Comfort Zone - 6. fejezet

vAD éjszaka

Miután a két srác is odaért, Zayn végre hajlandó volt elmondani, hogy mi a baja. Niallnek lett volna egy találkozója még ma, és épp oda akart indulni, de rájött, hogy a fű, amit vinnie kellett volna, eltűnt. Idegesen toporogtam, amíg arra vártam, hogy Zayn elmondja, mit fogunk csinálni, hiszen abban biztos voltam, hogy már volt egy terve.

- Szóval beosztjuk a területet, és párokban a saját részeteken meg kéne kérdezni mindenkitől, hogy tud-e füvet adni. Ha valakinél túl nagy mennyiség van, akkor csörgettek, és mindenki odamegy.

- Zayn, valószínűleg marha sokan vannak itt fűvel – húzta el a száját Andy, én pedig egy aprót bólintottam. – Nem rohanhatunk le mindenkit – tette még hozzá.

- Ha van jobb ötleted, akkor halljam, ha nincs, akkor meg csináljuk, mert ezt nem hagyom ennyiben – nézett végig rajtunk komolyan.

- Ja, nyilván nem hagyja ennyiben – motyogott maga elé Hailey, én pedig felé fordultam, hogy mi baja van, miközben én és Andy is hangot adtunk beleegyezésünknek, hogy természetesen segítünk a szöszkének.

- Maz? – pillantott rá Zayn összehúzott szemekkel. – Meg vagyok lepve, hogy nincs semmi hozzáfűznivalód – méregette továbbra is.

- Ja, felőlem – tárta szét a kezeit egy nagyon hanyag mozdulattal.

- Maz – szólt rá erős éllel a hangjában Zayn, én pedig pontosan tudtam, hogy miért ez a hangsúly. Nem igazán akartam elhinni, hogy esetleg ő lopta volna meg, de Zayn elültette a fülemben a bogarat, Maz pedig valóban furán viselkedett.

- Most vádaskodsz? – csattant fel egy kicsit.

- Hát hidd el, én lennék a legboldogabb, ha nem kéne – válaszolta neki egyet lépve felé.

Tudtam, hogy nem lenne semmi komoly összetűzés közöttük, Zayn nem esne a torkának, és Maz se hazudna mindannyiunk képébe, de azért idegesen mozdultam én is közelebb, akárcsak a többiek, ha bármi gáz lenne.

- Maz, nálad van a cucc vagy sem? – kérdezett rá Andy egy kicsit békésebb hangnemben. Egy páran már így is a nyakukat kitekerve figyelték, hogy mit alkotunk.

- AJ tartozott, oké? – nyúlt a zsebébe, hogy megmutassa, nála van, ám esze ágában sem volt visszaadni.

- Hogy jön ide AJ? – kérdezte mérgesen Niall, és mivel nem ismertem jól, kicsit tartottam attól, hogy fog reagálni erre. Nem volt kifejezetten ijesztő kinézete, sőt igazából azt se tudom, hogy lett belőle díler ilyen szép pofival, de ez nem jelentette, hogy nem akar majd bosszút állni, amiért Maz meglopta.

- Ki a fasz az az AJ? A másik banda vezére AJ? – értetlenkedett Zayn, és grimaszolva jött rá, hogy valószínűleg róla van szó.

- Igen, az a köcsög. A kis füves barátod meg velük van – mutatott ítélkezve Niall felé. Ekkor egy picit én is elbizonytalanodtam, hogy most akkor itt ki a rossz fiú. AJ az egyik banda vezére volt, akikkel már elég sok összetűzésünk volt, az istenért nem bírtunk meglenni egymás mellett, ráadásul szerintem AJ unalmában kötekedett velünk, és egyáltalán nem bírtam. Ha most ideküldte Niallt, mert megint valami faszságot tervelt ki ellenünk, akkor én magam fogom Niallt megverni, majd bedobozolva, piros masnival átkötve visszaküldeni a kis vezérkének, vegye csak nyugodtan figyelmeztető jelül, hogy jó lenne, ha nem szórakozva velünk tovább.

- Én aztán nem! – ütközött meg a láthatóan számára is új információn.

- Még hazudsz is? Hát láttalak vele. Mi más magyarázatod van arra, hogy vele lógtál? – lépett közelebb Maz kihívóan, de Zayn a mellkasánál fogva azonnal vissza is tolta előbbi helyére.

- Nézzed, hogy védi – hajolt a fülemhez Hailey.

- Mi bajod van? – ráncoltam a homlokomat, és inkább azon dolgoztam, hogy összetegyem a részeket. Dolgomat viszont nem segítette, hogy a kis affér három részvevője egyszerre kezdett el dumálni. Mindenki AJ felől érdeklődött Niallnél, ő meg próbálta végigmondani, amit akart, de Maz nem hagyta.

- Elég – kiabáltam rájuk, amikor már kezdett zúgni a fejem. – Így nem jutunk előrébb – próbáltam rávilágítani a lényegre.

- Vele lógtam, igen, és akkor mi van? – vallotta be a nagy csendben Niall.

- Az hogy nekem ez kurvára nem tetszik. Ha AJ küldött ide, akkor akár el is húzhatsz innen – fonta karba a kezeit Maz, ezzel megint olyan testtartást felvéve, hogy úgy nézzen ki, mint egy megmozdíthatatlan fa.

- Maz, állítsál magadon! – figyelmeztette úja Zayn.

- Látod? Mondtam, hogy védi – hajolt hozzám újra Hailey izgatottan.

- Te most amúgy kivel vagy egy bandában? Velem vagy ezzel? – dobta a kezét Niall felé, miközben felhúzta az orrát, hogy Zayn nem állt ki mellette. – Minek nyalod a seggét? Ezer meg egy másik díler van errefele – forgatta meg a szemeit sértetten.

- Nem nyalom a seggét! – hadarta el Zayn felháborodottan.

- Ha befejeztétek végre, akkor tisztázhatnánk végre, hogy Maz miért nyúlkál le füvet ellenséges bandához tartozó dílerektől, akinek Zayn nyalja a seggét? – szólalt meg Andy, aki időközben visszaült korábbi helyére, és a lehető legszenvtelenebb arccal figyelte a hangos társaságot.

- Nem. Nyalom. A. Seggét! – tagolta Zayn, hátha sikerül neki nyomatékosítania mindenkiben, hogy ez tényleg így van. Fogalmam sem volt , mi ütött Haileybe, de elkezdett vihogni, és pedig oldalba vágtam, hogy hagyja abba, közben Maz már megint belekezdett abba, hogy ő nem adja vissza a füvet, mert AJ akkor is tartozott, és ez jár neki. Vele egyetemben Niall is bizonygatni kezdte, hogy ő nem tartozik egyetlen bandához sem. Legszívesebben itt hagytam volna őket a picsába, annyira felidegesítettek, hogy nem tudnak már végre lenyugodni, ráadásul Andy úgy látszott, még jól is mulat, szerencsétlen Louis meg csak állt mögöttem tanácstalanul, meglepetten és valószínűleg elkönyvelte magában, hogy ilyen tróger bandával még életében nem találkozott.

- Na, jó, kuss legyen! – elégelte meg Zayn a hangzavart. – Először is az AJ témát jegeljük, Niall nem lóg velük. Maz te pedig kurva gyorsan add ide azt a szart – tartotta ki felé a kezét, mire kelletlenül, de odaadta neki.

- Egyébként te mióta hívogatsz dílereket a buliba? – kérdezte meg azért tőle.

- Ez már engem is érdekel – nézett Zaynre csillogó szemekkel Hailey, én pedig komolyan elgondolkoztam, hogy minden rendben van-e vele.

- Amióta mások kékvérűeket. – Váratlanul ért, hogy én is szóba kerültem, ezért meglepetten és dühösen néztem fel Zaynre.

- Ha bajod van ezzel, akkor mondd meg, de ne így, és ne mindenki előtt – csattantam fel mérgesen.

- Mira is okkal hívta ide a kékvérűjét – jegyezte meg Andy. Hát esküszöm, csak az a popcorn hiányzott a kezéből, amiről korábban beszélt.

- Ja, hogy már meg kell indokolnom, hogy kit miért hívok ide? – támadt ezúttal Andyre, engem figyelmen kívül hagyva.

- Nem. Csak mondom, hogy neki nyomós oka volt – vonta meg a vállát.

- Tényleg? – szaladt a szemöldököm a homlokom tetejére, és hangon is egy fokkal magasabban szólt. Hátra se mertem nézni Louis-ra.

- Hát nekem is biztos nyomós okom volt – vágott vissza Zayn.

- Tényleg? – kérdezte meg Niall is szinte ugyanúgy, mint én az előbb.

- Nyomós okai vannak, hallod? – bökdöste a kezem Hailey.

- Neked mi bajod van? – förmedtem rá.

- Hát nem látod? Itt mindenki vak? – nézett rám hitetlenkedve.

- Mit vettél be? – kérdeztem tőle komolyan.

- Jézusom, hagyjuk – sóhajtott lemondóan, aztán Mazhez lépett, és a karjánál fogva elrángatta onnan, hiszen már legalább egy perce farkas szemet néztek Zaynnel.

- Ne haragudj – mondta Zayn Niallnek, miközben visszaadta neki, ami az övé. – Srácok én lelépek – fordult aztán felénk. – További jó szórakozást – mondta még, aztán Niallel elindult valamerre.

- Hű – szakadt ki Louis-ból, és leült Andy mellé.

- Bocs, nem szoktunk ekkora marhák lenni – ültem le én is. Komolyan lefárasztott az előbbi kis közjáték.

- Ami azt illeti, de – röhögött fel Andy.

- Szépítünk, ha? – húzogatta a szemöldökét Louis, kihívóan hajolva felém, nekem pedig nagyot kellett nyelnem, hogy ne hajoljak előre, és csókoljam meg. Megnyaltam kiszáradt számat, és azon voltam, hogy megtaláljam a hangom, de lábaim alól hirtelen eltűnt a deszkám, amit csakúgy, mint mindig, most is lábtartónak használtam. – Megvan – vigyorgott az arcomba, amíg én meglepetten pislogtam.

- Na, és mit tervezel te azzal? – dőltem hátra, és kíváncsian vártam, hogy produkáljon valamit. Szándékosan kritikus szemmel néztem, de hiába terveztem, hogy majd beszólok neki valamit, annyira édes és vonzó volt egyszerre, hogy megint megnémultam.

- Ha, ma mindenki megbolondult – rázta a fejét hitetlenkedve Andy.

- Tessék? – fordultam felé. Egyetértettem vele, de nem értettem, miért rám rázza fejét.

- Tetszik, nem? – bökött Louis felé, aki annyira koncentrált a deszkára, hogy észre se vette, róla beszélünk. – Akkor miért nem adod a tudtára? Kedves mosolygással nem sokra fogsz menni.

- Andrew drága, bár nem tartozik rád, azért elmondom, hidd el, tudja, hogy bejön. Most pedig, ha megkérhetlek, foglalkozz a saját dolgoddal, az én magánéletemmel pedig ne nagyon törődjél – kértem negédesen.

- Pedig csípem az ötletet, hogy együtt legyetek – folytatta a véleménynyilvánítást.

- Mikor érdekelt engem utoljára, hogy te mit szeretnél? – bunkóskodtam vele viccből.

- Hát, én pontosan meg tudnám nevezni azt az alkalmat – kacsintott rám, mire erősen a vállába bokszoltam. Igen, lefeküdtünk egyszer, igen, vele veszítettem el a szüzességemet, de azt beszéltük meg, hogy nem szólunk róla senkinek, és nem is hozzuk fel többet. – Jól van, nyugi – röhögött, Louis pedig felfigyelt hangoskodásunkra.

- Louis, elkérhetem? – mutattam a deszkámra, ő pedig megállt, és felém lökte a lábával. – Andy, mit szólnál hozzá, ha most lealáználak? – pattantam fel helyemről.

- Óóó, na, erre kíváncsi vagyok – vigyorgott Louis, Andy pedig feltápászkodott, és nagy magabiztosan megállt velem szemben.

Körbenéztem, hogy keressek egy jó helyet, és végül a lépcső mellett döntöttem. Elsőre végigcsúsztam a korláton, és vártam, hogy Andy is leérkezzen. Felszaladtam a lépcsőn, és most a lépcső melletti betonperemen parádéztam. Imádtam deszkázni, de amikor valakit kihívtam, az még egy pluszt adott ehhez az egészhez. Még akkor is, ha csak az egyik legjobb haverom volt az ellenfelem. Hatalmas mosollyal az arcomon ugráltam át a lépcsőfokokat, és aztán karba font kézzel, közönyös arccal figyeltem, hogy Andy, hogy teljesít.

- Srácok, nem láttátok Haileyt? – jelent meg Maz, ezzel félbeszakítva a kis élet-halál küzdelmünket.

- Nem – álltam meg, és a zsebembe nyúltam, hogy megcsörgessem. – Azt hittem, veled van – mondtam neki.

- Velem is volt, aztán beszélgettem valami csajjal, és lelépett – vázolta fel.

- Ja, hát akkor már értem – forgattam meg a szememet, közben pedig Haiz is felvette a telefont, és bocsánatot kért, amiért nem jött elköszönni, de nem volt kedve már visszajönni, és egyszerűen csak hazament. Ezt az infót átadtam Maznek is, aki kicsit kiakadt, de végül inkább azt mondta, ő is hazamegy.

Miután mindenki itt hagyott minket, én is úgy döntöttem, hogy ez a parti halott, hazamegyek. Reméltem, hogy Louis is velem tart majd, és így is lett, ám Andy is jelezte, hogy ő is jön velünk.

- Nem. Te kerülj egyet, vagy akármi – mondta neki Louis, én pedig felröhögtem.

- Ja, Andy, menj másik útvonalon – hessegettem arrébb vigyorogva.

- Na, még ilyet! – nevetett ő is tettetett felháborodással, aztán elköszönt tőlünk, és valóban hagyta, hogy nélküle induljunk el.

Jól esett, hogy Louis kettesben akart velem maradni, és hiába imádtam Andyt, örültem, hogy nem tartott velünk. Louis-val végigsétálni a sötét utcákon valamiért különleges érzéssel töltött el. Ahogy egymás mellett haladtunk, és körülöleltek minket az éjszaka apró neszei, valamiért olyan érzésem támadt, mintha valami nagyon intim dologban lenne részem. Egy-egy autó hangja, amikor a szomszédos utcán elhajtott, egy oszloplámpa pislákoló hangja, Louis néha hanyagul megemelt sarkának és a betonnak a találkozása. Ezek elegek voltak ahhoz, hogy ne zavarjon a pár percre beálló csend. Nem ez volt az első eset, hogy szünet állt be a beszélgetésünkbe, és kezdtem rájönni, hogy ez valószínűleg azért van, mert sem ő, sem én nem szeretjük azonnal nyitott könyvként kitárni magunkat másoknak, így viszont rengeteg kérdés tabu maradt.

- Nem a legjobbkor hívtalak meg – néztem végül rá. – Sokkal jobb bulik szoktak itt lenni.

- Szerintem így is jó volt. Nem szóltál a többieknek előre, hogy én is jövök, ugye? – kérdezett rá. Mit kellene erre mondanom? Nem akartam, hogy rajtam nevessenek? Nem akartam, hogy olyan dolgokat képzeljenek mögé, amik nincsenek, viszont nem lenne ellenemre, ha lennének? Mindegyik kifogás hülyén hangzott volna.

- Nem, de úgy is mindegy nekik – válaszoltam aztán.

- Biztos? – gyanakodott egy kicsit.

- Persze. Ha valaki valami olyasmit mondott, amiből nem ez jött le, akkor az csak azért volt, mert idióták – villantottam rá egy széles mosolyt szórakozottan.

- Nézzenek már oda! Megint mentegetőzik – szívózott velem.

- Nem is – böktem meg az oldalát, hogy elrejtsem hirtelen jött zavaromat.

- Neeem hááát – kapta el a kezemet, aztán átkarolta a vállamat, és a hóna alá szorított. Nevetve próbáltam megtartani az egyensúlyomat, és nem pofára esni, aztán végül rájött, hogy mindkettőnknek egyszerűbb lenne lépni, ha nem taposnánk egymás lábán, és elengedett.

A metrótól busszal is jöhettünk volna, de mindketten a gyaloglás mellett döntöttünk, még akkor is, ha ez fél órát vett igénybe. Igazából egyáltalán nem tűnt annyinak. Elővettünk még egy cigit, és felváltva kezdtük szívni, miközben kellemes tempóban lépkedtünk.

- Legdurvább bulis élmény? – tettem át a deszkámat a másik kezembe, mert már kezdett fájni.

- Hát nem tudom, ez mennyire élmény, de egyszer sikerült a rendőrségen ébrednem – nevetett fel.

- Ó, mit csináltál? – vigyorogtam rá.

- Találgass! – rántotta meg a vállát, én pedig gondolkozni kezdtem. Igazából fogalmam se volt miből induljak ki, de végül összeraktam egy jó kis sztorit a fejemben, és abszolút nem komolyan be is próbálkoztam vele.

- Egy egyetemi buli során túl sokat ittál, eljöttetek a szórakozóhelyről, és szó szerint végigmásztatok az utcán, hangoskodtatok, és valamit megrongáltatok, amit még helyben észrevettek a zsaruk – néztem rá kíváncsian, hogy közel járok-e. Tátott szájjal nézett rám vissza.

- Ezt honnan? – csodálkozott.

- Eltaláltam? – röhögtem fel hangosan, és amikor bólintott a levegőbe ugrottam.

- Igazából nem is emlékszem, mi volt. Csak azt tudom, hogy a rendőrségen ébredtem, és azt se tudtam, hol vagyok, meg miért. Aztán apám hazavitt – rázta a fejét. – Te jössz – pillantott rám várakozva.

- Hát rendőrségen még nem voltam, de kórházban igen. Ittam is, füveztem is, komolyan, a nevem sem tudtam volna megmondani, annyira nem voltam képben, de azért úgy gondoltam, jó ötlet bemenni középre, és megmutatni, milyen fasza deszkás csaj vagyok – húztam el a számat, de aztán mégis felröhögtem. Így utólag baromi vicces volt. – A srácok azt mondták, megpróbálták megakadályozni, de szerintem rohadtul röhögni akartak egy jót. Maz még videózott is – csaptam homlokon magamat. – Ha szeretnél valami szörnyűt látni, akkor meg tudom mutatni, ha nem akkor legyen elég annyi, hogy betörtem a fejemet, itt hátul – nyúltam hátra.

- Oké, nyertél – ráncolta a homlokát szörnyülködve.

Az egész utca tőlünk zengett, bár főleg Louis volt az, aki minél jobban beállt, annál hangosabban beszélt. Amikor megérkeztünk a házunkhoz, komolyan azt vártam, hogy apám majd kijön megnézni, mi ez a hangzavar, de ennek ellenére ugyanúgy nevettem tovább, mert úgy éreztem, képtelen vagyok mellette komoly maradni. Vicces volt, minden, amit mondott, még a legegyszerűbb kis mondatot is tudta olyan hangsúllyal mondani, hogy nevetnem kelljen tőle.

Habár, mint már Louis-nak is mondtam, nem ez volt a legjobb buli, amin részt vettem, mégis messze ma éreztem magam a legjobban, és biztos voltam benne, hogy ez neki köszönhető. Élveztem a vele töltött időt, és nem, még azóta se tettem túl magam azon, hogy megnyalta a nyakamat.

- Indulnom kéne haza – mondta jóval később. Kissé elvesztettem az időérzékemet, úgyhogy nem tudom, meddig állhattunk ott, nevetve, beszélgetve és jót szórakozva.

- Nekem is mennem kéne be – bólintottam, de továbbra se mozdultunk semerre. Mosolyogva néztem fel rá, hogy most mi van, de ő is csak bámult rám, aztán eszébe jutott még egy jó sztori, és belekezdett. Ezzel megint elütöttünk vagy fél órát, és bár egyáltalán nem bántam, most már tényleg ideje volt elindulnunk.

- Jó, tényleg megyek – nevetett fel, amikor már harmadjára beszéltük meg, hogy elköszönünk egymástól. – Majd találkozunk.

- Ühüm, felhívsz majd? – kérdeztem tőle oldalra döntött fejjel.

- Hülye kérdés. Persze – bólintott gondolkodás nélkül.

- Akkor jó éjszakát! – mosolyogtam rá.

- Neked is! – mosolygott rám, és meglepő, megint csak álltunk ott egymásra nézve. Végül erőt vettem magamon, és hátraléptem egyet a kapunk irányába. Louis velem együtt mozdult, és a semmiből hirtelen adott egy puszit a számra. Felháborodottan nyúltam a tarkója után, hiszen egyáltalán nem volt elég az az egyetlen másodperc, amíg hozzámért.

Egy másodpercet sem gondolkozott, azonnal visszacsókolt, és mohón falni kezdtük egymás ajakait. A fekete, kovácsoltvas kerítésig hátráltunk, egyik karjával a derekamnál fogva magához húzott, lapockáim viszont erősen nyomódtak a vashoz. Vágyam fél másodperc alatt nőtt nulláról százra, és már most úgy kapkodtam a levegőt, mintha lefutottam volna a maratont.

- Biztos menned kell? – kérdeztem tőle szavanként, közben pedig végigcsókoltam az állát.

- Egyáltalán nem – szorított az ölelésén, ezzel is jelezve, hogy ő innen egy tapodtat sem hajlandó mozdulni, maximum befelé.

Hátradőltem, és a kezeiért nyúltam, hogy lefejtsem magamról. Morogva adta a tudtomra, mennyire nem tetszik ez most neki, de összekulcsoltam ujjainkat, kinyitottam a kaput, és miközben lábammal befelé kezdtem rugdosni a deszkámat, húztam magam után.

Céltudatosan haladtam a szobám felé, minél hamarabb szerettem volna beérni, hiszen ismertem szüleimet, egyikük sem volt mély alvó, és nem hiányzott, hogy valamelyikük kijöjjön.

- Szép kecó – füttyentett egyet Louis, én pedig dühösen néztem rá hátra.

- Maradj már csendben – szóltam rá erélyesen suttogva, a szememet forgatva.

- Én már csak ilyen vagyok. Engem el kell némítani – csókolt bele a nyakamba. Lehunytam a szemeimet és vettem egy nagy levegőt, aztán elnyomtam magamtól.

- Ha beérünk a szobámba, esküszöm, gondoskodom róla, hogy ne legyen időd beszélni, de megtennéd, hogy akkor felfáradsz a lépcsőn? – intettem az emelet irányába.

- Kecsegtető, de ez a pult maaarhára tetszik – csapott rá, aztán visszakapta a kezét. – Hoppá, bocsi – mosolygott rám édesen.

- Louis, ne bánjam meg, hogy behívtalak – ráztam a fejem rosszallóan.

- Jó, menjünk – tette fel a kezeit, és végre hajlandó volt követni.

Halkan csuktam be magunk után az ajtót, és rá is fordítottam a kulcsot, bár a nagy óvatosságnak semmi értelme nem volt, mert Louis úgy nekilökött, hogyha addig nem keltek fel anyámék, akkor erre biztos. Ennek ellenére lassan egy széles kihívó mosolyra húztam ajkaimat.

- Miért érzem úgy, hogy még mindig szabad a szám? – kérdezte.

- Na, jó, most már tényleg fogd be – hajoltam előre, hogy újra megcsókoljam.

Előbbi megmozdulásából tudtam, hogy nem keringőre készülünk, és ezzel mélyen egyet is értettem. Haza is küldtem volna azonnal, ha nem így lett volna. Fenekemen lévő kezét lehúzta a combomon, és lábamat felemelte a csípője mellé. Az ölébe ugrottam, és folytattuk egymás ajkainak ostromlását, amíg ő megfordult, és az ágyhoz lépett, hogy rátegyen. Keményen találkoztam a matraccal, és ettől megint arcomra futott egy vigyor.

Úgy kezdtük el letépni egymásról a ruhákat, mintha azok lángolnának, és bár valójában nem így volt, határozottan úgy éreztem, mintha bőrömet lángok nyaldosnák. De az egyetlen, ami csapásokat mért bőrömre, az Louis nyelve volt, miközben én azon voltam, hogy magam alá fordítsam. Végül hagyta magát, én pedig a csípőjére ültem, és betámadtam a nyakát. Itt-ott finoman a fogaim közé vettem bőrét, amit ő a fenekem megmarkolásával jutalmazott. Kicsit lejjebb csúsztam, hogy felsőtestének is szenteljek egy kis figyelmet, és bár szívesen bejártam volna testének minden apró milliméterét, éreztem türelmetlenségét, így igyekeztem egy bizonyos pont felé haladni.

- Amúgy nem arról volt szó, hogy a te szád lesz foglalt? – néztem fel, kezemben a farkával.

- Majd utána megvitatjuk, hogy miről volt szó, de most folytasd, mert ez nagyon jó – nyökögte a végét, én pedig lehajtottam a fejemet, és számba vettem férfiasságát. – Basszus – káromkodott elfojtott hangon. Kedvem lett volna újra elmosolyodni, de inkább azon igyekeztem, hogy ajkaimmal minél jobban körülöleljem. – Mira, rohadt jól csinálod, abba ne hagyd – markolt bele az ágyneműbe, és megemelte a fejét, hogy nézze, ahogy a szám végigcsúszik merevedésén.

Sűrűn jövő dicsérete, és marha szexi akcentusa csak arra ösztökélt, hogy még jobb legyek, és kérésének eleget téve egyre gyorsabban kezdtem mozgatni a fejemet. Kezével a hajamba túrt, és egy kicsit mindig rátartott, én pedig egy pillanatra megálltam, és hagytam, hogy teljesen ő irányítson. Többször is rendesen a torkomra csúszott, de nyögéseire koncentráltam, és sűrűn pislogva figyeltem az állát, ahogy elnyíltak ajkai, miközben a számba élvezett. Tarkómat a kezének nyomtam, hogy engedjen, ő pedig azonnal elhúzta kezét.

Még körbe nyaltam a makkját, és párszor végighúztam rajta a kezemet, aztán felült, és a karomnál fogva felhúzott. Végigsimított a gerincemen, és egy lassabb csókban részesített, majd maga alá fordított, és most számomra kezdődött meg a mennyország. Iszonyatosan gyorsan emelkedett a mellkasom, miközben egyik mellemet kezével masszírozta, a másikat pedig nyelvével nyalogatta. Fészkelődni kezdtem, főleg amikor arrébb mozdult, és kemény férfiassága hozzám nyomódott. Szájával áttért a hasamra, és másik kezét is a mellemre tette, én pedig kezdtem megérteni, miért volt olyan türelmetlen, amikor én dolgoztam az ő felsőtestén. Megtámaszkodtam a könyökömön, és feljebb toltam magam ezzel elérve, hogy Louis szája legalább tíz centivel lejjebb kerüljön.

- Na, nézd már – nézett fel rám felhúzott szemöldökkel, én viszont csak édesen mosolyogtam, aztán megfogtam a fejét, és lenyomtam. Hümmögött egyet, amitől akaratlanul is megugrottam, majd a hajába túrva tettem széjjelebb a lábaimat.

Csókolgatni kezdte a csiklómat, nyelvével lassú köröket írt, kezével meg a combom belső felét cirógatta. Hirtelen ki is ment a fejemből, hogy nem rég még én kértem, hogy maradjon csendben. Nem bírtam, de azért igyekeztem inkább csak sóhajtozni, abból viszont sokat. Annyira jó volt, bele tudtam volna pusztulni az érintéseibe. Csípőmet képtelen voltam kordában tartani, és hiába húzott vissza folyton magához, mire az élvezet felépült bennem, a fejem már az ágyam fa háttámlájának nyomódott. Nyüszögve hajtogattam a nevét, miközben kihúzta belőlem ujjait, és csípőmet kezeivel megmarkolva, tovább szívta és nyalta legérzékenyebb pontomat. Ujjaim újra eltűntek a hajában, és miközben elértem orgazmusomat, alaposan meg is markoltam. Felszisszent, de nem igazán foglalkozott vele, kezével továbbra is rángó testemet nyomta az ágyhoz, majd lentről végignyalva egész felsőtestemen, fölém hajolt. Kapva kaptam az alkalmon, és újra fogdosni kezdtem a hátát, a karjait, miközben ő megcsókolt.

- Óvszer a felső fiókban – mondtam neki egy kicsit célozgatva, de még egészen addig csókolt, amíg finoman bele nem haraptam az alsó ajkába. Akkor aztán az éjjeliszekrényem felé dőlt, hogy nyújtózkodva elővegye az együttlétünkhöz szükséges utolsó dolgot.

- Mit mondtál? – kérdezett vissza.

- Felső – válaszoltam neki, közben pedig kezemet a hasa alá csúsztattam, és újra kezemmel kezdtem kényeztetni.

- Basszus, a felső? – sóhajtott kínlódva, amiért nem tudta megjegyezni ezt az egyszerű információt.

- Direkt szórakozol? – kérdeztem tőle türelmetlenül.

- Nem. Na, megvan – tájékoztatott, aztán kiegyenesedett, én pedig elhúztam a kezemet, hogy feltehesse.

Visszamászott korábbi helyére, és egy pillanat múlva, már érezhettem is magamban. Miközben mozogni kezdett, és egyre mélyebbre lökte magát bennem, eszembe jutott, hogy már az első találkozásunk óta erre várok, és a francba is, még a képzeleteimet is felülmúlta. Egy gyors menetre számítottam, ehelyett hosszú ideig dugott, és miközben már én ziháltam, ő kifáradhatatlannak tűnt. Az ágy összevissza nyekergett alattunk, pedig nem volt egy ócska darab, ehhez pedig társult mindkettőnk kéjjel töltött hangja. Annyira rohadtul szexinek találtam, ahogy szuszogva, nyitott szájjal nyögve, kócos hajjal és sötét tekintettel méregette a testem. Abba nem akartam belegondolni, hogy én mennyire ziláltan nézhetek ki, és egészen addig, amíg Louis úgy nézett rám, ahogy, nem is nagyon érdekelt.

Felnyúltam, hogy izzadt vállánál fogva lehúzzam magamhoz, és megcsókoltam. Egy darabig egymás szájába lihegtünk, homlokunk többször is összekoccant, én pedig kihasználva az alkalmat, seggére tettem a kezemet. Az első perctől kezdve az volt a kedvenc részem rajta, biztos voltam benne, hogy senki másnak nincs ilyen jó hátsója. Mondjuk sokáig nem tudtam kiélvezni, mert elhúzódott, és az eddig is gyors tempót még megfűszerezte egy-egy erőteljes lökéssel. Ez volt az a pont, amikor minden gondolat kiirtódott a fejemből, csak a kettőnkből kijövő, és testünk találkozásából keletkezett hangokra koncentráltam. A fejemben külön kisfilmként játszódott, amit éppen műveltünk, és bár már ezek maguk is tovább taszigáltak a csúcs felé, a csiklómhoz kaptam a kezemet, és gyors, körkörös mozgással járultam hozzá az orgazmushoz, ami úgy uralkodott el a testemen, hogy egy pillanatra úgy éreztem, egyáltalán nem vagyok benne.

- Ó, istenem – élvezett el Louis is, aztán erőtlenül, félig rám borult. Jobb karját átdobta a hasamon, és fejem mellett a párnába nyomta a fejét. Én is lehunyt szemmel vártam, hogy a szívverésem visszaálljon a normális ütemébe, közben pedig Louis karját cirógattam.

- Nem tudod, mióta vártam erre – fordította el egy kicsit a fejét, hogy értsem.

- Valószínűleg pont azóta, amióta én. És hát nem sietted el túlzottan – tettem távolabb a fejem, és felé fordultam.

- Még leszid, hogy nem dugtam meg az első alkalommal – nevetgélt. – Maradt egy szál jointom, engesztelésül elszívjuk? – vetette fel aztán.

- Naná, hogy! – kaptam az alkalmon, aztán vele együtt feltápászkodtam. Kivettem a szekrényemből egy plédet, amíg ő a sarokban lévő kukába dobta a használt óvszert, majd elővette a cigit.

Kinyitottam az erkélyajtót, és fázósan húztam össze magamon a plédet, ahogy megcsapott a hűvös levegő. Louis is a lehető leghamarabb magára húzta, és egyik kezével a derekamat átölelve, húzott közelebb magához, hogy még kevésbé fázzunk. Egy szót sem szóltunk, csak fújtuk kifelé a füstöt, és élveztük, ahogy a légzésünkkel és szívverésünkkel együtt egész testünk lenyugszik. Mire elszívtuk már laposakat pislogtam, ami mondjuk alapjáraton sem lett volna meglepő, hiszen már fél öt volt, de még az éjszakám is mozgalmas volt, úgyhogy bementünk, és igazából nem is emlékszem, hogy jutottam el az ágyig, de azonnal elaludtam.