtak. A kiabálással esélyem sem volt a hangos
zene mellett, ráadásul a drága annyira bele volt merülve a beszélgetésbe, hogy
még akkor se vett észre, amikor már csak az a személy volt köztünk, akivel a
társalgást folytatta. Megérintettem az ismerőse vállát, hogy egy kicsit álljon
arrébb, mire meglepetten hátranézett. Liam követte a tekintetét, így végre
felismert. Ő is meglepődött, de elmosolyodott, aztán magához húzott.
- Nem tudtam, hogy itt leszel – kiabálta
a fülembe.
- Ez a kedvenc helyem – magyaráztam neki,
aztán nyomtam egy puszit a szájára.
- Az enyém is. Vodkát ittál? – kérdezett
rá mosolyogva.
- Te meg tequilát – állapítottam meg én
is a csókjából. Elnevette magát, aztán a barátja felé fordult, és bemutatott
minket egymásnak, illetve feltűnt neki Amanda is, úgyhogy őt is bevonta a
beszélgetésbe.
- Ez a nagyfiú itt Andy, – mutatott a
srácra, akit nemrég a vállánál fogva toltam arrébb, hogy Liamhez jussak – a
szépség Larissa, a másik csinos hölgy pedig Amanda, ugye jól emlékszem? –
intézte kérdését barátnőmhöz, mire ő bólintott egyet.
- Örülök, hogy végre látlak is, nem csak
hallok rólad – mondta Andy, amikor üdvözlésképp átölelt. Amandával is
megismételte a cselekvést, aztán én visszaálltam Liam mellé.
Átkaroltam a derekát, mert picit
szédültem. Az este folyamán elfogyasztott alkoholt alaposan kezdte megérezni a
szervezetem. Sosem ittam annyit, hogy rosszul érezzem magam vagy erősen
másnapos legyek, annak nem láttam semmi értelmét. Csak néhány pohárnak néztem
az aljára, aminek ideiglenesen volt hatása, egy kis levegőzéstől pedig el is
párolgott belőlem. Most pont jól éreztem magam. Szerettem, amikor éreztem, hogy
kezd a fejembe szállni az ital, olyan érzés volt, mintha lebegnék, azonban ez
látszott a mozgásomon és az arcomon is, amin letörölhetetlen mosoly volt.
Amanda ugyanilyen állapotban volt, Andy egy kicsit részegebbnek látszott
nálunk, Liam viszont teljesen józan volt. Elmondása szerint csak egy tequilát
ivott, azt is csak azért, hogy Andynek ne egyedül kelljen.
- Elmegyünk táncolni? – néztem fel rá.
- Nem tudok, de menjünk – egyezett bele,
aztán odahajolt Andy és Amanda közé, hogy szóljon nekik, mindjárt jövünk. Úgy
tűnt, jól elbeszélgetnek, úgyhogy én is nyugodtan hagytam kettesben őket, aztán
Liam támogatásával megindultam a táncoló tömeg felé.
- Tényleg nem tudok táncolni – ismételte
el újra, amikor megálltunk, és a kezeit a derekamra simította.
- Táncolok helyetted is – ígértem meg
neki, aztán mozogni is kezdtünk.
Nem mondanám, hogy valami eszeveszett
nagy táncot nyomtunk le, inkább egymásba kapaszkodva dülöngéltünk, ringattam a
csípőm, ő pedig szorosan tartott, ami jól is jött, hiszen egy párszor elvesztettem
az egyensúlyomat. Ilyenkor jókat mosolygott rajtam.
- Tudod, hogy őrülten szexi vagy ebben a
ruhában? – kérdezte, miközben az ujjaival végigsimított a hátamon. A csipkék
között éreztem, ahogy a bőre az enyémhez ér, amitől kirázott a hideg. Kezei a
fenekemen álltak meg, még közelebb húzott magához, válaszul pedig megcsókoltam.
Egy jó ideig még csókolózva
táncolgattunk, aztán viszont visszamentünk Amandáékhoz. Amíg odavoltunk,
felszabadult néhány ülőhely, úgyhogy mind a négyen helyet foglaltunk, és beszélgetni
kezdtünk. Igazából azért siettünk annyira vissza hozzájuk, mert nem ismerték
egymást, és nem szerettük volna, ha kényelmetlenül érzik magukat, de úgy tűnt,
hogy inkább megzavartuk őket, mint segítettünk nekik. Nevetgéltek, és jót
beszélgettek, amiből azt szűrtem le, hogy élvezik egymás társaságát. Amandán
észrevettem a jeleket, miszerint tetszik neki a srác. Amikor valaki iránt
érdeklődik, mindig csinál pár dolgot, amiből egyből le tudom szűrni, hogy mi a
helyzet. Állítása szerint, ő észre se veszi, hogy a kezével a ruhája szélét
gyűrögeti, és hogy megváltozik a nevetése, pedig rögtön ezeket a dolgokat kezdi
űzni.
- A barátnőmnek bejön a barátod –
közöltem Liammel mosolyogva.
- Andynek is tetszik – döntötte a
homlokát az enyémnek.
Egyenesen egymás szemébe néztünk, és egy
darabig csak fürkésztük egymást. Hihetetlen, hogy valaki ennyire tud perzselni
a tekintetével. Büntetni kéne. Teljesen beindított, ami nem csoda, hiszen még
semmi nem volt közöttünk apró érintéseken kívül, mert nem szoktam odadobni
magam az első napon. Most viszont már nem akartam tovább várni.
Nem tudtam tovább elviselni a
tekintetét, úgyhogy becsuktam a szemem. Pár pillanattal később éhesen falta az
ajkaimat. A keze feljebb csúszott a combomon, mire nagyot sóhajtottam.
- Lépjünk le innen – javasolta, amibe
szó nélkül beleegyeztem.
Szerencsém volt, amiért Amanda ilyen jól
elvolt Andyvel, így nyugodt szívvel hagytam ott, de azért még előtte félre
hívtam egy kicsit.
- Nem baj, ha én most hazamegyek? –
Furcsa volt, hogy csajos estét szerveztünk, amit végig akartunk bulizni, és úgy
beszéltük meg, hogy nála alszom. Nem szerettem volna, ha emiatt lenne
nézeteltérésünk.
- Nem, menjetek csak – kacsintott rám. –
Andy totál cuki, elleszek – biztosított róla, mire megnyugodtam. – Aztán holnap
mindent elmesélsz – ígértette meg velem.
- Talán mindent azért nem – nevettem fel,
de beleegyeztem, aztán visszamentünk a srácokhoz.
Elköszöntem Andytől is, majd elindultunk.
Megkértem, hogy sétáljunk, mert jól esett a levegő. A fejem is hamar
kitisztult, így az út hátralévő részében már nem szédültem.
- Nem szoktam részeg lenni – magyaráztam
neki. – Most sem vagyok – tettem még hozzá, mire felnevetett.
- Oké, nem baj. Borzasztó vonzó vagy
becsiccsentve – állított meg, hogy megcsókoljon.
- Miért amúgy nem? – löktem el magam az
épület falától, hogy induljunk tovább. Szerettem volna már hazaérni,
pontosabban Liam házához érni, mert félő volt, hogy az utca közepén vetem rá
magam.
- De – forgatta meg a szemét. –
Mindenhogy az vagy. – Kezét a derekamról megint a fenekemre csúsztatta.
- Messze laksz még? – kérdeztem körülbelül
tizenöt perc séta után.
- Miért vagy ilyen türelmetlen? –
húzogatta a szemöldökét, mire elpirultam. Oké, nálam nem tabu ez a téma,
beszélek róla bárkivel, de ő pillanatok alatt zavarba tudott hozni, ha erről
volt szó. – Imádom, amikor elpirulsz. – De jó, hogy ilyen jó szeme van, még a
sötétben, az utcai lámpa fényénél is észreveszi. Ez amúgy csak azért van, mert
nagyon figyel rám, és én meg ezt a tulajdonságát imádtam. Ha vele voltam,
hercegnőnek éreztem magam. Leste minden mozdulatomat, és bár tudtam, hogy se
hercegnő, se tökéletes nem vagyok, ő elhitette velem.
- Én kevésbé – fintorogtam, aztán az
arcomhoz emeltem a kezem, hogy elrejtsem. Elkapta, és összekulcsolta a
sajátjával.
- Egyébként még itt befordulunk, és meg
is érkezünk – válaszolt végre a kérdésemre, amiért hálás voltam. Ráadásul nem
csak azért kérdeztem, amire ő gondolt, hanem mert még mindig magassarkú volt a
lábamon.
Amikor odaértünk, kinyitotta a
kulcsokkal az ajtót, majd beléptünk. Megkérdezte, hogy körbevezessen-e, de csak
sóhajtva felnéztem rá, amit egyből megértett. Megvárta, míg kiléptem a
cipőmből, aztán a karjaiba kapott, amit halk sikítással vettem tudomásul, majd a
szobája felé kezdett cipelni. Az ajkaira tapasztottam a számat, ami kissé
megnehezítette a haladásunkat, de nem sokára éreztem, hogy az ágyra tesz, majd
fölém mászik, és innentől semmi nem gátolt meg abban, hogy szerelmünk
beteljesedjen.
xxx Larissa
Na ne már, pont most hagyod abba??? :D xDD
VálaszTörlésAnnyira jellemzőőőőő...-.-
Azért kíváncsi lettem volna a folytatásraaa...és arra is hogy mi lesz Amandával ;))
Amúgy nagyon tetszett, de ne haragudj, az egész napos takarítás tán nincs energiám hosszabbat írni...:// Csak a határ miatt írtam, hogy tudd, én mindig(!) olvaslak :))) <3
Megígérem, hogy legközelebb kárpótollak.:) <3
N.
Hát, az hiszed majd kiteregetem itt az egész.... :D Felejtsd el:D
TörlésAmandáról már olvashatsz a következő fejezetben! :)
Örülök ennek is, köszönöm:)
xoxo L.
Kedves Lari!!! Lekésteeeeem! :) Nem én vagyok az első... :)
VálaszTörlésA rész nagyon jó lett, Liam cuki, Larissa kicsit vadabb szóval PER-FECT!
A komi határt alapjáraton nem pártolom, de ,meg értem, hogy visszajelzéseket akarsz kapni. Csak így tovább és hozd minél hamarabb a részt. Nekem most színházba kell mennem már szóval nincs időm hosszabb kommentet írni. még mindig tehetséges és bámulatos írónő vagy, szóval bízom benne, hogy nem fogod abba hagyni a blogot. Leges-leges-leges-legnagyobb rajongód: Kajak
Életke, nem baj:D Az számít, hogy írtál:)
TörlésPER-FECT:DDD ennek örömére meg is néztem a videóklipet:D
A következő rész már fent van, komihatártól meg ne félj, tudod, hogy állok vele:)
Köszönöm, hogy írtál:)
csókpuszi, L.