Edzés

Fáradtan hagytam el az iskolám épületét. Felkeltem hajnalban, hogy beérjek a vizsgára, amire egyébként alig tanultam, erre elmarad. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem örültem. Le szerettem volna tudni ma, akkor is, ha csak egy béna kettest hoztam volna össze. A koránkelés miatt nem vágytam semmi másra, mint hogy otthon ledőljek a kanapéra, és kikapcsoljak egy kicsit. Bekapcsoltam a TV-t, és unottan nyomogattam, de rá kellett jönnöm, hogy ma sincs benne semmi értelmes, úgyhogy megállítottam az egyik sorozatnál, és a képernyőt kezdtem fixírozni. Igazából semmire nem emlékszem belőle, csak néztem előre, miközben élveztem, hogy végre nincs semmi dolgom. Úgy döntöttem, hogy nem tanulok tovább, amit mára megtanultam, elég lesz ahhoz, hogy ne bukjak meg. Imádtam, hogy nem kell a könyvek fölé görnyednem, nem kell izgulnom a következő vizsgaidőpont közelsége miatt. Szabadnak éreztem magam, és ezt gyorsan meg is osztottam az emberekkel a twitteren.

Miután eleget fetrengtem az unalmas sorozatok előtt, úgy döntöttem, hogy csinálnom kell valamit. Volt egy olyan tulajdonságom, hogy nem tudtam megülni a fenekemen. Akármilyen fáradt is voltam, a semmittevés egyszerűen kiborított. Mellesleg a múlt héten kihagytam az edzésemet, úgyhogy hamar ki is találtam, mit fogok csinálni. Heti egy alkalommal mindig meglátogatom a konditermet, hogy karban tartsam magam. Az igazság az, hogy bár unalmasnak tűnik egy szobában súlyzókat emelgetni, és egyhelyben futni a gépen, én mégis szeretem. Teljesen feltöltődök tőle, és talán van bennem egy kis mazochista hajlam is, mert élvezem, amikor az izmaim bedurrannak, kellemes fájdalmat okozva ezzel testem egyes részeinek.

Mielőtt elindultam, még nekiálltam kitakarítani a házat, hogy amikor hazaérek, már ne kelljen ezzel foglalatoskodnom. Elmosogattam a koszos tányérokat, majd a porszívóért mentem, de eme cselekvésben megakadályozott a telefonom csörgése. Kíváncsian néztem a kijelzőjére, hogy ki keres ilyenkor, és heves szívdobogással vettem észre, hogy Liam az. Gyorsan felvettem, majd köszöntem neki, hogy tudja, már vonalban vagyok.

- Csak gondoltam megkérdezem, hogy vagy – indokolta meg hívását a köszönés után. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy szabadidejében rám gondol, és arra, vajon mi lehet velem.

- Most már határozottan jobban – utaltam arra, hogy hívása feldobott. – Délelőtt suliban voltam, ráadásul feleslegesen, most pedig takarítok. A te napod izgalmasabb?

- Ó, az enyém nagyon jó eddig, mert egész nap te jársz a fejemben, most pedig beszélünk is. Azt hiszem, ennél jobb már csak akkor lehetne, ha azt mondanád, hogy ráérsz most egy kávéra vagy valami ilyesmire. – Szélesen elmosolyodtam, miközben hallgattam. Hogy lehet valaki ennyire édes? Nem tudtam épp ésszel felfogni, csak abban voltam biztos, hogy ez a srác két pillanat alatt levett a lábaimról.

- Szerencséd van, semmi dolgom – nyugtattam meg, majd elnevettem magam, amikor meghallottam halk „ez az”-ját. Azonban most nem volt szükségem kávéra, illetve éhes se voltam, úgyhogy egy másik ötlettel rukkoltam elő. – Valójában épp a konditerembe akartam menni, szóval mi lenne, ha csatlakoznál? – Tudtam, hogy nem lesz ellenére, mert a karjait elnézve, ő is sokszor élvezhette a súlyzók és egyéb erősítő eszközök társaságát.

Megbeszéltük, hogy melyik edzőteremnél találkozunk, aztán befejeztem a porszívózást, felkaptam a vállamra a sporttáskámat, amiben az edzőruhám volt, majd elindultam. Már a bejáratnál várt rám, de elmondása szerint nem érkezett sokkal korábban, úgyhogy megnyugodtam. Két puszi után rögtön bementünk, és átöltözés után igénybe is vettük a rendelkezésre álló dolgokat. Én a legtöbbször futottam, úgyhogy ma is felléptem a gépre, és melegítésképp sétálni kezdtem rajta. Nem messze tőlem helyet foglalt egy padon és emelgetni kezdte a súlyzókat. Figyeltem, ahogy az izmai megfeszülnek, ám a nyálcsorgatást megzavarta a kérdésével.

- Melyiket szereted jobban? Ha egy férfinek kidolgozott a karja vagy kockás a hasa? – Kérdését csak azzal tudtam indokolni, hogy észrevette, ahogy figyeltem. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy melyik a jobb, de nem tudtam választani, ezért egy nevetés kíséretében azt válaszoltam, hogy a kettő együtt az igazi. Ő is felnevetett. – Telhetetlen. De szerencséd van, mert nekem mind a kettő jó – kacsintott rám. Díjaztam volna, ha szavai mellé egy kis bemutatót is tart a kockáiról, de ez nem történt meg.

- Jó, akkor most én kérdezek – mentem bele a játékba. – Mell vagy fenék?

- Szem – vágta rá. Megráztam a fejem, mert nem akartam elhinni a válaszát, de amikor láttam, hogy komolyan gondolja, alaposan meglepődtem.

- Oké, sikerült meglepned – ismertem be, mire ő csak mosolygott. Gyorsabb tempóra állítottam a gépet, és futni kezdtem. Ő is csendben végezte a dolgát, egy idő után letette a súlyzókat és püfölni kezdte a bokszzsákot, ami a terem közepén lógott. Néha egymásra néztünk, de nagyon belemerültünk az edzésbe, úgyhogy nem igazán beszéltünk.

Miután eleget futottam, áttértem a pár kilós súlyzókhoz, és én is emeltem néhányat. Amikor végeztem, csak leültem a földre nem messze Liamtől, és figyelni kezdtem, ugyanis nekem bőven elég volt ennyi edzés. Reméltem, nem zavarja, hogy nézem, miközben ő koncentrál. Kicsit le volt izzadva, az izmai már be voltak durranva, egyszóval lenyűgöző látványt nyújtott.

- Oké, végem van – terült el a földön az utolsó felülése után. Egy kicsit kifújta magát, aztán feltápászkodott, és engem is felsegített. A kezem az övében maradt, miközben elkezdtünk az öltözők felé sétálni, de egyáltalán nem bántam.

Jó érzés volt végre megint úgy érezni, hogy tartozom valakihez. Néhány barátom azt mondja rólam, hogy olyan vagyok, aki mellé mindig kell egy pasi, hogy a lételemem a kapcsolat, és néha igazat is adok nekik. Akkor érzem magam igazán jól, amikor érzem, hogy elcsavarták a fejem, mert egész nap egy valakire gondolok. Ez most határozottan ilyen helyzet volt.

Az öltözőknél kettéváltunk, mindketten lezuhanyoztunk, és felvettük az utcai ruhánkat, majd kézen fogva hagytuk el az edzőtermet. A házam felé kezdtünk sétálni, közben pedig a családunkról beszélgettünk. Mesélt a szüleiről és a két nővéréről, akiket nagyon hiányol, amikor úton van, és a bandát is szóba hozta. Mindig furcsa volt, amikor felmerült a One Direction téma, mert én egyáltalán nem a sztárt láttam benne. Úgy tekintettem rá, mint egy hétköznapi emberre, akiben semmi különös nincs azon kívül, hogy imádni való, elmondhatatlanul jól néz ki és velem randizgat.

- Szerencsére ott vannak a srácok. Tulajdonképpen ők alkotják a második családom. – Róluk is beszélni kezdett, és abszolút az jött le, hogy mennyire jóban vannak egymással. Mondjuk, máshogy nem is lehetne kibírni ennyi együtt töltött időt.

Időközben megérkeztünk hozzám, hiszen nem laktam túl messze, én pedig nem akartam még elbúcsúzni, úgyhogy megkérdeztem nincs-e kedve bejönni. Gondolkodás nélkül vágta rá, hogy mit sem tenne szívesebben, ezért miután kinyitottam az ajtót, beléptünk. A nappali felé tartottunk, hogy le tudjunk ülni, azonban azt elfelejtettem, hogy a képeimet szétszórva hagytam a kanapé melletti üvegasztalon. Összehúztam őket a kezemmel, és lefordítottam.

- Mik azok? – kérdezett rá. Nagyon sóhajtottam, mielőtt mesélni kezdtem.

- Megkaptam a fotósorozatot, amit a Victoria Secretnek szeretnék elküldeni. – Három modellnek szerződést adnak, azonban rengetegen jelentkeznek, és teljesen összezavarodtam. – Nem tudom, hogy elküldjem-e. Nem vagyok velük megelégedve.

- Megnézhetem? – nyújtotta érte a kezét, de megráztam a fejem.

- Van benne fehérneműs kép is – pirultam el, mire hangosan felnevetett. Morcosan néztem rá, hogy mi a vicces ebben.

- Te aztán megdöntöd az összes elképzelésemet, amit a modellekről kialakítottam az évek során. – Továbbra is jókedvűen nevetgélt. – Hogy lehet az, hogy egy modell nincs megelégedve magával? Azt hittem, ti ilyen önimádók vagytok, akik mindent szeretnek a testükön, elvégre, ha nem így gondolom, nem állok kamera elé, nem? – Megráztam a fejem. Nekem vannak olyan dolgok, amiket nem szeretek magamon, bár én elég önkritikus vagyok. – Az egész világnak tervezed mutogatni a tested, de nekem nem szabad látnom – húzta fel az orrát. Be kellett látnom, hogy teljesen igaza van, ezért átnyújtottam neki a borítékot. Alig mertem nézni az arcát, miközben a képeket lapozta. Furcsa volt a tudat, hogy az én testemet nézi úgy, hogy még sosem vetkőztem le előtte. – Én nem tudom, hogy mit szoktak nézni, de szerintem ez több mint tökéletes – nézett fel végül rám.

A kezembe temettem az arcom. Annyira abszurd volt a helyzet, meztelennek éreztem magam attól a tudattól, hogy tulajdonképpen az előbb ruha nélkül nézegetett. Amikor megéreztem a kezét a térdemen, kibújtam tenyereim takarásából, és a szemébe néztem. A lábam előtt guggolt, és onnan próbált meggyőzni.

- Küldd el nekik a képeket! Ha meg sem próbálod, esélyed sem lesz, pedig azok a képek csodálatosak, csak úgy, mint te.

- Könyörgöm, ha még egy bókot kapok, örökre úgy fogok kinézni, mint egy paradicsom – hajtottam a homlokom a vállára, miközben kényszeredetten elnevettem magam.

- Ha megígéred, hogy elküldöd – ajánlott fel egy alkut, amit örömmel el is fogadtam. Felemeltem a fejem a válláról, és vártam, hogy feldobjunk valami témát, de semmi nem történt. Csak néztük egymás arcát, amíg Liam szinte suttogva fel nem tette ugyanazt a kérdést, amit az első randink végén. A dolog csak annyiban különbözött, hogy a válaszom ezúttal igenleges volt, és pár pillanattal később lágyan összeértek ajkaink.

Egy kicsit berezeltem, mert a napokban úgy éreztem, hogy beleszerettem Liambe, viszont nagyon korainak tartom ezt az érzést. Aggódok, hogy vajon ő is ugyanígy érez-e irántam, mert kezdem azt érezni, hogyha nem így lenne, abba belehalnék. Egyébként belehallgattam néhány számukba, hogy legyen valami fogalmam arról, amit csinál, és határozottan tetszik. Hallgassátok meg ezt a számot, nagyon illik a mostani hangulatomhoz: http://www.youtube.com/watch?v=-5EMaf-BXhA

Van még valamit, amit meg szeretnék osztani, hátha növeli egy kicsit az önbizalmam, mielőtt feladom a Victoria Secretnek címzett portfóliómat. A fotósorozat képeit itt tudjátok megnézni: http://diaryoflarissaandliam.blogspot.hu/p/larissa-portfolioja.html

xxx Larissa